Új írás, 1981. július-december (21. évfolyam, 7-12. szám)

1981-07-01 / 7. szám - KÖRKÉP - Nagy Miklós: Bérczy Károly, az elbeszélő

Bérczy írói világában nemcsak a feudalizmushoz, pénzarisztokráciához hason­ló jól felismerhető jelenségek sújtják az embert. Vannak kiismerhetetlenebb hatal­mak is. A társadalmi igazságtalanságok a véletlenek bonyolult mechanizmusán keresztül mérgezik meg a létet, a csapásoknak ajtót tár maga a megzavarodott, szenvedélyekbe merült áldozat is. Valami hasonlóról szólt Goethe híres versében, a Hárfásban, nem hiába állítja ennek eredeti szövegű zárósorait az Életutak elejére a szerző: „Ég Hatalma! Életre hívsz, csapdád megejt / s ha vétkeztünk s nyílik a börtön, / magunkra hagysz, kínlódni, mert / meglakol minden bűn a földön." (Szabó Lőrinc fordítása) Kéki Gábor története ez, aki kora ifjúságától fogva meg­szokja, hogy a Murayakban keresse szenvedései forrását. Az idősb Muray eltévedt golyója terítette le édesapját egy nagyúri vadászaton, húga fiatalon pusztult bele az ifjú Muray erőszakos csábításába. Olaj a tűzre néhány véletlen sérelem, s Gábor egyre közelebb sodródik a bosszúálláshoz, noha a földesúri család részéről nem hiányzik a jóvátétel szándéka, csakhogy ez is visszájára fordul. Az okok és követ­kezmények végzetes láncát senki sem szakíthatja szét, s Gábor gyilkos merénylete után joggal említi egyik pártfogója az akaratszabadság képzelt voltát „E történet elmondásával [. . .] a fennmagasztalt szabad akaratot oly gyakran korlátozó esetlegességek elismerésének tartozom". Nem sokat kell keresgélnünk írónknál ahhoz, hogy ráakadjunk hasonló hely­zetekre és végkövetkeztetésekre: „Szabad akarat­ az ember soha nem szánan­­dóbb kicsiségében, mint midőn e szót fönnen emleheti. Van-e, ki legközelebbi perce teendőiről bizton rendelkezhetett?" A holló király kereskedő hőse kérdi ezt, akit a fiatal Mándoky Ottó anyagi csődbe meg feleséggyilkosságba kergetett. E no­vellában sokkal feltűnőbbek az említett francia romantikus iskolai stílusjegyei — gondoljunk pl. a fanatikus bosszúálló indulat eluralkodására —, hogysem azt egészében be tudnánk sorolni a 1­9. századi magyar gondolatvilágba. Mégis, a determinizmus határozott hirdetésével Bérczy a szabadságharc utáni évtized jel­legzetes hazai eszmeáramlatához csatlakozik. Leverték a szabadságharcot, a liberális eszmék, az utópisták nagy lendületű ter­vei egyaránt meghiúsultak szerte a kontinensen. A természettudományok ered­ményeit sekélyesen felhasználó és akkor gyorsan hódító vulgáris materializmus alapelvét legtömörebben Lucifer szavai fejezik ki Madách nagy alkotásának 14. színében: „Igen, igen, akármint képzelődős, Mindig az állat első bennetek." A ri­asztó gondolatokkal nemcsak Madách viaskodik. Arany Jánosnak, Kemény Zsig­­mondnak, részben Eötvös Józsefnek szintén egyik alapélménye az emberi nem megkötöttsége, ezért állandóan arról faggatják a Természetet s Történelmet, van-e egyáltalán szabad döntésünk, hol húzódnak annak határai? Válaszuk lé­nyeges eleme a káros szenvedélyekre, a képzelgések és előítéletek hatalmára való rámutatás. E magunk fölidézte lelki energiák jobban megköthetnek a külső bék­lyóknál, s végül kiszolgáltatnak a külvilág nem sejtett, irgalmatlan törvényeinek. Nem egy Bérczy-novella állít elénk a szenvedélyétől elvakított embert. Szeren­csétlen, sebesült lázadót juttat csendőrkézre egy szavojai kocsmáros - pusztán a kitűzött vérdíjtól hajtva. Ám a nagy összeg együttjár a nép megvetésével, az őrü­letbe kergető társadalmi elszigeteltséggel. (A fentiekben jellemzett Didier című el­beszélés persze nemcsak a végletes pénzvágytól akar elrettenteni. 1853-ban jele­nik meg, amikor még messzi a viszonylagos konszolidáció, így kétségtelenül ro­­konszenvet kelt a Bach-rendszer üldözöttei, megvetést annak besúgói iránt.) A kártyázás rabjairól olvashatunk A játékos meg A holló király lapjain. Nem kerüli el a szerző figyelmét, hogy a megszállottak ellenfelet, szerető családtagot egy­aránt tönkretesznek, bár az utóbbi épp ellentétes szándékukkal. A játékos főhőse közvetve anyja halálát okozza. Mándokynak (A holló király) pénz kell, ezért mind­örökre kisiklatja az általa megrabolt kereskedő életét, egyúttal megfosztja őt a sza­bad akaratba vetett hitétől. 88

Next