Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1984-01-03 / 1. szám
4 KOMMENTÁRUNK Az állam költségvetése Aki a napi sajtót rendszeresen olvassa, bizonyára felfigyelt arra, hogy az ország legfelsőbb törvényhozó szerve jóváhagyta az 1984. évi állami költségvetést. Úgy érzem, nem túlzás azt állítani, hogy ezt a dokumentumot minden állampolgárnak ismernie kellene, mert áttekintést ad arról, hová kerül az a pénz ,amely tizenötmillió polgár tulajdonát képezi, és megtudjuk belőle azt is, hogy pénzügyi politikánk elvei milyen irányban hatnak a gazdaság hatékonyságának növelésére. Állami költségvetésünk kiegyensúlyozott. A bevételek 186 milliárd 818 millió koronát tesznek ki, és ugyanannyit a kiadások is. Természetesen a családi költségvetés legfeljebb ezres nagyságrendű számjegyeihez viszonyítva ezek csillagászati összegeknek tűnhetnek fel, de újból ismételni kell, hogy tizenötmillió ember összetett ezreiről van szó. Ez még akkor is érvényes, ha tudjuk azt is, hogy a bevételek nyolcvanhat százalékát a szocialista szervezetek fedezik és a tőkés országoktól eltérően nem az adófizetők zsebéből húzza ki az állam. A költségvetési kiadások tetemes részét, negyvenhét százalékát az oktatási, az egészségügyi, a szociális ellátás és más szolgáltatások képezik. Ez a tény már magában is igen sokat elárul a szocialista állam gazdaságpolitikájáról. Leopold Ler pénzügyminiszter a költségvetés beterjesztésekor leszögezte, hogy a pénzügyi politika céljai azonosak a gazdaságpolitika céljaival. Minden arra irányul, hogy népgazdaságunk belső és külső egyensúlya megszilárduljon, növekedjék a nemzeti jövedelem, ezzel megteremtve a szükséges feltételeket a lakosság életszínvonalának megtartásához. Ehhez egyébként az állami költségvetés dotációi is hozzájárulnak, így például a városi közlekedéshez, valamint a fűtéshez való hozzájárulás. A közvetlen pénzsegélyen kívül az állami költségvetésből jelentős támogatásban részesülnek a gyermekes családok, itt van ovábbá az iskolai étkeztetés dotálása, a különféle szociális létesítmények üzemeltetése és egyéb kedvezményes szolgáltatások. A pénzügyminiszter hangsúlyozta azonban azt is, hogy az életszínvonal emelkedésének fő forrása csakis a nemzeti jövedelem és a társadalmi munkatermelékenység növekedése lehet. Jövőre a lakosság pénzbevétele 1,6 százalékkal nő. Ilyen arányú kiadásnövekedéssel számol kereskedelmi hálózatunk is. Jövőre két százalékkal több árut szállítanak a vállalatok a piacra, és gondoskodnak arról is, hogy a fogyasztási cikkek gyártásában állandó minőségbeli javulás legyen. Pénzügyi politikánk elvei odahatnak, hogy le kell állítani az olyan áruk gyártását, amelyeket csak nehezen lehet értékesíteni, és ugyanakkor többet kell termelni a hiánycikkeknek számító árufajtákból. Rendszeresen növelni kell a fogyasztók igényeinek megfelelő újdonságok termelését. A pénzügyminiszter bírálóan szólt az elfekvő készletekről is. Elmondotta, hogy a gazdasági és szövetkezeti szervezetekben a készletek értéke 465 milliárd korona volt, amely összeg megközelíti az évi jövedelmet. A készletek nagy mennyiségű alapanyagot és munkát fagyasztanak be. Tudjuk, hogy az a termelés, amelynek eredménye a raktárakba kerül, mindig veszteség a társadalomnak. Alapvető feladat, mondotta a miniszter, jobban kihasználni a készleteket, rugalmasabbá tenni a szállítóimegrendelői kapocslatokat, valamint a piaci ellátást. Tömören fogalmazva arra törekedni, hogy minden, amit megtermeltünk, a köz javát szolgálja. STRASSER GYÖRGY Vállalják a többet Értéket teremteni nemcsak azt jelenti, hogy a lehető legkevesebb selejttel és a normát teljesítve ledolgozzuk a hivatalos munkaidőt, hanem sokkal többet, éppen ezért örvendetes, hogy mind több fiatal vállal ennél a „hivatalosnál“ többet. A Dél-szlovákiai Cellulóz- és Papírgyár fiataljai Párkányban (Stúrovo) ,már évek óta arra törekednek, hogy az első pillantásra értéktelennek tűnő hulladékot pénzre váltsák. Erről győz meg bennünket a papírgyáriak tavalyi mérlegvonása is, amely azt bizonyítja, hogy a gyár fiataljai nem egy szabad délutánjukat, szombatjukat töltötték társadalmi munkával. A kiszolgált zúzda megtisztításával 84 ezer koronát, illetve 38,5 tonna másodlagos nyersanyagot takarítottak meg. És már további 10 tonna vár arra, hogy elszállítsák a Náladí Halín nemzeti vállalatnak. A kiselejtezett battériákból 4 tonna ólmot nyertek, gyáruknak pedig 28 ezer korona hasznot. Ha kell, segítenek a mezőgazdasági munkákban, ha a gyárban kell „hajtani“, a fiatalok ott is ott vannak. Nem közömbös számukra, milyen a munkahelyi környezetük, ezért gondozzák a gyár körüli pázsitos térségeket. A SZISZ-tagok közül sokan dolgoznak a komplex ésszerűsítő brigádban, amely abból a célból alakult, hogy megoldják az egyszeri használatra szánt Papron szállítólap technológiai és gyakorlati problémáját. Ezért az újításukért az ostravai ZENIT-kiállításon aranyérmet kaptak. Noha munkaigényes a szállítólapok előállítása, kifizetődő. A legjobbak munkájuk jutalmául nyáron a tenger mellett pihenhetnek. BABINDAI ALICA MEGTARTOTTÁK A SZISZ KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK 6. ÜLÉSÉT Személyes példamutatással Prágában megtartották a Szocialista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságának 6. ülését, amely két fontos kérdést vitatott meg. Mindenekelőtt azt, hogy milyen a SZISZ és Pionírszervezete tisztségviselőinek az összetétele, és miképpen javíthatnánk a munkáját, hogy az elkövetkező időszakban is maradéktalanul teljesítsük szövetségünk soros feladatait. A KB ezenkívül fontos személyi változásokban is döntött. Érdekeik elismerésével felmentette titkári tisztségükből Frantisek Jart és Jozef Husárt, akik más fontos megbízást kaptak, és megválasztotta FejKB titkárának Hana Pazderovát és Jozef Dvorskyt, akinek a rövid életrajzát a más helyen közöljük. Az ülés bevezető részében Jaroslav Jenerál, a SZISZ KB elnöke röviden ismertette a CSKP KB közelmúltban lezajlott 9. ülésének határozatait. Hangsúlyozta, hogy, a párt központi bizottságának irányelvei teljes mértékben kötelező érvényűek az ifjúsági szövetség tagjaira is. Ezért ha becsülettel valóra akarjuk váltani a SZISZ III. kongresszusának határozatait, tovább kell haladnunk a megkezdett úton. A jelenlegi feszült Nemzetközi helyzettel foglalkozva elmondta, hogy el kell mélyíteni az ifjú nemzedék körében az eszmei nevelést Teljes mértékben támogatjuk a Szovjetunió és a szocialista közösség többi országának a békejavaslatait. A Központi Bizottság Elnökségének főbeszámolóját Ivan Lipovski, az Elnökség tagja, a Központi Bizottság titkára terjesztette elő. Hangsúlyozta, hogy az előttünk álló feladatok teljesítése mindenekelőtt a tisztségviselők politikai fejlettségétől és alkotó képességeitől függ. Ezért kulcsfontosságú kérdésnek tekintjük a funkcionáriusok kiválasztását és képzését, amely a pártszervek és az ifjúsági szövetség szervei figyelmének homlokterében áll. Ennek ellenére itt is előfordulnak még hibák, és megvannak a tartalékok a munka javítására. A funkcionárius mindig a figyelem központjában áll. Az egész társadalom az ifjú nemzedék képviselőjének tekinti, a fiatalok pedig különösen figyelik a viselkedését, a munkáját, a tanulmányi eredményeit vagy a magánéletét. Nem újkeletű megállapítás, de ebben az esetben mindennél fontosabb a személyes példamutatás. Ismernie kell továbbá az ifjú nemzedék problémáit, s mindig készen kell állnia küzdeni a fiatalok érdekeiért. Pillanatnyilag mintegy 400 ezer fiatal dolgozik a szövetség vezetőségeiben és szerveiben. Gyakorlatilag tehát minden negyedik SZISZ- tag tisztségviselő. Az átlagos életkor 21 év, és egy vezetőségi tag átlagosan négy évig marad a tisztségében. Nagy kár, hogy ezeknek a fiataloknak csak mintegy 45 százaléka részesül a SZISZ járási vezetőképzésben, bizottságain pedig az alapszervezetek tisztségviselőinek képzése a járási bizottságok feladata. Legfőbb ideje, hogy ennek megfelelően járjanak el. Nem tűrhető, hogy egyik-másik fiatal több ízben is ugyanolyan szintű vezetőképzésben részesül csak azért, mert erről nem vezetnek nyilvántartást. Szem előtt kell tartanunk, mondotta a továbbiakban Ivan Lipovsky, hogy a SZISZ- munkában szerzett megfelelő tapasztalatok után a szövetség tisztségviselői Csehszlovákia Kommunista Pártja, a társadalmi szervezetek és az állami szervek természetes kádertartalékai. Ezért a képzésüket is úgy kell szervezni, hogy minél jobban se készüljenek eljövendő nagy feladataikra. A SZISZ KB titkára foglalkozott a pionírdolgozók nevelésének és kiválasztásának kérdéseivel is. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy ahogy ma dolgoznak a pionírcsapatok, úgy dolgoznak majd a jövőben a SZISZ- alapszervezetek, ezért a pionírmunka megkülönböztetett figyelmet érdemel. S bár a pionírszervezetben mintegy 185 ezer vezető dolgozik, eddig még nem sikerült elérni, hogy minden rajnak legyen vezetője. Visszatérve az ifjúsági szövetség feladataira, leszögezte, hogy a munka dandárja az alapszervezetben folyik. Ezért nagy figyelmet kell szentelni elsősorban az alapszervezeti tisztségviselők nevelésének és kiválasztásának. " Szüntelenül figyelnünk kell az embereket, hogy kiszemeljük azokat, akiknek a politikai, elméleti és gyakorlati képzettsége, szervező- és alkotókészsége biztos előfeltétele annak, hogy jól tudnak majd bánni a fiatalokkal, és sikerül megvalósítaniuk céljainkat. A SZISZ KB ÚJ TITKÁRAI HANA PAZDEROVA , a SZISZ KB Elnökségének tagja, a KB titkára 1953. 28- án született. Eredetileg tanítónő volt, elvégezte a brnói J. E. Purkyné Egyetem Természettudományi Karát. A Szocialista Ifjúsági Szövetségben több felelős tisztséget töltött be, utoljára a SZISZ Dél-morvaországi Kerületi Bizottságának elnöke volt. A Dél-morvaországi Kerületi Nemzeti Bizottság Tanácsának tagja és képviselője. JOZEF DVORSKI — a SZISZ KB titkára 1950. május 8-án született Liskován a Liptovsky Mikulás-i járásban. Eredeti foglalkozására nézve munkás, majd elvégezte a Szlovák Műszaki Főiskola Elektrotechnikai Karát. A gyermek- és ifjúsági mozgalom sokévi tisztségviselője. Eddig a Szocialista Ifjúsági Szövetség Bratislava Városi Bizottságának elnöke volt. ..... ....... .... -- ■ —1 — ............. m KUBA NEMZETI ÜNNEPÉRE NEGYEDSZÁZAD A haladás utján Negyed évszázaddal ezelőtt, 1959. január elsején győzött a kubai nép antiimperialista, antifeudális forradalma, amely az amerikai földrész első szocialista forradalmába nőtt át. Kuba munkás- és nemzeti felszabadító mozgalma 1940- ben kiharcolta minden eddigi burzsoá alkotmány között a legdemokratikusabbat. Bevezették az általános választójogot, eltörölték a faji megkülönböztetést, elrendelték a 8 órás munkanapot. Kommunisták kerültek a parlamentbe, a kormányba. 1952-ben azonban Fulgencio Batista államcsínnyel magához ragadta a hatalmat, és diktatórikus kormányzást vezetett be. Ekkor egy fiatal ügyvéd, Fidel Castro titkos forradalmi csoportot alakított, amely 1953. július 28-án megrohanta a santiagói Moncada kaszárnyát. Ezzel kezdetét vette a Július 20-a mozgalom. A felkelési kísérlet meghiúsult: a résztvevők több mint fele elesett. Castrót és követőit börtönbe vetették, de két év múlva a tömegek nyomására amnesztiát kaptak, s az Egyesült Államokba,, majd Mexikóba emigráltak. A Július 26-a mozgalom tagjai, Castro és Ernesto Guevara 83 társukkal 1956. december 2-án partra szálltak Oriente tartományban. Többségük csapdába került és elesett. Tizenketten megmenekültek, bevetették magukat a Sierra Maestra erdőibe. Megalakították a forgalmi katonai parancsnokságot, megszervezték,kiképezték a fegyveres csapatokat. Elsőnek agrárproletárok, szegényparasztok csatlakoztak hozzájuk, majd fokozatosan a munkásság, az értelmiség és a kispolgárság is. A Kubai Népi Szocialista Párt is hamarosan felismerte a mozgalom jelentőségét, és megtalálta a hozzá vezető utat. A forradalmi felszabadító harcot a városokban általános sztrájkkal, forradalmi diákmegmozdulásokkal erősítették. Végül Castro partizánhadserege 1959. január 1-én bevonult Havannába, megdöntötte Batista diktatúráját, és győzelemre vitte a forradalmat. A havannai bevonulás előtt, december 28-án a diktatúra hadseregének főparancsnoka, Cantillo találkozott Castral és közölte: „A hadsereg nem kívánja folytatni a harcot.“ Továbbá beleegyezett Castro követeléseibe, Batista letartóztatásába és az igazságszolgáltatásnak való kiadatásába. A hadsereg azonban államcsínyt hajtott végre, és hagyta elmenekülni Batistát. Ekkor olvasta fel Castro történelmi fontosságú kiáltványát a felkelő hadsereghez, annak valamennyi parancsnokához és a néphez: „Az utóbbi hetek folyamán elszenvedett megsemmisítő vereségek következtében a diktatúra összeomlott, ám ez még nem jelenti azt, hogy a forradalom már diadalmaskodott. A katonai cselekmények mindaddig változatlanul folytatódnak, amíg kifejezett utasítás nem érkezik a parancsnokságtól...“ . .. Hét esztendei küzdőután a nép demokratikus győzelmének teljesnek kell lennie!“ Január 2-án megalakult az ideiglenes kormány, elnöke és tagjai polgári politikusok voltak. Fidel Castro a hadsereg főparancsnoka lett. A kettős hatalom rövid ideig tartott, febuár 16-án Castro lett a miniszterelnök. A forradalom szétzúzta a régi államgépezetet, felszámolta a titkosrendőrséget és a zsoldoshadsereget, helyébe erős népi milíciát szervezett. Eltávolították a tartományi kormányzókat, korupt szakszervezeti vezetőket és polgármestereket. Visszaállították a demokratikus szabadságjogokat, bizonyos módosításokkal újra életbe léptették az 1940-es alkotmányt. A forradalom és néphatalom megerősítésére fölöttébb szükség volt, mert az imperializmus nem tett le arról a szándékáról, hogy a fiatal szocialista államot letérítse a haladás útjáról. 1961 áprilisában az Egyesült Államok intervenciót szervezett a népi forradalom elfojtására. A Playa Gironban (Disznó-öbölben) partra szálló ellenforradalmárok elleni harcot Castro személyesen irányította. Az intervenció után bejelentette: Kubában szocialista forradalom megy végbe, amelyben a munkásosztály, a munkásszervezetek nagy termelési, kulturális és politikai mozgalmakkal vesznek részt. 1961 nyarán a jobboldali elemeket eltávolítva egyensült a Június 26-a mozgalom, Kubai Népi Szocialista Párt és a Március 13. Forradalmi Direktórium, és létrejött a kubai kommunista párt, a forradalom élcsapata. A forradalmi kormány korlátozta, majd megszüntette a külföldi tőkebehatolást, államosította a külföldi vagyont, a hazai burzsoázia vállalatait, emelte a béreket, szociális reformokat vezetett be, felszámolta munkanélküliséget, az írástudatlanságot és végrehajtotta a földreformot. Bár a nyugati félteke első szocialista állapoának szüntelenül szembe kell néznie az imperializmus fenyegetéseivel, töretlenül halad a szocializmus útján. P. I. I