Új írás, 1967. január-június (7. évfolyam, 1-6. szám)
1967-01-01 / 1. szám - Zelk Zoltán: Vidám példázatú szomorújáték
^ ^172. Az új írás szerkesztősége szeretettel köszönti a 60 éves ZELK ZOLTÁN-t, az örökifjú és vígkedélyű költőt. Zelk Zoltán VIDÁM PÉLDÁZATÚ SZOMORÚJÁTÉK Történik ma (tehát mai téma) egy budapesti eszpresszóban és egy kétágyas kórházi szobában. A történet mindkét helyen egy időben játszódik, tehát kettéosztott színpadon. A színpad egyik része a kórházi szoba, az ágyakban két férfi fekszik, mindkettő karjában infúziós tű, az ágyak mellett infúziós készülék. A színpad másik része az eszpresszó sűrű füsttel, hangulatvilágítással, wurlitzerrel. Vendégei idős férfi és kíváncsi férfi, akik anélkül, hogy a színpad előterében ülnének, mégis kiválnak, láthatóbbak, mint a többiek, az aligszoknyás lányok s a szinte huligán öltözékű, de kedves arcú fiúk. Hogy a rendező miként oldja meg, az író sem tudja elképzelni, de ragaszkodik ahhoz, hogy a két férfi fölött a cigarettafüst s a cinizmusnak álcázott keserűség felhői kavarogjanak. S hogy a lányokról és fiúkról nyilvánvaló legyen: ha egész lényüket átitatta is a dzsessz és a modern tánczene, ha pulzusuk is erre lüktet, erre rázzák a fejüket, lábukat, verik ujjaikkal az asztalt, ha ülve, állva, járva, ha beszélgetés, olvasás és étkezés közben is folyton dúdolnak, mégis: álmukból felköltve is betűnyi hiba nélkül fújják Juhász Ferenc leghoszszabb költeményét és Nagy László Menyegzőjét. Az a nagyon rokonszenves fajta ők, akik nyugati filmekből tanulnak öltözködni, de élni csak Budapesten tudnak. A színpadkép tehát adva van, néhány szereplőt is ismerünk, mégis ideírom a teljes szereposztást: 66