Új írás, 1973. január-június (13. évfolyam, 1-6. szám)
1973-04-01 / 4. szám - Zelk Zoltán: Versek
ZELK ZOLTÁN Kezitcsókolomolgácskadeszépma Abban a Szamos-parti házban csak neki köszöntek kezitcsókolommal kardalosok, kereskedősegédek, s a vakációzó fiúk, akik Kolozsváron vagy Budapesten, Rómában vagy Prágában készültek doktor úrnak - Kezitcsókolomolgácskadeszépma is könyököltek a politúros pulton, aminek bástyája mögött mennyezetig érő falitükör rámájában ült a tizennyolc éves Olgácska, tőle kérték el a kulcsot a lányok, s félóra múltán az ő kezébe számolták a szobapénzt - ez volt munkája négy polgári s három kereskedelmi után, de csak este nyolctól tízig, mert akkor már az anyja lett a kulcsok és a pénzesfiúk uralkodónője, akkor Olgácska -hazamegy szépen késő van lefekszik! - süppedt sikátor, bóbiskoló kertek, álmatlan kutyák, álmatag folyó, csak palánkrágó ugatás, csak partra vágyó hullámok kisérték hazáig, mert kezit csókolom, mégis magában, mert de szép ma, és mégis egyedül, mert mégsem igazi úrileány, mert mégis csak a kupleros leánya - száz lépés egy talaja sincs planétán, száz visszhangtalan konduló magány, aztán a kapu, aztán a veranda, aztán a szoba, ahol a kredencen télváró almák ülnek, azután mert fülében nem szűnik a deszépma, s az udvari ajtók nyikordulása, s mert itthon is arcát sütik azok a hipermangánszínű lámpaernyők, hát minden holmit ledobva magáról, a vízzel teli nagy lavórba áll két ifjú mell, két hosszú, duzzadó comb, s a szerelem lakatlan fecskefészke a bámész has szép eresze alatt -ti nyitott szemű irgalmatlan éjek! ti vakon tántorgó virradatok!