Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1985-05-28 / 22. szám

Küszöbön a XXX. országos népművészeti fesztivál Nekünk, akik ott voltak a fesztiválsoro­­zat indításánál, szinte hihetetlen, hogy az­óta már eltelt harminc év. A népművészeti fesztivál — akkori ne­vén országos dal- és táncünnepély — az el­múlt harminc év alatt kultúránk pillére, népi kultúránk feltárásában, ápolásában és színpadra állításában elért eredmények fok­mérője lett. Neve, küldetése közismert és általa a vendégszerető kisvárosé. Zselízé­­(Zeliezevce) úgyszintén. A rendező szervek, élükön a CSEMADOK Központi Bizottságával — a rendezvény gazdájával — a fesztivál fontosságát tu­datosítva készítik elő a műsort. Ebben az évben is így lesz. Vegyük sorra az egyes műsorokat, illetve rendezvényeket. A fesztivál keretében az utóbbi tizenöt évben, kétévente váltakozva, rendszeresen sor kerül a felnőtt táncegyüttesek, illetve a gyermektánccsoportok központi versenyé­re. A verseny tétje a fesztivál nagydíjának I., II. és III. fokozata. Idén a gyermekek „vannak soron“. A tavaly meghirdetett ver­senyből 12 csoport jutott a központi dön­tőbe. Jelenleg hazánk gyermektáncmozgal­­mának élvonalába tartozik az Apró Bodrog­közi Királyhelmecről (Kráf, Chlmec), az Apró Palóc Fülekpüspökiről (Fii. Biskupi­­ce), az Apró Szőttes Bratislavából, a Bar­kóca Gortváról, a Bokréta Zselízről (Zelie­­zovce), a Csali Somorjáról (Samorín), az Istiglinc Dunaszerdahelyről (Dun. Streda), a Kisbojtár Stúrovóból, a Napsugár Zsigárd­­ról (Zihárec), a Pitypang Galántáról (Ga­­lanta, a Tátika Ekeiről (Okolicné) és a Villő Gímesről (Jelenec). A verseny központi fordulójára május 31- én kerül sor 13.00 órai kezdettel Léván (Levice) a Druzda művelődési házban. A versenybemutató nyilvános lesz. Gondolom, a város alapiskolái élnek majd a lehető­séggel. A versenyt Ajándékkosár címen a nemzetközi gyermeknap tiszteletére, a ver­senyző csoportoknak rendezett ajándékmű­sor követi. Ez lesz a fesztivál szervezőinek figyelmessége az egész évben, illetve éve­ken keresztül szorgalmasan dolgozó és szép eredményeket elérő gyerekeknek. Június elseje (szombat) is újdonsággal­ kezdődik. A Csehszlovák Rádió Magyar Fő­szerkesztősége a megszokott hullámhos­­­szán 10.15—11.00 óráig Hívogató címmel su­gároz előzetest a fesztivál műsoraiból. Be­mutatja a szereplő csoportokat, együttese­ket, megszólaltatja a szervezőket, rendező­ket, csoportvezetőket, zenét és dalokat su­gároz a fellépő csoportok műsorából, szí­nes ízelítőt ad mindabból, amit a közön­ség a fesztivál két napja alatt Zselízen hall­hat, láthat. Délután 16.00 órakor kerül sor a Cseh­szlovákiai magyar népviseletek című nép­rajzi kiállítás, a Fesztivál 30 éve képekben fotókiállítás, valamint a népművészeti ki­rakodóvásár megnyitására, amelyet szerény műsor előz meg. A fesztivál történetében először lesz néprajzi és fotókiállítás a Schubert-parki kastélyban. A fotókiállítás a fesztivál 30 évéről ad áttekintést. Elénk tárja a kezdetet, a folya­matos fejlődést, a tegnapot és a mát. A­­zoknak, akik rendszeres látogatói voltak a rendezvénynek, jólesik majd a valamikori élményeiket feleleveníteni, az új látogatók­nak pedig a hagyomány szépségeivel meg­ismerkedni. A mesterségek munkafolyamatának bemu­tatásával egybekapcsolt népművészeti kira­kodóvásár gazdag felvonulása lesz a kera­mikusoknak, bőrdíszműveseknek, kosárfo­nóknak, csipkeverőknek, rézműveseknek. E népi mesterségek művelői „portékáik“ gaz­dag választékával jelennek meg. A Schubert-park szabadtéri színpadán 17.00 órakor kezdődik a színpadi műsorok sorozata. Elsőként a Csak tiszta forrásból... című műsor újabb bemutatójára kerül sor. A nagykürtösi (Vei. Krtis) járás Ipoly men­ti községei viszik színpadra, eredeti vagy alig módosított formában népi táncaikat, s szokáshagyományaikat, dalaikat.­ Az elő­­ adáson saját eredeti vagy felújított visele­tükben láthatjuk őket. Ezt követi 20.00 órai kezdettel a kétré­szes Zselíz üdvözlése című műsor. Az első­­ részben a fenti címen a CSEMADOK-ot kép­viselő Új Nemzedék kassai (Kosice) tánc­­együttes — amely tavaly elnyerte a fesz­tivál nagydíjának I. fokozatát —, a szlo­vák népművészetet tolmácsoló, Európa-hí­­rű bratislavai Gymnik Táncegyüttes, a ma­gyarországi Kalocsai Népi Együttes gyer­mekcsoportja, valamint Szvorák Katalin és Balogh Márton, a magyarországi Röpülj páva népdalverseny győztesei szerepelnek. A második részben Jubilánsok címmel a fesztivállal egyidős, a Kiváló munkáért és az Építésben szerzett érdemekért érdem­rendekkel kitüntetett Ifjú Szívek Magyar Dal- és Táncegyüttes és a 15 éves Szőttes Népművészeti Csoport ad közös műsort. A rendező Varga Ervin, a Szőttes művészeti vezetője. Az előadást a parkban hajnalig tartó nép­mulatság, a művelődési házban pedig tánc­ház követi. A vasárnap, június 2-án délelőtt a gyer­mekegyütteseké lesz a Schubert-park.­ Igaz, a Gyertek velünk játszani című, a gyerme­keink boldog, örömteli életét tolmácsoló műsor csak 10.00 órakor kezdődik, de már nyolctól gyermekzsivajtól lesz hangos a park. Önfeledt vidámsággal köszönthetik a nemzetközi gyermeknapot, tanulhatják egy­más játékait, a gyermektáncházban egymás táncait, dalait, a különböző játékokban pe­dig vetélkednek majd egymással a szerep­lők és a közönség egyaránt. Szeretnénk felhívni a környező falvak, ill. járások iskoláinak, pionírszervezetei­nek figyelmét, hogy használják ki a gazdag kulturális műsort kínáló fesztiválnapot, és a nemzetközi gyermeknap alkalmából szer­vezzenek a tanulóknak egésznapos tanul­mányi kirándulást. Tegyék ezzel is ünne­pélyesebbé, gazdagabbá a gyermekek ün­nepét. A fesztivál szerepel az Iskolaügyi Minisztérium által ajánlott kirándulások jegyzékében is. Tíz órakor kezdődik a gyermekek gála­műsora, amelyben szerepel a központi ver­senyben részt vevő összes gyermekcsoport, valamint a Hronské Kl­acany-i szlovák gyer­mek folklórcsoport és a magyarországi gye­rekek. A gyermekcsoportjaink műsora fel­öleli Dél-Szlovákia jellegzetes magyar táj­egységeinek művészetét. Gyermekek tolmá­csolják, de felnőtteknek is bizonyára nagy élményben lesz részük. Utána a kirakodó­­vásár sátrainál az egyes mesterségek szak­mai fogásait láthatja a közönség: a koron­gozás elbűvölő szépségét, a kolomp és a bőrdíszek készítésének a titkát, a Villő gyermekcsoport jóvoltából pedig a sok-sok gyermekjáték készítésének tudományába leshetünk. Ebéd után két órakor kerül sor a város­ka főterén, a felszabadítók emlékművének ünnepélyes megkoszorúzására, és utána in­dul a tarka, színes, vidám és hangulatos menettáncbemutató, amelyre a sok-sok gye­rek és felnőtt, a délelőtti műsor közönsége biztosan kíváncsi lesz. Délután háromkor kezdődik az ünnepély kicsúcsosodását jelentő Hála virágai című, nagyszabású népművészeti műsor. Elsőként a zselízi és ipolysági énekkar közös előadá­sát hallhatjuk, ezt követi az ünnepi nagy­gyűlés, majd a fesztiválnagydíjas gyermek- és felnőtt tánccsoportok és -együttesek, a már említetteken kívül még a­­ szinai (Se­na) Rozmaring, a sládkovicovói Új hajtás, a somorjai (Samorín) Csalló, valamint a vendég szlovák és magyarországi együtte­sek, Szvorák Katalin és Balogh Márton nép­dalénekesek, akiknek nevét már szintén említettük. A csoportok és a szólisták új műsorral szerepelnek, s mintegy három ó­­rán keresztül szól majd a dal, a zene, rop­ják a táncot. TAKÁCS ANDRÁS Újra színpadon a Svätopluk „... Svätopluk című operámat drága nem­zetemnek ajánlom, szeretett hazám népé­nek és minden nemzeteknek, akik megér­téssel közelednek hozzá...“ E szavakkal kezdődik a szerző, Eugen Suchon bevezető szövege operája partitúrájának első olda­lán. És hogy ez az ajánlás mennyire jogos, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy Suchov mesternek ezzel a művével valóban sikerült megteremtenie a szlovák nemzeti operát. Olyan alkotás ez, mint a cseh nem­zetnek a Libusa, az orosznak a Borisz Go­dunov, a németnek A nürnbergi mesterdal­nokok vagy nekünk magyaroknak Erkel Fe­renc Bánk bánja. A művet felszabadulásunk 40. évforduló­jának előestéjén a Szlovák Nemzeti Szín­ház operatársulata teljesen új köntösben és zenei betanulásban vitte újra a színre. Ne­gyedszázad telt el azóta, hogy a mű 1960- ban, a Szlovák Nemzeti Színház fennállásá­nak 40. évfordulója alkalmával először fel­hangzott. A Nagy Morva Birodalom uralkodója, az öregedő Svatopluk, mielőtt fiai között fel­­­osztaná birodalmát, három összekötött ves­­­szőt ad át nekik azzal, hogy törjék szét őket, de ez egyiküknek sem sikerül, míg egyenként a vesszőket már könnyen ketté­törik. Ebből a példából fakad aztán az is­mert svátopluki intelem: „Ha szeretetben és egyetértésben tartotok ki együtt, úgy el­lenségeitek sohasem győzedelmeskednek rajtatok és nem hurcolnak rabságba. Ha ellenben a torzsalkodás és a féltékenység oszt három részre benneteket, nem hall­gatva a legidősebb szavára, önmagatokat pusztítjátok és szomszédos ellenségeitek a­­lapjaiban dúlja szét országotokat.“ Ez a Svatoplukről kialakult legismertebb legenda képezi­­­ magját Suchon „zenedrá­mai eposz“-ának is, mely köré Ivan Stodo­­la drámája alapján és )ela Kreméry költői megfogalmazásában mozgalmas, több síkon futó színes cselekményű szövegkönyvet ala­kított ki a szerző. A cselekmény az első síkban itt is az ország felosztásának prob­lémájával indul, s már kezdetben kivilág­lik a két hercegfi, Mojmír és az ifjabb Svatopluk közötti eszmei, politikai és jel­lembeli nézetkülönbség. Míg a megfontolt idősebb Mojmír a nemzet érdekeit szolgá­ló függetlenség és haladás eszméjének hir­detője, addig a célratörő ifjú Svátopluk e­­gyéni dicsőségre vágyva a harcos pogány törzsek segítségével­­ önmagának szeretné megszerezni a hatalmat. A második sík ese­ményeinek színtere egy kultikus pogány ha­lotti szertartás. Ezt szakítja meg az ifjú Svatopluk megjelenése. Felajánlja a törzs­nek a szövetséget apja uralmának megdön­tésére. Az istenség óhaját kifejező áldozó pap azonban harc helyett ármányt és cselt javasol, melynek értelmében az a személy gyilkolja meg az uralkodót, aki megjelené­sével megzavarta a szertartást. Az ifjú her­ceg vállalkozik is az apagyilkosságra, szán­déka azonban meghiúsul, de tervének lelep­lezése és a két testvér közötti ellentét is­mételt fellángolása halált hozó csapást mér az agg fejedelemre. A szövegkönyv alkotóinak költői fantá­ziáját dicséri Zábornak, az ifjú lantos alak­jának megformálása, aki kezdeti és végső elbeszlésével és a cselekményben való rész­vételével balladisztikus keretbe foglalja ezt a hatalmas, legendás történelmi freskót. Az ünnepi alkalomra igazán ünnepi elő­adást produkált a színház együttese. A sokszereplős művet két — igaz, más-más árnyalatú, de egyenrangú — szereposztás­ban állította színpadra, egyaránt élvezetben részesítve szemet és fület. Az élvezet ere­dőjének első összetevőjéért, a látnivalóért Ladislav Vychodilnak célszerűen módosít­ható díszletéért, Helena Bezákovának szép vonalú jelmezeiért, Karol Tóthnak balett­­betétjéért, valamint a mindent összefogó Branislav Krickának rendezéséért jár meg­érdemelt elismerés. A második, hallható összetevő irányítója Ondrej Lenárd, akinek igényes munkája jó­voltából a zenekar szépen tolmácsolja Su­­chon partitúráját. A népes, szereplőgárdában többen vannak olyanok, akik szólamukat már az ősbemu­tatón is énekelték. Ilyen maga a címsze­replő Ondrej Malachovskyt is. Az ő ural­kodója kemény, markáns egyéniség. A má­sik, de nem második uralkodó a fiatal Pe­ter Mikulás, aki viszont most öltötte ma­gára először Svatopluk fejedelmi köntösét, egészen más jellemet állít elénk. Már ma­ga a hangszín is lágyabb, bársonyosabb, s ennek függvényeként az ő uralkodója el­sősorban érző ember, akit megrendít fiai­nak áldatlan viszálya. Érdekes jelenség, hogy a két uralkodó más-más beállítottsága megszabja az egész előadás jellegét is, mert míg Malachovski egész udvartartására — pláne, ha majd a szereposztás migrációja folytán a két tá­­bor helyet cserél — kemény, hidegebb, ad­dig Mikuláé érző Svätoplukja meleg árnya­latokkal színezi be alattvalói világát. Varga József IFJÚ SZEMMEL LÁTTATVA Mindössze egy terem, az is csak egy szobányi nagyságú a bratislavai Pohranié­­ník mozi kiállítóterme, de kamarakiállítá­­sok rendezésére kiválóan alkalmas. Több, jól sikerült, az utóbbi időben sikert aratott tárlat bizonyítja ezt. Ezúttal két fiatal bra­tislavai fotós, Martin Mareníin és Marián Riabtí fényképeit láthattuk. Martin Mareníin huszonhét képet hozott a kiállításra. A legérdekesebbek a művésze­ket ábrázoló fényképei. Például megörökí­tette Jakoby Gyulát, Józef Kostkát, Rudolf Uhert, Juraj Jakubiskót munka közben. Va­lamennyi művészt három-három képen mu­tatja be, amelyek egységes egészet alkot­nak. Juraj Jakubiskót filmforgatás közben kapta lencsevégre, így a felvételek bepil­lantást nyújtanak az alkotó izgalmas mun­kájába is. De általános véleményként el­mondható, hogy tárlatának egész anyaga a művészsorsok, az alkotómunka feltárására irányult , Marián Riabié mindössze tíz képet mutat be a tárlaton. Ez az erősen megszűrt anyag azonban elegendő ahhoz, hogy bemutassa azt az utat, amelyet a fiatal fotós néhány év alatt az érzelmektől az érzelemig meg­tett. Marián Riabié képei lágyak és meg­­hatóak, közvetlen környezetünket, a termék szét egy-egy kiragadott szeletét ábrázolják. Minden képének hátterében olt a termé­­szetvédelem, a környezetünk, életterünk megóvásának, megvédésének, megtartásának felkiáltójele. Munkájának lényege a türe­­lem. Bármely számára figyelemreméltó, az embert érintő látványban megkeresi azt és csak azt az egyetlen lehetséges képet, amely őt, az ő szemléletmódját tükrözi vissza. Ugyanakkor minden képe magas fokú mes­e térségbeli tudásról is árulkodik. A méreteiben szerénynek mondható ki­állítás anyaga ígéretes jövőt mutat. A két fiatal fotós látásmódja, technikai tudása kétségtelen biztosíték erre.­ ­benyákj

Next