Új írás, 1973. július-december (13. évfolyam, 7-12. szám)
1973-12-01 / 12. szám - SZEMLE
1957.); A pénz legendája (Szépirodalmi 1969.); Naplója (Halász Gábor, Atheneum, Nyomatott a könyvnyomtatás 500. évében) Kiss Lajos: A szegény emberek élete (Ortutay Gyula, Művelt Nép 1955. Tóbiás Áronnak köszönhetem, Kiss Lajos bibliográfusának). Szerb Antal: Magyar irodalomtörténet, I-IL (Kolozsvár 1934.) Halász Gábor: Az értelem keresése (Franklin) Németh László „Tanú” folyóirata. Az az irodalmi társaság és társaságok (egyetemi évek, azóta változtak az évek...), melyekről H. Lukács Borbála „Szellemtörténet és irodalomtudomány” című könyvében tájékoztat (Irodtört. Füzetek, Akadémia 1971.) Ady Endre összegyűjtött politikai cikkei (Leningrádban továbbtanuló leánytanítványommal dolgoztuk fel; a könyv nincs birtokomban, ezért nincs itt bibliográfiai adat.) A „Nyugat” folyóirat. Kosztolányi Dezső: Modern költők (még az első kiadásban „Élet” könyvsorozata). Babits Mihály: Amor Sanctus (Magyar Szemle 1933.); Erato (Officina 1947) Ambrus Zoltán: Színházi Esték. Négy éven át Horváth János egyetemi előadásai és megjelenésük könyv alakban. Riedl Frigyes: Arany János. Krúdy Gyula metafora-készlete (Napraforgó; Vak Béla.) Rejtő Jenő összes művei (Howard): humanitása! nem ponyva! Varga Domokos: Magyarország virágzása és romlása (14-15. század, Móra F. Kiadó 1970.) A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára (Akadémia 1967., 1970.) Magyar szólások és közmondások (O. Nagy Gábor, Gondolat 1966.) 2. A magyar irodalmi múltból „felfedezni” nagyon kívánnám: a 19. sz. „összes” történelmi tárgyú drámáinak feldolgozását a szerző, kora és a mai kor szemléletéből (csak maga Szigligeti Ede!...), forrásaikkal stb. 3. Éjjel-nappal Szent Orpheus Breviáriuma című művem 3. kötetének (VIII. rész) befejezésén dolgozom, ilyenkor elsősorban oly jellegű könyvek érdekelnek, mint pl. A biblia világa, A szecesszió, Grúzia, Örményország, Üzbegisztán művészete és történelme, Ókori keleti történelmi kresztomátia, Mitológiai Ábécé stb. Több évtizedes olvasói módszerem szerint 15-25 modern regény sorakozik az „olvasandó” polcon; késő ősszel fogom „egybe” elolvasni őket. 4. Minden magyar klasszikust (félklasszikusat is) olvastam, a megfelelő morális, művészeti, történelmi, ihlető viharokkal. SZEPESI ATTILA Az első eredeti magyar nyelven kiadott műben (Ozorai Imre Vitairata, Krakkó, 1535) a szerző így ír: „Kell minekünk olvasnunk a doktorokat, mint mesterünket, tanítónkat és bizonságunkat és amellik jobban magyaráz, azt kell követnünk. Ha pedig valami olyat mondanak, hogy kit írásból nem bizonyíthatnak, nem vagyunk kötelesek relája hogy higgyünk”. Az utolsó magyar nyelven kiadott mű (1973. szept. 3-ig) Weöres Sándor Tizenegy szimfóniája. A két időpont az első aligha módosul, az utóbbi remélhetőleg kitolódik a távoli évezredekbe - között a „mesterük és tanítók” olyan kincset halmoztak fel, melyből - az ön- és kultúra-csonkítás veszélye nélkül - néhányat kiragadni kockázatos vállalkozás. 1. Gyermekkoromban - Kárpátalján éltem - a könyv több volt számomra, mint olvasmány. Jelentette az anyanyelvet és a reményt, a „világ kertjét” és az egyedüllétet. Könyvünk kevés volt - a háború nem kedvez a bibliofiliának -, amit városról városra, házról házra menekülve megőriztünk, szinte családtagként vittük magunkkal lovaskocsin, teherautón, marhavagonban. Arany Toldija, a Doréillusztrálta Biblia és Herman Ottó A madarak hasznáról című munkája voltak állandó olvasmányaim. (Ma is megvannak, bár - sajnos - nem az „eredeti” példányok.) Később - a repatriálás után - „jöttek győzelmesen a könyvek”, köztük a legkedvesebb, a Csanádi Imreválogatta Bornemisza Péter kötet, melyet Végel László újvidéki író-barátom egy könynyelmű pillanatomban elkért tőlem, de aztán sikerült újból megszereznem. E kötetet külseje elég szerény - páratlan nyelvezete miatt őrzöm örök olvasmányaim élén. 2. Szepsi Csombor Márton Europica Varietas című könyvét „fedezném fel”, ezt a csupa-szín, csupa-örvény útirajzot, mely az első - tovatűnő - látomás a „városos Magyarországról”. 3. Csak címeket, szerzőket sorolok, mert egyetlen művet - kellő indoklással - képtelen volnék az utóbbi évek terméséből „legszebblegemlékezetesebbként” megnevezni. Benjámin László: Tengerek fogságában, Domonkos István: Áthúzott versek, Határ Győző: Bábel tornya, Ottlik Géza: Minden megvan, Sánta Ferenc: Isten a szekéren, Sütő András: Anyám könnyű álmot ígér, Istenek és falovacskák, Szilágyi Domokos: Sajtóértekezlet, Weöres Sándor: Egybegyűjtött írások, Várkonyi Nándor: Szíriát oszlopai. 4. E kérdésre - „el nem olvasott klasszikus