Új Katedra, 1996-1997 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1996-12-01 / 4. szám

KÖNYVTÁRI OLDAL stilizált állatrajzot, ő rajzolja a következőt, az előtte rajzo­ló pedig a sor végére áll. Az a csapat győz, amelyik előbb találta ki a 20-30 állatot. A másik változat panto­mim: az önként jelentkező állatimitátor kizárólag moz­gással, hangadás nélkül fejezi ki az állat jellegzetessé­geit, és aki elsőként kiáltja be a megoldást, az mutatja be a következő állatot. (Utána különösen kapósak az ál­latokról szóló könyvek és a gyerekek csapatostól jönnek a szabadidejükben folytatni a játékot.) Társasjátékot szép számmal a legkülönbözőbb forrá­sokból sikerült beszerezni a fiókkönyvtárba. Van mágne­ses “Játék a betűkkel”, a kedvenc az “Ülve fogd el!”, a “Süvegrabló” és a marokkó. Rég tönkrement a rugósfoci. A társasjátékok iránt érdeklődő gyerekek bőven találnak kedvükre való elfoglaltságot. Sakk több példányban is akad, használják is. 1983/84-ben szabályos sakkver­senyt rendeztünk a szakirodalom útmutatása nyomán­­ 29 résztvevővel.­­Szerettem volna benevezni a kerek szám kedvéért, de lebeszéltek a versenyzők, hivatkozva a színvonalra. Megtehették. Többen közülük a megyei bajnokságon is eredményesen szerepeltek.) A fiókkönyvtár olvasóteréből kis sarkot rendeztünk be a gyerekeknek. Az alsó polcra kerültek a bekötött Pifek. A társasjátékok újabb polcot foglalnak el. A rejtvénypol­con található a “Játék a betűkkel”, a “Rejtvénykönyvtár”, a “Rejtvényfejtők Klubja” és a “Kukkantó” doboza, vala­mint a “Gondláda”, amit két bumbalás kisfiú készített. Itt vannak a feladat- és játéklapok, a rejtvényfejtéshez szükséges üres papírok és ceruzák, a betűpiramis, a rejtvényfejtők teljesítményét regisztráló sárga füzetek és a nyertesek táblája. A bábok külön polcot töltenek meg. A "Rejtvénykönyvtár”-hoz tartozó kötetek a polcon áll­nak, a “Rejtvényfejtők Klubja” feladványaihoz tartozók pedig a rejtvényfejtő asztalra kerülnek. A polc melletti kes­keny falrész a “Rejt­vényfejtők Klubja” feladványainak he­lye. Könyvhöz, könyvtárhoz, irodalomhoz kapcsolódó foglalkozások A könyvvel, könyv­tárral, irodalommal kapcsolatos gyerek­foglalkozások lehet­nek csoportosak: szervezett keretek között működő kis­közösségek (szak­kör, napközis cso­port) vagy spontán összeverődött kis társaság. Gyakran kuporodik mellém egy-egy magányos gyerek “segíteni”, és mindennaposak az önállóan tevékenykedő, rejtvény­fejtő, alkotó gyerekek. Amíg kiszolgálom az olvasókat vagy egy-egy csoporttal foglalkozom, előfordul, hogy a szomszéd asztalnál néhány gyerek halkan játszik, a rejt­vénysarok mellett pedig többen önállóan, egymástól füg­getlenül csendben rejtvényt fejtenek. HOGYAN SZÓLÍTJUK MEG EGYMÁST? Kezdetben magától értetődő természetességgel tege­­ződtünk a gyerekekkel, kollégák és pedagógusok rosszallását kiváltva. Egyszer apámmal a könyvtárból hazafelé tartottunk. Egy kisrác már messziről mosolyog­va figyelt, és amikor köszönőtávolságba értünk, öntuda­tos “Szia, Erzsi!”-vel köszönt. Apám mosolyogva figyelte a jelenetet. Néhány házzal odébb megjegyezte: “Látom, megengeded a gyerekeknek, hogy tegezzenek. Nagyon helyes. A tekintély nem a magázódástól van. Addig ma­radsz fiatal, amíg a gyerekek mernek tegezni. Én is ak­kor kezdtem érezni, hogy öregszem, amikor a gyerekek már nem mertek visszategezni.” Hát nagyjából a fiók­­könyvtár új helyre költözésekor kezdtek a gyerekek elbá­­tortalanodni a köszönéssel apám intelmére emlékezve. Nem erőltettem a tegeződést. Frissen alakult nyugdíjas klubunk tagjai viszont kérték, hogy tegezhessenek és én is bátran tegezem vissza őket! - Korábban én voltam a legidősebb fiatal, mostanában már én vagyok a legfiata­labb öreg a könyvtárban. Kelemen Endréné Torma Erzsébet könyvtáros KATEDRA 30

Next