Új írás, 1961 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1961-11-01 / 9. szám - VITA - Kerékgyártó Elemér: Hagyomány és haladás

Ezt a másik típusát haladó történelmi hagyományainknak azért helyes kü­lön felemlíteni, mert ezzel illusztrálni lehet, hogy múltbeli nagyjaink értéke­lésénél nem abszolút kritérium a nagyméretű siker, vagy pláne a néphagyo­mánnyá válás. Nem szükséges tehát, — és mivel odáig tényleg nem jutottak el, nem is lehet a Jásziékat a néphagyománnyal szembesíteni. Szeretném itt, mint problémát megemlíteni, hogy szerintem egyébként a néphagyománnyá válás kritérium egy-egy nagy történelmi személy társa­dalmi szerepének megítélésénél. A legszigorúbb mérce a félre nem vezetett nép tudata, bizonyos értelemben objektív értékmérő. A népi tudat bármiféle misztifikálása nélkül nyugodtan kijelenthetjük ezt, mert a néptömegek részéről történő értékelésnek és szelektálásnak olyan objektív reális alapja van, mint a nép valóságos (és nem látszólagos, időleges, vélt) érdekének érvényesülése vagy háttérbe szorulása egy-egy eszmerendszerben vagy akciósorozatban. Érthető, hogy a félre nem vezetett nép világosan és élesen ítéli meg az őt legközelebbről érintő, valóságos érdekét veszélyeztető vagy védelmező tár­sadalmi jelenségeket. Ezért természetesen ez a legmagasabb mérce. De Jászi­ék a haladó hagyományok értékskálájának alacsonyabb fokain is csak meghatá­rozott, szűkebb értelemben állják meg a helyüket. Ebben az értelemben el lehet fogadni Vargának azt a megállapítását, hogy Jászi életének a Fukász György által tárgyalt „szakaszát, illetve ebből sok mindent haladó hagyomá­nyaink közt kell számontartanunk”. (I. m. 659. old.) Ha helyesen értem, amit Varga később fejteget: Jászinak az Adyra gyakorolt hatása fontos számunkra elsősorban, s mint kispolgári demokrata, haladóbb az egykorú hivatalos poli­tikát képviselő „politikai had”-nál, amelynek ellenzéke volt. Ezzel egyetértek de szerintem az összképet tovább kell finomítani. A precizírozás egyik irányát jelenti, ha tovább kutatjuk azt, hogy miféle szempont merül még fel az igazság­ jelleg és az ebből származó hatás mellett egy-egy történelmi alak értékének lemérésénél. Fukász időben körülhatárolja kutatásának tárgyát, s Jászi életművének és a polgári radikálisok műkö­désének meghatározott szakaszát elemzi, szerintem is a történelmi valóságnak megfelelően. Láthatóan Varga is egyetért nagyjából Fukász idevágó értékelé­sével. Én Fukász értékelését egészen pontosnak és helyesnek tartom, könyve mélyreható és helytálló értelmezését adja a problémának, amely kiterjed a benne rejlő ellentmondásos tendenciák feltárására is. Jászi elméleti-politikai működése ugyanis tele van ellentmondásokkal. Varga ezeknek az ellentétes tendenciáknak csak a pozitív oldalát fogadja el, mert úgy látszik, megriad az ellentétes tendenciáktól, és ezért torz képet alkot Jásziról. Nem látja, hogy Jászi tevékenysége tényleg része a hagyománynak, de ellentmondásos része amely nem tartalmaz — mint Varga véli — túlnyomórészt vagy kizárólag pozitív elemeket. De felmerül itt az a kérdés, hogy meg lehet-e ítélni időtállóan bárkinek a társadalmi tevékenységét anélkül, hogy egészsgyeretét tekintetbe vennénk? Fukász nem igényli, hogy Jászi életművének egészét vizsgálja, s ehhez joga van annál is inkább, mert helyesen választotta ki az egészből azt a részt, amely társadalmi hatása (és a radikálisok politikai működése) szempontjából a leglényegesebb. Szerintem társadalmi fejlődésünk adott szakaszán belül a helyére teszi Jászit. Varga viszont Jászi egész működése alapján mondja ki egyértelműen, hogy haladó hagyományaink sorában van a helye, méghozzá Zrínyivel, Rákóczival és más nagyjainkkal, a legnagyobbakkal emlegeti együtt, ha tesz is megszorításokat. Nem beszélve arról, hogy már ezek a megszorí­tások önellentmondásba keverik Vargát, cikkében további ellentmondások tá­madnak. Ha ugyanis az adott korszakban is csak részlegesen tekinthető Jászi elméleti működése haladó hagyománynak, mivel (mint Varga helyesen álla­pítja meg) túljárt fölötte az idő, még problematikusabbá válik a dolog Jászi 1918. utáni működésének tekintetbevételével. Jászi életművének ebben a ké­sőbbi szakaszában ugyanis a progresszió nyomai fellelhetők a felszabadulásig (polgári demokratikus vonások a Horthy-rendszerrel szemben), de már akkor is, és 45 után kimondottan reakciós, mert élesen kommunista-ellenes, szovjet­ellenes. Varga ír vagyis tud erről, ezért indokolatlan, hogy mindezek tudatá­ban Jászit Fukásznál pozitívabban értékeli, noha így éppen negtívabb össz­kép adódik. Hogy Jászi milyen messze került a haladástól, magyarán szólva: a négy­

Next