Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1984-07-10 / 28. szám

KOMMENTÁRUNK Vizeink tisztaságáért A párt- és az állami szervek gyakran foglalkoznak vizeink védelmének kérdéseivel. Kiemelt probléma a Csallóköz vízkészletének védelme. Természetesen a víz­védelem nemcsak a szakemberek dolga, s nekünk, lai­kus kívülállóknak, vagyis fogyasztóknak nem sok kö­zünk lehet hozzá. Ideje lenne már felszámolni ezt a véleményt, nemcsak azért, mert pazarlásra ösztönöz, hanem azért, mert saját jól felfogott érdekünk kívánja, hogy egyszerű vegyi képleténél többet tudjunk e fontos energiaforrásunkról. Azért energiaforrásunkról, mert az olcsó víz korunk­ban csak álom, megtermelésének költségeit ma már megérzi a népgazdaság, és közvetett formában a fo­gyasztó is. A szükség parancsolja, hogy különbséget te­gyünk a vízvédelem szempontjából elsőrendűen és ke­vésbé fontos térségek között. Gyakran még a termé­szetes körforgásból eredő víz minősége sem alkalmas előkezelés nélkül ivóvízellátásra, ipari vagy mezőgaz­dasági felhasználására. A különbségek sok helyütt megmutatkoznak. És az igények is eltérők lehetnek, hiszen az élelmiszeriparban használható víz például korántsem biztos, hogy megfe­lel a magasnyomású kazánokba; vagy a vastartalom, amely nem káros az egészségünkre, de tönkreteheti a festett fehér textíliákat. Vannak gyógyító hatású vizeink, amelyek igen értékesek, de nem alkalmasak öntözésre. Hasonló a helyzet az élővizekbe vezethető használt és szennyvizekkel kapcsolatban. Ezeknél elsősorban az a követelmény, hogy az szennyeződések összetétele és mennyisége ne károsítsa a természeti folyamatokat, ne veszélyeztesse a további vízhasználatot. A víz minőségének szabályozására jelenleg műszaki és jogi eszközeink vannak. Segítségükkel kellene távol­tartanunk, illetve a még elviselhető minimumra szoríta­ni a vizeink szennyezését. A műszaki megoldásoknak azonban határt szab a tisztítóberendezések építésének anyagi igényessége, így a korábbinál is nagyobb feladat hárul a jogi szabályozásra. A jog és a technika esz­közeivel sem tudjuk azonban megvédeni a vizeinket, ha megváltozott magatartásunkkal nem járulunk hozzá a feladott lecke megoldásához. Ez a lecke pedig nem könnyű és nem is egyszerű. A legtökéletesebb rendszernek, a természetnek — tudó­sok szerint — százthetvenmillió évre volt szüksége ahhoz, hogy fejlődése során kialakítsa azt a csaknem zárt körforgást, amelynek eredményeként sem haszon­talan melléktermék, sem károsító szennyeződés nem for­dult elő. Mi ehhez képest néhány évtized, amely a mi rendelkezésünkre áll, hogy leutánozzuk a természetben lejátszódó folyamatokat?! Nem könnyű megoldást találni a gondokra, hiszen azok nagyon összetetten jelentkeznek, és bármelyik módszert választjuk is, minden esetben figyelembe kell vennünk országunk sajátos környezetvédelmi helyze­tét. Ésszerű lenne, ha a jövő vízminőségére való tekin­tettel határoznánk meg a teendőket. Már a jelenlegi gyakorlat is előírja a szennyvizek tisztítását, sőt a kor­mány csak a tisztítóberendezések felépítése után enge­délyezi egyes üzemek működését. Amíg azonban a be­ruházás elkészül, eltelik öt-tíz év, és a kiesés az egész népgazdaság számára elég sok veszteséggel jár. A jövő­re gondolva cselekszenek azonban az irányító szervek, amikor a vizek védelmét elsőrendű feladatnak tartják. STRASSER GYÖRGY Két hír egy járási SZISZ-szervezet életéből Munkásfiatalok napjai Társadalmi aktivitás, az alkotó, sport- és honvédelmi adottságok fejlesztése, találkozások és beszélgetések a vezető dolgozókkal és tisztségviselőkkel — így jelle­mezhető a munkásfiatalok napjai rendezvénysorozat, amelynek főszervezője idén is a SZISZ Nagykürtösi (Veik? Krtís) Járási Bizottsága, a Nagykürtösi Közép­fokú Gépészeti Szaktanintézet ifjúsági szervezete pedig társszervezőként működött közre. Az ötnapos rendezvényen meglehetősen kevés SZISZ- szervezet képviseltette magát, így aztán a változatosnak ígérkező program egy része nem valósulhatott meg. Egyedül csak a társszervező SZISZ-tagok aktivitását lehet dicsérni, mert szinte minden rendezvényen ott voltak. Nagy érdeklődés jellemezte a járás testnevelési intéz­ményeinek képviselőivel való beszélgetést, amelyen tag­lalták, hogyan lehet a szabadidőt testneveléssel, sport­tal eltölteni. A rendezvénysorozat egyik napján pedig társadalmi munkát is végeztek, a járási székhely torna­termének építésében segédkeztek. A ZENIT-versenyben, amely során lakatosok bizonyították képességeiket, a szaktanintézet fiataljai szerepeltek a legeredményeseb­ben. Miroslav Duris lett a verseny győztese, s ezzel bejutott a kerületi döntőbe. A munkásfiatalok napjain, amelyeket idén rendeztek meg másodszor, kitüntették a legjobb ifjúsági kollektí­vákat. A Dolina bányából Ján Kyzek és Köböl Róbert, a UAZ nagykürtös­ üzeméből pedig Bolgár Lukács mun­kaközössége részesült elismerésben. Gépjavítók versenye A nagykürtösi járásban ugyancsak megrendezték ZENIT-mozgalom keretében a mezőgazdasági gépjavítók a versenyét. Házigazdája a nagykürtösi gépállomás üzemi ifjúsági szervezete volt. A verseny egyetlen szépséghi­bájául azt lehet felróni, hogy mindössze nyolcan vettek rajta részt. Legjobbnak bizonyult a verseny vendéglátó­jának „színeiben“ szereplő Laurik Zoltán, megelőzve a Dacov Lom-i Efsz-ből érkezett Bohuslav Slávikot, va­lamint Fonód Lászlót, aki szintén az említett gépállomás javítója. Bodzsár Gyula Felhívás a természet védelmére Napjaink egyik legégetőbb kérdése a természet védelme. A műszaki fejlődés korában ugyanis az em­beri közöny és hanyagság már eddig is olyan jóvátehetetlen károkat okozott a természetben, amelyek lassan már a létünket veszélyeztetik. Ezért a természet és a környezet védelme közügy, mindan­­­nyiunk érdeke. S mivel a napokban emlékeztünk meg a környezetvédelmi világnapról, ebből az alka­lomból közöljük a trnavai járásbeli ostrovi egységes földművesszövetkezet SZISZ-alapszervezetének fel­hívását abban a reményben, hogy visszhangra, követőkre talál. „Mi, a trnavai járás ostro­m­ Haladás Elsz SZISZ-alap­­szervezetének tagjai szek­ciót alapítottunk, amelynek a feladata a természet, a környezet védelme és gon­dozása. Annak ellenére, hogy csak márciusban ala­pítottuk, máris érdemdús munka van mögöttünk. Tel­jesítjük az igényes munka­tervet, amelyet az alapító gyűlésen fogadtunk el. Tár­sadalmi munkát szerveztünk abból a célból, hogy a szö­vetkezet földterületének ha­tárán 1000 fát ültessünk ki, s ezzel teljesítettük a fel­ajánlásunkat. Elhatároztuk, hogy ősszel további 500 fát ültetünk. Fontosnak tartjuk, hogy felvettük a kapcsola­tot a Szlovák Vadászszövet­ség Haladás nevű­­ helyi szervezetével, amelynek a tagjai szintén segítségünk­re voltak az ültetésben. A természet védelmére és gondozására szervezett ak­ciónk volt az is, hogy ma­dáretetőket készítettünk és elhelyeztük őket a község határában. Hazánk felszaba­dításának 39. évfordulója tiszteletére jelképesen 39 madáretetőt elhatároztuk, készítettünk, és hogy számu­kat minden évben növelni fogjuk. Társadalmi munkát szervezünk, hogy rendbe hozzuk a szövetkezeti telep­hez vezető utat, a telepen pedig virágokat ültetünk, s védnökséget vállaltunk, hogy ápolni fogjuk őket. Felhívjuk a többi SZISZ- szervezet figyelmét, hogy segítsék a szebb környezet kialakítását maguknak és az utánunk jövő ifjú nemze­déknek, és mentsék az arra rászoruló növény- és állat­világot.“ JÁN KOCS, a környezetvédelmi székek­ elnöke Szlovákiában eddig száz­ötven pionírcsapat munka­közössége — amelybe a gyerekek felnőtt barátai, segítői, struktorok, rajvezetők — in­szakkörvezetők, védnökségi üzemek dolgo­zói tartoznak — mondhatja magáénak a SZISZ PSZ Köz­ponti Tanácsának legmaga­sabb elismerését, a „Példás pionírvezetők munkakollek­tívája“ oklevelet. A napok­ban újabb tizenhárommal gyarapodott a számuk, mi­után dr. Beata Kosnvá, SZISZ SZKP pionírosztályá­n­­ak vezetője átnyújtotta kép­viselőiknek az oklevelet. Jólesően nyugtáztuk, hogy öt magyar tanítási nyelvű alapiskola pionírcsapata is közöttük volt. if*-A Jókai (Jelka) Alapisko­la Fábry Zoltán Pionírcsa­pata már másodszor kapta meg a kiváló munkaközös­ség címet, s méltón, mert csapatuk kiválóan dolgozik. Az, hogy a gyerekek számá­ra egyre több felnőtt bará­tot, segítőt találnak, nagy­ban köszönhető az igazga­tónőnek, Tóth Piroskának, aki kiváló szervező. A tomasikovóiak már négy éve versenyeznek e clmért, s azalatt különösen a rajok munkáját tették érdekeseb­bé, sokrétűbbé. Védnökségi szerződést kötöttek a helyi efsz-szel, ahonnan egyre több fiatal dolgozik raj­­instruktorként, szakkörveze­tőként a pionírokká). Együtt szerepelnek a polgári ügyek testületének rendezvényein, s közös műsorokat adnak a tömegszervezetek ünnepsé­gein is. A komáromi (Komám n) Béke utcai Alapiskola Stei­ner Gábor Pionírcsapatának munkáját huszonnégy SZISZ- tag segíti. Ezenkívül meg­alakították a csapat baráti körét, amelynek keretében ötven rajinstruktor, héttagú vezetőség, huszonnégy raj a vezető fáradozik azon, hogy gyerekek szabadidejét, délutánjait, szombat-vasár­napjait érdekessé tegyék. Többek között ezért is kap­ták meg a kitüntetést. A lakszakéllasi (Sokolce) pionírcsapat képviselői már másodszor viszik haza Bra­­tislavéból a példás munká­jukért járó oklevelet. A ró­luk szóló jellemzés főleg az őrsök szorgalmát emeli ki, valamint a szombatok nagyszerű megszervezését, s nem utolsósorban azt is, hogy negyvenhat SZISZ-ta­­got sikerült megnyerniük a rajok, a szakkörök irányítá­sára. 1881-ben már ugyancsak megkapta a példás címet a Nemesónsai (Zem. Olfca ) Alapiskola Petőfi Sándor Plonkrcsapata. Azóta még példásabban dolgoznak, ter­mészetesen mindezt a gye­rekek és a felnőttek szoros együttműködésével. Szak­képzett rajvezetőik,­­instruk­toraik vannak, Ravasz Ödön pionírvezető és Bartanusz Attila iskolaigazgató pedig megszerezte a pionírmozga­lom dolgozóinak első fokú képesítését. A csapat ren­dezvényeibe bevonják a véd­nökségi üzemek dolgozóit, legutóbb pedig két közbiz­tonsági dolgozó vezetésével megalakították a közrend ifjú védőinek szakkörét. A csapatok képviselői, az okleveleket átvevő pionír­­vezetők mögött természete­sen megannyi fiatal tömeg­szervezeti tag, segítőkész felnőtt éli, akik arra töre­kednek, hogy a gyerekek elégedettek, boldogok le­gyenek. Örvendetes tény, hogy ezek a munkaközössé­gek egyre népesebbek. (benyák) Újabb tizenhárom Pillanatképek a Varsói Szerződés Duna '84 hadgyakorlatról összehangolt csapatmunka Az elmúlt napokban Magyarország területén tartot­ták meg a Varsói Szerződés Duna '84 hadgyakorlatát. Ennek egyes mozzanatait villantjuk fel. A Dunántúlt beterítő nap sugarában megcsillanó harc­kocsi félelmetes látvány. Feltehetően ez a meghatá­rozás csak ránk, civilekre vonatkozik, ugyanis A. I. Gripko hadseregtábornok törzsfőnök otthonosan ugrik a csehszlovák tankra, ahon­nan az egység parancsnoka irányítja a támadást. Meg­kezdődött a Szovjet Hadse­reg, a Csehszlovák Néphad­sereg és a Magyar Néphad­sereg közös hadgyakorlata, a Duna ’84. A harckocsik hernyótalpai valósággal falják a köves, sziklás talajt. Izgalmas lát­vány, ahogy megindulnak a tankok, az önjáró lövegek és egyéb harci járművek. A robbanások megremegtetik az egyébként kellemes, nyá­ri levegőt, majd fejünk fe­lett elhúznak a vadészrepü­­lők, azután a harci helikop­terek foglalják el a légte­ret. — Részt vett már ilyen nagyszabású hadgyakorla­ton? — érdeklődöm a ke­ménykötésű, barna, rövidre nyírt Évien Zalina alezre­destől, az egyik csehszlovák páncélosegység parancsno­kától, aki harckocsiból irá­nyítja a támadást. — Igen, néhány évvel ez­előtt a Pajzs elnevezésű kö­zös gyakorlaton már részt vettem. — Tehát nem újdonság ez a feladat? — Alapjában véve nem, de azért mégis izgalmas, hi­szen a feladat lényegesen nehezebb, mint az olyan gyakorlatokon, amelyeken csak magunk vagyunk. — Az ön egységének mit kell tennie? és — Páncélosaink a magyar a szovjet egységekkel karöltve áttörik a feltétele­zett ellenség arcvonalát, majd miután kialakították az éket, a repülők és heli­kopterek támogatásával to­vábbnyomulnak előre. — Ezen a gyakorlaton há­rom ország csapatai és tör­zsei vesznek részt- Milyen a kapcsolat az egységek kö­zött. — Úgy tapasztalom, na­gyon jó, hiszen a gyakor­lat vezetése előre kidolgoz­ta az egységek manővere­zési tervét, amit nekünk csak végre kell hajtani. — Nincsenek nyelvi ne­hézségek? — érdeklődöm tovább a harckocsik roha­mát irányító csehszlovák alezredestől. — Nem ... Nincsenek. — Mi a közös nyelv? — Természetesen az orosz, hiszen a tisztjeink a főiskolán is tanulták az orosz nyelvet, és elég so­kan vagyunk, akik a Szov­jetunióban végeztük a kato­nai akadémiát. — Találkozott már isme­rősökkel? — Igen, bár most olyan harci helyzetben vagyunk, hogy nincs időnk barátko­­zásra, a régi közös emlé­keink felelevenítésére. Min­den pillanatunkat leköti a hadgyakorlat. Zalina alezredes indulás­ra utasítja a harckocsi ve­zetőjét, a gép nekilódul, hogy a parancsnok tovább irányíthassa az egységét. — Mi a gyakorlat célja? — kérdezem Kővári István századostól, az egyik ma­gyar alegység parancsnoká­tól. — Legfontosabb a gya­korlatot irányító törzsek és a különböző fegyvernemek együttműködési készségének csiszolása, javítása. Miköz­ben vonulunk a Duna irá­nyában, lesz egy éteslövé­­szet, ami valamennyiünk számára izgalmas, hiszen a gyakorlatnak ebben a részé­ben még arról is számot kell adnunk, hogy a pa­rancsnokok és beosztottak milyen fokon sajátították el a legfontosabbat: a feltéte­lezett ellenséges cél meg­semmisítését. Terepszinti sátor alatt dolgoznak a rádiósok, akik megteremtik a kapcsolatot a gyakorlaton részt vevő három ország törzsei kö­zött. A fiatal katonák lát­ható izgalommal hajtják végre feladatukat, hiszen ritkán adódik ilyen igazi harci helyzet. — Milyen az ellátás? — kérdezem a fiúktól, akik szinte kórusban válaszolják. — Nagyon jó. — Meleg ételt is kapnak? — Természetesen — fele­li Novák Béla szakaszveze­tő. — Bár előfordul, hogy konzervvel kell helyettesíte­ni a főtt ételt, de nem gond, ki lehet bírni egy-egy napot meleg ételt nélkül is. Kato­nák vagyunk, és most úgy kell harcolnunk, mintha iga­­zi ellenfelet üldöznénk. S. A.

Next