Uj Kelet, 1920. szeptember (3. évfolyam, 47-67. szám)

1920-09-26 / 65. szám

Vasárnap, HT. otf. 05. sz. UJ KELET Ugron Gábor* a numerus klauzus ellen Az ébredők kövekkel beverték lakása ablakait — Support kis­gazda éles ellenzéki beszéde — Botrány egy óvatos képviselő távirata körül — Az Uj Kilót tuti­ Bitójától — Dics, szeptember 25. A magyar nemzet­gyűlés napir­endjén Ortymásután sorra kerülő reakciós tö­rvényjavaslatok, amelyek az amúgy is megszorított és megconkított kö®3zabadsá­­gokat törvénye­n is béklyóba verik, alkalmat adnak minik­onősí­tve annak a néhány nemzet­­gyűlési képviselőnek aggályaik és ellenérveik kifejtésére, akikből még nem veszett ki teljesen a jóérzés és a liberális felfogás. Nem forra­dalmárok ezek a felszólalók, sőt igen konzer­vatív hajlandóságú politikusok, de abban a sülyedésben, ahová a magyar közállapotok el­jutottak, megszólalásuk mégis bátor és tisz­teletreméltó. De nem is marad megtorlás nélkül. Ugron Gábor lakását például, mert a parla­mentben a numeros klausus ellen mert fel­szólalni, az ébredők este ököl nagyságú kövekkel ostromolták meg és csak a véletlenem m­tdt, hogy benne és családjában nem tettek kárt a be­dobott kődarabok. A bedobott köveket le is tette a ház asztalára, de nagyon távol vannak azok az idők, amikor ez a parlament a szólás­szabadságnak és a képviselői immunitásnak ilyen brutális megsértéséért fölháborodott, vagy megtört,ist helyezett kilátásba. A nemzetgyűlés vitáját a numerus klausus törvényjavaslat közül az alábbiekban adjuk: Ugrón Gábor s­zavadat ellen A magyar nemzetgyűlésen a kultuszmi­niszter által beterjesztett egyetemi törvény­javaslat vitájában felszólalt Ugrón­­ Gábor és igyekezett meggyőzni arról a nemzetgyűlést, hogy olyan reakciós intézkedés, mint a numerus klausus, csak árt az ország érdekeinek. Szem­beszállt azokkal, akik azt hirdetik, hogy Magyar­ország katasztrófáját a liberalizmus okozta, mert nem ez, hanem a világháború döntötte romlásba az országot. Azért keveredtünk há­borúba, mondotta és azért kellett erőnkön túl folytatni, mert jánoalligj­a voltunk egy hatal­mas nemzetnek, amelyet a többiek letiporni akartak. Nem a liberálizmus volt az ország veszte, mert nem is volt liberális politika az, amely csak a nagybirtokot és a kötött birtokot védte, míg a földmunkások százezrei kiván­dorlásra kényszerültek. A­ napirenden lévő ja­vaslat a tanszabadság megszűnését jelenti. A kultuszminiszter kijelentette, hogy a m­­gyar irodalom Arany János óta nullával egyenlő, szóló pedig­­kijelenti,­hogy nem haj­landó Haller Istvántól kultúrpolitikát tanulni, hanem báró Eötvös Józseftől, Treforttól, Csáky­­tól, Wlassicstól és Apponyitól. A javaslat követ­kezménye az lesz, hogy a gazdag ember kül­földön fogja taníttatni gyermekét, szegény em­ber fia pedig, ha tehetséges is, szellemi züllés­nek indul Beszéde további részén kitért arra, hogy amikor legszélesebb választójogot adnak, ugyanakkor az egyetemen megszorítják a jo­gokat. A numerus klausus, a botbüntetés, az internálás és egyéb hasonló reakciós intézke­dések csak fokozzák az elkeseredést Kemény szavakkal ítéli a cenzúra túlkapásait és síkra száll a sajtószabadságért Ugron Gábor éles ellenzéki felszólalása nagy feltűnést keltett és több ízben szakították meg viharos közbeszállásokkal. Utána Gömbös Gyula szólalt fel a javaslat mellett. Beszél a zsidók háborús tevékenységéről. Meghajol a harctéren küzdött zsidók ellán, de az oroszor­szági forradalomban résztvett magyar tisztek kilencvenöt százaléka zsidó volt. A háborút a zsidók részvétlensége miatt vesztettük el. A törvényjavaslat szerinte első lépés a keresztény faj létérdekének biztosítására. Kévékkel ostromolták Ugrón lökését A nemzetgyűlés másnapi ülésén Ugrott Gábor bejelentette, hogy előző este ismeretlen tettesek lakása ablakait ökölnyi kövekkel bezúz­ták- Bejelenti mentelmi joga megsértését és a követ a ház asztalára leteszi. A tetteseket fel­kéri, h­g.y jövőben a keresztény szeretet neve­in­ebb köveket használjanak, mert­ így is megkárosítják, de legalább nem veszélyeztetik családja épségét. Utána Mu­r­tay István az „Új Nemzedék“ szerkesztője szólalt fel és túlzón reakciós ízű besz­­ében kijelentette, hogy a liberalizmus száz év alatt önmagát gyilkolta meg, mert el­lenkezőjét érte el mindannak, amit hirdetett. A kapitalista liberalizmus tejesen összeforr a zsidóság fölemelkedésével és uralomra jutásá­val. Utal a magyarországi román nemzetiség példájára, amely ötven év alatt minden állam­hatalom nélkül, sőt ezzel szemben pusztán a társadalmi önsegély, társadalmi és gazdasági eszközeivel hatalmas eredményeket ért el, ki­termelt magából egy erős, öntudatos értelmi­séget és létrehozott hatalmas román kulturális öntudatot. A magyarság pedig az államhatalom birtokában elvesztette a magyar vezetőosztály zömét. A románság példáján kell indulni és a gazdasági és társadalmi szervezkedés útján kell a magyar államot felemelni. A javaslatot el­fogadja. .... A zsidóság és a libe­ralizmus a bű­nbakk Ruppert Rezső kisgazdapárti szerint mi­után azokat, akik az ország szenvedéseiben hibásak nem büntethetik, ezért két bűnbakkot állítanak helyükbe: a liberalizmust és a zsidó­ságot. Foglalkozik a francia forradalom vívmá­nyaiból származó liberalizmus történeti fejlő­désével, m majd rátér arra, hogy nem igaz az, hogy a kereskedelem és tudomány terén, ahol a zsidóság többségben van, abból nyomor szár­mazik, ellenkezőleg, ahol nincsenek zsidók a katonaságnál, a hivatali karban, ott van nyo­mor. Favorizálni kell a kereskedelmet hogy ne keressék annyian a közalkalmazotti pályát Gömbös szerint a zsidók résztvétlensége miatt vesztettük el a háborút, ezzel szemben be kell vallani, hogy a háborúban ismeretlen ügyért nem szívesen harcoltak katonáink, a hadvezetőség nem értett a hadviseléshez, mészárszékre vitte az embereket és a háborúba csak a kis emberek mentek, de a történelmi osztály tagjai nem mentek ki a harctérre. A tényleges adatok nyilvánosságra hozatala előtt nem szabad nyilatkozni a zsidóság résztvétlenségéről. Nem emiatt vesztettük el a háborút, a front kezdettől fogva el volt züllesztve, éheztek, rongyosan jártak a katonák, a király békemozgalma is hatott az idegekre és az általános bomlás megindultakor kalandorok, nemcsak zsidó, hanem magyar politikus kalandorok kezébe jutottunk. A javaslat az ország érdekei ellen van, mert a szegénysorsu keresztény ifjúság — Ide. — Este ?­­— Nem este, most. — Később? * — Nem később. Már itt is kellene lennie. Méregbe gurult. — Ill.-zen akkor itt találnak műiket. /. ' — Itt. . . — És megtudják. . . — Meg. — És azt hiszik, hogy én is. T . — Azt. — Boldogtalan! — vetette rám magát — miért hivtsd ide Hannát? Alig tudtam magamról lefejteni. — Hiszen te nem azért nézted. — Nem, nem ! — S a körtbe sem azért jöttél. — Nem. — Csak utánam jöttél, mert fenn vártak a szőlőért perlekedők. — Igen, azért. — Akkor ezt megmondod nekik. Én is megmagyarázom a magamét és érteni fogják. -- És miért nem mentünk, amikor Abdia kiáltott.’ — Én aludtam, neked rossz a füled. Nézett maga elé, lépett néhány lépést, nem felelt. Hogy visszajött, azt hittem, szólni fáay Nam Möll. Ujra alatt­im­ Hulm­a Folytatta a sétáját és a hallgatás olyan volt körülötte, mint egy sötét tóga. Már szerettem volna, hogy beszéljen. — Nem is baj — mondtam — hogy jön értem Hanna. Halgatott — Innen csak ki kell jutni. Nem felelt — Nem maradhatunk itt éjszakára. Sépült fel s alá, rám se bederitott. Hozzámentem, megfogtam a köntösét. — Hé Zacharia te hogy gondolod? Mit? kapta rám a fejét. — Hogy innen kijussunk. * — Hogy gondolom ? Hehe ! Odamegy a kertajtóhoz, dörömbölsz, ha nyissák ki! Meg­hallják, odajönnek, kinyitják. . . No miért nem mégy. . . Majd megmondod: te aludtál, én siket nagyok, világos. * Kajánul vihogott és odébbállott. Ez a Za­­charia mindent tud. Előtte hiábavaló a tagadó csalafintaság. Legyünk őszinték, gondoltam ma­gamban, így talán többre megyünk. — Zacharia, miért ne beszéljünk úgy, ahogy kell­­ .­­ — Beszéljünk úgy. — Ha mi most mindenki szeme láttára ki­megyünk, mindent tudni fognak. — Mit fognak tudni? Nem vagyunk mi két krantálotii vén­ 9 — Ne tréfálj Zacharia, te tudod, hol nem vagyunk. — Nem? — Mit tagadtam, én nem vagyok az. — A, te nem vagy az? — Én tudom, hogy te sem vagy. — Ezt ugyan te nem tudhatod. — De tudom . . . Valljuk be egymásnak, miért jöttünk. — Ha épen vallani akarsz . . . — Igen, mi azért jöttünk, hogy nézzük Zsuzsánnát — Te azért jöttem — És te is. — Én nem azért. — Te nem? Vájjon! Akkor mehetsz dö­römbölni. —­ Azt nem. Elárulni nem foglak. — Derék ember vagy! Derék, derék ember. — Jó, jó, csak ne pazarold az epét, öreg­ember vagy, megárt . . . Jobb lesz, ha bevár­juk Hannát. Lefékezünk a tölgyek alá fenn a kerítésnél s ha jönnek, azt hiszik, aludtunk egész délután. , — És hogy jutottunk be? — Nyitva volt az ajtó, avagy nem hagyta-e nyitva Abdia ? — És ha nem jön Hanna? 3. oldal.

Next