Új írás, 1970. január-június (10. évfolyam, 1-6. szám)
1970-01-01 / 1. szám - Zelk Zoltán: Versek
ZELK ZOLTÁN Mese helyett két ág közt, mintha tornyon, áll a varjú a jégben, kővé dermed a szarvas, agancsának szép rajzát befutja a hó gőze, az ősz rozsdás vaspántját letörte már a tél - hát fölemeli botját bátyám, a zöld szakállú, ki itt él láthatatlan e törmelék vidéken, melyet földúl és gyógyít a négy évszak csatája, hogy csupa gyolcs és sebhely milliárd éve már én zöld szakállú bátyám fölemeli a botját, hogy maga köré intse a kőszarvast, a varjat, hogy elvezesse őket a völgybe, hol az Innen a Talnannal határos, ahol soha se húny ki a percek rőzselángja s e láng fehér füstcsíkja, nincs felhő más az égen. Vasárnap éjjel Csurka Istvánnak Vasárnap éjjel a lovak a csontig véres hátúak égő sörényű kancák habzó ágyékú mének a Nagykörúton a lovak 51 az ívlámpák fényostora alattkét lábon forgó mének a józsefvárosi sikátorok s Angyalföld falai között patájuk visszhangja dobog -lovak a hidakon a rozsdaszín budai dombokon szilánkos csüda szürkék és sáros hasú sárgák nyerget zsokét ledobva az éjszakán az évszakon az éven átrobogva -vasárnap éjjel a lovak a tikettek hófelhői alatt. lovak az éjszakában a gépkocsik forgatagában a vérző orrú kancák