Uj Kelet, 1920. február (3. évfolyam, 6-9. szám)

1920-02-20 / 8. szám

1920. 8. sz. UJ KELET­ I BESZÉLGETÉS A ZSIDÓ LÉGIÓ PARANCSNOKÁVAL Patterson ezredes a „judeaiak“ vitézségéről — Palesz­tina a nagy lehetőségek országa— Haifa: Kelet szive London, 1920. febr. A „Jewish­ Cronicle“ tudósí­tója a napokban beszélgetést foly­tatott Patterson J. H ezredessel, a gallipoli zsidó légió parancsno­kával, aki nemrég tért vissza a palesztinai főhadiszállásról. Pat­terson ezredes önkéntes cionista hadtestével egy fényes feje­zettel gazdagította a zsidó törté­nelmet. Patterson ezredes most sokkal lelkesebb és bizakodóbb hangulatban tért vissza Paleszti­nából, mint valaha és rendület­lenül meg van győződve, hogy Palesztina, a zsidó Palesztina mielőbbi felépítése feltétlenül si­kerülni fog. Az ezredes most meg­válik az angol hadsereg kötelé­kéből, ami rendkívül nagy fájda­lommal tölti el, mert — saját szavai szerint — a judeaiak na­gyon a szivéhez nőttek. Az em­bernek jól esik hallani, mikor ez az öreg katona a „zsidó legé­nyekről“ beszél, akiknek élén két évvel ezelőtt a diadalmas csaták egész sorozatát vívta meg a szent földön. Ezek az ő gyermekei, kik­nek dicső emléke örökké szivé­ben fog élni. — Igen, én nyugalomba me­gyek, — mondotta az ezredes — miután annyi évig katonáskodtam a világ legkülönbözőbb részeinél utakat törtem az irdatlan renge­tegben. Az én fiaim, az önök fiai, nagyon jól csinálták. Büszke va­gyok rájuk. — Majd hozzáteszi: — Sokkal jobban csinálták, mint Önök azt gondolták. Az ő tetteik nem eléggé ismertek.­­ Amit én nem értettem meg és még ma sem tudok felfogni, az a nagyfokú érdektelenség az Önök népének nagy részében, a nagy ügy megvalósítását és az egyetlen alkalom felhasználását illetőleg az ősi dicsőség felújítá­sára. Mindig úgy éreztem és még ma is úgy érzem, hogy már maga a puszta remény határtalan lelke­sedést és vágyakozást kell, hogy kiváltson a nép minden egyes fiá­ból a cionista ideák megvalósí­tása iránt. Az érdektelenség, sőt néha ellenséges álláspont való­sággal frapphroz engem. Palesz­tina a nagy lehetőségek országa. Én tudom, hogy mire van ott szükség és mit kell még tenni. Mint mérnök tudom, hogy milyen vasutakat és utakat kell ott épí­teni. Megmunkálatlan területek hevernek parlagon, melyek mun­káskéz után kiáltanak és várják a cionistákat. Vannak mocsaras vidékek, melyeket csak csator­názni, kiszárítani kell, hogy egész­séges, termékeny talaj támadjon helyükön. Soha nem láttam oly fölséges szőlőfürtöket, amineket Palesztinában ízleltem. — És a kikötők! Ennél a pontnál természetesen Haifa került szőnyegre és az ez­redest e név említésénél lelkes bőbeszédűség ragadta meg. — Haifa predesztinálva van arra, hogy a közel Kelet leghíre­sebb kikötőjévé emeljék. Termé­szeti előnyei megmérh­etlenek és ha csak egy rendes mólót építe­nek, akkor a kikötőben hely van az egész angol flottának. Meg­felelő vasúti összeköttetésekkel a legfőbb kereskedelmi kikötője lenne egész Kisázsiának. És a zsi­dóság alkalmas nép arra, hogy a kikötő forgalmát a megfelelő fokra emelje és e nagy feladat egész complexumával megbirkózzék. A zsidók nemes és hasznos munkát fognak végezni Palesztinában, nemcsak a maguk, hanem az egész világ számára. Az angol biodalomnak bizonyára nagy szük­sége van ottan a zsidókra, még­pedig egy boldog, életképes és szabad zsidó nemzetre, melynek vállalkozásai, progresszív eszméi és módszerei az emberi társada­lom egyik alapkövét fogják ké­pezni. Patterson ezredes bejárta az összes zsidó kolóniákat és egész lelke ott remeg a meleg szavak­ban, mikor a gyerekeiből és az ő szeretetükről a héber nyelv iránt beszél. Az új Palesztinának ok­vetlenül bírnia kell a Jordánon túli részeket is — mondotta az ezredes — és értesüléseim szerint a békekonferencia így is fog dönteni. Az újságíró megkérdezte az ez­redest,­Mi úgy hódolhatott-e Palesz­tinában közismert vadászszenve­­délyének. — Nem volt időm rá — fe­lelte — és aztán nincs valami nagy vadállomány. Mindössze egy állatot lőttem a Jordán völgyben, egy sakált. Hatalmas, kifejlett pél­dány volt, teljesen vörös, óriási fülekkel. Kitömettem és most a fiacskám játszik vele. A MENZA HÍREI A kolozsvári Zsidó Mensa Academica és Diákotthon ifjúsági tagjai folyó hó­c­­kán tartották tisztújító gyűlésüket, amelyen dr. Fischer Tivadar elnökölt, aki megnyitó beszédében meleg sza­vakkal vázolta a zsidó ifjúságra váró nagy feladatokat és azokat a hatásokat, melyeket a zsidó társadalom a Mensa működésétől vár. Minthogy az ifjúsági szervező­bizottság tagjai vállalt feladatukat a legszebb eredménnyel befejezték, erre való hivatkozással Újhelyi József elnök bejelentette a szervező­bizottság lemondását. A gyűlés azután az ifjúsági bizottság el­nökének közfelkiáltással Wechsler Zoltánt, alelnököknek Silbermann Marcellt és Zelnicher Remust, főtitkárrá Goldenberg Pált, titká­rokká Antal Sándort és Jeremiás Gyulát, pénztáro­okká Wender Emánuelt, segédpénztárnoknak Wertheimer Jakabot, jegyzőkké Friedmann Jenőt és Weisz Vil­most, ellenőrökké Benedek Józsiét és Lenobel Mayert, háznagyokká Eremann Lajos, Lengyel Miklós és Struhl Mózest, ideiglenes másod háznagyokká Eidinger Her­man, Kecskeméti Andor és Gold­stein Ignácot, gazdasági bizottság ifjúsági tagjaivá Benjámin Erzsikét, Harnik Ilonkát, Jeremiás Arankát és Krausz Bélát, az ellenönc­­bizottság ifjúsági tagjaivá Stern Ellát, Ábrahám Adolfot, Biksi Mórt és Schwartz Izidort válasz­tották meg. Felhívás Felkérjük mindazokat, akiknél a kolozsvári Zsidó Mensa Aca­demica gyűjtőivel vannak, szíves­kedjenek azokat legkésőbb 1. év március 1-ig, a mensa iroda helyiségébe, Calea Nie. Iorga (Jóka­­u.) 11. I. e. az összeg egyidejű eljuttatásával beküldeni, hogy a mensa I. évi költségvetését megállapíthassuk. Az ifjúsági bizottság. Kérelem a zsidó földbirtokosokhoz! Felkérjük az összes zsidó föld­birtokosokat, hogy szíveskedjenek.

Next