Új írás, 1964. január-június (4. évfolyam, 1-6. szám)

1964-03-01 / 3. szám - TALÁLKOZÁSOK - Féja Géza: Tamási Áron (II.)

zeteset. A külvárosban vagyunk, az esemény csapszékben folyik, javarésze csupán beszélgetés, mégis maradéktalanul mutatja meg a kapitalista vállalkozás élettanát. Tamási nem arra termett, hogy tényleges arányaiban ábrázolja a társadalmat, ak­kor alkot remeket, ha elemeit mutatja meg meseszerűen egyszerűsített formában, így ebben az írásában szinte matematikai biztonsággal győz meg arról, hogy a ka­pitalista vállalkozás alapja feltétlenül bűntény. Ezt pedig távolról sem fönt, tehát a kendőzöttség, hanem lenn, a mezítelen és elemi tények világában láthatjuk meg igazán. Sajnos, a „Szeder és Butykát” nem követték hasonló írások. A novella a szélsőbaloldali „Korunkban” kapott helyet, a különben érdemes „Erdélyi Szépmí­ves Céh” meg az „Erdélyi Helikon” a mögöttük sorakozó úri-polgári réteggel együtt megrettent ettől az írástól. Folytatása az író teljes elszigetelését jelentette volna. Rangsor szerint a „Rendes feltámadás” következik, kitűnő szatíra a lelki köz­­igazgatássá süllyedt egyházak „világképéről”. Harmadik nagy elbeszélése a „Kivi­rágzott kecskeszarvak”, himnusz a létezés nagyszerűségéről, azt hirdeti, hogy nin­csen „magas” és alacsony” lét, csak teljességre törekvő élet. Azután játszi kedvű, humorral telített novellák csúcsai sorakoznak, mint a „Tündéri kecske” vagy a „Rügyek és reménység”. Zeniten vagyunk. A „JÉGTÖRŐ MÁTYÁSTÓL” A „ZÖLD ÁGIG” Tamási a harmincas évek utolsó negyedében új trilógiát tervezett. Első kötete, a „Jégtörő Mátyás” az író egyik legmerészebb, egyben legköltőibb alkotása. Egy kisded születése és fejlődése ürügyén mindent elmond, amit a létezésről tud és gondol, a folklórt éppen úgy igénybe veszi, mint századunk tudományos világképét. Az embert visszahelyezi a világ eredeti egységébe, és ezzel a kozmikus hőssel kí­vánja megoldatni a társadalom akkor már fekélyesedésnek indult, mert végzetesen elhanyagolt kérdéseit. Nem kétséges, hogy a „Szűzmáriás királyfi” ifjú törekvése jelentkezik érettebb formában. A „Jégtörő Mátyás” három elemből elegyedik: a falu hétköznapjainak realista ábrázolásából, kozmikus epikából és folklorisztikus örökségéből. Az elemek elegyí­tése mesteri, eredménye pedig a teljes írói hitel. A falu hétköznapjait különös gyen­gédséggel ábrázolja, többek között a szegények esküvője a könyv elején önmagá­ban is remek. Hasonlóképpen sikerült a kozmikus eposz, az élet vándorlása formából formába, a mindenség egyelvűségének, tehát testvériségének érzése és tudata. A folklorisztikus elemek természetszerűen illeszkednek a nagyarányú világképbe Prózája az Ábelhez mérten is fejlődött, gazdagodott, a világ monumentalitásának egyszerű megfogalmazására éppenúgy képes, mint leheletszerű finomságokra. Az élet az álom kezét fogja, emellett a szüntelen keletkező s újjá teremtődő világ hajnali derengését érezzük. A trilógia második részéből („Ragyog egy csillag”) eltűnik a bűbájos kozmi­kus eposz, a mitológia megtartja ugyan naiv­ népi jellegét, ugyanakkor az író me­rőben lélektanivá váltja, s így különös egyveleg születik, szimbólumai pedig erő­­szakolttá válnak. Jelentős részek itt is akadnak, így kitűnően rajzolja meg a ná­­zárénus figuráját. Nincsenek illúziói a szektákat illetőleg, mégis látja, hogy az első világháború elején egyedül ez a szekta szállott szembe a tébollyal az ember­ség nevében. Justh Zsigmond óta senki sem rajzolt ilyen jelentős képet a népi szektáról. De maga a regény csupa ellentmondás. Cselekménye átnyúlik az első világháborúba, s az író ezt a félelmetes történelmi zendülést is folklorisztikus szemlélettel akarja summázni, hol félsikerrel, hol sikertelenül. A tervezett triló­giában átfogóbb szándék feszül, mint az „Ábelben”, de eddigelé csupán első kö­tetét alkotta meg klasszikusan. A „Ragyog egy csillag”-ban mintha ismét a „Szűz­máriás királyfi” nyugtalansága jelentkeznék, a mese folyamatos hömpölyét bal­ladára emlékeztető szakadozottság váltja fel. A harmadik kötettel pedig, melyben a jövendő társadalmát akarta megrajzolni, még adósunk. Említettük már, hogy Tamási viaskodó, szüntelenül kereső író, ám válságai sohasem bizonyultak tartósnak, mindig ő volt az erősebb. Egy-egy válsága után

Next