Új Katedra, 1996-1997 (8. évfolyam, 1-10. szám)
1996-12-01 / 4. szám
KÖNYVTÁRI OLDAL stilizált állatrajzot, ő rajzolja a következőt, az előtte rajzoló pedig a sor végére áll. Az a csapat győz, amelyik előbb találta ki a 20-30 állatot. A másik változat pantomim: az önként jelentkező állatimitátor kizárólag mozgással, hangadás nélkül fejezi ki az állat jellegzetességeit, és aki elsőként kiáltja be a megoldást, az mutatja be a következő állatot. (Utána különösen kapósak az állatokról szóló könyvek és a gyerekek csapatostól jönnek a szabadidejükben folytatni a játékot.) Társasjátékot szép számmal a legkülönbözőbb forrásokból sikerült beszerezni a fiókkönyvtárba. Van mágneses “Játék a betűkkel”, a kedvenc az “Ülve fogd el!”, a “Süvegrabló” és a marokkó. Rég tönkrement a rugósfoci. A társasjátékok iránt érdeklődő gyerekek bőven találnak kedvükre való elfoglaltságot. Sakk több példányban is akad, használják is. 1983/84-ben szabályos sakkversenyt rendeztünk a szakirodalom útmutatása nyomán 29 résztvevővel.Szerettem volna benevezni a kerek szám kedvéért, de lebeszéltek a versenyzők, hivatkozva a színvonalra. Megtehették. Többen közülük a megyei bajnokságon is eredményesen szerepeltek.) A fiókkönyvtár olvasóteréből kis sarkot rendeztünk be a gyerekeknek. Az alsó polcra kerültek a bekötött Pifek. A társasjátékok újabb polcot foglalnak el. A rejtvénypolcon található a “Játék a betűkkel”, a “Rejtvénykönyvtár”, a “Rejtvényfejtők Klubja” és a “Kukkantó” doboza, valamint a “Gondláda”, amit két bumbalás kisfiú készített. Itt vannak a feladat- és játéklapok, a rejtvényfejtéshez szükséges üres papírok és ceruzák, a betűpiramis, a rejtvényfejtők teljesítményét regisztráló sárga füzetek és a nyertesek táblája. A bábok külön polcot töltenek meg. A "Rejtvénykönyvtár”-hoz tartozó kötetek a polcon állnak, a “Rejtvényfejtők Klubja” feladványaihoz tartozók pedig a rejtvényfejtő asztalra kerülnek. A polc melletti keskeny falrész a “Rejtvényfejtők Klubja” feladványainak helye. Könyvhöz, könyvtárhoz, irodalomhoz kapcsolódó foglalkozások A könyvvel, könyvtárral, irodalommal kapcsolatos gyerekfoglalkozások lehetnek csoportosak: szervezett keretek között működő kisközösségek (szakkör, napközis csoport) vagy spontán összeverődött kis társaság. Gyakran kuporodik mellém egy-egy magányos gyerek “segíteni”, és mindennaposak az önállóan tevékenykedő, rejtvényfejtő, alkotó gyerekek. Amíg kiszolgálom az olvasókat vagy egy-egy csoporttal foglalkozom, előfordul, hogy a szomszéd asztalnál néhány gyerek halkan játszik, a rejtvénysarok mellett pedig többen önállóan, egymástól függetlenül csendben rejtvényt fejtenek. HOGYAN SZÓLÍTJUK MEG EGYMÁST? Kezdetben magától értetődő természetességgel tegeződtünk a gyerekekkel, kollégák és pedagógusok rosszallását kiváltva. Egyszer apámmal a könyvtárból hazafelé tartottunk. Egy kisrác már messziről mosolyogva figyelt, és amikor köszönőtávolságba értünk, öntudatos “Szia, Erzsi!”-vel köszönt. Apám mosolyogva figyelte a jelenetet. Néhány házzal odébb megjegyezte: “Látom, megengeded a gyerekeknek, hogy tegezzenek. Nagyon helyes. A tekintély nem a magázódástól van. Addig maradsz fiatal, amíg a gyerekek mernek tegezni. Én is akkor kezdtem érezni, hogy öregszem, amikor a gyerekek már nem mertek visszategezni.” Hát nagyjából a fiókkönyvtár új helyre költözésekor kezdtek a gyerekek elbátortalanodni a köszönéssel apám intelmére emlékezve. Nem erőltettem a tegeződést. Frissen alakult nyugdíjas klubunk tagjai viszont kérték, hogy tegezhessenek és én is bátran tegezem vissza őket! - Korábban én voltam a legidősebb fiatal, mostanában már én vagyok a legfiatalabb öreg a könyvtárban. Kelemen Endréné Torma Erzsébet könyvtáros KATEDRA 30