Uj Kelet, 1919. november (2. évfolyam, 42-45. szám)
1919-11-06 / 42. szám
42. sz. UJ KELET zedék neveléséhez Oroszországban, Lengyelországban, Galíciában, stb — Palesztináról nem is szólva — már évtizedekkel ezelőtt ráléptek erre az útra és ott már felnőtt, Ausztriában, Németországban, Amerikában, stb. pedig most ró fel egy héber nemzedék, amelynek köszönhető a zsidó nép renaissances és amely megdöntötte azt az assimiláns ellenvetést, hogy a héber iskolákból kikerült zsidó polgárok nem boldogulhatnak idegen nyelvű államban. Magyarországon is, miként itt a nagyszebeni, brassói, dési stb. német nyelvű óvodák, elemik- és középiskolák növendékeiből igen jól boldoguló állami hivatalnokok, tanárok, kereskedők, stb. lettek, épúgy lesz a jövőben a zsidókkal is ; természetesen a héber iskolákban is, miként a németekben volt, megfelelő órán át magyarul tanítják majd a magyar nyelvet, irodalmat stb. • Nem teorifikus elvekről, hanem a praktikus életben egyedül bevált módszerek alkalmazásáról van tehát szó. Minden zsidó hitközség vagy egyéb testület (egyesület, szervezet stb.) a 4-6 éves zsidó gyermekek számának megfelelő modern héber óvedéket létest, ahol a növendékek játék és ének közben sajátítják el a héber beszédet, épúgy, mint pl. a németek által létesített hamburgi angol óvódákban a német gyermekek az angol beszédet. A óvódából kikerülő iskolaköteles gyermekek a hébert természetes anyanyelvük gyanánt beszélik egymással az utcán, otthon, héberül gondol- kodnak, — amint azt nálunk is Szatmárt, Temesvárt, Máramarosszigeten, stb. láthattuk. Az óvoda szerves folytatása a fokozatosan (évenként 1—1 osztály) felépülő illetve héberré átalakuló elemi és a nagyobb zsidó centrumokban felállított héber középiskola, szakiskolák, stb. .• Magától értetődik, hogy a héber iskolarendszerrel párhuzamosan minden vonalon át fog alakulni a magyarországi zsidóság. Az átalakulás — egyébként az iskolarendszer felépítése is — csaló egységes munkaterv alapján, egyesült erővel indulhat meg. A múltak gyászos emlékein, a szétforgácsolódás és belviszály okozta károkon okulva az egész magyarországi zsidóságnak összeréve kell megteremtenie a szükséges intézményeket (héber óvónő-, tanító-, tanítónő- és tanárképzőket, pedagógiumokat, stb.) lehetővé tenni a héber gyermek és ifjúsági irodalom, héber tan- és szakkönyvek, sb. kiadását; menzák, interrátusok, sportegyesületek, sómérszervezetek, stb. létesítésének előmozdításával és pártolásával gondoskodnia a felnövő héber generáció testi és lelki szükségleteiről. Automatice fognak azután párhuzamosan életre kelni a héber társadalom egyéb szükségletei: héber napisajtó, hetilapok, folyóiratok, tudományos szaklapok, klubbok, stb. Mindez annál könnyebben megy majd, mert mintaképül szolgálnak és rendelkezésünkre bocsátják erőiket, könyveiket, stb. elsősorban a palesztinéi, továbbá a velünk szomszédos államok hasonló héber intézményei. A kulturális átalakulással párhuzamosan regenerálódik a „hitközség“ is: átalakul politikai népközséggé. A népközségek a nemzetiségi autonómiának egyes sejtjei. Az egyes helyen (községben), élő zsidók összessége alkotja, a közös nyelv, kultúra és vallás alapján — így van ez pl. az erdélyi városok szász községeinél is — a népközséget, amelynek hatásköre és feladata kiterjed a zsidók életének összes nem vonatkozásaira (politikai, szociális, gazdasági, vallási, stb.). Ép úgy, mint ahogy pl. szociális téren léteznek minden népnél különféle árnyalatú alakulatok (egyesület, stb.), úgy vallási téren is egy népközsépen belül annyi fajta variáció érvényesülhet majd pl. templomegyesületek (orthodox, neológ, stb.) formájában, ahánynak csak „híve“ akad. A nemzeti nyelv és nemzeti kultúra, a mindennapi élet ezerfajta vonatkozásai, főleg gazdasági és szociális téren a szoros összetartozás tudatát keltik fel a tagokban és ők nemcsak a „nagyünnepeken“ lesznek majd zsidók, hanem ép úgy, mint a magyar ember minden életnyilvánítása öntudatlanul is a magyarság emanációja, úgy lesz a zsidó ember minden lépése a zsidóságnak kisugárzása. Mindazok a degenerációs bajok, mint az ifjúság aversiója a „hittan“ iránt, részvétlenség a „hitközség“-gel szemben, kilépés a „felekezetiből, stb., amelyekre az asszimilációs aera haruspekszei hasztalanul kerestek orvoslást, a nemzeti nyelv—kultúra — és öntudat életadó és éltető atmoszférájában önmaguktól szűnnek meg. Az átalakulás ki fog terjedni az itteni zsidóság abnormális, a magyarságétól elütő gazdasági structurájára is, ami nem utolsó oka volt a két nép közötti viszony kiéleződésének. A magyarságnak bázisa egy erős u. n. testi munkásréteg (földműves, iparos, stb.) és erre támaszkodik a szellemi munkások (kereskedő, orvos, mérnök, hivatalnok, stb) aránylagos számú csoportja. A zsidóságnál az alapréteg quantitative kicsiny és qualitative sem az igazi, viszont a második rész egészségtelenül túlteng. Miként kulturális téren, úgy a gazdaságin is helyre kell állítani a zsidóság egészséges, népi voltának megfelelő állapotot. Magyarország kormányának zsidó nemzetiségű minisztériuma, az autonómia legfőbb hatósága, széles látóköre, évtizedekre kiterjedő terv alapján fog majd e nehéz munkához látni. Minden héber népiskola (elemi) kertészettel lesz kiegészítve, felsőbb osztályaihoz és a középiskolák alsó osztályaihoz ipari tanműhelyek csatolva. Az eddigi középiskolák, amelyek a túltengett szellemi proletariátust nevelték, csak minimális számban léteznek majd, hanem helyettük nagy számú héber gazdasági és ipari szakiskolák, mintagazdaságok, kertészképző telepek, stb. Ahogy másutt — Amerikában, Besszarábiában, stb. és elsősorban Palesztinában — a vázolt tervszerű „Berufsumsichlung“ hatása alatt már részben normális struktúrája lett a természetszerűleg szintén nemzeti (héber) alapra 'orientálódó zsidóság és azóta békésen él együtt az illető állam többi népével, úgy és csakis úgy jöhet ez az állapot Magyarországon is létre. És a normális népi élet kialakulásával ismét egészséges lesz a zsidók teste, szervezete is,viszszamennek a túltengő szellemi foglalkozások konszekutív betegségei (vérszegénység, idegbajok, diabetes, stb.) . * A héber társadalom kialakulásával megszűnik az asszimiláció okozta zavar: zsidó írók nem fognak magyar irodalmat reprezentálni, hanem a zsidó kultúrát művelni; zsidó művészek nem formálják többé át a magyar művészet szellemét, hanem a zsidóság szépségeinek meglátásait öntik zsidó művészi formákba; zsidó szociológusok nem boldogítják eszméikkel a magyarságot, hanem 3