Új írás, 1973. július-december (13. évfolyam, 7-12. szám)
1973-12-01 / 12. szám - SZEMLE
ÖRKÉNY ISTVÁN A kérdéseket komolyan veszem, még azt is, melyet a szerkesztőség kérésére humorral szabadna fogadnom. 1. Ebből az 500 évből a legkedvesebb könyvem Sebők Zsigmond Dörmögő Dömötörre, mert azt gyermekkoromban olvastam. 2. Méltatlanul elfelejtett (pedig tömör, pontos, megbízható könyv volt a Budapesti egyéni előfizetők telefonkönyvének 1963-as kiadása. 3. Az utóbbi évek terméséből a legtöbbet forgatom a Budapesti egyéni előfizetők telefonkönyvének 1971-es kiadását, mely úgyszintén tömör, pontos, megbízható. Mindenkinek ajánlom. 4. A nagyon ismert klasszikus magyar könyvek közül nem olvastam Dante Alighieri Divina Commediáját. Pedig olasz. PARDI ANNA 1. Pázmány Péter prédikációi. Jezsuita voltától, érseki tisztjétől eltekintve számomra nála kezdődik és magas színvonalon a magyar próza. Erő, hajlékonyság, gazdag képzelet, kíméletlen logika, indulat, méltóság és érzelem, az emberi szív és a világ pontos ismerete tölt el csodálattal e dörgedelmes szónoklatokat olvasva. Még a korabeli virágénekek szépségéből, képes kifejezéseiből, meglepő hasonlataiból is visszacseng valami e mondatokban. Elítélhetjük politikai és vallási ténykedését, de gyönyörködünk stílusában. Sokat köszönhet neki a magyar nyelv. Huszonhat műve közül húszat magyarul s nem latinul írt, nemzetéhez szólt nemzetére kívánt hatni a Mohácsi vész utáni Magyarországon. Könyvnyomtatásunk is sokat köszönhet neki, sok mű nyomdai költségét fedezte. Hadd szabadjon idéznem egyet a híres pázmányi körmondatokból, ízelítőül: „Miképen a virágot, ha dér nem süti, ha szél nem rontja, ha barom nem tapodja, ha eke nem metéli is, csak maga rothadóságától hamar elhervad, elszárad és lehull, úgy az ember a maga halandósága terhével úgy ragadtatik a halálra, hogy ha reggel virágzik, estve meghervad.” (Gyöngyök, 1887, Győr.) 2. A nemes rozsda, amelyet a feledés nemtelen rozsdája borit. Azaz Gozsdu Elek (1849— 1919) erdélyi írónk Nemes rozsda című novelláskötete, amelyet a Szépirodalmi Könyvkiadó bocsátott közre 1955-ben. Ez a könyv valóban a felfedezés erejével hatott rám; egy író, akinek neve ismeretlen és írásai meglepően jók. Paradox helyzet, de talán volt már rá példa és lesz is még. Egyetemi tanulmányaim során, a kötelező olvasmányok közt bukkantam rá, s elolvasni és megszeretni néhány óra műve volt. Tapasztalatom szerint csak a szűk irodalmi köztudatban ismerik; az olvasóközönség nagy tábora előtt neve nem sokat jelent. íróbarátai, Miszáth Kálmán, Reviczky Gyula, Justh Zsigmond, jóval ismertebbek. Pályája torzó, korai elhallgatása talányos, írói hangja leginkább Turgenyevéhez hasonlítható. Köztiszteletben álló királyi főügyész Temesváron, s talán a felszíni polgári életben való csalódása, kapitalizálódó kora visszáságai, egyes társadalmi rétegek talajvesztése késztette elhallgatásra. De az a kevés, amit alkotott, figyelemre méltó, sajátos, eredeti színt s látásmódot jelent irodalmunkban. 3. Szerencsére, hála íróinknak, több könyvet is ki tudnék emelni az utóbbi évek irodalmi terméséből. De mivel csak egyet kérnek: Illyés Gyula: Hajszálgyökerek. 4. Móra Ferenc: Ének a búzamezőkről. RÁKOS SÁNDOR 1. Zavarba ejt a kérdés. Nem vagyok egykönyvű ember. Kétjegyű számmal se igen keríthetném be azokat a magyar nyelven írt könyveket, amelyek „legnagyobb” hatással voltak rám életem különböző szakaszaiban. Egyszerűbbé tenné a válaszadást, ha időrendben első - tartós - hatásokról beszélhetnék. Olvasni se tudtam még, s tanyai tanító fiaként máris családi kapcsolatba kerültem Szenczi Molnár Albert zsoltáraival és Károli Gáspár bibliájával. Nem sokkal később - lépésről lépésre anyám felolvasásai nyomán - Petőfi János vitézét és Arany Toldi-ját is megismertem. Talán paradoxonnak látszik, mégis meg merem kockáztatni: költői anyanyelvem, szó- és képkapcsolásom módja nyilván ebben a négy könyvben gyökerezik; ezek voltak - bár még csak lelki szemeimmel „olvasott” - első, s épp ezért alighanem máig legnagyobb hatású olvasmányaim. 2. A magyar irodalom távoli és közeli múltjának számos eltemetett alkotásáról tudok. Magam is megpróbáltam föltámasztani jónéhányat,egyiket-másikat éppen az Új írásban). Nem akarok panasz- vagy kívánságlistát írni, csak néhány nevet és címet, ahogy hirtelenében eszembe jut.