Új Ifjúság, 1982. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-05 / 1. szám

1981 -1982 MILYEN VOLT AZ 1981-ES GV, ÉS MIT VARSZ AZ OJ ÉV HAROMSZAZHATVANÖT NAPJÁTÓL? EZT A KÉRDÉST TETTÜK FEL EGY KOLLEKTÍVÁNAK ÉS HAROM OLYAN EMBERNEK, AKIK SZÁMARA AZ 1981-ES GV KÜLÖNÖS JELENTŐSÉGGEL BÍRT. VÁLASZAIKAT AZ ALÁBBIAKBAN ADJUK KÖZRE AZZAL A REMÉNNYEL, HOGY NEMCSAK RIPORTALANYAINKNAK, HANEM VALAMENNYI OLVASÓNKNAK - AKIK BOLDOG EMBEREKKÉNT ZÁRTÁK A MÚLT ÉVET — 1982 kívánságaik, vágyaik, céljaik beteljesülésének gve lesz. BATTA GYÖRGY IRO, OJSAGIRO: „Egy vagyok az átlagemberek közül, s mint ilyen, megnyugvással állapíthatom meg életem harmincnyolcadik esztendejének utolsó heteiben, hogy a második világháború óta nem dördültek el fegyverek kontinensünkön. Ilyen szempontból biztató évet zárok, annál is inkább, hogy Genfben tárgyalóasztalhoz ültek a Szovjetunió és az USA képviselői. Egy vagyok a sok milliárd családtag közül, hozzátartozóim a körülményekhez képest jó egészségnek örvendenek, ilyen szempontból jó évet zárok, élünk valamennyien, akik igényeljük és szeretjük egymást. Egy vagyok számos főszerkesztő közül, gondjaink, problémáink ellenére sikeres évet búcsúztatunk, mert a Kis Építő megtartotta eddigi eredményeit, megbecsülnek az olvasók és fölöttes szerveink. Egyike vagyok nemzetiségi íróinknak, második színpadi művemet bemutatták Budapesten, rengeteg szakmai tapasztalattal gyarapodtam. Hangjátékomat e napokban sugározza a rádió — lehet, hogy ilyen szempontból is elfogadhatónak minősíthetem az esztendőt. Az újságírók futballcsapata remek mérkőzéseken bizonyította, hogy focizni tehetség nélkül is lehet. Nyertünk néhány nemzetközi tornát, és ez siker. Ki tudja viszont, miért van az, hogy a boldogság tünékeny? Alighogy tenyerünkbe ereszkedik, elolvad, akár a hópihe. Mert igaz, hogy Európában hallgatnak a fegyverek, de más a kontinenseken koránt sincs még béke. Mert igaz, hogy családtagjaim, hozzátartozóim élnek, de nem gondok nélkül. És a bemutatott mesejáték sem hibátlan alkotás. Jól látni, hol ferdültek el kristályrácsai, mire kell ügyelni legközelebb. A csapat nyert ugyan nemzetközi tornákat is, de törzstagjait lassan elveszíti. Ez az év azonban mégiscsak a jó esztendők sorát gyarapítja életemben, mert bebizonyította, hogy van értelme a sokszor nagyon nehéz, megfeszített munkának, az utazásoknak, a kitartásnak, mert tapasztalatai jó alapot teremthetnek újabb és újabb alkotások létrehozásához. A házépítő gyönyörűségével várom, hogy készülő könyveimet befejezhessem, hogy jövőre is utazhassak, dolgozhassak, olvashassak, futhassak és focizhassak. Mindezt azonban nemcsak magamnak, minden tisztességes embernek tiszta szívből, őszintén kívánom.“ GÁLFY RÓBERT HEGYMÁSZÓ: „Feljutni a csúcsra egyáltalán nem olyan egyszerű, mint azt sokan képzelik. A szó tényleges, és átvitt értelmében sem. A „csúcs“ szó mást jelent egy esztergályos és mást egy mezőgazdasági szakember számára. Nekünk, hegymászóknak a csúcs csak egyet jelent: azt a helyet, amikor már semmi sincs a fejünk felett. A sikerélmény a mi esetünkben pontosan meghatározható; hétezer és nyolcezer méter magasságban érjük el. Sokan azt tartják rólunk, hegymászókról, hogy a zord életkörülmények keresésében leljük örömünket. Ez nagyon lealacsonyító vélemény, mert a hegymászás számunkra értelem, amelyért élni érdemes. Úgy, ahogy az orvos számára élmény egy sikeres szívműtét, számunkra is élmény feljutni a csúcsra. Nem a hódítás élménye ez csupán, öröm, boldogság. Így például egy visszavonulás is lehet siker. 1981. május 23-án három hegymászó, Díváld Lóránd orvos, Vozorik Iván és én felértünk a Himalája 7710 méter magas Jannu csúcsára. Ezt hegymászó körökben is a nagyon zord, mostoha csúcsok között emlegetik. Május 19-én expedíciónk további két tagja, Jozef Sotka és Budovit Zahoransk^ kitűzték hazánk zászlaját a világ harmadik legmagasabb csúcsára a 8598 méter magas Kanchendzöngára. Az előbb azt mondtam, hogy néha a visszavonulás is lehet sikerélmény. Egy csoportként indultunk Sotkáékkal, szétválásunkat az ottani körülmények váltották ki. Egy eddig járatlan utat, a Janna délkeleti oldalának áthidalását választottuk, és sikerült. A csehszlovák hegymászók további sikere a szeptemberi hónaphoz fűződik. A vítkovicei hegymászók héttagú csoportja akkor ért fel a 7816 méter magas Nanda Devl csúcsra. Teljesítményünkben nemcsak az eredmény jelentős, hanem az útvonal is, amelyen felértek a csúcsra. Hozzánk hasonlóan egy addig járatlan útvonalat választottak. Három évvel ezelőtt kudarccal tértek haza a Himalájáról, de a hegymászók tulajdonsága, hogy nem adják meg magukat, még akkor sem, ha a természet térdre kényszeríti őket. Gyakran kérdem magamtól, vajon miért csupán a hegymászók kiváltsága ez? Nyugodtan mondhatom, hogy az 1981- es év megszilárdította helyünket a hegymászó-nagyhatalmak között. A hegyek, a csúcsok, de a mélységek is mindig vonzották az embereket, ha másért nem, hát azért, hogy megbizonyosodjanak erejükről, bátorságukról, hogy megbizonyosodjanak; „ott“ csak az van, amit feltételeztek. A természet törvénye, hogy az ember nemegyszer megalázottan visszavonulásra kényszerül. De csak ideiglenesen.“ GRENDEL LAJOS, a Madách Könyv- és Lapkiadó Vállalat fiatal szerkesztője, a Hűtlenek című novelláskötet után az idén egy nagyszerű regénnyel lepte meg az olvasóközönséget. Az Éleslövészet nem a szó hagyományos értelmében regény, az itteni ember problémáira s gyötrelmeire s a 17. századtól napjainkig terjedő időben mutat rá. — Milyennek tartod az elmúlt évet? — kérdezem az írót. — Minden okom megvan rá, hogy sikeres esztendőnek könyveljem el 1981- et. Megjelent az Éleslövészet című regényem, s úgy érzem, hogy körülbelül egy évtizedes irodalmi próbálkozásaim után először sikerült valamit megvalósítanom, ahogy azt elképzeltem. A kritika is kedvezően fogadta, s aminek nagyon örülök, az olvasók közül sokkal többen „vették a lapot“, mint amire számítottam. Ebben az évben készültem el új kéziratommal is. Ez szintén regény, s a napokban kerül nyomdába. Irtózom a tétlenségtől, s amikor heteken vagy hónapokon keresztül nem megy az írás, nagyon rossz a közérzetem. Persze a rossz közérzetnek lehetnek egészen más okai is. Végül is nagyon sok ellentétes impulzus ér bennünket egyetlen napon is. És az ember néha úgy érzi, belefárad a kisszerű, de sajnos elkerülhetetlen napi csatározásokba. —A jövőben milyen terveket szeretnél megvalósítani? — Egy olyan regény terve foglalkoztat, amely a magánélet legintimebb és legkényesebb kérdéseit vizsgálva jut el kényes társadalmi-lélektani problémák fölvetéséhez. A forma, a megírás módszere készen van már, s azt hiszem, legalább annyira rendhagyó lesz, mint az Éleslövészeté. Milyen egy nem középkorú, de már nem is egészen fiatal szlovákiai magyar értelmiségi profilja napjainkban? Valami ilyesmiről lesz szó a regényben, hányféle előítélettel, szorongással, gátlással vagyunk megverve, s hogy ez hosszabb távon eltorzítja a jellemet, s jóvátehetetlen cselekedetekre ragadja az embert. S ugyanakkor milyen gyorsan és milyen földrengésszerűen összeomlik egy hazugságokból és tévhitekből összetákolt életszemlélet. Valahányszor belefogok egy hosszabb munkába, mindig azzal a hittel teszem, hogy ez lesz,a legjobb. Szóval, hogy ebbe aztán apait-anyait bele kell adni. Remélem, hogy a téma nem fektet kétvállra, és sikerül ezt a regényt elképzeléseim szerint elkezdeni a következő évben. Az 19B1-es esztendő egyértelműen sikeresnek mondható együttesünk számára. Több mint két év választ el bennünket megalakulásunk napja óta. 1979-ben és 80-ban még csak kísérleteztünk, kerestük a lehetőségeket, s valamennyi szabad időnket új zenei számok begyakorlására, illetve műsorunk összeállítására fordítottuk. Ennek a hosszan tartó munkának az eredményét 1981-ben sikerült bemutatnunk. Beneveztünk a magyarországi Ifjúsági Magazin havilap és a KISZ Központi Bizottsága által rendezett rockdalpályázatra. Innen se tértünk haza üres kézzel. Dalainkat különdíjjal jutalmazták. Meghívást kaptunk a záróhangversenyre is. Első külföldi bemutatkozásunk tehát sikerrel zárult. A legsikeresebb koncertjeink közé tartozik a gambasztgi. Az országos dal- és táncünnepélyen több ezres tömeg vastag-Milyenek az elképzeléseink? Mindenekelőtt tökéletesíteni fogjuk felszerelésünket. Hiszen ebben a műfajban a kiváló hangszerek és a megfelelő hangerősítés, illetve reprodukálás fél sikernek számít. Rövidesen felújítjuk műsorunkat, és koncertjeinken legfrissebb saját szerzeményeinket mutatjuk be. Eddigi sikereink további munkára buzdítanak, dalainkban ezentúl is a mai ember életéről, a fiatalságról énekelünk. A mi pályafutásunk sem zökkenőmentes, mi is nehézségekkel küzdünk, de ezeket természetesen saját magunknak kell megoldanunk. Csak szabad időnkben zenélhetünk, mivel munkahelyünkön is helyt kell állnunk, ketten közülünk pedig főiskolások. Szeretnénk az új esztendőben is minél többet koncertezni, s valamennyi célunkat úgy megvalósítani, hogy tartalmas szórakozást nyújtsunk valamennyi csehszlovákiai magyar rockkedvelő fiatalnak. Az oldal anyagát Papp Sándor, Tóth Erika és Zácsek Erzsébet írták. Az év második felétől rendszeresen koncerteztünk Szlovákia különböző városaiban és falvaiban, így alkalmunk nyílt megbizonyosodni arról, hogy zenei stílusunk, elképzelésünk, valamint műsorunk tartalma mennyiben elégíti ki a hazai rockkedvelők igényeit. Közönségünk száma egyre emelkedik, és ez azt jelenti, hogy muzsikánkat kedvelik. Részt vettünk néhány fesztiválon is, amely mindenképpen sikeresen zárult számunkra. Bombén a fiatalok fesztiválján, amelyet a SZISZ Központi Bizottsága rendezett, országos szintű elismerésben részesültünk. A bíráló bizottság harmadik díjjal jutalmazta tevékenységünket. Szlovákiai viszonylatban ez a harmadik díj biztató, s egyben azt is tükrözi, hogy a csehszlovákiai magyar együttesek közül a Gravis bizonyult a legjobbnak. A bratislavai GRAVIS együttes sának örülhettünk. Ugyancsak 1981-ben került sor első tévészereplésünkre. Felléptünk a Magyar Tv Pulzus című műsorában. Szerettük volna, ha 1981-ben megjelenik első lemezünk is, de ez már csak az új esztendőben valósul meg. Az Opus zeneműkiadó vállalat gondozásában kislemezen megjelenik két sikeres dalunk. A Csehszlovák Rádió stúdiójában ez ideig négy dalt rögzítettünk, amelyek szintén elnyerték a hallgatók tetszését, Örülünk annak is, hogy az Új ifjúság slágerlistáján rendszeresen szerepelünk, és ráadásul a csehszlovákiai magyar fiatalok támogatásával dalaink a lista élére is kerültek.