Új Ifjúság, 1985 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1985-01-22 / 4. szám
—mUMMJJMU]. ..............—" ' ""■■■■■ MEGFESZÍTETT ERŐVEL — ————i—m Országszerte gondokat okoz a nagy hideg a termelés, a hőszolgáltatás biztosításában, óriási erőfeszítéseket követel a közlekedésben, a szállításban dolgozóktól. ■ — Csak a gépek kibírják, mi kibírjuk— hallhattuk nagyon sok munkahelyen a napokban. Aztán ott, ahol a gépek felmondták a szolgálatot, maradt az ember. Az ember a közlekedésben, a hóekék, a tejet, kenyeret és más élelmiszert szállító teherautók volánjai mögött. Szomszédunk autóbuszsofőr. Már két órakor bekapcsolja a háza előtt parkoló nagy csuklós busz motorját — persze utána még ledől egy-két órát szundítani —, mert övé az első járat a faluból, reggel fél ötkor indul. Először a munkásokat, később az iskolásokat viszi a fővárosba; naponta legalább ezer ember bízza rá sorsát húsz percen át. A munkabeosztása nem kötelezi éjszakai virrasztásra — ellenkezőleg: pihenésre. De ha pihenni fog, akkor reggel nem tudja beindítani a motort, és az utasai majd dideregve szállnak fel a következő járatra, ha egyáltalán lesz következő járat. Hát ezért hallgatja még félálmában is a motorduruzsolást, az ő lelkiismeretességének, hivatástudatának is köszönhető, hogy a napokban nem volt számottevő késés a buszjáratoknál, általában a menetidő szerint közlekedtek. Csúcsteljesítményre állítva termelnek az ország villanyerőművei. Van elegendő villanyenergiánk, de tessék takarékoskodni — olvassuk a lapokban, halljuk a rádióban. A múlt héten folyamatosan három-négyszáz, a kora reggeli és késő délutáni órákban pedig rendszeresen több mint ötszáz megawattórával nagyobb összteljesítményre kellett kapcsolni a szlovákiai villanyerőművek berendezéseit. Néhány óráig gondot okozott a voranyi és a noványi hőerőművek kazánjainak felfűtése, mert a vasúti szerelvényekben összefagyott a szén. De csak néhány óráig. — Kesztyűben dolgozunk. Kicsit szokatlan és ügyetlen, de különben odafagyna a kezünk a vagonok ütközőjéhez — mondta a tévé riporterének egy tolatómunkás a bratislavai vasúti állomáson. Emberpróbáló napokat éltek a mezőgazdasági üzemek dolgozói is. A hideget egészen biztosan az állatok is érzik, de hogy következmények nélkül elviseljék, legalább olyan ellátásban kell részesülniük, mint máskor, mondjuk a legszebb tavaszi napsütésben. Hirtelen a csilízközi szövetkezet egyik fiatal állattenyésztő mérnöke jut eszembe, aki hajnalonként, még az etetők munkába állása előtt bejárja a nagy kiterjedésű szövetkezet valamennyi farmját, megnézi, történt-e valami az éjszaka. Gyakran reggel négykor indul el otthonról. Nem tudom, hánykor ébredt a napokban, de biztos vagyok benne, hogy a zord időjárás miatt nem mondott le hajnali munkahelyi szemléjéről, sőt éppen ezért kerekedett fel mindennap. Gondterhelt napokat éltek át azokban a szövetkezetekben is, ahol még a tél beállta előtt megkezdődött a munka az üvegházakban, fóliasátrak alatt. Megnőtt a munkájuk a házkezelőségeknek, az egészségügyi és a kereskedelmi dolgozóknak is. A napokban sok, számunkra ismeretlen ember dolgozott az országban megfeszített erővel azért, hogy idejében eljussunk az iskolába,munkahelyünkre, hogy asztalunkról ne hiányozzék a friss péksütemény és a tej, hogy lakásunkban meleg legyen. Megérdemlik, hogy számon tartsuk munkájukat. ZACSEK ERZSÉBET Gyermekeink ürömére és sok-sok felnfatt bosszúságára Európa-szerte, így hazánkban is dúl a tél. A gyermekek síznek, szánkóznak, valamint a befagyott tavakon korcsolyáznak. A fagy meglepte a hattyúkat ia, hiszen életterük, a vízfelszín a minimálisra csökkent. Szlovákia fővárosának új lakónegyedében gyermekek és felnőttek gondoskodnak arról, hogy a hattyúk szűkre szabott tavában mindig legyen élelem. Kint mínusz 18 fok van. Az átrakodó állomás két dolgozója, Hrác Stefan és István Nyikolaj a napi teljesítményt ellenőrzi. (A CSTK felvételei) A Kelet-szlovákiai Vasmű átrakodó állomásán is megfeszített erővel dolgoznak. A különlegesen kiképzett alagutakban 230 vagont melegítenek fel, hogy ki tudják belőlük rakni a Szovjetunióból érkező vasércet és szenet. Szárnyalhatunk? Az elsőosztályos gyerek kétségbeesve-elkeseredve érkezett haza az iskolából. Fekete pontot kapott a rajzra , mert kékre festette az almát. Egészen pontosan: reggel almát, rajzlapot, színes ceruzát kellett vinnie az iskolába, majd ott, a rajzórán le kellett festenie az almát. Ő kékre festettel kihívták, megszégyenítették, a tanító néni hosszan magyarázta, hogy kék alma nincs, mint ahogy piros szilva sincs, mint ahogy lila túró sincs; kékre festeni az almát éppen olyan, mintha azt mondanánk, hogy az elefánt repülni tud, a bolha meg úszni... Na ugye, hogy ez képtelenség? A gyerek csak heppegett... kicsit sírt... majd képzelete egy kicsit szárnyalni kezdett, csak egy iciripicirit emelkedett a földről fel, és azt mondta, hogy ő egyszer azt álmodta, hogy szállt egy elefánt... és egyszer meg színeskék papíron keresztül nézte az almát, és akkor kék almát látott. Ez már sok volt. Ekkor kapott fekete pontot. Elgondolom, ha Picassónak egy ilyen tanító nénije lett volna, és az kijelenti: nincs kékfejű ember... ... akkor talán szegényebbek lennénk A KEK korszakkal.