Uj Kelet, 1920. szeptember (3. évfolyam, 47-67. szám)
1920-09-26 / 65. szám
Vasárnap, HT. otf. 05. sz. UJ KELET Ugron Gábor* a numerus klauzus ellen Az ébredők kövekkel beverték lakása ablakait — Support kisgazda éles ellenzéki beszéde — Botrány egy óvatos képviselő távirata körül — Az Uj Kilót tuti Bitójától — Dics, szeptember 25. A magyar nemzetgyűlés napirendjén Ortymásután sorra kerülő reakciós törvényjavaslatok, amelyek az amúgy is megszorított és megconkított kö®3zabadságokat törvényen is béklyóba verik, alkalmat adnak minikonősítve annak a néhány nemzetgyűlési képviselőnek aggályaik és ellenérveik kifejtésére, akikből még nem veszett ki teljesen a jóérzés és a liberális felfogás. Nem forradalmárok ezek a felszólalók, sőt igen konzervatív hajlandóságú politikusok, de abban a sülyedésben, ahová a magyar közállapotok eljutottak, megszólalásuk mégis bátor és tiszteletreméltó. De nem is marad megtorlás nélkül. Ugron Gábor lakását például, mert a parlamentben a numeros klausus ellen mert felszólalni, az ébredők este ököl nagyságú kövekkel ostromolták meg és csak a véletlenem mtdt, hogy benne és családjában nem tettek kárt a bedobott kődarabok. A bedobott köveket le is tette a ház asztalára, de nagyon távol vannak azok az idők, amikor ez a parlament a szólásszabadságnak és a képviselői immunitásnak ilyen brutális megsértéséért fölháborodott, vagy megtört,ist helyezett kilátásba. A nemzetgyűlés vitáját a numerus klausus törvényjavaslat közül az alábbiekban adjuk: Ugrón Gábor szavadat ellen A magyar nemzetgyűlésen a kultuszminiszter által beterjesztett egyetemi törvényjavaslat vitájában felszólalt Ugrón Gábor és igyekezett meggyőzni arról a nemzetgyűlést, hogy olyan reakciós intézkedés, mint a numerus klausus, csak árt az ország érdekeinek. Szembeszállt azokkal, akik azt hirdetik, hogy Magyarország katasztrófáját a liberalizmus okozta, mert nem ez, hanem a világháború döntötte romlásba az országot. Azért keveredtünk háborúba, mondotta és azért kellett erőnkön túl folytatni, mert jánoalligja voltunk egy hatalmas nemzetnek, amelyet a többiek letiporni akartak. Nem a liberálizmus volt az ország veszte, mert nem is volt liberális politika az, amely csak a nagybirtokot és a kötött birtokot védte, míg a földmunkások százezrei kivándorlásra kényszerültek. A napirenden lévő javaslat a tanszabadság megszűnését jelenti. A kultuszminiszter kijelentette, hogy a mgyar irodalom Arany János óta nullával egyenlő, szóló pedigkijelenti,hogy nem hajlandó Haller Istvántól kultúrpolitikát tanulni, hanem báró Eötvös Józseftől, Treforttól, Csákytól, Wlassicstól és Apponyitól. A javaslat következménye az lesz, hogy a gazdag ember külföldön fogja taníttatni gyermekét, szegény ember fia pedig, ha tehetséges is, szellemi züllésnek indul Beszéde további részén kitért arra, hogy amikor legszélesebb választójogot adnak, ugyanakkor az egyetemen megszorítják a jogokat. A numerus klausus, a botbüntetés, az internálás és egyéb hasonló reakciós intézkedések csak fokozzák az elkeseredést Kemény szavakkal ítéli a cenzúra túlkapásait és síkra száll a sajtószabadságért Ugron Gábor éles ellenzéki felszólalása nagy feltűnést keltett és több ízben szakították meg viharos közbeszállásokkal. Utána Gömbös Gyula szólalt fel a javaslat mellett. Beszél a zsidók háborús tevékenységéről. Meghajol a harctéren küzdött zsidók ellán, de az oroszországi forradalomban résztvett magyar tisztek kilencvenöt százaléka zsidó volt. A háborút a zsidók részvétlensége miatt vesztettük el. A törvényjavaslat szerinte első lépés a keresztény faj létérdekének biztosítására. Kévékkel ostromolták Ugrón lökését A nemzetgyűlés másnapi ülésén Ugrott Gábor bejelentette, hogy előző este ismeretlen tettesek lakása ablakait ökölnyi kövekkel bezúzták- Bejelenti mentelmi joga megsértését és a követ a ház asztalára leteszi. A tetteseket felkéri, hg.y jövőben a keresztény szeretet neveinebb köveket használjanak, mert így is megkárosítják, de legalább nem veszélyeztetik családja épségét. Utána Murtay István az „Új Nemzedék“ szerkesztője szólalt fel és túlzón reakciós ízű beszében kijelentette, hogy a liberalizmus száz év alatt önmagát gyilkolta meg, mert ellenkezőjét érte el mindannak, amit hirdetett. A kapitalista liberalizmus tejesen összeforr a zsidóság fölemelkedésével és uralomra jutásával. Utal a magyarországi román nemzetiség példájára, amely ötven év alatt minden államhatalom nélkül, sőt ezzel szemben pusztán a társadalmi önsegély, társadalmi és gazdasági eszközeivel hatalmas eredményeket ért el, kitermelt magából egy erős, öntudatos értelmiséget és létrehozott hatalmas román kulturális öntudatot. A magyarság pedig az államhatalom birtokában elvesztette a magyar vezetőosztály zömét. A románság példáján kell indulni és a gazdasági és társadalmi szervezkedés útján kell a magyar államot felemelni. A javaslatot elfogadja. .... A zsidóság és a liberalizmus a bűnbakk Ruppert Rezső kisgazdapárti szerint miután azokat, akik az ország szenvedéseiben hibásak nem büntethetik, ezért két bűnbakkot állítanak helyükbe: a liberalizmust és a zsidóságot. Foglalkozik a francia forradalom vívmányaiból származó liberalizmus történeti fejlődésével, m majd rátér arra, hogy nem igaz az, hogy a kereskedelem és tudomány terén, ahol a zsidóság többségben van, abból nyomor származik, ellenkezőleg, ahol nincsenek zsidók a katonaságnál, a hivatali karban, ott van nyomor. Favorizálni kell a kereskedelmet hogy ne keressék annyian a közalkalmazotti pályát Gömbös szerint a zsidók résztvétlensége miatt vesztettük el a háborút, ezzel szemben be kell vallani, hogy a háborúban ismeretlen ügyért nem szívesen harcoltak katonáink, a hadvezetőség nem értett a hadviseléshez, mészárszékre vitte az embereket és a háborúba csak a kis emberek mentek, de a történelmi osztály tagjai nem mentek ki a harctérre. A tényleges adatok nyilvánosságra hozatala előtt nem szabad nyilatkozni a zsidóság résztvétlenségéről. Nem emiatt vesztettük el a háborút, a front kezdettől fogva el volt züllesztve, éheztek, rongyosan jártak a katonák, a király békemozgalma is hatott az idegekre és az általános bomlás megindultakor kalandorok, nemcsak zsidó, hanem magyar politikus kalandorok kezébe jutottunk. A javaslat az ország érdekei ellen van, mert a szegénysorsu keresztény ifjúság — Ide. — Este ?— Nem este, most. — Később? * — Nem később. Már itt is kellene lennie. Méregbe gurult. — Ill.-zen akkor itt találnak műiket. /. ' — Itt. . . — És megtudják. . . — Meg. — És azt hiszik, hogy én is. T . — Azt. — Boldogtalan! — vetette rám magát — miért hivtsd ide Hannát? Alig tudtam magamról lefejteni. — Hiszen te nem azért nézted. — Nem, nem ! — S a körtbe sem azért jöttél. — Nem. — Csak utánam jöttél, mert fenn vártak a szőlőért perlekedők. — Igen, azért. — Akkor ezt megmondod nekik. Én is megmagyarázom a magamét és érteni fogják. -- És miért nem mentünk, amikor Abdia kiáltott.’ — Én aludtam, neked rossz a füled. Nézett maga elé, lépett néhány lépést, nem felelt. Hogy visszajött, azt hittem, szólni fáay Nam Möll. Ujra alattim Hulma Folytatta a sétáját és a hallgatás olyan volt körülötte, mint egy sötét tóga. Már szerettem volna, hogy beszéljen. — Nem is baj — mondtam — hogy jön értem Hanna. Halgatott — Innen csak ki kell jutni. Nem felelt — Nem maradhatunk itt éjszakára. Sépült fel s alá, rám se bederitott. Hozzámentem, megfogtam a köntösét. — Hé Zacharia te hogy gondolod? Mit? kapta rám a fejét. — Hogy innen kijussunk. * — Hogy gondolom ? Hehe ! Odamegy a kertajtóhoz, dörömbölsz, ha nyissák ki! Meghallják, odajönnek, kinyitják. . . No miért nem mégy. . . Majd megmondod: te aludtál, én siket nagyok, világos. * Kajánul vihogott és odébbállott. Ez a Zacharia mindent tud. Előtte hiábavaló a tagadó csalafintaság. Legyünk őszinték, gondoltam magamban, így talán többre megyünk. — Zacharia, miért ne beszéljünk úgy, ahogy kell . — Beszéljünk úgy. — Ha mi most mindenki szeme láttára kimegyünk, mindent tudni fognak. — Mit fognak tudni? Nem vagyunk mi két krantálotii vén 9 — Ne tréfálj Zacharia, te tudod, hol nem vagyunk. — Nem? — Mit tagadtam, én nem vagyok az. — A, te nem vagy az? — Én tudom, hogy te sem vagy. — Ezt ugyan te nem tudhatod. — De tudom . . . Valljuk be egymásnak, miért jöttünk. — Ha épen vallani akarsz . . . — Igen, mi azért jöttünk, hogy nézzük Zsuzsánnát — Te azért jöttem — És te is. — Én nem azért. — Te nem? Vájjon! Akkor mehetsz dörömbölni. — Azt nem. Elárulni nem foglak. — Derék ember vagy! Derék, derék ember. — Jó, jó, csak ne pazarold az epét, öregember vagy, megárt . . . Jobb lesz, ha bevárjuk Hannát. Lefékezünk a tölgyek alá fenn a kerítésnél s ha jönnek, azt hiszik, aludtunk egész délután. , — És hogy jutottunk be? — Nyitva volt az ajtó, avagy nem hagyta-e nyitva Abdia ? — És ha nem jön Hanna? 3. oldal.