Új Ifjúság, 1984 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1984-11-20 / 47. szám
Szőgyént (Svodín) szövetkezeti klubja, színjátszói, ifjúsági és társadalmi szervezetei tették közismertté az érsekújvári (Nové Zámky) járás határain túl is. A falu vezetői mindig a közös érdeket nézték, és szívvel-lélekkel a faluért éltek. Vajon így van ez ma is? — Régi település a miénk — mondja PAKOS KORNÉLIA mérnöknő, a szövetkezet vezető közgazdásza, a helyi és a járási nemzeti bizottság képviselője —, már az 1290-es években említik a község nevét, de talán még ennél is régebbi, hiszen a közelmúltban végzett ásatások azt mutatják, hogy valamikor, négy-öt évszázaddal az időszámításunk előtt is meglehetősen sokan lakták a mai község helyét — meséli a számok embere, és színesen, érdekesen ecseteli a szőgyéni kertek végében végzett ásatások nyomán feltárt képet, majd meg is mutatja, milyen érdekesen fektették sírjukba a község területén élő ősök halottaikat. A falu éghajlata nem éppen ideális. A völgybe szorult településen mindig is egy kicsit hidegebb van, mint Kardos Valéria és a délutáni álmukból ébredező kis bölcsődések KÖZÖS a környező falvakban, és az esőt is elfogják a nem messze lévő nagy erdők. Az ősök, meglehet, éppen ezért a védettségért húzódtak a mai falu helyére. Viszont a föld nem fukarkodik az adományaival. Legalábbis azokkal szemben nem, akik szorgalmasak. Márpedig a szőgyéniek azok: nemcsak a háztáji szőlőkből, hanem a szövetkezet szőleiből is átlagon felüli termést takarítanak be. — A legenda szerint Petőfi Sándor a szőgyéni temetőben nyugvó bizonyos Pató Pálról írta közismert versét, de az biztos — mondja Pakos Kornélia befejezésül —, hogy ma már nem az ő mondása járja a faluban. Nemcsak mi, képviselők, hanem a faluban mindenki arra törekszik, hogy amit megtehetünk ma, azt ne hagyjuk holnapra. A falu lakosságának nyolcvan százaléka a szövetkezetben dolgozik. A fennmaradt húsz százaléknak is talán csak a fele jár el a falubői munka után, mert a másik fele megtalálja itthon a számítását. Egyesek a helyi szolgáltató vállalatnál, továbbá üzletekben, bölcsődékben, óvodákban, iskolában dolgoznak. — Már régebben létrehoztak szolgáltató vállalatot — mondja Barábos Károly, a nemzeti bizottság titkára. — Van egy kőművesbrigádunk, vannak ácsaink, asztalosaink, akik képesek bármilyen munkát elvégezni. Mostanában régi épületek tatarozása van napirenden. A régi iskolát óvodává alakítottuk, a nemzeti bizottság épületét bölcsődévé, és a nyugdíjasok klubját is így hoztuk létre. Most kezdtük meg az egészségügyi központ alapozását, és készítjük az új pékséget is. Sajnos, a régi kemence már megrepedt, kiégett, újat kell csinálni. A pékséget is egy régi épületben, a volt zöldségüzletben hozzuk létre. Kőműveseink a pékek felügyelete alatt építik az új kemencét, és ha minden jól megy, a karácsonyi pomposkát majd már ott sütjük... Még sokáig beszélgetünk a község vezetőivel, majd meglátogatjuk a bölcsődét és az épülő pékséget. A nemzeti bizottság egykori emeletes épülete új „kabátot“ kapott: a friss vakolat szinte világít az épületen, de még szebb, kedvesebb az udvara, s vidámabb a szobák hangulata. Az udvart ugyanis kis játékparkká varázsolták. A pázsit közepén egy fából készült vonatocska áll. — Hova megy ez a vonat? — kérdem Kardos Valériától, a bölcsőde vezetőjétől. — Ki hova óhajtja. Ez a vágyak vonata! — válaszolja talpraesetten és nem kis büszkeséggel. Kardos Valéria, akárcsak munkatársai, Szombath Erika, Gyelník Erika és Szvetlík Mária, az Érsekújvári Egészségügyi Szakközépiskolában gyermeknővéri szakon végeztek. Most, hogy megnyílt a bölcsőde, már porp kell eljárniuk máshová munkába, akárcsak a további hat munkatársuknak sem. összesen tízen vigyáznak a huszonegy gyerekre. Különben a bölcsőde megnyitásának nemcsak a szülők, hanem az óvónők is örültek, hiszen szeptember elején náluk elmaradt a szokásos sírás-rívás, mert a gyerekek egy része már a bölcsődéből jött, és megszokták az idegen arcokat. Mindez egy érdekes kérdést vet fel a beszélgetésünkben. A község lakosságának száma — fejlődése ellenére — zsugorodik. Miért? — kérdem. A képviselők reálisan látják a helyzetet. Véleményük szerint a közeli kisváros iparosodása folytán egyre jobban fejlődik, és természetes módon elszívja nemcsak az ő lakosaik egy részét, hanem a környező falvakból is. Persze, csak azok mentek el, akik munkát és lakást is kaptak. Valójában az elvándorlás nem jellemző, hiszen mint említettük, a lakosság munkaképes részének nyolcvan százaléka a szövetkezetben is megtalálja a számítását. A szövetkezet ugyanis arra törekszik, hogy egyre több munkaigényes, kifizetődő termelési ágazatot vezessen be, üzemeltessen. Ma már sokkalta kevesebb gyerek születik, mint régebben! — mondják egyöntetűen, és számokkal is azt bizonyítják, hog évente majdnem harminc gyerekkel kevesebb születik, mint valaha, ezért aztán tízévenként, amikor sor kerül a népszámlálásra, ők feljegyezhetik, hogy ismét vagy háromszázzal kevesebben lakják a falut. Ezeket az adatokat Udvardi Béla, a helyi pártszervezet elnöke, az iskola igazgatóhelyettese, a nemzeti bizottság alelnöke sorolta fel. Azért ő, mert az elnök beteg, és ez egyben azt is jelenti, hogy nem névleges funkció az övé, hanem valódi, amely ugyanúgy, mint a többi, feladatokkal, elfoglaltsággal jár. Az, hogy három kulcsfontosságú funkciója van, rögtön feltűnik. Az egyik, mint már említettük, a munkahely, a másik kettő pedig társadalmi megbízatás. Ugyanakkor mind a háromban van valami közös, mégpedig a falu szolgálása. Itt ugyanis a falu elöljárói éppúgy,mint az üzemek, intézmények, a nemzeti bizottság képviselői is mind a lakosság szolgálását tekintik elsődleges feladatuknak. Miután meglátogattuk a bölcsődét, a szolgáltatóvállalatot, és elbeszélgettünk, megnézzük az épülő kemencét is. A zöldségesboltból lett pékség már kész, de bent még csak a samott-téglák halmain keresztül tudunk továbbjutni. Amikor belépünk, Árva József, a helyi szolgáltató vállalat vezetője meglepetéssel üdvözli a régi, de ma már nyugdíjas munkatársait, Weisz Sándor és Kunyica Sándor pékeket, és azt kérdezi tőlük, hogy mi szél hozta őket. Eljöttek megnézni, hogyan halad a kemence építése, mondják. Igaz, sütni már talán nem fognak benne, legalábbis nem huzamosabb ideig, de azért nem közömbös a számukra, milyen lesz. Mert bár nyugdíjban vannak, nagyon is szívükön viselik, milyen kenyeret eszik majd a jövőben a falu lakossága. Elbúcsúzunk az idős pékektől, és ahogy fordulunk ki, egyszer csak egy másik autóval találkozunk. — Nézd csak, már itt van a harmadik is! — mondja Árva József, az üzem vezetője. És ez is jelképes. Ők ugyanis nemcsak látni akarják az új kemence építését, meg is akarják egymás közt beszélni a kemencerakás problémáit, közösen meghányni-vetni, egyeztetni nézetüket, hiszen tényleg nem mindegy, milyen is lesz ez a kemence, később pedig a benne sült szőgyéni kenyér. Valahogy így vannak ezzel a falu vezetői is. Ők is egyeztetik a nézeteiket, és ha valamit elhatároznak, akkor együttes erővel látnak a munkához. — Nem a falu van érettünk, hanem mi a faluért — válaszolják s én érzem, hogy nemcsak mondják, hanem cselekedeteik is ezt tükrözik. NÉMETH ISTVÁN A szerző felvételei ÉRDEKEK Udvardi Béla Bartos Károly Árva József „DIÁKNAPOK ’84” A Kassai (Kosice) Műszaki Főiskola épülettömbjeinek utcasorában bárkit megkérdezve eljuthat az érdeklődő Zselenák József mérnökhöz. A fiatal tanársegéd, a gépészeti kar egykori hallgatója ma a SZISZ iskolai csúcsbizottságának elnöke. A nemzetközi diáknap ürügyén kopogtattam be hozzá. A vele folytatott beszélgetés talán közelebb hozza e főiskolán folyó SZISZ-munkát, azt a felelősséget, amelyet Jóska 27 éves féjjel vállalt, s becsülettel, közmegelégedésre tesz eleget feladatainak. — Hány tagja van a SZISZ- nek a főiskolán? — A Kassai Műszaki Főiskolának bányászati, kohászati, építészeti, gépészeti és elektrotechnikai kara van. A 78 SZISZ-alapszervezetben 5650 tag tevékenykedik. A gépészeti és villamossági fakultás SZISZ-szervezetei a legnagyobbak. — Úgy hallottam, most éppen egy nagy központi rendezvényre készültek „Diáknap ’84" elnevezéssel. Ezt hagyományosan novemberben tűzzük műsorra, és egy hétig tart. Akkor fogadjuk a külföldi diákküldöttségeket, megtárgyaljuk és jóváhagyjuk a főiskolások nyári építőtáborainak programját és megnyitjuk a „Fiatalok és robotok“ és a „SZISZ-élet a műszaki főiskolán“ elnevezésű kiállításainkat. Sor kerül a fiatalok elkötelezett dalszerzeményeinek fesztiváljára. * A sportrendezvények közül megemlíteném a népszerű labdarúgótornát és az IOOOx 1000 m-es váltófűtést. A diáknapokkor a szocialista verseny legkiválóbbjait az egyes karok dékánjai fogadják, a főiskola legjobb diákjait pedig a külföldi delegációkkal egyetemben a rektor látja vendégül. — Tehát a diákság nem- két értetek el a szocialista versenyekben? — A főiskola minden diákja bekapcsolódik-s,a szocialista versenyek valamelyikébe. A „Legaktívabb tanulócsoport" címért folyó verseny a főiskolás életnek szinte minden területére kiterjed. Legnagyobb súllyal a tanulmányi eredmények esnek latba, de fontos része az eszmei-politikai oktatás, a tudományos szakköri munka, a pionírszervezetnek nyújtott segítség és nem utolsósorban az önálló rendezvények. A nyári tevékenység, az építőtáborok eredményei is a szocialista munkaversenyben értékeljük. — Jóska, amikor a SZISZ iskolai székhelyét csúcsbizottságának kerestem, mindenki a T-klubba irányított. — A T-klub csupán a műszaki főiskola hallgatóinak találkozóhelye, a legnagyobb ilyen jellegű létesítmény Kassán, de máris kicsinek mutatkozik. A T-klubnak mi vagyunk a gazdái. Mindennap nyitva tart, és állandóan van programajánlatunk. Jól működik a klub népművészeti, esztrád-, színjátszó és grafikai köre. Ahogy mondani szokás, egy csapásra két legyet ütünk, mertzetközi ünnepéhez kapcsoló- ezek a körök betanult, taroló diáknapokon egyben etalmas programjukkal a gész évi munkátokat is ér- többieket is szórakoztatják, tékelik. Milyen eredménye — ri DERÜLÁTÓK VAGYUNK Utoljára május végén foglalkoztunk lapunk hasábjain a Szepsi (Moldava nad Bodvou) Mezőgazdasági Szakközépiskola kis vízi erőműjével, azzal az építkezéssel, amelyet szerkesztőségünk is felkarolt, védnöksége alá vett. Az ötletet egy állami célprogram és egy erre vonatkozó kormányhatározat adta, és közel egy éve fogant meg Koncz Árpádnak, az iskola egyik tanárának a fejében. Mind az iskola vezetősége, mind a kerületi iskolaügyi szakosztály elfogadta és támogatta az ötletet. Megvalósult az erőmű lokalizálása, és elkészült a kiindulópontul szolgáló tanulmány. Az érdekelt állami szervek előzetes beleegyezésüket adták az építkezésbe. Annak idején írtuk, hogy a 2,8 millió koronás beruházás költségei nagy kérdőjelként álltak a továbblépés előtt. Nos, ez napjainkig így van, és úgy fest, hogy a költségeket senki sem vállalja. No de vegyük sorjában az eseményeket! Az iskolaügyi szakosztály, arra hivatkozva, hogy hatáskörükbe a beruházás tartozik, igyekezett más megoldást találni. Derűlátással fordultak a Jászói (Jasov) Hnb-hez, majd egy kulcsfontosságú tárgyalás következett a jb-n, amelyet annak alelnöke, Svec elvtárs hívott össze. Itt a Jászai Had más ügyes-bajos, úgymond „fontosabb“ dolgaira hivatkozva, az egyes szakosztályok képviselőinek „kiadós“ támogatásával megköszönte a megbízatást, és lemondott az erőmű építéséről. A jegyzőkönyvbe egy szokványos mondat került: az iskolaügyi szakosztály újból mérlegelje az építkezés ötletét, és pozitív döntés esetén írásban hatalmazza fel a szepsi iskolát a további ügyvitelre. Ez napjainkig nem történt meg. Miközben az illetékes szakosztály írásbeli döntését vártuk, úgy éreztük, nem ülhetünk ölbe tett kézzel, beszélgettünk az építkezés gondolatáról a kerületi, építésügyi szakosztály főenergetikusával, aki biztatott bennünket. Érdeklődtünk a kerületi népi ellenőrző szakosztályon is. Sajnos, közben múlik az idő. Pillanatnyi célkitűzésünk, hogy az akció bekerüljön a kerületi nemzeti bizottság költségvetési tervében, hogy legyen végre vállalkozója az anyagi fedezetre az építkezésnek, és hogy utána elkészülhessen a tervdokumentáció. Van még egy dolog, amelyet mindenképpen meg kell említeni. Mind a szövetségi, mind az SZSZK kormánya újabb határozatot hagyott jóvá a kis vízi erőművekkel kapcsolatban. A CSSZSZK kormánya 176/84 számú és az SZSZK 163/84 számú határozatai a kis vízi erőművek építésével és felújításával foglalkoznak, és vannak olyan tételei, amelyek reméljük segíthetnek a mi ügyünk előbbre vitelében. POLGÁRI LÁSZLÓ