Új írás, 1976. július-december (16. évfolyam, 7-12. szám)

1976-12-01 / 12. szám - Kormos István: Fáj egy isten lába (Zelk Zoltán hetvenedik születésnapjára)

KORMOS ISTVÁN FÁJ EGY ISTEN LÁBA Zelk Zoltán hetvenedik születésnapjára Egy öreg isten lakik az Osztyapenko-szobor mellett, régóta fáj a lába. Öreg isten, mondom, pedig fiatal ő az isten­társak közt, csak 7000 éves, ha a keresztlevelét nézzük, az Érmihályfalván keltezettet, vagy ha nemrégeni császkálásaira emlék­szünk, a Simplon és Japán kávé­házak, a New York. Nagy Lajos Házmán utcai­­egyetlen terrasza, a Galopp zöld gyepe közt, viháncos lányok Tejútján császkálga­­tott, ahol Tersánszky duplacsövű furulyája kísérte. Kassák tótkalapja alá kémlelt, cellák Júdásablakán kémlelt kifelé. bankár-Mecénások után kémlelt, és sóhaj­tott és legyintett, amikor kezdtek kiveszni, áhított szocializmusa jóvoltából; csön­get a telefonja Vaséknál, az iszkázi Rimbaudnál, Paul de Réz helytartónál, s verset dünynyög a kagylóba, fektében írtakat; a galoppkirály Csurkánál is csönget s kérdi már: „Mit tud Kunigunda, Szamuráj, Skarlát, Waterloo, Jambus, Királyasszony, Vizitkártya, Allergia, Eretnek, Ozmán, mondd Pistám, s ne küldj erdőbe, mert itt az unokaöcsém, a kis vereshajú s megjátssza nekem; mondd gyorsan, mert be­kaptam már az altatómat s még ezt intéznem kell!" Különben fekszik hanyatt, nappal-éjszaka, örökös zöld szemafor-esze villog s fejben ír verset, mint Homérosz, vagy diktálja, mint bibliai társa, Mózes a tör­vényt; ablakáig röpülnek a cinegék, felhőben köröznek láthatatlan feje körül, kapu­jából nem mozdulnak el a kivert zuglói kutyák, mit vakognak neki? nyulak futnak le a hegyről az éjszakába fulladt Sasadi úton, Szatmárból ezek fordulnak világos Mekka-ablaka felé, távoli lehelleteket küldenek, de csak fáj az a nyavalyás lába. Milyen ráolvasás segíthetne? Milyen lengyel vagy pápua vagy szamojéd ku­ruzsló ? Mivelhogy a tudós doktorok hátratett kézzel nézik csak­ túl minden pró­bán, amit a tudomány nevében vé­gigk­ampíroztak a bokáin. Eh, Zelk! Kedves if­jam, Zoltán ! Kimondom a heved: Zelk Zoltán ! Újabb 7000 évet a fejedre, fájdalom nélküli Te vagy az a fájó istenség, ott a szobor mellett, de üzenem legalább: ne fájjon, és írd még hosszan Testamentumodat, írd gyönyö­rűségünkre ! 16

Next