Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1985-01-08 / 2. szám
A BÉKE SZIGETE A családot nevezik az emberek „Béke szigetének“ A jó családra találó is a mondás, mert ha az ember egész nap lót-fut, dolgozik és közben emberekkel találkozik, vitatkozik, veszekszik, akkor jó hazamenni és otthon a családban békésen megpihenni. Sajnos nem minden család „Béke szigete“. Sőt. Vannak családok, amelyekre mindent inkább lehet mondani, mint azt, hogy „békések“. Sok ember éppen azért menekül el hazulról — a családból —, mert békét keres, mert otthon soha nincs béke. Sok, nagyon sok a „béke-szigetek" menekültje, de sajnos még több a „béke-szigetek“ foglya. Mert minek nevezhetnénk másnak, mint „foglyoknak“ azokat a szerencsétlen embereket és gyermekeket, akik egy megromlott családi életből nem tudnak elmenekülni. Nem tudnak elválni, mert nincs lakás, vagy az egyik fél nem akar beleegyezni a házasság felbontásába. Évekig veszekszenek (néha még verekszenek is) a gyermekek előtt, pokollá téve a saját és egész családjuk életét. Vagy elválnak és élnek tovább egy lakásban, naponta találkozva, összeütközve, lehetetlen körülmények között. Sokat tettünk — és teszünk ma is — a családokért. De keveset teszünk az elváltakért és a rossz családi életben szenvedő emberekért, gyermekekért. Pedig a családvédelem szempontjából a rossz családok felbontása és a felbomlott házasság helyett új, jó családi életek elősegítése legalább olyan fontos feladat, mint az első családalapítás segítése. Nem elég a házasságkötéseket és a gyermekek születését szorgalmazni, a családokat, a családi életeket is védeni kell! A mi társadalmunk, a szabad emberek társadalma — mondjuk —, és ezért tiszteletben tartjuk a magánéletet. Szinte túlságosan is tartjuk magunkat ahhoz a szabadságtisztelő állásponthoz, hogy nem szólunk bele senkinek a magánéletébe , a családi életbe. Nem szólunk bele akkor sem, ha házastársak veszekszenk, verekszenek, ha a duhaj férj utcára zavarja feleségét, gyermekeit. A család mindenkinek a magánügye — valljuk. Pedig néha, talán egy-egy megértő, segítő szándékú beleszólás sokat segítene a magánéleteken, és a családi életeken is. Lehet, hogy a felek meghallgatásával vagy gondjaik megoldásával, ügyeik segítésével elejét vehetnénk sok-sok tragédiának. Nem volna jó dolog a normálisan élő embereket társadalmilag elszámoltatni a magánéletükről. De az sem jó, ha a társadalom — a magánélet túlzott tisztelete miatt — nem számoltat el embereket a házastársukkal és gyermekeikkel szembeni otromba viselkedésről, és akkor sem szól bele a családok életébe, amikor a beleszólásra nagyon is nagy szükség volna; amikor a beleszólással nagyon sokat lehetne segíteni; nagyon sok családot meg lehetne menteni a széthullástól, szenvedéstől. Az állami, politikai és társadalmi szervek az anyagi támogatáson túl, talán a családi életre való fokozottabb figyeléssel — szükség esetén beavatkozással is — sokat segíthetnének abban, hogy a „béke-szigeteken“ kevesebb legyen a háborúság. A VIT SIKERES előkészítéséért A XII. VIT-en tizenöt vitaközpont lesz, és ezeken a fórumokon a résztvevők — egyebek között — a nemzeti függetlenségükért küzdő népekkel való antiimperialista szolidaritás, az ifjú nemzedéknek a mai társadalmakban kialakult helyzete, a fiatal nőknek a békéért és az egyenjogúságért vívott harca, a nemzetközi együttműködés, az új gazdasági rend létrehozása, a környezetvédelem kérdéseiről folytatnak eszmecserét. Politikai tartalmát tekintve, a XII. VIT programja magába foglalja azokat a nagy kérdéseket, amelyek korunk ifjúságát foglalkoztatják: így például a béke, a nukleáris háború megakadályozása, az általános és teljes leszerelés, a nukleáris fegyverzetek teljes betiltásának és megsemmisítésének problémaköre, a feszültségek felszámolása, az enyhülési folyamat perspektívájának kérdései, a békemozgalom stb. 1985-ben több, nagy jelentőségű évforduló is lesz: mindenekelőtt a fasizmus felett aratott győzelem, valamint a hirosimai és a nagaszaki atombombázás negyvenedik évfordulója. Az ENSZ négy évtizedes fennállásáról emlékezik meg. Tíz évvel ezelőtt írták alá a helsinki európai biztonsági és együttműködési értekezlet záródokumentumát. És 1985-öt az ENSZ nemzetközi ifjúsági évnek nyilvánította. A moszkvai találkozó előkészítő bizottsága egyetértett abban, hogy — a nyitó- és zárónapot leszámítva — a fesztivál valamennyi napját egy-egy témának szenteljék. Ezek a következők lesznek: — a béke, az atomháború megelőzése, a leszerelés — az antiimperialista szolidaritás — az ifjúság jogai — a gazdasági kooperáció, az új gazdasági rendért folytatott harc — a biztonság és az együttműködés. A házigazda szovjet ifjúságnak külön napja lesz. A szervezők' arra törekszenek', hogy ne banális konferenciákra kerüljön sor. A tartalmas eszmecserékre garancia, hogy már több mint száz országban munkálkodik nemzeti előkészítő bizottság, és rendkívül színes a jövendő résztvevők politikai palettája. Kommunista, szocialista, szociáldemokrata,liberális, radikális, centrista, kereszténydemokrata, konzervatív fiatalok, ifjúsági és diákszervezetek képviselői együtt dolgoznak a XII. VIT sikeres előkészítéséért. A fesztivál persze nemcsak politikai fórum, hanem nagy kulturális és sportkavalkád is lesz. E rendezvények tükrözni fogják azt a szerepet, amelyet a sport és a kultúra a világ népei közötti barátság és megértés erősítésében játszik. A szovjet fiatalok készülnek a világ ifjúságának fogadására. Olga Litovková kijevi tanítónő a legkisebbeknek magyarázza a VIT tör-