Új írás, 1961 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1961-11-01 / 9. szám - VITA - Hozzászólás a kultúra és életforma c. cikkhez (Gerelyes Endre és Vári Imre írásai)

szempont miatt, hanem mert a dolog létkérdés. A gyermekek körében megfigyel­hető, és egyre erősebben jelentkezik a felnőttek között is valamiféle technikai fe­­tisizmus, valami ellenszenves és bamba csak-gépimádat, amely a­ szuperszonikus repülőgépek, műholdak és elektronikus számolócsodák teljesítményei miatt nem látja mögöttük a teremtő emberi arcot. Egyszóval az anyagi technikai ellátottság még egy modern, itteni — nem po­litikai értelmű — amerikanizmus veszélyét is hordozza. Az ellensúlyozás, az egy­ségteremtés ugyancsak a művészet feladata lesz, mert aminthogy a teljes ember értelmi és érzelmi lény egyszersmint, a szó legszebb értelmében használt modern társadalom és életforma nem nélkülözheti a tudomány és művészet teremtő egy­­másmellettiségét. Nem nélkülözheti éppen a művészet emberre koncentrált, ember­­központú volta miatt. összefoglalva: a növekvő jólét nyomában veszélyessé válható kísérő jelensé­gek is lopakodnak, szemmeltartásuk és kiirtásuk létkérdésnek is fefogható. Meg kell szüntetni a régmúlt, vagy nem is oly régmúlt társadalmak „kapart kurta” el­vének káros jelentkezését, a gyermekkori elkényeztetettség, az anyagi túlellátott­­ság veszélyét. Tisztán és világosan kell látnunk, hogy az igazi veszély nem­­ az anyagi javak fokozott jelentkezésében keresendő, nem holmiféle modern aszké­­zisre, hanem ezekhez a javakhoz modern tudattal közeledő mai emberekre van szükség. Látni kell azokat a gócokat, ahol az ellenállás készülődik (a múltból ittragadt és még mai életünkből sem kiirtott egoizmust, a haszonlesést, alacsony prakticizmust s egyszersmind azokat a lehetőségeket, helyesebben problematikus pontokat, ahol már ebben a környezetben növekvő emberek is megfertőződhet­nek), és keresni azokat az eszközöket, melyek a meglévők mellett ezeknek a kó­ros jelenségeknek felmorzsolását lehetővé teszik. Váci Mihály eszmecserére ser­kentő cikke kapcsán az anyagi ellátottságnak efféle problémáit látom, és úgy gondolom, a művészet szerepe talán a fentebb jelzett, de ki nem fejtett irányba növekszik tovább. GERELYÉS ENDRE TISZTELT SZERKESZTŐSÉG! Ahogy végigolvastam Kultúra és életforma c. cikküket, úgy éreztem, hogy na­gyon érdekes témát pendítettek meg. Bizony ezen nagyon, de nagyon el lehet gondolkodni. Én nem hiszem, hogy az a megemlített jólét annyira ellepne bennünket, hogy csak a hasunkkal törődnénk. Tudom, hogy sokaknak van autójuk meg víkend­­házuk, de ez nekem eszembe se juthat. Először az anyagi gondoktól kellene meg­szabadulni. Én gyárban dolgozok, a munkatempó azt diktálja, hogy azt se tudom milyen nap van, csak gyerünk, csak gyerünk a munkával, legalább kétezer forint meglegyen, mert a családnak ez kell, meg amaz. Mire vége van a munkaidőnek, az ember feje zúg, búg és fáradt. Most, hogy nagyobbak a gyerekek, a feleségem is dolgozni ment, és meg tudtuk venni azt a házat, amiben lakunk. 80 000 fo­rintba került, havonta ezer forintot fizetünk bele. Hol van az autó, a víkendház stb.? Az egy álom, igen, ha tehetném, én magamnak is kívánnám, mert az anyagi jólétben mily szép és jó érzés a gondolat és művészet gyönyöreit boncolgatni és magunkévá tenni. Jelenleg mi jut nekem? Színházba nem igen megyünk, mert Pest-környé­ken lakunk, és nagyon körülménes bejönni, meg főleg hazautazni. Ezért nem ma­rad más, mint a napi 1—2 óra könyvolvasás. Ezért hálás szeretettel gondolok íróinkra. Nem hiszem, hogy minket, gyári dolgozókat az a veszély fenyegetne, hogy a nagy jólétben csak az élet örömeinek élnénk, s abban elbutulnánk. Vannak dol­gozótársaim, akiknek zsíroskenyér mellett színházbérletük van. Láttam számosat horgászni menni, aki könyv nélkül el nem indult volna. Villamosvezetőt, aki La­­votta szerenádját fütyölte. Képtárban gyönyörködő embereket. És ha gondolatom megnyugszik, el kell, hogy ismerjem, hogy akármilyen jólét fenyeget bennünket, nem leszünk csak vegetáló, elpuhult emberek. VÁRI IMRE Lámpagyári dolgozó

Next