Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1987-01-07 / 1. szám

A SZISZ IV. kongresszusának évében szocialista hazánk felvirágoztatásáért! EGYÜTT AZ IFJÚSÁGGAL Csupán néhány munkanap van mögöttünk az 1987-es esztendőből. Kétségtelen: igényes célok, feladatok áll­nak ma mindannyiunk előtt. Reális elképzelésekkel In­dul az új esztendőbe a Szocialista Ifjúsági Szövetség is. Tennivalói megfogalmazásához biztos alapot ad pár­tunk XVII. kongresszusa és az a kiegyensúlyozott bel­politikai légkör, amelyben élünk. Nekünk szinte ter­mészetes, hogy hazánkban létbiztonság van, hogy a fiatalok és az idősebbek egyaránt nyugodtan nézhet­nek a jövőbe. Az emberek saját tapasztalataikból tud­ják, hogy aki dolgozni akar, az munkához jut, és aki dolgozik, az boldogul. A jövőnk sem bizonytalan, nem az egyik napról a másikra élünk A nyolcadik ötéves terv — a mérsékeltebb növekedési ütem ellenére is — a fejlődés, az előrelépés terve, amely épít a fiatalok tettre készségére, új iránti fogékonyságára, és tág teret­­ nyújt az Ifjúság alkotó kedve, tehetsége kibontakozta­tásához. Ez a terv az életszínvonal megőrzése mellett, reális célként, számol az életkörülmények javításával. A SZISZ mint tömegszervezet átfogja az Ifjúság leg­különbözőbb rétegeit, hogy felvilágosítsa őket és a tár­sadalmi feladatok teljesítésére mozgósítsa egész Ifjú­ságunkat. Módszereiben és tevékenységét illetően az Ifjúsági szövetség rendkívül sokrétű szervezet, az aktív politizálástól a szórakozásig, a napi munkától a ki­rándulásokig mindennel foglalkoznia kell. Ebben a te­vékenységében az 1987-es évben is az vezérli majd a SZISZ-szervezeteket, hogy a fiataloknak van jogos igé­nyük a társadalommal szemben, de a társadalom jogos igényekkel, követelményekkel lép a fiatalok elé.Is Az érem két oldala az, amelynek összhangban történő érvényesítése határozza meg az ifjúsági szövetség he­lyét a társadalomban. Minden kor fiataljai többet akar­nak, mint apáink, s ebben az értelemben elégedetlenek azzal, amit az előző nemzedék elért. Ez a tény moz­gató erő is lehet a társadalomban Az ifjúságnak egy­részt meg kell értenie, hogy mi az, amit készen kap­tak, ugyanakkor látnia kell azt is, milyen nagy felada­tok megoldása vár reájuk, hogy az utánuk következő nemzedék, vagyis 2000. év Ifjúsága még többet kaphas­son. Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke új évi beszédében hang­súlyozta: a Szocialista Ifjúsági Szövetség IV. kongres­­­szusa előkészületeinek is növelniük kell a fiatalok ak­tivitását és elkötelezettségét. Azzal a szilárd elhatá­rozással lépünk az új évbe, hogy becsülettel teljesítsük az előttünk álló feladatokat. Világos program áll előt­tünk, megvannak a forrásaink és feltételeink az ered­ményes megvalósításukhoz. Ezért bizalommal és derű­látóan tekintünk 1987 elébe. A Szocialista Ifjúsági Szövetség IV. kongresszusának évében azért kell dolgoznunk, hogy az ifjúsági szövet­ségünk erős, ütőképes és vonzó legyen. Olyan szerve­zet, amely cselekvésre, tettekre mozgósít, amely részt kér és részt vállal a társadalom előtt álló feladatok megoldásából. CS. L Az 1987-es év legelején vagyunk­, az új év pár napos csupán. Annyi jókíván­ság hangzott el a napokban, hogy ne­héz lenne még egy eredetivel megtol­dani őket. Lapunknak is sokan kíván­tak nagyszerű riportalanyokat, ötlete­ket a lap szerkesztéséhez, sok ezer ol­vasót és hogy mielőbb olyan legyen az Új Ifjúság nyomdatechnikája, mint azt szerkesztői és olvasói is egyaránt kí­vánják. Minden erőnkkel és tudásunk­kal azon leszünk, hogy valamennyi kí­vánságot megvalósítsuk. Mert minden reális kívánság előbb vagy utóbb telje­síthető — erős akarattal, kitartással. És megértő hozzáállással, ami ugyan még nem szeretet, de a kettő közötti különbség akár törölhető is — főleg az emberi kapcsolatokban. Ez a gondolat egy tegnap hallott rádióinterjú kapcsán jutott az eszembe, amelyben egy ki­lencéves kislány a riporter kérdésére, hogy mit vár 1987-től, azt válaszolta, KÍVÁNSÁG hogy az apukáját. "Aki nem utazott el, csupán elhagyta családját, a kislány szülei ugyanis tavaly elváltak. Nem tu­dok semmi közelebbit a gyermekről, e­­gyetlen mondata viszont így is megrázó volt, kegyetlenebb minden társadalmi bírálatnál. A kislány nem vakációt, bi­ciklit vagy magnót kívánt magának, ha­nem­­ aput Szégyelljük-e legalább magunkat mi, szülők egy ilyen mondat hallatán, vagy már nem is? Rohanunk a korral, nem szeretjük a problémás embereket, nem szeretjük, ha valaki igényli a figyel­münket. Csak menjen, mint a karika­­csapás, nincs idő egyedi esetekkel fog­lalkozni, a számítógépek korát éljük, Igen, a számítógépekét. Legyünk is pontosak, mint a gépek, és fáradhatat­lanok, akár a gépek, de ne legyünk gépek, rideg vashalmazok — érzéseink­ben, emberi mivoltunkban. Tudjunk megbocsátani társunknak, tudjuk túl­tenni magunkat a problémákon, ame­lyek idővel maguktól is elmúlnak, hi­szen a házastársi nézeteltérések a gyó­gyítható betegségek közé tartoznak. Ne a gyermekeinket büntessük azzal, hogy önzőn a számunkra könnyebb utat, a válást választjuk, a csak játszani tudó gyermek vállaira helyezve annak követ­kezményeit, hogy csonka családban fog nevelkedni. Ha kibírja, jó, ha nem, majd foglalkoznak vele a pszichológu­sok és az orvosok, hiszen arra vannak. A gyermeknek mindkét szülőjére szüksége van. Régi igazság, de nem árt, ha néha „elővesszük“, javaslom, legyen ez a fiatal családok jelszava 1987-ben, különösképpen azoké a szülőké, akik félúton vannak a válás és a család egy­ségének megőrzése között. Törés állt be kapcsolataikba, de büszkeségük nem engedi, hogy kezet nyújtsanak férjük, feleségük felé: bocsáss meg,­ kedves ... Válasszák a családot, vagy legalább egy évre halasszák a döntésüket Tegyenek félre mindent ennek érdekében: bará­tot és barátnőt, féltékenykedést, rossz szokásokat, a család, a gyermek b­őyen a legfontosabb. A történelem bővelke­dik olyan példákban, amikor a szülő életét áldozta gyermekek boldogságá­ért. A m­­odern kor sokkal kevesebbet kíván a szülőktől: házastársi türelmet, megértést és kapcsolataikban nagyobb kitartást. Elsősorban a fiatal szülőktől, de mindenkitől, hiszen a család ügyé­ben hazánk tíz állampolgára közül leg­alább kilenc illetékes. * N. Zácsek Erzsébet

Next