Új írás, 1969. július-december, (9. évfolyam, 7-12. szám)

1969-07-01 / 7. szám - MÉRLEG - Ankét a fiatal írókról: Cseres Tibor, Devecseri Gábor, Déry Tibor, Fodor József, Garai Gábor, Goda Gábor, Illés Béla, Illés Endre, Juhász Ferenc, Karinthy Ferenc, Kolozsvári Grandpierre Emil, Lengyel József, Nagy László, Örkény István, Rákos Sándor, Rónay György, Szabó Pál, Takács Imre, Tersánszky Józsi Jenő, Vas István, Váci Mihály, Vers Péter, Weöres Sándor, Zelk Zoltán hozzászólása

Ankét a fiatal írókról Szerkesztőségünk azt tervezi, hogy irodalmi életünk megoldatlan kérdéseiről vitát indít. E kérdések közül talán a legfontosabb: a fiatal írók helyzete napjainkban, az új irodalom és az idősebb kortársak viszonya. A tisztázódást segítendő kérdésekkel fordul­tunk irodalmunk képviselőihez, idősebbekhez, fiatalabbakhoz, kritikusokhoz. A vála­szok közlését a már életművekkel rendelkező írókkal kezdjük, s következő számainkban az új írók, majd a kritikusok válaszaival folytatjuk. Kérdéseink: 1. Ha visszatekint írói pályafutásának kezdetére,mi az a legfontosabb tanulság, amit meg kíván osztani a mai fiatal írókkal? 2. Véleménye szerint észrevehetők-e új törekvések irodalmunk most jelentkező nemzedékének műveiben? Beszélhetünk-e velük kapcsolatban »új hullám«-ról? Mit vár tőlük? 3. Név szerint kire vagy kikre figyelt fel leginkább? CSERES TIBOR Nem szívesen tekintek vissza. S ha mégis megteszem néha, ott messze sok­mindent meg tudok különböztetni még, a kezdetét is valamiféle törekvéseim­nek, hogy kifejezzem magam. Azoktól a régi-régi hónapoktól számítva azonban még jó néhány esztendeig pályafutásról - amit a kérdés feltesz és feltételez - , szó sem volt. Tehát nem a pályafutás kezdete idejéről, hanem egy sokfelől támad­ható és támadott igyekezet első megfogalmazásairól, elhatározásairól töpreng­hetnék, mintegy húszéves koromról, amikor már semmitől sem voltam érintetlen, ami kín és öröm az embert békeidőben érheti. A testi-lelki jót és rosszat (kell-e mondanom?) nem gazdaságosan adagolta sorsom, bár fizikai készségem alkal­mat adhatott volna a teljes kifejeződés boldogságára, társadalmi állapotom le­hetetlenné tette, hogy boldoguljak. Sok minden, ide nem tartozó, fölösleges gondolat és körülmény ötlik fel ben­nem, de abból az időből semmiféle tanulság (ma is használható) nem jut eszembe, olyan pedig, amelyet legfontosabbnak mondhatnék, egyáltalán nem. És ez mind azért van bizonyára így, mert soha még nem gondoltam végig, hogyan alakult volna pályám (életem), ha vakmerőbben élek. Vagyis: ha vak­merőbben írok. Kallódó feljegyzéseimből sem meríthetnék több tájékoztatást erről, mint képzeletemmel támogatott emlékezetemből: két-három olyan útja, válaszútja volt pályámnak, amely halálba torkollt. Persze, ez sem tartozik ide. Hullám - a művészetekben - vízből kölcsönzött hasonlatával elsősorban mennyiséget mond, s legfeljebb az „új” jelző rejt más minőségre utalást az előb­biekhez képest, ám leginkább mégis a mozgásnak időben észlelhető helyét mu­tatja. Az új előző hullámokat tételez fel, s következőkkel számol­­ a fizikában is, ahol a különböző időben elindult, elindított hullámmozgások interferenciája 53 is lehetséges, úgy is, hogy a kezdemények erősítik, úgy is, hogy gyöngítik egymást.

Next