Uj Kelet, 1920. július (3. évfolyam, 26-26. szám)
1920-07-01 / 26. szám
1920 26. sz.______________ _______________________ÚJ KELET _ __________________________________ még a mai napig sem állott be. Ekkor egy másik, sokkal gyöngébb, sokkal silányabb eszköz létrehozásával kezdett kísérletezni, egy 200.000 font sterlingből álló Nemzeti Alap létesítése mellett csinált propagandát, öt év alatt ennek még fele sem gyűlt össze. A zsidóság egyik része nem akart, a másik része nem tudott adni, s így ez az emberfeletti erőlködések dacára is csak édes-kevés sikerre vezetett. Bármit akart megragadni bátor erős kézzel, csak levegőt markolt. Bárhol próbálta is megvetni a lábát, a talaj eltűnt lábai alól. Népe, melyre mint őssziklára épített, futóhomoknak bizonyult. És bármily nehezemre esik, meg kell emlékeznem utolsó nagy csalódásáról is, mely a történelemben örökké szégyenünk marad. Azon ügyért, mely életének — lényét betöltő — egész tartalma lett, Herzl csak adott és sohasem számolta meg, hogy mennyit ad. Életének gazdaságilag legdúsabb éveiben csaknem egészen lemondott minden keresetről, csakhogy teljesen a cionizmusnak szentelhesse magát; a benne rejlő sajátos nagyszerűséggel hozta meg ideáljáért az első naptól kezdve az utolsóig — a legsúlyosabb áldozatokat; saját zsebéből fedezte a szervezkedés első anyagi követelményeit, a hivatalnokok kezdőfizetéseit, a cionizmus érdekében tett korábbi utazások költségeit, ő alapította meg és évek hosszú során keresztül a saját pénzéből tartotta fenn a mozgalom szükségesnek látott főszervét. Midőn „A zsidó állam“-ot írta, jómódú, mondhatni gazdag ember volt. Midőn kilenc évvel később meghalt, alig hagyott hátra mást, mint a zsidó gyarmatbanknál jegyzett részvényeit. Ha legközelebbi hozzátartozói szemére vetették, hogy gyermekei vagyonát költi el, mosolyogva nyugtatta meg őket: „Bízom népemben, hogy nem hagyja majd éhenhalni feleségemet és gyermekeimet.“ A zsidó nép ezen beléje helyezett bizalomnak sem felelt meg. Egy év óta alázzuk meg magunkat és Herzl nekünk szent emlékét és gyűjtünk a családja részére. Milyen eredménnyel? Midőn meghalt, sok sírás csuklótt fel, gyászbeszédekben sok szó hangzott el, de a zsidó nép mindmáig nem pótolta vissza családnak azon készpénzvagyon egy harmadát sem, melyet Herzl — kilenc év emberfeletti munkáján és életén kívül — a zsidó népre áldozott. Midők Herzl a zsidó néphez intézett ébresztőjét zengte, akkor a biztosra remélt milliók helyett alig egy kis csalhat sereglett köréje; ez a kis csapat azonban utolsó leheletéig hű maradt hozzá, sőt az évek során jelentősen megszaporodott, de még most, kilenc évi szenvedélyes propaganda után is alig teszi ki az összzsidóság egy hatvanad részét. Egy hatvanadrészt! És ezen szegény, parányi hatvanadrész munkája és áldozatkészsége legyen képes az egész, a gazdag, a nagy, a részvétlenül félreálló egész felszabadítására ? Herzl nem akarta észrevenni az erő és a feladat közötti aránytalanságot. Nem akart hinni a zsidó nép tartós közönyében. Terveiben és számadásaiban mindig az egész zsidó nép szerepelt akövetelt rovatban. Ezért ütöttek ki balul vállalkozásai; ez volt az ő gyengesége, mondják ridegszívü kritikusai: ez volt az ő erőssége, ez volt az ő nagysága, mondjuk mi, kik megértettük őt. Semmi sem volt képes népébe vetett hitet és bizalmát megingatni. Végül már készakarva hunyta be szemét a valóság előtt és képzeletben csak azt a tizenkét milliós népet látta maga előtt, mely ügyvivőjének tette meg őt. S ha felemelt fejjel állt szemben a föld legnagyobb uralkodóival és nyugodtan beszélt velük, ez a nyugalom nem vakmerőségből vagy a társadalmi arányok meg nem értéséből fakadt, hanem annak az őt betöltő gondolatnak a hatásából, hogy mögötte tizenkét millió nemes ember áll, kik őt bízták meg képviseletükkel és kik miatt hajszálnyira sem volt szabad álláspontjától megtántorodnia. S hogy ez a megbízók iránt érzett büszkeség mennyire párosult a teljes egyéni szerénységgel, azt legjobban az bizonyítja, hogy egy ilyen, a pápával, egy császárral, vagy királlyal folytatott fontos politikai megbeszélés után minden felütés nélkül visszatért bécsi szerkesztőségi szobájába és ott kötelességtudóan elvégezte újságírói munkáját, egy néha igazán alsóbbrendű rutinmunkát, míg lelkében még ott zsongtak a szavak, melyeket korának leghatalmasabbjaival népének jövőjéről, nemzetek sorsáról váltott. Népünk sorsa ugy látszik az, hogy Spinozainak mindig szemüveget kell csiszolniok. Cincinnatusai pedig az eke szarvát kell vezessék és még hozzá nem is a saját ekéjük szarvát. Ha Herzl vállalkozott ana, hogy történelmet csinál, akkor ez csak azért történt, mert meg volt győződve arról, hogy tizenkét millió embernek, az ő hasonlíthatatlanul kiválasztott tizenkét milliójának jogában és hatalmában áll, hogy történelmet csináljon. Ez a meggyőződés tartotta benne a lelket minden viszontagságok közepette, ezzel a meggyőződéssel halt meg és ezt hagyta nekünk örökül. Herzl az akarat zsenije volt; az akarat volt a legnagyobb az ő nagy egyéniségében; ezt a gyémánt akaratot semmi sem tudta elkoptatni, ellenállhatatlan élét semmi sem volt képes letompítani. Ez a magasztos hittől, rendíthetetlen, szinte misztikus célirányosságtól vezetett akarat még hegyek elmozdítására is képes lett volna, ha időt adtak volna neki hozzá. A halál túlkorán ragadta őt el és ezzel a zsidóságot újraépülésének egyik pótolhatatlan épitőszerszámjától fosztotta meg. Hite, céltudatossága, akarata folyton újabb és újabb kombinációkat válltottak ki belőle. S ha az egyik — nem fogyatékossága, vagy Herzl hibája folytán, de mindig a támogatás hiánya folytán — balul ütött ki, azonnal pótolta azt mással és következő mindig meglepőbb, merészebb és szellemesebb volt az előzőnél. Az, amit az ő agya a kilenc évi népvezérség alatt állameszmékben és diplomáciai tervekben kitermelt, az a már berendezett normális államokban az miniszternek is halhatatlanságot biztosított volna. Nos igen, ő egy igen termékeny meseköltő volt, gúnyolódnak az ellenfelek. Én azonban ismétlem az ő szavait: .Ha ti akarjátok, akkor nem mese.“ A mi népünknek volt Herzlje, de a mi Herzlünknek nem volt népe. Ez nem őt kisebbíti, csak minket. Mert egyedül ez az oka annak, hogy az a szörnyű nagy erőlködés, mely neki az életébe került, aránylag oly csekély eredményeket érthetett el. De annál dúsabbak ez erkölcsi eredmények. Herzl mintakép és nevelő volt. Felegyenesített egy megtört népet. Keményekkel látta el ezt a népet és megmutatta neki útjait. Nagyszerűen széles lendülettel vetett, ez a vetés ki fog kelni és az ő népe aratni fog. Azt hiszem nem adhatokbeszédemnek találóbb befejezést, mintha elmondom egy dalköltő számára irt gyászdalom e két szakaszát: „Ewig in des Volks Gedächtnis Lebt dein Werk und lebt dein Bild Sieht Wir hüten dein Vermächtnis Treu, den stolzen Davidschild. In der Zionsfahne Falten Wird dereinst dein Sarg gefüllt. Was du sefworst, wir werden’s halten, Und dein Sehnen wird erfüllt.“ Nagyon súlyos krízisen kellett keresztüles, nem (a Judenstaat megírása után) csak azzal tudom ezt összehasonlítani, ha vörösen izzó , testet hideg vízbe dobnak. Természetesen, ha ez a test véletlenül vasból van, akkor acél lesz belőle. (Herzl önéletrajzából). Semmi emberi nem idegen nekünk Mi is dolgozni akarunk az általános helyzet javításán, de mint ssidók és nem mint meghatározatlan emberek és amit mint ssidók fogunk tenni, és a mi dicsőségünkre is fog várni. Megtanulnak majd tisztelni bennünket, ha nekünk is lesz egy ideálunk, mint más népeknek. (Herzl beszédéből az Unióban.) A Martin Buber szerkesztésében megjelenő „Der Jude“ című folyóirat legutóbbi száma két rendkívül érdekes dokumentumot közöl a politikai cionizmus történetéből. Herzl tudvalevőleg egy chartert, közjogi biztosítékot akart szereznia szultántól a palesztinai zsidó bevándorlás tekintetében. Abdul Hamid szultán Herzl törekvéseit érdeklődéssel és jóakaratú megértéssel fogadta és háromszor is meghívta (1901. május, 1902 február és július) hosszabb audenciára és megbeszélésre, mely alkalmakkor Herzlt a török udvarnál a legkitüntetőbb előzékenységgel fogadták és többek között magas kitüntetéseket adományoztak neki. Mindezek ellenére Abdul Hamid nem tudta rászánni magát, hogy Herzl részletes előterjesztéseit elfogadja és ellenjavaslatokat tett a maga részéről, melyeket viszont Herzl Tivadar,, mint ki nem elégitőket és a cionista szervezet részéről elfogadhatatlanokat, illő formában visszautasitott. A hivatalos kommüniké. A török kormánnyal folytatott utolsó tárgyalásokról a „Die Welt“ 1902. augusztus 8. számának élén a következő hivatalos kommünikét közölte: Bécs, augusztus 7. Tíznapos konstantinápolyi tartózkodása után visszatért dr. Herzl Tivadar ur, a cionista kongresszus elnöke és Wolfsohn Dávid ur a Jewish Colonial Trust elnöke. Dr. Herzl és Wolfsohn urak július 22-én utaztak Konstantinápolyba, minthogy Dr. Herzl a szultán Őfelségétől távirati meghívást kapott. A legnagyobb kitüntetéssel kezelték és ottlétének egész ideje alatt a szultán vendége volt. A tárgyalásokat török részről ez alkalommal Szaid pasa nagyvezireméltósága, továbbá Tashin beszexellenciája a szultán első titkára, Ibrahim bej, a császári díván főszertartásmestere és dragománja és Arit bej a császár kamarása folytatták. Dr. Herzl két hosszabb megbeszélést folytatott a nagyvezírrel és minden nap beható tanácskozások voltak a Jildizkioszkban a szultán képviselőivel. A szultán részére Herzl ezekben a napokban több expozát dolgozott ki francia nyelven, melyeket saját fordítójával fordulatot le törökre. Az expozékat nyomóan és közvetlenül a szultán elé terjesztették. Ezekben az expozékban dr. Herzl kifejtette a cionisták álláspontját és megjelölte a zsidó település feltételeit Palesztina összefüggő részeiben és Kisázsia más területein egy charter alapján. Ezeket a propozíciókat török részről mérlegelés tárgyává tették. A szultán megbízottai által mindenekelőtt teljes szimpátiáját tolmácsoltatta a zsidó népnek, de azok az engedmények, miket őfelsége a zsidó település ügyében hajlandó volt tenni, nem elégítették ki cionista programmunkat. A tárgyalások ennélfogva ez alkalommal is eredménytelenek maradtak. Közben a szultán tudomására hozta dr. Herzlnek tisztelete és szimpátiája biztosítását Az összeköttetés távolról sem szakadt meg. Sőt épen remélhetjük, hogy a török kormány teljes mértékben be fogja majd látni, hogy milyen előnyt jelent számára egy rendezett és közjogilag biztosított zsidótelepülés a mi programmunk szellemében. Erre az időpontra kell felkészülniük a "cionista szervezetnek; az agitációt lankadatlanul kell folytatni és az anyagi eszközöket gyűjteni. Minél nagyobb teljesítőképességű lesz mozgalmunk, annál gyorsabban és biztosabban ér el a célhoz. , A nyilvánosság eddig mindössze e szűkszavú hivatalos kommünikéből értesült a konstantinápolyi tárgyalásokról. A „Der Jude“ most a Cionista Szervezet archívumából egy levelet közöl, amit Herzl 1902. július 27-én írt Konstantinápolyból dr. Oser Kokesch-nek, a szürkebb cionista bizottság akkori alelnökének és az összefoglaló jelentést, mit Herzl a 1902. október 29 én a cionista szervezet nagy intézőbizottsága elé terjesztett. Ezekből az eddig teljesen ismeretlen dokumentumokból grandiózus méretekben emelkedik ki Herzl Tivadar prófétai előrelátása. Herzl már akkor látta, hogy a cionista helyzetben csak egy bekövetkezendő háború fog változást előidézni és hogy a cionizmus legközelebbi feladata az angol zsidóság, de főképen az angol kormány támogatásának megszerzése. Alább közöljük a szenzációs dokumentumokat, Herzl levele dr. Kokescher Summer-Palace (Dolphore) 1902. VII. 27. Kedves barátom ! Sajnálattal látom ma a „Welt“ julius 25-iki számában, hogy valaki — hogy kicsoda, nem tudom — megváltoztatta közleményemet arról, hogy Wolfsohnnal ideérkeztem. Nagyon haragszom ezért. Ilyen ügyekben javítgatással sokkal többet ártanak, mintsem azt a belátástalan, aki ilyeneket elkövet, sejthetné. Határozottan kérem, figyelmeztesse az urakat, hogy kézirataimon, kivéve azokat, amelyeken megjegyzem, hogy szabad rajtuk változtatni, egy veszszőnyit se változtassanak. Ez igazán a legkevesebb, amit támogatásként kérhetek. A szultánnal nem beszéltem még. Megérkezésem napján egy expozét kéretett tőlem, amelyen késő éjjelig dolgoztam. Még az éjjel kézbesítették neki. Pénteken lefordították és a pecsétemmel ellátott fordítást közvetlenül neki adták át. Azóta egész apparátusa szakadatlanul dolgozik az ügyön. Ez alkalommal nagyon komolynak látszik a dolog. Mégis elhatároztam, hogy ha még e héten nem beszélhetek vele elutazom. Rettenetes fáradt vagyok és kimerült. Naponta késő éjjelig kell dolgoznom. Idegeim pedig most nem alkalmasak ilyen munkára és izgalomra. Lehetséges, hogy sürgönyöket kap tőlem Bulgáriából, vagy Romániából. A válasz címe jelezve lesz azokban. Ha nem, sürgönyözzön Victor Schwarz Konstantinápoly Stambul címre. Ez elég. Az én nevemet nem kell feltüntetni. Ami ebben a levélben kék zárójelben van, az természetesen az Intézőbizottságnak szól és szigorúan titokban tartandó. Szívélyes üdvözlettel hive, Benjámin * * Herzl héber neve. Herzl Tivadar beszámolójaa cionista szervezet nagy intéző bizottságának (1902. október 29-én.) Dr. Herei: Ez alkalommal nem közölhetek Önökkel jó hírt. A kongreszszus óta a legnagyobb nyomatékkal folytattuk a politikai tárgyalásokat Törökországgal. 1901. májusában hívott meg először a szultán. A fogadtatás, melyben részesített fényes volt, nemcsak személyemre, hanem ügyünkre nézve is. Az az idea, hogy a zsidókat Törökország erősbítésére megszerezzék, mégpedig abban a formában, ahogy én azt kifejtettem kedvező fogadtatásra talált De ez ahhoz az előföltételhez volt kötve, hogy képesek leszünk-e nagy pénzöszszegekkel jönni Erre Londonba mentem. Amennyire lehetséges volt, kifejtettem egy beszédben, hogy nagy pénzösszegre van szükségünk, hogy előre haladhassunk. Felszólításunk eredménye szánalmas volt. Egyáltalában semmi sem folyt be. A mi eredménnyel kísért rettentő erőfeszítésünk, hogy a szultánnal közvetlen tárgyalásokat kezdhessünk, hiábavalóvá vált. Ez volt a helyzet 1901. májusában. Mégis sikerült tovább folytatnom a tárgyalásokat. Mindenesetre mozgalmunk ájultságára való tekintettel, ami így kitűnt, megfelelő formát kellett találnom, hogy a török kormányt és különösen a szultánt a tárgyalások folytatására bírjam. A forma, amelyet találtam, az volt, hogy azt mondtam: „Nem kell csodálkozni azon, hogy a zsidók óvatosak és tartózkodóak. Csak akkor lesznek nagy erőfeszítésre kaphatók, ha előbb már van valami a kezükben. Semmiért akartam egy ideiglenes chartert kapni, mert hiszen semmit sem ajánlhattam föl. Februárban meghívást kaptam a szultánhoz. Mr. Cowen-nel leutaztam, hogy folytassam a tárgyalásokat. E tárgyalások folyamán az a csodálatos eset történt, hogy fellépésünk Törökországban olyan rokonszenvet váltott ki, hogy habár pénz nélkül jöttünk, mégis meghallgattak bennünket, mégpedig jól. Az, amit nekünk ajánlottak, mindenesetre nem az volt, amit mi kértünk, t. i. felajánlották nekünk a szabad kolonizációt Mezopotámiában és a szultán más kisázsiai területein. Visszautasítottam ezt az ajánlatot, mert kongresszusi megbízatásom volt, mely tárgyalásaimat irányította. EGY ISMERETLEN HERZL-DOKUMENTUM HERZL Trivouisgi g tOkOh szniThimm, 3. oldal