Új írás, 1978. július-december (18. évfolyam, 7-12. szám)
1978-09-01 / 9. szám - Zelk Zoltán: Versek
ZELK ZOLTÁN Minden este Gyertyát gyújt minden este a vak asszony, két tenyere öklével védi, dédelgeti a fényt. S mikor a lány kihúny (ő másodpercre tudja, hogy mikor!) kormos tenyerét homlokába törli - aztán vetkőzni kezd. Tizenegy gyilkosom Tizenegy bicskával szívemben tizenegy gyilkosom körében nyugtattam őket, ne riadjanak, nem sorolom Isten fülébe tizenegy gyilkosom nevét, így aztán halálomban megnyugodva, mégegyszer koccintottak, s odább tolva a poharat, elindultak a város tizenegy környékére. (Ahányan, annyifelé laktak.) Aztán három nap múlva tizenegy feketébe öltözött férfi vállára vette koporsómat, aztán a tujabokrok sorfala, aztán a fejtől lábig jó gödör, aztán a szorgalmas lapátok, s ők megvárva az utolsó dübörgést, mint a tüntetők, sorban elvonultak. (Csak egy borzas kis szél futott utánuk, bokájukat keresve.) S végül, mint három nap előtt, ültek a kocsma hosszú asztalánál, kezükben homályos pohár, s homályos szemmel nézték, hogyan írom meg ezt a költeményt-------