Új írás, 1962. július-december (2. évfolyam, 7-12. szám)

1962-08-01 / 8. szám - VITA - Kultúra és életforma (A szerkesztőség zárszava)

VITA KULTÚRA ÉS ÉLETFORMA — A szerkesztőség zárszava — ...Szerkesztőségünk vitaindító cikke múlt év októberében jelent meg, kapcso­lódva Váci Mihály reflexióihoz, melyeket az SZKP új programtervezetéhez fűzött. A vitához cikk vagy levél formájában csaknem százharmincan szóltak hozzá; la­punk — terjedelmi okok miatt — csak huszonöt cikket, illetve levelet közölhetett. Megállapíthatjuk azonban, hogy valamennyi levél- és cikkíró érdekes gondola­tokkal és javaslatokkal fordult szerkesztőségünkhöz; a hozzánk eljuttatott vála­szok között pedig egyetlen olyan sem akadt, amelynek írója a szocializmus taga­dásának alapjáról foglalkozott volna a vitatott kérdésekkel. A vitának éppen ez a konstruktív gondolati pezsgés adott biztató jelleget: a vita indokoltságának igen­lői és tagadói egyaránt a szocializmus közügyét tartották szem előtt. A vita résztvevőinek többsége tisztában van azzal, hogy a korábbi szakaszok torzításaitól megtisztult szocialista építés sodrában kialakuló életforma egyre na­gyobb kulturális igényeket támaszt. Városon és falun egyaránt. Nemcsak a növe­kedő szabad idő, hanem az oktatás, tehát a közértelem növekvő színvonala is eze­ket az igényeket emeli napról napra. Vitázóink nem mutattak rá elég differen­­ciálóan arra, hogy ez a növekvő kulturális igény többrétű: egyrészt jelenti a mű­vészetek iránti fokozódó érdeklődést, másrészt a szakmai kulturáltság igényének rohamos növekedését. A kialakuló életformát sok-sok tényező határozza meg. A vita ezek közül némi egyoldalúsággal csakis az anyagi életszínvonal kérdését állította előtérbe. Senki sem vitathatja: az anyagi létfeltételeknek döntő befolyása van az életszín­vonal alakulására. Minden olyan számvetés, amely ezt figyelmen kívül hagyja, alapvetően elhibázott. De csak ebből az egyetlen tényezőből nem lehet megérteni az életformával összefüggő kérdéseket. Az életforma alakulásának a gazdasági­anyagi feltételekkel összefüggően másik döntő tényezője a politikai tényező, az a politikai irányvonal, az a politikai koncepció, amely az életforma alakulását be­folyásolja. E két elsődleges életformaalakító tényező mellett még sok mást em­líthetnénk (mint például az adott nép, közösség kulturális színvonala, hagyomá­nyai stb.), de összefoglalónkban maradjunk csak a két döntő tényezőnél. Vitaindító cikkünk problematikáját sokan úgy értelmezték, hogy a megnöve­kedett életszínvonal, s a vele járó kényelmesebb életforma (fridzsider, motorbicikli, autó, víkendház, utazások stb.) szüli, illetve újratermeli a kispolgáriságot, mi hát a teendő? A vitaindításnak ez az értelmezése nem elég pontos, de mivel a hozzá­szólások nagy része ekörül tapogatózott, nekünk is követni kell a vitázók állás­pontjait. Nagyjából-egészében három álláspont körvonalai bontakoztak ki a vitá­ban. Voltak, akik azt mondották: a fridzsider-szocializmus nem a mi problémánk; havi másfél-kétezer forint fix­ fizetés mellett az ember nem azon töri a fejét, hogy házat vagy hűtőszekrényt vegyen, hanem azon, hogy a táplálkozása mellett a ru­házkodása is megfelelő legyen. Voltak, akik azt mondották: fenyegető kispolgáro­­sodási tendencia tanúi vagyunk, a víkendházakkal, autókkal, az anyagi jólét lát­ható jeleivel együtt újra elárasztja hazánkat a kispolgári mentalitás. Végül vol­tak, akik arról írtak, hogy az anyagi és szellemi jólét fokozódásától nem kell fél­teni a szocializmust, mindez nem a kispolgáriasodás veszélyét rejti magában, ha­nem egészséges következménye a szocialista építés helyes alakulásának. Az elsőként ismertetett állásfoglalás egy fontos körülményre figyelmeztet. Elszakadnak a valóságtól azok, akik nem látják, hogy az autó, ház, fridzsider stb. még nem össznépi öröm (vagy gond), abban az értelemben, hogy a dolgozó lakos­ság jelentős rétegei még nem élnek olyan életszínvonalon, amelyen megvásár 903

Next