Új Kelet, 2004. július-december (7. évfolyam, 27-51. szám)
2004-09-09 / 36. szám
2004. szeptember 9-15. NyílLvánossá^ 21 • old. Fájó Bukarestnek az erdélyi autonómiaigény Orbán Viktor célpontban Zömmel a szűklátókörűséget, az elfogultságot, a kétszínűséget, a jól ismert kettős mércét tükrözik azok a román lapvélemények és politikai nyilatkozatok, amelyek az Orbán Viktor Fidesz-elnök tusnádfürdői beszédét elemzik, támadják. A 2000 decembere óta kormányon lévő, ám jelenleg már vesztésre álló baloldali Szociáldemokrata Párt (PSD) állandóan azzal kérkedik, hogy legtöbbet tett a Magyarországgal és az erdélyi, romániai magyarokkal való megbékélésért, általában a magyar-román viszony jobbításáért, ápolásáért. Ennek ürügyén a Romániai Magyar Demokrata Szövetséget (RMDSZ) is behálózta, olyannyira, hogy némelyik RMDSZ-politikus már Bukarest szemüvegén át nézi az összmagyar nemzeti kérdést. Mindezek ismeretében is fura az, hogy a román-magyar haladó szellemű párbeszéd legsikeresebb nyílt fórumának tekinthető Bálványosi Nyári Szabadegyetemet (Tusványos) éppen a PSD politikusai és sajtóorgánumai bírálják leginkább. Orbán Viktornak, a Fidesz - Magyar Polgári Szövetség elnökének, az Európai Néppárt alelnökének tusnádfürdői beszédét is a PSD részéről érték a legvadabb támadások. A „Flacara lui Adrian Paunescu" (Adrian Păunescu Fáklyája) különös nevű hetilap foglalkozott legtöbbet az Orbán Viktor autonómianyilatkozataival. A lap igazgatója, mindenese Adrian Paunescu PSD- szenátor, akit a Ceausescu diktátor házaspár udvari költőijeként is szoktak emlegetni. 1989 után, egy forradalmi lincselést megúszva, a kommunista utód Szocialista Munkáspártban (PSM) kezdte új politikai pályafutását, majd átnyargalt az ugyancsak kommunista utód, PSD-be. Az írásai és tévéműsorai, szereplései révén a PSD legaktívabb szócsöve és véleményformálója, azaz propagandistája. A Paunescu-féle Flacara hetilap magyarellenes, gyűlöletkeltő összeállítást közölt az Orbán-nyilatkozatok ürügyén, amit provokációnak nevez. Tizenegy parlamenti politikust szólaltatnak meg, mindegyikük egyhangúlag elítéli a Fidesz-elnök autonómiát bátorító kijelentéseit, még az RMDSZ két szenátora is, noha valamivel árnyaltabban, mint mások. Az állásfoglalások mellett féltucatnyi elemző írás olvasható. Egyik „romboló eszmének", a másik „az irredentizmus és revizionizmus mérgének" nevezi az Orbán kijelentéseit. Egy harmadik írás az antiszemita és magyargyűlölő Corneliu Vadim Tudor nagyrománia-párti elnökkel és szenátorral egyetemben azt kéri, nyilvánítsák nemkívánatos személlyé Orbán Viktort Romániában. Egy negyedik Flacaraírás szerint „vészjósló szellem jár Erdélyben", egy ötödik pedig „hűbéri kísértetnek" nevezi Orbán Viktort. Egy hatodik írásból megtudhatjuk, hogy a mai Magyarország nem az Osztrák-Magyar Monarchia. De az igazi hatásvadász „alkotás" csak ezután következik: Adrian Paunescu 2004. július 29. keltezéssel verset írt egy névtelen címzetthez, akit kísértetnek, döglött lovon ülő zsokénak, az erdélyi románokat öldöklőkhöz hasonlító személynek nevez, s figyelmezteti arra, hogy ne provokáljon viszszavágást, fosztogatást és jajgatást, mert Erdély nem az ő udvara. A végén rímben kéri az „ismeretlent", hogy: „takarodj vissza a bőrödbe, hüllő!" Eközben azonban éppen Adrian Păunescu az egyike azoknak, akik a legtöbbet foglalkoznak a külhoni románok sorsával, jogharcával. A Ziua napilap egyik publicistája egész egyszerűen butaságnak nevezi az Orbán Viktor autonómiatámogató kijelentéseit. A cikkíró szerint a jugoszláviai tragédiát is az etnikai alapú autonómia követelése okozta, így egyértelmű az, hogy az európai szellemiséggel ellenkező törekvésekről van szó. A szerző megelégedéssel nyugtázza azt, hogy az Orbán által hangoztatott autonómiaigény mérsékelt visszhangra talált a román médiában és politikai szférában. Úgy véli, megnyugtató, ha a román sajtó higgadtan reagált, és ha a román politikusok tudnak mosolyogni, mert még kísért 1990 marosvásárhelyi véres tavaszának a szelleme... A cikkíró természetesen megfeledkezik arról, hogy az 1990-es marosvásárhelyi utcai összetűzéseket a magyar anyanyelvhasználat és az anyanyelvi oktatás igénye ellen fellépő románok okozták, miután ravasz módon manipulálta, felbujtotta őket a bukaresti hatalom. Az Adevărul, az egyik legtekintélyesebb román napilap külügyi szakértője vezércikkben foglalkozik Orbán Viktor tusnádfürdői beszédével, Írásának címe: Régi rögeszmék az új Európában. „Az elkövetkezendő 15 évben nem lesz a maihoz hasonlóan kedvező esély a magyar autonómia számára" - idézi a cikkíró Orbán Viktort, majd rosszhiszeműen hozzáfűzi: „Még csak az hiányzott, hogy Orbán fegyverhez szólítsa a magyarokat". A szakíró politikai öngyilkosságnak nevezi az autonómia követelését, és azzal érvel, hogy az etnikai autonómiát az 1996 őszén aláírt magyar-román alapszerződés szövege is elutasítja. A szerző meghaladott magyar igényről, régi rögeszmékről ír, megfeledkezve arról, hogy a magyarok nem csupán kérnek, hanem valójában visszakövetelnek olyan nemzeti kisebbségi jogokat, amelyekkel valamikor természetszerűen rendelkeztek. A Curentul napilap a tusnádfürdői szabadegyetem zárónapjáról közölt első tudósításának címében még arról ír, hogy „Orbán Viktor arra bujtogatja a magyarokat, harcoljanak az autonómiáért". Néhány nappal később viszont az említett napilap megállapítja, hogy a román kormánypárt a Nicolae Ceausescu volt diktátor és az egykori Román Kommunista Párt módszereihez folyamodva támadja a Fideszt, amelyet más államok belügyeibe való beavatkozással vádol. Utóbbi mondatrész tökéletesen beilleszthető a Ceausescu-féle pártnyilatkozatokba, amikor például Washington vagy általában a nyugati közvélemény számonkérte az erdélyi magyarság elnyomását, súlyos jogsérelmeit vagy a tervezett falurombolást. Nagyon valószínű, hogy az amúgy megszokott és várt román reagálások sokkal hevesebbek és taglaltabbak lettek volna, ha a bukaresti hatalom és a román sajtó nem éppen az utóbbi hetekben lenne rendkívüli módon elfoglalva az északi és keleti szomszédokkal. Nastase kormányfő Moszkvából megoldás nélkül tért haza az elhurcolt román műkincsek ügyében, és nem sikerült igazán hatnia az orosz elnökre a Moldovai Köztársaság Dnyeszteren túli szakadár övezetben, az úgynevezett „Transznisztria Köztársaságban" kialakult polgárháborús légkör kérdésében sem. Bukarest joggal nehezményezi azt, hogy a Dnyeszteren túli orosz ajkú többség hatóságai bezáratták a román tannyelvű iskolákat, betiltották a latin betűs ábécé oktatását,kötelezik a cirill betűs írásmód használatát. Találóan írták erdélyi magyar lapok - például a Krónika - azt, hogy Bukarest kettős mércével mér: a Dnyeszteren túli román közösség számára elvárja, megköveteli az etnikai jogokat, ám az erdélyi, székelyföldi magyarság autonómiatörekvéseit - ami ugyancsak etnikai jog - letaglózza, alkotmányellenesnek, államellenesnek minősíti... Kijevvel a Duna-deltába tervezett ukrán csatorna miatt vált feszültté a viszony. Június 1-jén Medgyessy Péter interjút adott a román közszolgálati rádiónak. Válaszaiban néhány mondatot románul mondott, bevallotta, hogy jól érti, ám kevésbé jól beszéli a román nyelvet. A romániai magyarság helyzetét, a román-magyar viszonyt is érintő félórás interjúban szó sem esett az autonómiáról... Botos László