Uj Kelet, 1920. február (3. évfolyam, 6-9. szám)
1920-02-20 / 8. szám
1920. 8. sz. UJ KELET I BESZÉLGETÉS A ZSIDÓ LÉGIÓ PARANCSNOKÁVAL Patterson ezredes a „judeaiak“ vitézségéről — Palesztina a nagy lehetőségek országa— Haifa: Kelet szive London, 1920. febr. A „Jewish Cronicle“ tudósítója a napokban beszélgetést folytatott Patterson J. H ezredessel, a gallipoli zsidó légió parancsnokával, aki nemrég tért vissza a palesztinai főhadiszállásról. Patterson ezredes önkéntes cionista hadtestével egy fényes fejezettel gazdagította a zsidó történelmet. Patterson ezredes most sokkal lelkesebb és bizakodóbb hangulatban tért vissza Palesztinából, mint valaha és rendületlenül meg van győződve, hogy Palesztina, a zsidó Palesztina mielőbbi felépítése feltétlenül sikerülni fog. Az ezredes most megválik az angol hadsereg kötelékéből, ami rendkívül nagy fájdalommal tölti el, mert — saját szavai szerint — a judeaiak nagyon a szivéhez nőttek. Az embernek jól esik hallani, mikor ez az öreg katona a „zsidó legényekről“ beszél, akiknek élén két évvel ezelőtt a diadalmas csaták egész sorozatát vívta meg a szent földön. Ezek az ő gyermekei, kiknek dicső emléke örökké szivében fog élni. — Igen, én nyugalomba megyek, — mondotta az ezredes — miután annyi évig katonáskodtam a világ legkülönbözőbb részeinél utakat törtem az irdatlan rengetegben. Az én fiaim, az önök fiai, nagyon jól csinálták. Büszke vagyok rájuk. — Majd hozzáteszi: — Sokkal jobban csinálták, mint Önök azt gondolták. Az ő tetteik nem eléggé ismertek. Amit én nem értettem meg és még ma sem tudok felfogni, az a nagyfokú érdektelenség az Önök népének nagy részében, a nagy ügy megvalósítását és az egyetlen alkalom felhasználását illetőleg az ősi dicsőség felújítására. Mindig úgy éreztem és még ma is úgy érzem, hogy már maga a puszta remény határtalan lelkesedést és vágyakozást kell, hogy kiváltson a nép minden egyes fiából a cionista ideák megvalósítása iránt. Az érdektelenség, sőt néha ellenséges álláspont valósággal frapphroz engem. Palesztina a nagy lehetőségek országa. Én tudom, hogy mire van ott szükség és mit kell még tenni. Mint mérnök tudom, hogy milyen vasutakat és utakat kell ott építeni. Megmunkálatlan területek hevernek parlagon, melyek munkáskéz után kiáltanak és várják a cionistákat. Vannak mocsaras vidékek, melyeket csak csatornázni, kiszárítani kell, hogy egészséges, termékeny talaj támadjon helyükön. Soha nem láttam oly fölséges szőlőfürtöket, amineket Palesztinában ízleltem. — És a kikötők! Ennél a pontnál természetesen Haifa került szőnyegre és az ezredest e név említésénél lelkes bőbeszédűség ragadta meg. — Haifa predesztinálva van arra, hogy a közel Kelet leghíresebb kikötőjévé emeljék. Természeti előnyei megmérhetlenek és ha csak egy rendes mólót építenek, akkor a kikötőben hely van az egész angol flottának. Megfelelő vasúti összeköttetésekkel a legfőbb kereskedelmi kikötője lenne egész Kisázsiának. És a zsidóság alkalmas nép arra, hogy a kikötő forgalmát a megfelelő fokra emelje és e nagy feladat egész complexumával megbirkózzék. A zsidók nemes és hasznos munkát fognak végezni Palesztinában, nemcsak a maguk, hanem az egész világ számára. Az angol biodalomnak bizonyára nagy szüksége van ottan a zsidókra, mégpedig egy boldog, életképes és szabad zsidó nemzetre, melynek vállalkozásai, progresszív eszméi és módszerei az emberi társadalom egyik alapkövét fogják képezni. Patterson ezredes bejárta az összes zsidó kolóniákat és egész lelke ott remeg a meleg szavakban, mikor a gyerekeiből és az ő szeretetükről a héber nyelv iránt beszél. Az új Palesztinának okvetlenül bírnia kell a Jordánon túli részeket is — mondotta az ezredes — és értesüléseim szerint a békekonferencia így is fog dönteni. Az újságíró megkérdezte az ezredest,Mi úgy hódolhatott-e Palesztinában közismert vadászszenvedélyének. — Nem volt időm rá — felelte — és aztán nincs valami nagy vadállomány. Mindössze egy állatot lőttem a Jordán völgyben, egy sakált. Hatalmas, kifejlett példány volt, teljesen vörös, óriási fülekkel. Kitömettem és most a fiacskám játszik vele. A MENZA HÍREI A kolozsvári Zsidó Mensa Academica és Diákotthon ifjúsági tagjai folyó hóckán tartották tisztújító gyűlésüket, amelyen dr. Fischer Tivadar elnökölt, aki megnyitó beszédében meleg szavakkal vázolta a zsidó ifjúságra váró nagy feladatokat és azokat a hatásokat, melyeket a zsidó társadalom a Mensa működésétől vár. Minthogy az ifjúsági szervezőbizottság tagjai vállalt feladatukat a legszebb eredménnyel befejezték, erre való hivatkozással Újhelyi József elnök bejelentette a szervezőbizottság lemondását. A gyűlés azután az ifjúsági bizottság elnökének közfelkiáltással Wechsler Zoltánt, alelnököknek Silbermann Marcellt és Zelnicher Remust, főtitkárrá Goldenberg Pált, titkárokká Antal Sándort és Jeremiás Gyulát, pénztárookká Wender Emánuelt, segédpénztárnoknak Wertheimer Jakabot, jegyzőkké Friedmann Jenőt és Weisz Vilmost, ellenőrökké Benedek Józsiét és Lenobel Mayert, háznagyokká Eremann Lajos, Lengyel Miklós és Struhl Mózest, ideiglenes másod háznagyokká Eidinger Herman, Kecskeméti Andor és Goldstein Ignácot, gazdasági bizottság ifjúsági tagjaivá Benjámin Erzsikét, Harnik Ilonkát, Jeremiás Arankát és Krausz Bélát, az ellenöncbizottság ifjúsági tagjaivá Stern Ellát, Ábrahám Adolfot, Biksi Mórt és Schwartz Izidort választották meg. Felhívás Felkérjük mindazokat, akiknél a kolozsvári Zsidó Mensa Academica gyűjtőivel vannak, szíveskedjenek azokat legkésőbb 1. év március 1-ig, a mensa iroda helyiségébe, Calea Nie. Iorga (Jókau.) 11. I. e. az összeg egyidejű eljuttatásával beküldeni, hogy a mensa I. évi költségvetését megállapíthassuk. Az ifjúsági bizottság. Kérelem a zsidó földbirtokosokhoz! Felkérjük az összes zsidó földbirtokosokat, hogy szíveskedjenek.