Uj Kelet, 1920. szeptember (3. évfolyam, 47-67. szám)

1920-09-16 / 57. szám

IjmíU-VÍ' >iw, 1*1. h.t. <t. . - """' ’ ' 1 —— ..... « bajod? A szemed ürege elmélyült, mint a sir s az arcod ráncai mint a hernyók, úgy nyüzsög­nek. Soha igy nem láttalak, soha ilyen későn nem jöttél. Valami baj történt ? A tormaleve­sed hárorasz­or is kihűlt, várj tüstént megforró­­sitom. Ültem a leveshez, de alighogy megízlel­­tem, a halsült se kellett. Hanna faggatott, én betegnek mondtam magam. • — Pár napja, magam se tudom, mitől, didergek. Nem kell az ételed Hanna asszony. — Akkor feküdj az ágyba, agy­rémnél, majd én betakarlak melegen. A színes pokró­cokkal takarlak be, azok melegek. Édes jó te­remtőm, én­ tüstént láttam rajtad. Azok a rán­cok. . . a halál hernyói. . . Nem akartam ágyba feküdni. Rémülettel hallgattam Eldádné asszony locsogását a halál férgeiről, ő már látott holtan. Már el is teme­tett. Nem, nem akartam meghalni, nem akartam a színes pokrócok alá temetődni. Olyanok ezek a pokrócok, mint a virágos hant, alatta már horkolás nélkül altiszik valaki s a teste busá­ból, a szíve és a csontja szövetéből szövi a virágokat fölfelé. Nem, nem, én más virágokról álmodtam itt, míg kanalam a tormalevesben tétovázott, Zsuzsánna gyengéd és délceg, érzé­keny és lelkes virágairól, amiket az ő keze hintett el a kertben: az ott maga az élet és a vágyakozás, az ég féle sóhajtó örök ifjúság. Ott van most Zsuzsán­na? — Nem kellenek e pokrócaid, — kiáltot­tam Hannára olyan hangon, hogy a szegény asszony néma lett a rémülettől. — Nem fogok ágyba feküdni, az ott halál. Künn a napon... künn a napon ... És elrohantam. Mentem vissza a Joakim­­ház felé. Ép szembejött velem Joakim és az ő ipa Heli­a, az öregnek sarló volt a kezében, Joakim vállán kasza, mentek ki a rizshez, mert megkezdődött az aratás. . — Korán jöttök ma vissza — kiáltotta Joakim vidáman. — Mi lesz ma? — Ether és Marósa népe — és babrál­tam az övem zsinórján, mert nem mertem Jo­akim nyílt arcába és Hleb­ia ösztehér fejére nézni — ők jönnek ma délután a perrel. Va­lami ősrégi határvillongás. — Ah igen, mondta Helbia a marésai szőlő. — Az az. Talán már ott is vannak a marésaiak ? — Nincsenek — felelte. Helcia — Csak Zacharia van ott. Áll az ablakban, néz benne­teket — Áll az ablakban? Szaladtam be a házba. Nem emlékszem, köszöntöttem-e a két embert, azt hiszem, nem. Később restelkedve gondoltam erre, de, akkor nem is törődtem velük. Zacharia áll az ab­lakban? Állt és nézi Zsuzsannát? Az a vén Paris, szept. 13. (Damian.) A Duperng tábornok elnöklete alatt működő határmegállat­­ító bizottság Davizig állam és L­engyelország között megállapította a határokat A határ a Balti tengernél kezdődik, Depet község mellett és Conok községnél ér véget. utálatos, az a gonosz, az a sötét agg, aki rég megérett a halálra! Most áll az ablakban és nézi? Láttam magam elött ezt a Zachariát, olyan elevenen, mint soha. Az ablakra könyö­köl, kihajol, pergamenes homlokát összébb vonja, s szűkre húzza ráncos szemehéját; megvénhedt ábrázatán, elsárgult szekálán oiva­­tag, élveteg mosoly; nem is mosoly, csunya hangtalan röhögés csak a fogatlan vének szok­tak ilyen hangtalanul röhögni, ilyen rutul, ilyen hülyén, ilyen leplezetlenül csurgatva el ványaejt ajkukon a nyálazó kéjt — a undok, undok, undok Zacharia, aki az ablakból leskel Zsu­zsannára és csipás szemével lehántja róla a ruhát... Egész életemben szelíd ember voltam. Jeruzsálemben néhanap galambbal áldoztam, de sose tudtam nézni, amikor a nádoki pap kitekerte nyakát a galambnak. És futva futottam, amikor az oltáron vad bivalyok viaskodtak a kés alatt, vagy göndörszarvú kosok leégettek a halál órájában. Senkinek soha nem vétettem, embert meg nem ütöttem, de Zachariát akkor meg akartam fojtani ki­tekerni a nyakát, mint egy elaggott galamb­nak, vagy átvágni késsel!... meg fogom ölni Zachariát. Valami bősz erő merevedett ujjaim­ban, ahogy belöktem az ajtót... neki az ablak­nak... nem volt ott Zacharia.­­ (Folytatjuk.) 1 - 3. Kétszázötven új lakás Érdekes nyilatkozat a drágaságról, a pénz­­krízisről, az építkezésről és a konszolidációról — ki.Uj Kdét tudósítójától. — Cluj-Kolozsvár, szept. 16. Ezer fontos problémája am ma minden újraépü­lő ország­­nak; a megnagyobbodott Romániának ennél is több. Az a kérdés, megoldhatók-e ezek a prob­lémák és ha igen, miképen és mennyi idő alatt. A mód, ahogy a sürgető kérdésekhez hozzá­nyúlnak, a sürgősség, amivel elintézik, rajta­hagyja bélyegét az egészen: minden azon mú­lik, megvan- e a kellő helyen az akarat és a bá­torság, hogy komolyan munkához lássanak. Az Új Kelet munkatársa ma beszélgetést folytatott C. Stoicescuval, a Marmorosch és Blank bank­ház vezértitkárával, aki gazdasági és péravegyi téren a régi királyság és Ódély egyik legkitű­nőbb szaktekintélye; a vezértitkár napi kérdé­­sekről, az építkezésről, a konszolidációról, az egységesítésről, a drágaságról s a jelenlegi pénzkrízisről igen érdekes dolgokat mondott. — Valamennyi háborús ország közül — kezdte Stoicescu — Románia fog a leghama­rabb talpraállni. Ez az ország gazdag, van mindene. Hogy a drágaság csökkenjen, sőt el­múljon egészen, ehhez egyetlen jó esztendő kell. Az idei termés nem volt túlságosan jó s hogy lesz-e kivitelünk, tavasszal derül ki, amikor lát­juk, hogy állanak a vetések. Fölöslegeink van­nak, de nem herdálhatjuk el, amíg nem tud­juk, mit hoz a következő év, gondoskodnunk kell erős tartalékokról. Cak ha látjuk, hogy nem kell nélkülöznünk, adhatjuk el a szer­váinkat. A Pénzkrízis ez idős­orint valóban van. Oka ennek a nehézkes pénzkezelés, a nagy csekkek forgalma és az, hogy a bankok, ame­lyek bankjegyeket kaptak, főként csekkel fizet­nek. Ezen rövidesen úgy fognak segíteni, hogy a Banca Naţionala mindenütt fiókokat fog fel­állítani , ez a pénzátutalást megkönnyíti. A közönség a beváltás után nagyon tartózkodó, mert bizalmatlan a visszatartott negyven szá­zalék miatt. Nagyon helyes volna, ha a sajtó megnyugtatná az embereket, hogy a negyven százalékot egész határozottan kifizetik. Biztosan tudom, hogy a kormány a háromhónapos ha­táridőt meg is rövidíti, jóval előbb váltja be az utalványait. A tisztviselőknek például már ki is adja a bejelentett összeg teljes ötven százalékát. A dolognak tisztán technikai ne­hézségei vannak: a bukaresti állami nyomdák nem képesek elég gyorsan dolgozni s a bank­jegyeknek az a része, amely külföldön, francia mfzintézetekben készül, a szállítás nehézkes­­miatt késik. Nem szólva arról, hogy a fát­­való bankjegysz­állítást is nagyon óva­tosan kell végezni.­­ A termelő munka itt mihamar meg fog indulni. Ami a fő, a földeken mindenütt folyik a munka és egy agrárországnak ez lét­kérdése. Legnagyobb problémánk a vasutak dolga, de már folynak ezirányú tárgyalások külföldi cégekkel és külföldi kölcsön iránt A földgáznak és Erdély egyéb természeti kincsei­nek hasznosításáról is tárgyalunk, egyelőre persze nem lehet eredményről beszélni. Hogy a Deutsche Bank csakugyan megválik ro­mán érdekeltségeitől, amint erről a sajtó itt volt, ezt nem tudjuk, ez az ügy igen közel­ről érinti a békeszerződést s a likvidáló bizott­ság hatáskörébe tartozik. Megkértük a vezértitkár urat, beszéljen valamit a kolozsvári építő akcióról. A követ­kezőket mondotta. — Engem­­is meghívtak az ankétta s tagja vagyok az építkezést tervbe vevő bizott­ságnak. Nem tartom ildomosnak, hogy erről nyilatkozzam, mert úgy festene az ügy, mintha ezen az úton akarnék tanácsot adni, vagy polémiába bocsátkozni Azt már most mond­hatom, hogy százmilliós vállalkozást nem tartok val­szintinek. A Marmorosch és Blank cég faházépítő­­akciójáról is igen érdekes részleteket tudtunk meg. A városon múlik, vájjon megkezdhetők-e az építkezések vagy sem. A városnak telket kell adnia és adnia kell a hozzájárulását is. Ez az ügy rövidesen, talán még a héten eldől. — A bankháznak — mondta a vezér­titkár — százhetvenöt fa háza­ van készen, csak össze kell állítani. A százhetvenöt közül ötven emeletes ház ■ így úgyszólván kétszázötven kisebb-nagy­obb, két-hárora-négyszobás lakás adható át a közönségnek pár hét alatt, úgy­szólván máról holnapra. Az építkezést Aradi mérnök végzi s a házak minden komforttal be­rendezett modern lakóházak. Gáz, csatornázás, vízvezeték, villany, fürdőszoba: van hol m minden, ami kell. Nem tűzveszélyes, rosett­a falak kivü­l-belül vasbetonnal vannak be­vonva és téves a hit, hogy télen hideg, n.n­t a fal belül üres és ez nyáron hűvösen, télen melegen tartja a lakást. A házakat különbe­n úgy fogják felépíteni, hogy a kisebb pénzű­ magánosok és testületek is hozzájuthassana­k, törlesztéséé alapon. Nagyon érdekes dolgokat mondott Ill­ies­cu Románia új adminisztráció tervezetér­ől, amely egységes alapon akarja elintézni Erdélyt, Bukovinát, Besszarábiát, Dobrudzsát és az egész királyságot. A tér,­ a decentralizá­ció rendszerén épül fel bukaresti központtal. Egészen modernül, nyugati tanulságok figye­lembe vételével fogják megcsinálni. * A csehszlovák kormány lemondott Prága, szept 14. A „Narodni Listy* érte­sítése szerint a 14-én összeült minisztertanács elhatározta lemondását, mert helyzete tartha­tatlan a koalícióban. * A lengyel-litván tárgyalások Varsó, szept. 13. (Damian) A lengyel­litván tárgyalások megkezdődtek. E tárgyalások az orosz-lengyel tárgyalásoktól teljesen külön folynak. A rigai béketárgyalás Bukarest, szept. 14 (Damian) A lengyel követség közli, hogy a lengyel békeküldöttség ma érkezett Danzigba és tovább utazott Rigába. A rigai béketár­gyalásokról eddig megjelent hírek tehát nem feleltek meg a valóságnak. A béketárgyalások szeptember 16-án kezdődnek. A németek és a lengyelek Berlin, szept. 13. (Damian.) Németország és Lengyelország között az összes vitás kérdé­sek kiegyenlítésére október elején tárgyalások kezdődnek. Danzig határai

Next