Új írás, 1990. július-december (30. évfolyam, 7-12. szám)

1990-11-01 / 11. szám - Oravecz Imre: Szajla (versek)

ORAVECZ IMRE SZÁJ­­A Verstanulmányok egy regényhez Nagyapám megneszeli, hogy nagyanyám haza készül Hallom, hogy határoztál, mit vettél a fejedbe, nem lep meg, számítottam rá, sejtettem én, hogy nem győzöd te ezt sokáig, gyenge legény vagy te ehhez, pénzt keresni, házakhoz járni, mások cselédje lenni, este jönni haza minden nap, dagadt lábval, holtfáradtan, aztán nem leülni, megpihenni, hanem nekifogni főzni, mosni, takarítani, leckét kikérdezni, nem asszonynak való ez, mindent magad csinálni, magadban lenni, társ nélkül, árván a világban, semmit senkivel meg nem beszélni, meg nem osztani, se örömöt, se bánatot, még nekem se tesz jót a magányosság, hát akkor neked, pedig én ember vagyok, aztán többet elviselek, de ezt most hagyjuk, ez más lapra tartozik, a fehér cselédnek otthon a helye, viseljék gondot az urára meg tartsa rendben a családját, megértelek én, hogyne értenélek, lehet, hogy én is ezt tenném első ijedségemben, ha a helyedben volnék, tán én is rögtön megrendelném az ágentnél a hajójegyet, és megpróbálnám összekaparni a rávalót, de az biztos, hogy én nem mennék el, mert én kétszer meggondolnám, mielőtt össze­pakolnám a betyárbútort, és elindulnék, én feléreznék és észre térnék, aztán visszatáncolnék, nem akarok beleszólni, nincs hozzá jogom, szétmentünk, azt csinálsz, amit akarsz, levettem rólad a kezem, nem tarthatlak vissza erőnek erejével, de gondolkozzál csak, mert mégy te vissza az ó-kontriba, mi keresni valód van ott, jobb lesz, könnyebb lesz neked ott, nem lesz, csak azt képzeled, mert az a hazád, mert oda kötnek az emlékek, és csak a szépre meg a jóra emlékszel, nem vár ott téged senki, csak megszólnának, meg kinevetnének, no, ez is nagyot esett, kódusként ment ki Kanadába, és kódusként is jött vissza, aztán még a párját is elvesztette a nagy csavargásban, ez lett a nagyravágyás vége, inkább ült volna itthon a seggén, akkor most legalább együtt volnának, és túrhatnád megint a földet, és járhatnál mellette napszámba, hogy fel ne kopjék az állad, ha egyáltalán vissza bírnál te arra állni, ami otthon van, mert el szoktál te már attól, neked már igényeid vannak, hiszen te itt ahhoz képest urasan élsz, bátrumod van, a grószem­ben mindent megkapsz, ami kell, vasárnaponként meg picnikezes, akár egy igazi dáma, és azt se felejtsd el, hogy te itt egy miszisz vagy mindenkinek, nem néném vagy jóasszony, mert tisztelnek és becsülnek, akár van mit aprítani a tejbe, akár nincs, még­ a hatóság is másként bánik veled, örül, ha dolga van, ha

Next