Új írás, 1991. január-június (31. évfolyam, 1-6. szám)
1991-04-01 / 4. szám - KÖRKÉP - Vértessy Sándor: Hertelendy László vallomása életéről és Raoul Wallenbergről
a csapokból. Ez máig megmagyarázhatatlan, hisz’ másutt se víz, se áram, minden fölrobbantva, szétlőve, agyonbombázva agonizált. Az iskolát környező városrész hozzánk járt vízért a tűzszünetekben, sőt a várba szorult magyar katonák is. Amit itt az emberek és az áldozatul odadobott, megtizedelt seregmaradványok átéltek, az volt a földi pokol! Én mindenre, de mindenre élesen emlékszem! Kitűnő a memóriám. Sajnos... Mezei András: „Birtokunkban van olyan tanúság is, mely éppen Wallenberg eltűnésének eddig biztosnak hitt dátumát cáfolja. Hertelendy László, Wallenberg jó barátja teljes biztonsággal állítja, hogy ő 1945. február 12-én Budán, a Krisztinában találkozott vele. Kocsija nélkül, orosz őrzői nélkül, sőt orosz kíséret nélkül. Hertelendy... minden keresztkérdés ellenében megingathatatlan. Ez a vallomás ellenkezik mindazzal, amit a kutatások eddig napvilágra hoztak, s biztos tényként fogadtak el. Megingat mindent, amit tudni vélünk... Hátra van még a kérdés: miért került Wallenberg szovjet fogságba?..." (Lévai Jenő: Raoul Wallenberg - Maecenas '88.) V: Ez a február 12-i nap nemcsak arról nevezetes, hogy az első orosz katona megjelent az iskolában, hanem arról is, hogy ezen a napon te még láttad Raoul Wallenberget?! H: Nemcsak láttam, beszéltem is vele! V: Ez perdöntő atekintetben, hogy Wallenberg január 17-én valóban elindulhatott-e Pestről Debrecenbe két szovjet motoros és egy tiszt kíséretében, ahová nem érkezett meg soha. Egyedül te vagy az, aki hiteles bizonyítékokkal állíthatod, hogy február 12-én Budán, a Krisztinavárosban Wallenberggel találkoztál és beszéltél. Hogy történt, Laci bátyám? H: Előre kell bocsátanom, hogy Raoul Wallenberg az előző időben édesapám irodahelyiségében, a Bernet Géza utcában tartózkodott, ott „dekkolt". Senki sem tudott arról, hogy ő ott lakik, mert ez az iroda a lépcsőházból, a földszinten nyílott, balkézre volt a bejárat, és két helyiségből állt. Én átadtam neki a kulcsokat. Wallenberg ott aludt, a bútorok össze voltak tolva ágynak. V: Ő nem volt gyáva ember, nem volt dekkolós típus! H: De rendkívül óvatos ember volt! Tisztában volt azzal, hogy hajszálon függ az élete... Lévai Jenő újságíró, író, kiváló tollú publicista írt egy könyvet Wallenbergről 1947-ben. A könyv úgy 75 százalékban megfelel a tényeknek. Ez a 75 százalék magában foglalja Raoul Wallenberg életrajzát, küldetésének a körülményeit, mentőakcióit, de az eltűnésével kapcsolatos rész az írói fantázia szüleménye! Nem tudom mi késztette Lévai Jenőt ennek a verziónak a megírására, bár föltételezem, hogy jóhiszeműleg járt el... Talán ő így hallotta, ámde ezzel a dologgal nemcsak a magyar, hanem az egész világ közvéleménye félre lett vezetve, el lett vitatva! Az emberek ezt vették tudomásul, sajnálkoztak, aztán napirendre tértek fölötte. V: Nem tértek napirendre, négy és fél évtized után is a rejtély - rejtély maradt. H: No igen, de ezt követte négy évtizednyi hallgatás, hiszen még a nevét sem volt szabad kiejteni. Elég ha arra emlékezünk, hogy a Szent István parkban felállított szobrát ledöntötték, eltüntették... V: Egy kérdés bujkál bennem: hogyan kerülhetett át Budára, hisz január 18-án a pesti oldal már teljesen a Vörös Hadsereg kezén volt? Hidak nem voltak, csónak nem járt! H: Az Élet és Irodalomban ezzel kapcsolatban megjelent egy olvasói levél, az illető, aki itt az Árpád fejedelem útján lakik, azt írta benne, hogy ő az egész ostrom ideje alatt megfigyelte: a harcok alatt az emberek ide-oda közlekedtek a befagyott Duna jegén. És január 17-én még álltak a hidak is! Különben megjegyzem: ahogy én Wallenberget ismertem, kérlek szépen, ó nem ismert lehetetlent! V: Hol is tartottunk? Hogy az iroda kulcsát te odaadtad, és ő ott dekkolt. És eljött február 12-e! * * A budapesti hidak közül a Margit-híd 1944 november 4-én robbant fel. Az óbudai összekötő hidat 1944. december 28-án, a Boráros téri (Horthy-) hidat január 14-én, a Ferenc József-hidat január 16-án, a Lánchidat és az Erzsébet-hidat január 18-án hajnalban robbantották fel a németek. Megjegyezzük: Hertelendy István vallomása onnan, ahol már R. Wallenberg is a történet része, számunkra ellenőrizhetetlen. Olyan tétel, amelynek bizonyítási egyenlege végén kérdőjel van. (A szerk.)