Uj Kelet, 1920. szeptember (3. évfolyam, 47-67. szám)

1920-09-21 / 61. szám

Ke.M, m­. évf. 61. gr. UJ KELET A Argetoianu belügyminiszter ny­ozik­ az egységesítésről, a nemzeti kiseb­bségekről, Románia jövőjéről és a pénzbeváltásról. — Az Uj Kelet tudósítójától. — Ma délelőtt Argetoianu belügyminiszter »hallgatáson fogadta az újságírók küldöttségét. A miniszter mindjárt a kihalgatás elején tilta­­kozott ama híresztelések ellen, mintha erdélyi törútja holmi kortesül lenne. — Mint belügyi szakember utaztam vé­gig az országot, — mondta — hogy meg­ismerjem a helyszínen is az ügyeket, ne csak aktákból és memorandumokból. Az újságírók érdeklődtek az egys­égesítés iánt, mire a miniszter kijelentette, hogy ta­­pasztalata szerint az egységesítés mellett a fal­ak népe áll, míg a városi lakosság inkább az egységesítés ellen foglal állást. — Milyen lesz a kisebbségek helyzete Erdélyben — volt a következő kérdés ? — Utazásom alatt — felelte Argetoianu — a kisebbségek ügyére komoly gondom volt. Mindenütt meghallgattam őket és előterjesz­tett sérelmeiket alaposan megvizsgáltam. Hangsúlyoztam előttük és azt hiszem, erről meg is győztem őket, hogy egyforma jogot és egyforma szabadságot biztosítunk minden ittlakó polgár számára. Nemcsak hogy nem akarunk semmilyen kisebbségi nemzetiséget elnyomni, de nem is érdek­ünk az elnyoma­tás. A kormány elsőrangú érdeke a nemzeti­ségi megértés. Kivételes kormányzat nem tartozik abba a programmba, amelyet a kor­mány magáévá tett. Konszolidáltaknak és erőseknek érezzük magunkat A történelmi és ethnikai jogainkat igazolja a mai alaku­lás és nem vagyunk hajlandók a régi ma­gyar nemzetiségi politikát folytatni. Ezzel szemben elvárjuk a nemzetiségektől Erdély­ben, hogy nyelvre és vallásra való különbség nélkül hű legyen az állameszméhez. A bé­­kétlenkedők legyenek meggyőződve, hogy impériumunk szilárd és hogy a román ál­lamiság legalább is ezer esztendeig fog fenn­­állani. Ne ágaskodjanak, hőköljenek ki az adott helyzettel és közös munkával dolgoz­zanak egy demokratikus alapon nyugvó sza­bad és boldog Románia felépítésén. De­ ha nem tudják megérteni a történelem és a kor szavát, akkor érdemük szerint fogunk bánni velük. — Lehet-e az egységesítést azonnal ke­resztülvinni — kérdezték az újságírók ? Az egységesítés nem könnyű munka, de az állami konszolidációnak elsőrendű köve­telménye. Az egységes kormányzás követeli az egységesítést és bizonyos, hogy a köz­pontosítás nagyon csökkenteni fogja a ren­geteg elégedetlenséget Az egységesítést azonban dekrétummal, egy-kettőre nem le­het keresztülhajszolni. A régi királyságból minden jó intézkedést át kell hozni Erdélybe. Nagyromániát hozzá akarják illeszteni a nép­szabadságokon nyugvó nagybirodalmakhoz, úgy intézményeiben, mint a törvények végre­hajtásában. — Váljon az egységesítés gazdaságilag hasznára válik-e az országnak? Ez nyilvánvaló — volt a miniszter válasza. — A gazdasági élet elevenebb , és edzetebb lesz. A közlekedési eszközök ja­vulni fognak. A háborúban leromlott vasút­hálózatot r­endbehozzuk, a tönkretett alap­építmények kijavításán állandóan dolgoznak, vagonokat készítünk és javítunk. A külföldön ezer mozdonyt rendelt meg a kormány, azon­kívül ezerkétszáz mozdonyt javíttatunk ki. — A magyar lapok panaszkodnak a koronabeváltás körül történt sérelmek miatt, — jegyezte meg egy újságíró. . — Jártak nálam magyar bankok ve­zetői. Ezek panaszkodtak a beváltási arány miatt, de kifejtettem előttük, hogy nincs okuk a panaszra. Az Osztrák-Magyar bank által kibocsátott koronát a külföldön három cen­times-mal jegyzik. Mi ötven banit adtunk egy koronáért, vagyis tizenöt tizenhat cen­­timest Ez is azt igazolja, hogy mi váltottuk be legkedvezőbben a koronát Emellett szól még az is, hogy Ausztriából és Csehországból tömegesen csempészték be a koronát Erdélybe, amire nem lett volna szükség, ha mi nem adtunk volna aránytalanul nagyobb értékű bankjegyet cserébe. A miniszter a kihallgatás végén szívélye­sen búcsúzott el az újságíróktól. . _____ attos gondolatom támadt. . . honnan jött a gondolat ? . . . a Leól fenekéről ahol a kárho­zat lakik? Bennem sose voltak emberölő indu­latok, de mostvalami telhetetlen vérszomjúság fogott el... Én és Zsuzsánna... Én a halál csontos talpa alatt, ő az élet duzzatag ölén. . . Mi volna, ha én túlélném őt ha Zsuzsánna látina meg előbb? A gondolat kavargott ben­nem, feldúlt egészen. . . Megrézkedtem. Valaki a vállamra tette a kezét. Hideg kéz volt nyirkos és szikár, ahogy a köntösömön pihent, súlya is alig leintett. S en mégis olyan izmosnak éreztem, hogy ropogott alatta a csontom. Azt hittem, az öldöklő angyal nyúlt hozzám, halántékomon a haldoklók jeges verejtéke csordult, térdemen és fogatlan ínyemen táncolt a borzadály. Mozdulni akartam, nem tudtam. Sikoltani akartam, nem tudtam. Hördülni akartam, nem tudtam. Kapkodtam levegőért, de levegő nem­ jött ellátott számba. Meghalok? Egy pillanatig tartott-e a rettenet­ vagy hosszú-hosszú percekig? A hátam mögött álló a fülemre hajolt — Lémuel! — súgta szinte csak lehelettel. — Lémuel! *" • Zacharia szakára viszketett a nyakamon, ő volt, Zacharia. Megfordítottam a fejemet, a mellem hirtelen megemelkedett — És te Zacharia? És te? — kérdeztem ugyanolyan suttogón. Zacharia rámemelte az arcát. A száját lebigygyesztette, a félüzemét összehunyoritotta, a szemöldökét felborzolta s a homlokán összébb­­szalasztotta vénséges redőit Olyan förtelmesen gonosz volt s olyan gonoszai förtelmes, mint soha azelőtt. — Én fenn voltam. — Hol fenn? — A törvénykezőben. — Nem igaz, Zacharia, nem voltál ott. — Szin igaz, Lémuel, ott voltam. — És miért jöttél ide? — Téged kereslek. . — Engem? Miért? — Hogy gyere fel' ítélkezni. — Most? . Most. — Nincs ott senki. — De. Ott vannak a marésabeliek és az éther­ek. „ — Ok?! « — ök. — Elküldtük őket — Most visszajöttek. Meghökkentem. Talán csakugyan. A ha­lásznak is mondtam, Hannának is, Joakimnak Látták? .— Látták. Azt is látták, amikor bejöttél. — Azt is. Kik látták? —­ Csendesebben, Lémuel, idenéznek. Zsuzsánna felemelte a fejét, nézett a fü­zes felé. Hallgatózott. Azután felugrott és sza­ladt be a patakba. — Abdia !­e kiáltotta. — Kígyó ! Abdia is talpra ugrott, az öregasszony is felerölködött. — Hol? — A bokoriján — és Zsuzsánna ránk emelte a mutatóujját. Meglapulva vártuk, hogy odajöjjenek az asszonyai. Még nem jöttek, Ibdia követ raga­dott és közénk dobta. Aztán még egy követ. Az öregasszony is dobált Az egyik kő a bor­dámba döfött, a másik Zachariát érte sarkon. Meg se mukkantunk. — Nincs itt kígyó — mondta Abdin. — De van. Hallottam sziszegni. . (Folytatjuk.) Életbe lépett a román-német békeszerződés Berlin, szept. 19. (Az Új Kelet távirata.) úgy Románia, mint Németország letette Páris­­ban a ratifikáló okmányokat A román-német békeszerződés ennek folytán életbe lépett 3. ot* fsz a] közigazgatás Szopom a megyékét — 0] Rémiét! beort., Bukarest, szept. 20. Az Ade­vend K­j­t. : A k­özigazgatási reform parlamenti előkészítő bi*­atotts­ágának egyes tagjaitól a következő informá­ciót kaptuk a készülő törvény alapelveiről. A reformtervezet lényeges alapelve a széleskörű közigazgatási decentralizáció kiegészítve a községi autonómiával. Az ország közigazgatásának újjászervezésével egyidejűleg a reformok egész sora lép majd életbe. E re­formok célja a közönség és­­a közigazgatás hatóságok között az érintkezés megkönnyítés­e és a különböző közigazgatási hatóságok egysze­rűbb és szorosabb k­apcsolatba hozása. A leg­első teendő lesz az új m­­egy­ebeoszt­ás az egész országban és a kisközségeknek új átcsoportosítása. A mostani megyék közöl azo­kat, amelyek akár területre nézve, akár a lakos­ság számára nézve túlnagyok egy megye köz­igazgatási apparátusának az erejéhez képest, meg fogják kisebbíteni, esetleg két megyére való felosztással is, így például Búzául, Praho­va, Temes-Torontál stb. megyéket két részre fogják osztani. Az új felosztás olyan lesz, hogy a­ megyék lehetőleg egyformák legyenek, úgy területi, va­­lamint a lakosság száma szempontjából. A községeket a lokális érdekeknek meg­felelően új járásokba osztják be olyképen, hogy megszűnjék az a visszás állapot, hogy egyes falvak lakosainak a legcsekélyesebb ügyekben is 10—18 kilométernyi utat kell megtenniük. Az ország mostani kiterjedése olyan, hogy a központi szervek nem bírják elintézni gyor­san és pontosan a perifériákat érdeklő ügyeket. A reform egy új közigazgatási szerv beállí­tását kontemplálja, melynek neve: Kerületi Közigazgatási Központ A kerületi közigazgatásnak a feladata kapcsolatot létesíteni a megyei és a központi szervek között, valamint a megyék egy meg­határozott csoportját érdeklő olyan ügyek elin­tézése, amelyeknél a központ véleményére nincsen szükség. A rendek beosztása vagy a régi geográfiai elhatárolás szerint fog megtörténni, mint Mol­dova, Dobrudzsa, Erdély stb., vagy pedig, hogy egy-egy kerület régi királyságbeli és új terü­letbeli megyékből fog állani, és Held­ának is, hogy­ várjuk őket vissza, talán közülük valaki mondta nekik s most eljöttek. Ránéztem Zachariára. — És hogy tudtad, hol vagyok? — Látták, amikor a kertajtónál ólálkodtál.

Next