Új írás, 1991. július-december (31. évfolyam, 7-12. szám)
1991-09-01 / 9. szám - Pardi Anna: Korán, későn (vers)
ez csak egy villanás, milyen lehet az egész, a Maros, a Szamos, a Körösök s a hegy a főtérnél kezdődik a játszótéren két lányka - egy szász, egy hum - puszilózik, egymás ruháját méregetik, cibálják, add nekem ezt a fodrot, s az a másik mintha értené, nevetnek, a gyerekek meg tovább csókolják egymást a tenger még intett egyet, s úgy elszaladt, hogy máig sem jött vissza nyilván vár rám 22 PARDI ANNA Korán, későn korán van meghalni még, de ideje már, leszáll az est, de nem is este már, csak valami sötétség kegyelte keverék, bújj hozzá, bújj, vagy menj, menj egyre messzebb. S végig az elgyengített éneken, járj a jól beszélő holt tereken, hol Krisztus járt vagy nem; ideje már egy gömbbe zárni kócot, vért és tulipánt. S fenn az üvegablakok fölött Mária Magdaléna széllé öltözött, urát várja, ura a sok nép, ki ki se ejti az ő nevét. Késő van élni már, de ideje még, fátyolt zúzz és korsót, mélykék ebcsontod az ég, jajszót cifrázni vagy dimenziót, menj, csak menj, élő fájdalom.