Új Ifjúság, 1989. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)

1989-12-13 / 50. szám

A CSKP tagjainak és a párttagságuktól megfosztott kommunistáknak hatislavai felhívása Azzal a kéréssel fordulunk a tag­­könyvvel rendelkező és tagkönyvvel nem rendelkező kommunistákhoz, hogy támogassák szocialista platfor­munkat: 1. A szocializmus megújhodásának kezdődő folyamata megköveteli, hogy leküzdjék a párt és a társada­lom elszakadását. Ezért követeljük, hogy helyezzék hatályon kívül a „Ta­­nulságok“-at, s ezzel tág teret biz­tosítsanak az 1968—69-es események újraértékeléséhez. 2. A kommunisták kizárását és tör­lését a párt tagjainak soraiból az 1968—69-es állásfoglalásaikért nem te­kintjük érvényesnek, mert hatalmi­­politikai változások miatt került rá­juk sor, azok pedig a Varsói Szer­ződés tagállamai csehszlovákiai kato­nai beavatkozássának közvetlen hatá­sára történtek. Ez a beavatkozás megakadályozta, hogy a kitűzött idő­ben, 1968. szeptember 6-án megtart­sák a CSKP XIV. kongresszusát, s ez­zel megakadályozták a kongresszus rendesen megválasztott küldötteit, hogy megvitassák és jóváhagyják a CSKP akcióprogramját, amelyet a párt vezetése 1968 áprilisában nyil­vános vitára bocsátott. 3. A CSKP egykori vezetése ellen­tétben a proklamált hivatalos Irány­vonallal, nem nyújtott teret ahhoz, hogy azok a kommunisták, akiktől a párt 1970-ben megvált, politikailag angazsálják magukat. A párt ezzel elszalasztotta az alkalmat, hogy ki­használja több mint félmillió kommu­nista alkotó erejét. Ezzel összefüg­gésben kell értelmezni a kommunista párt jelenlegi válságának okait. 4. A CSKP XVII. kongresszusának határozatai nem teremtették meg azon problémák megoldásához a fel­tételeket, amelyek a jelenlegi válság­­helyzethez vezettek. Meggyőződésünk, hogy ez a plat­form a kommunisták jelentős többsé­gének véleményét is tükrözi, ezért felszólítjuk őket, hogy aláírásukkal csatlakozzanak hozzánk, Bratislavában, 1989. nov. 27-én. Egyetértésüket közöljék a követke­ző címen: Doc. dr. Jozef Moravelli, a tudományok kandidátusa, Bu­lkova 15, 84101 Bratislava, Dr. Samuel Brečka, Duklianska 35, 81109 Bratis­lava. MIÉRT? MIÉRT? MIÉRT? MIÉRT? Polgártársak? kérdik, miért folytatják a diákok a sztrájkot? Válaszunk: Azért. Sztrájkunkat az 1939. november 17-i brutalitások hatására kezdtük, és ezzel akartuk támogatni az öt köve­telést. Ezek teljesítését tartjuk az el­ső lépésnek az elnyomó totalitárius rendszernek szabad és demokratikus rendszerré való átalakításában. Egy lépésnek az abszurditástól a humani­táshoz. A diákok sztrájkja és a pol­gári elégedetlenség, amely általános sztrájkkal végződött, cselekvésre kényszerítette a kormányt és a pár­tot. Fontos tisztségekből elmentek a legkompromittáltabb elvtársak. Meg­alakult a Szövetségi Gyűlés vizsgáló­bizottsága. Az alkotmányból törölték a párt vezető szerepéről szóló 4. cik­kelyt, és módosították a 6. és 16. cik­kelyt. Szabadon engedtek néhány po­litikai foglyot. A szövetségi kormány elnöke megígérte egy új kormány összeállítását, és rövidesen új tör­vényjavaslatok beterjesztését. Vi­szonylag lazul a cenzúra a tömegtá­jékoztató eszközökben. Emberek, legyetek éberek i 1. Sokan lemondtak, de továbbra is politikai tevékenységet fejtenek ki. Továbbra is a CSKP KB tagjai marad­tak, a Szövetségi Gyűlés tagjai, és ott vannak az állami szervekben. 2. A párt vezető szerepét megszün­tették, de a tényleges hatalom az államban a párt és apparátusa kezé­ben maradt. 3. Néhány politikai foglyot szaba­don bocsátottak, de maga ez a foga­lom, hogy „politikai fogoly” nincs Csehszlovákiában jogilag megalapoz­va. Továbbra is követeljük azon pol­gárok ügyének a rendezését, akiket a köztársaság elleni felforgatás és ehhez hasonló okokból — visszaélve a Büntető Törvénykönyv rendelkezé­seivel — vádoltak és ítéltek el. 4. Azokból a követeléseinkből, hogy rövidesen bocsássák nyilvános vitára a szövetkezési, gyülekezési, petíciós, sajtó- és egyéb törvényeket, valamint az új alkotmány javaslatát, csak há­romra kaptunk ígéretet. 5. Megalakították a Szövetségi Gyűlés vizsgálóbizottságát, de a diá­koknak nem volt semmilyen lehetősé­gük befolyásolni annak összetételét. A bizottságban kilenc képviselő van, két diákot a SZISZ javasolt, és csak két független diák van. Követelésünk így hangzott: „amelyben képviselve lesznek a független diák- és polgári kezdeményezések képviselői*. Polgáris saki Azt kérdezték, miért. Válaszunk: ezért. Az átmenet a demokráciához eddig nem visszafordíthatatlan folyamat. Prágán kívül sok helyütt a régi rend­szer szekértolói támadásba lendültek. Sokasodnak a fenyegetések, megfé­lemlítések és a nyomás és manipulá­lás egyéb formái. Igen. Mi szeretnénk befejezni a sztrájkot. Szeretnénk vis­­­szatérni a tanulmányainkhoz. Figyel­münket a főiskolák és egyetemek problémáinak megoldására szeretnénk összpontosítani. De az lehetetlen ad­dig, amíg Csehszlovákia egész terü­letén nem lesznek meg a valódi de­mokrácia fejlesztéséhez a feltételek és biztosítékok. Gondolkodjanak, le­gyenek irántunk bizalommal, de ne számítsanak csak a diákokra. Nem sztrájkolhatunk a végtelenségig. A szabad és demokratikus szocializmu­sért közösen kell harcolnunk. A főiskolások koordinációs sztrájkbizottsága Bennünket képviselnek „Sokszor két tűz kozott vagyok..­* Jakab Zoltánt, a rimaszombati Jal­­mavská Sobotal 71-es számú válasz­tói körzet képviselőjét a tények is­meretében joggal tekinthetnénk ruti­nos, tapasztalt képviselőnek. Már a második időszakban tölti be e funk­cióját, másrészt a legutolsó válasz­táskor „egy lépcsőfokkal“ magasabbra lépett. A SZISZ javaslatára járási he­lyett a kerületi képviselőtanácsban lett képviselő. A „pozíció“ tehát vál­tozott, a védnökölt terület, vagy mondjuk úgy, a koraisszió viszont maradt. Zoli idestova hetedik éve a közlekedési albizottság tagja. Mikor ezt megtudták a közvetlen szomszé­dai, ismerősei, de ismeretlenek is a Nyugat lakótelepen, ahol évek óta ál­datlan állapotban van a tömegközle­kedés, a helyzet orvoslása végett szinte megostromolták kéréseikkel. Egyre többen követeltek változásokat, olyanok is, akik nem voltak az ő kör­zetéből, de nem tehetett mást, intéz­kednie kellett. A lakosok szerint az eltelt három év alatt vajmi kevés vál­tozott. Ék szerinte? — Felszólaltam a járáson, a kerü­leten, szóban és írásban s kérdeztem az illetékeseket, személyesen is felkeres­tem az autóközlekedési vállalat igaz­gatóját. Az eredmény? Magyarázzák a bizonyítványukat, mellébeszélnek, objektív okokat sorolnak. Meg ígér­getnek. Közben eltelt három év, már szinte borsódzik a hátam, ha a köz­lekedésre gondolok. A csuklós Ikarus autóbuszok forgalomba állításával hi­tegetnek már jó ideje, de úgy tudom, napjainkban nincs egyetlen darab sem az egész járásban. — Ez tehát kemény dió! De bizo­nyára vannak kellemesebb élményeid is hétévi képviselői ténykedésed alatt. Hallhatnánk ezekről is vala­mit? — Természetesen, ilyen is akad. Si­kernek érzem, hogy elintéztük egy régebbi lakótelep fűtésének átépíté­sét és egy hőkicserélő állomás felépí­tését. A másik, aránylag friss ered­mény, a magyar tanítási nyelvű alap­iskola helyzetében elért változás. Eb­ben az ügyben is többen kilincsel­tünk és kérvényeztünk, de végül az alagsorból három osztály egy külön­álló épületbe költözhetett. A témánál maradva most viszont arra ügyelünk, hogy a hétezres lakótelepünkön épü­lő alapiskolában magyar osztályok is nyíljanak majd. — Most, a két dolgot összevetve, hogyan látod a mai képviselők hely­zetét, létjogosultságukat egy olyan időszakban, amikor objektív tényekre hivatkozva is — köztudottan nehéz valamit meggyőző érvekkel elintéz­ni? — Nem vagyunk irigylésre méltó helyzetben. Amikor az ember ötöd­ször mondja ugyanazt, és süket fü­lekre talál, amikor azzal fizetik ki a képviselőt, hogy másutt is így van, és jól van, akkor felbőszül. A másik do­log, hogy nem kellemes mindig csak kérni és kérni, amit néha talán in­dokolatlanul is elvárnak tőlünk a vá­lasztópolgárok. Különösen mostanság sokszor két tűz között vagyok. Azt azért nem állítanám, hogy nincs szükség képviselőkre, mert ezek az összejövetelek, beszélgetések egyben fórumul is szolgálnak, kölcsönösen tájékozódunk és tettekre ösztönözzük egymást. Azt viszont többéves tapasz­talatból mondom, hogy új formákra van szükség ebben a munkában. Az apparátusok egyre kevésbé figyelnek ránk. Meggyőződésem, hogy a szabad választások ezt önmagukban is meg­oldják. — Egyre hangosabban mondják az emberek, hogy mérhetetlen privilé­giumot élveznek a képviselők, ráadá­sul igazolványuk felmutatásával meg­nyílnak előttük olyan ajtók is, ame­lyeknek nem kellene, így újabb elő­nyökhöz jutnak. Mit szólsz mindeh­hez? — Ha valaki csak azt akarja meg­látni, hogy én a kerületben ingyen utazhatok, hogy a hivatali sorban ál­lásoktól megkímél státuszom, akkor igen. Ez viszont csak az érem egyik oldala. Látni kell azt a tömérdek órát és napot, amit üléseken, beszél­getéseken és sok egyéb szervezett ak­ción töltök a családom rovására. Én a gépgyárban teljesítménybérben dol­­­gozok, úgyhogy be kell hoznom amit képviselői tevékenységem során mulasztok, hogy a fizetési borítékon ez ne legyen érezhető. Sokszor hos­­­szabbított műszakban dolgozom, de van úgy, hogy szombaton is be kell mennem. Hát előny ez?l Kép és szöveg: POLGÁRI LÁSZLÓ V­an egy elvem, hogy vég nélküli országjáró útjaim során csakis lányoknak és katonáknak állok meg. Idősebb, öreg embereknek csak azért nem, mert általában nem szok­tak autóstoppal utazni. A lányoknak azért állok meg, mert... A katonák­nak meg azért, mert kevés a zsold­­juk, viszont rövid a kimenőjük vagy az eltávozás, ezért mindig sietnek, taxira pedig nem telik nekik. A múltkor azonban — hirtelen azt sem tudom, miért — megszegtem az elvem. Nagylég­­ Lehni­el kellős kö­zepén, az autóbuszmegálló előtt meg­álltam egy civil ruhás fiatalember­nek. Általában nem erőltetem a be­szélgetést, de alkalmi útitársam a köszönés után magától is elkezdte. — Elnézést kérek, de halvány gő­zöm sincs, mikor megy a következő járat Bratislavába. Itt jártam az Ag­­rokombinátban, munkát keresni. Majd hosszabb fejtegetésbe bocsát­kozott, amely gondolkodásra készte­tett. — Gépészmérnöki diplomám van, most szereltem le az egyévi katonai szolgálat letöltése után — mondta. — öspresburger, vagyok, úgy gondol­tam, kézenfekvő, ha szülővárosomban lépek állásba, annál is inkább, mert ott vannak a legnagyobb ipari üze­mek, ahol a szaktudásomnak hasznát venném. Több mint két hétig kilin­cseltem vállalatról vállalatra, üzem­ről üzemre­ .Mindenütt azzal eresztet­tek útnak, hogy sajnálják, de egy he­lyük sincs. Néhol még azt is hozzá­tették, lássam be, megszüntették a vezérigazgatóságokat, most az onnan elkerült­ mérnököket kell elhelyezni. Beláttam, így mert az egyik kerültem Nagylégre, barátom megsúgta, próbáljam meg, ott biztos sikerül.­­— Na és sikerült? kérdezte senki, hogy ki az ajánlóm, a nagybácsim, a nagynénim vagy apu­kám. Csak azt kérdezték meg a ter­melési értekezlet végén, hogy hát ak­kor akarok-e náluk dolgozni. Habo­zás nélkül azt feleltem, hogy akarok. Közben beértünk Pozsonyba (Bra­tislava). Az egyik buszmegállónál el­ Mi lesz veled, mérnököcském? — Hát persze! Reggel jöttem, mindjárt azzal kezdték, hogy az el­nöknél keresztkérdések alá vetettek. Azt hiszem, úgy szokták ezt monda­ni, hogy leteszteltek. Aztán azt mond­ták, hogy ha már úgyis egymás te­nyerébe csapunk, akkor pedig most azonnal menjek be egy termelési ér­tekezletre a leendő munkarészlege­men. Egy kicsit izzadt a tenyerem, hogy mindjárt így bedobtak a mély vízbe, de hamar megnyugodtam. Az értekezlet java része magyar nyelven folyt, attól tartok, hogy a nagy­anyámtól aki tökéletesen beszél ma­gyarul, mihamarább nyelvleckéket kell vennem, de mindjárt láttam, hogy itt egy a lényeg: a munka, a munkaszervezés. Lassan meg is ér­tettem, hogy miért is tartják ezt a szövetkezetét országos, sőt, nemzet­közi hírű szövetkezetnek. Úgy vet­tem ki, hogy itt egyetlen vezérelv uralkodik: a tisztességes munka. Nem búcsúztam alkalmi ismerősömtől, de még sokáig foglalkoztatott a találko­zás. Olyan gondolatok kavarogtak a fejemben, hogy mérnököcském, te va­lószínűleg révbe, jó közegbe jutot­tál. De mi lesz a sorstársaiddal? És mi lesz velünk, a társadalommal, ha — mint ahogy mondtad — a nagy le­építés folytán most mérnökök tucat­jai kerülnek a termelésbe, akiknek a kényelmes bársonyszékben halvány fogalmuk sem volt arról, hogyan kell megoldani termelési, technoló­giai és műszaki kérdéseket, csak döntöttek a pozíció jogán. És inkább rosszul, mint jól. Elvé­gre tapasztal­juk a saját bőrünkön. Most is ilyen döntéseket hoznak majd pusztán tu­datlanságból? Alighanem. Mi lesz velünk, társadalmacskám? PALÁGYI LAJOS M­iért éppen hétfő? És a sokféle számítógép közül miért éppen ez a típus az? Azért, mert az Om­nia külkereskedelmi vállalat minden hét első napján látványos, szakmai szempontból pedig rendkí­vül érdekes bemutatót rendezett az érdeklődők számá­ra. Az előadást Roman Iška, a Didaktik üzem­fejleszté­si mérnöke tartotta. Szóljunk előbb valamit ennek a számítógépnek a tör­ténetéről. Az őse az angliai Sinclair magánvállalat üze­mében „látta meg” a napvilágot, de akkor még Sinclair Spectrum volt a neve. Annak idején a Sinclairnek ez a típusa nagy hasznot hozott, és vele együtt hírnevet is. Később aztán ez a magánvállalat egy néhány tovább­fejlesztett típus piacra dobásával csődbe jutott, majd­nem feloszlott, így aztán a licencet két ország vállala­ta vette meg Elsők a hollandok voltak, a másik pedig a hazai Didaktik üzem. Így került a Sinclair Csehszlo­­vákiába. Amint azt ISka mérnök elmondta, sok újítást alkal­maztak rajta, míg a mai formáját megkapta. A legel­ső, amit megváltoztattak, az a billentyűzet volt. Addig ugyanis mindig ezzel volt a legtöbb gond. Az eredetin gumiból készültek a nyomógombok, és ezek használa­ta a legtöbbször nagyon nehézkes volt. Ráadásul kön­­­nyen elkoptak, újat kapni pedig lehetetlenség. Az első „csehszlovák Sinclair” (így nevezik egyesek) a Didaktik Delte nevet viselte. Ez már az új billentyű­­­zettel működött, de a memóriája még csak 84 kB-t volt. Ez is szép eredmény, mert az angol változatban csak 48 kB t memória volt. A későbbiekben aztán kibővítették még 80 kB-ra, amely változat a Didaktik Gama nevet Ha hétfő, akkor Didaktik Gama! kapta. Ez persze már nagyobb széria, mint az előbbi Ebben már nemcsak egy soros illesztőegység található, hanem több különböző típusú kimeneti egységet építet­tek belé. A RESET kapcsoló megnyomásával a számí­tógép az eredeti állapotba kapcsol vissza (mintha ki- és bekapcsolná a gépet). Szerencsére már van ebben a tí­pusban Interface a Joystickra (botkormány), de sajnos csak egyet lehet hozzákapcsolni. Olyan játékok tehát, ahol kettőre lenne szükség, csak nehezen futtathatók. A kiegészítő perifériák, azaz nyomtatók és rajzolók in­terface nélkül is használhatók, mert ezekbe már a gyárban beleépítik a Didaktik Gamához valót. De nem­csak hazai nyomtatók kaphatók hozzá. A D 100 típus­jelzésűt Lengyelországban, a PRT 80 GS-t pedig Magyar­­országon gyártják. Itthon ezekbe is beleépítik az illesz­­tőegységet. Ezentúl már nincs probléma azzal, hogy kü­lönböző perifériákhoz más-más egységet kellene keres­ni Aminek viszont nagyon sok Didaktik Gama-tulajdonos örül: minden eredeti Sinclair Spectrum program fut­tatható rajta. Gondolom, programhiányban senki sem fog szenved­ni mert több mint 10 000 eredeti programot írtak már Sinclairra, és még napjainkban is írnak. Sőt már itthon is kaphatók, és nemcsak külföldi játékprogramok, ha­nem olyanok is, amelyeket a prágai Drobná Provozovna ONV vállalat is forgalmaz. A Sinclair, igaz, két úton jár, de él és „lélegzik”, te­hát most már nehezen merülhet feledésbe. Kép és szöveg: HAJDO ENDRE Roman ISka mérnök éppen a bemutatóhoz készíti elő a számítógépet.

Next