Uj Kelet, 1920. szeptember (3. évfolyam, 47-67. szám)
1920-09-21 / 61. szám
Ke.M, m. évf. 61. gr. UJ KELET A Argetoianu belügyminiszter nyozik az egységesítésről, a nemzeti kisebbségekről, Románia jövőjéről és a pénzbeváltásról. — Az Uj Kelet tudósítójától. — Ma délelőtt Argetoianu belügyminiszter »hallgatáson fogadta az újságírók küldöttségét. A miniszter mindjárt a kihalgatás elején tiltakozott ama híresztelések ellen, mintha erdélyi törútja holmi kortesül lenne. — Mint belügyi szakember utaztam végig az országot, — mondta — hogy megismerjem a helyszínen is az ügyeket, ne csak aktákból és memorandumokból. Az újságírók érdeklődtek az egységesítés iánt, mire a miniszter kijelentette, hogy tapasztalata szerint az egységesítés mellett a falak népe áll, míg a városi lakosság inkább az egységesítés ellen foglal állást. — Milyen lesz a kisebbségek helyzete Erdélyben — volt a következő kérdés ? — Utazásom alatt — felelte Argetoianu — a kisebbségek ügyére komoly gondom volt. Mindenütt meghallgattam őket és előterjesztett sérelmeiket alaposan megvizsgáltam. Hangsúlyoztam előttük és azt hiszem, erről meg is győztem őket, hogy egyforma jogot és egyforma szabadságot biztosítunk minden ittlakó polgár számára. Nemcsak hogy nem akarunk semmilyen kisebbségi nemzetiséget elnyomni, de nem is érdekünk az elnyomatás. A kormány elsőrangú érdeke a nemzetiségi megértés. Kivételes kormányzat nem tartozik abba a programmba, amelyet a kormány magáévá tett. Konszolidáltaknak és erőseknek érezzük magunkat A történelmi és ethnikai jogainkat igazolja a mai alakulás és nem vagyunk hajlandók a régi magyar nemzetiségi politikát folytatni. Ezzel szemben elvárjuk a nemzetiségektől Erdélyben, hogy nyelvre és vallásra való különbség nélkül hű legyen az állameszméhez. A békétlenkedők legyenek meggyőződve, hogy impériumunk szilárd és hogy a román államiság legalább is ezer esztendeig fog fennállani. Ne ágaskodjanak, hőköljenek ki az adott helyzettel és közös munkával dolgozzanak egy demokratikus alapon nyugvó szabad és boldog Románia felépítésén. De ha nem tudják megérteni a történelem és a kor szavát, akkor érdemük szerint fogunk bánni velük. — Lehet-e az egységesítést azonnal keresztülvinni — kérdezték az újságírók ? Az egységesítés nem könnyű munka, de az állami konszolidációnak elsőrendű követelménye. Az egységes kormányzás követeli az egységesítést és bizonyos, hogy a központosítás nagyon csökkenteni fogja a rengeteg elégedetlenséget Az egységesítést azonban dekrétummal, egy-kettőre nem lehet keresztülhajszolni. A régi királyságból minden jó intézkedést át kell hozni Erdélybe. Nagyromániát hozzá akarják illeszteni a népszabadságokon nyugvó nagybirodalmakhoz, úgy intézményeiben, mint a törvények végrehajtásában. — Váljon az egységesítés gazdaságilag hasznára válik-e az országnak? Ez nyilvánvaló — volt a miniszter válasza. — A gazdasági élet elevenebb , és edzetebb lesz. A közlekedési eszközök javulni fognak. A háborúban leromlott vasúthálózatot rendbehozzuk, a tönkretett alapépítmények kijavításán állandóan dolgoznak, vagonokat készítünk és javítunk. A külföldön ezer mozdonyt rendelt meg a kormány, azonkívül ezerkétszáz mozdonyt javíttatunk ki. — A magyar lapok panaszkodnak a koronabeváltás körül történt sérelmek miatt, — jegyezte meg egy újságíró. . — Jártak nálam magyar bankok vezetői. Ezek panaszkodtak a beváltási arány miatt, de kifejtettem előttük, hogy nincs okuk a panaszra. Az Osztrák-Magyar bank által kibocsátott koronát a külföldön három centimes-mal jegyzik. Mi ötven banit adtunk egy koronáért, vagyis tizenöt tizenhat centimest Ez is azt igazolja, hogy mi váltottuk be legkedvezőbben a koronát Emellett szól még az is, hogy Ausztriából és Csehországból tömegesen csempészték be a koronát Erdélybe, amire nem lett volna szükség, ha mi nem adtunk volna aránytalanul nagyobb értékű bankjegyet cserébe. A miniszter a kihallgatás végén szívélyesen búcsúzott el az újságíróktól. . _____ attos gondolatom támadt. . . honnan jött a gondolat ? . . . a Leól fenekéről ahol a kárhozat lakik? Bennem sose voltak emberölő indulatok, de mostvalami telhetetlen vérszomjúság fogott el... Én és Zsuzsánna... Én a halál csontos talpa alatt, ő az élet duzzatag ölén. . . Mi volna, ha én túlélném őt ha Zsuzsánna látina meg előbb? A gondolat kavargott bennem, feldúlt egészen. . . Megrézkedtem. Valaki a vállamra tette a kezét. Hideg kéz volt nyirkos és szikár, ahogy a köntösömön pihent, súlya is alig leintett. S en mégis olyan izmosnak éreztem, hogy ropogott alatta a csontom. Azt hittem, az öldöklő angyal nyúlt hozzám, halántékomon a haldoklók jeges verejtéke csordult, térdemen és fogatlan ínyemen táncolt a borzadály. Mozdulni akartam, nem tudtam. Sikoltani akartam, nem tudtam. Hördülni akartam, nem tudtam. Kapkodtam levegőért, de levegő nem jött ellátott számba. Meghalok? Egy pillanatig tartott-e a rettenet vagy hosszú-hosszú percekig? A hátam mögött álló a fülemre hajolt — Lémuel! — súgta szinte csak lehelettel. — Lémuel! *" • Zacharia szakára viszketett a nyakamon, ő volt, Zacharia. Megfordítottam a fejemet, a mellem hirtelen megemelkedett — És te Zacharia? És te? — kérdeztem ugyanolyan suttogón. Zacharia rámemelte az arcát. A száját lebigygyesztette, a félüzemét összehunyoritotta, a szemöldökét felborzolta s a homlokán összébbszalasztotta vénséges redőit Olyan förtelmesen gonosz volt s olyan gonoszai förtelmes, mint soha azelőtt. — Én fenn voltam. — Hol fenn? — A törvénykezőben. — Nem igaz, Zacharia, nem voltál ott. — Szin igaz, Lémuel, ott voltam. — És miért jöttél ide? — Téged kereslek. . — Engem? Miért? — Hogy gyere fel' ítélkezni. — Most? . Most. — Nincs ott senki. — De. Ott vannak a marésabeliek és az étherek. „ — Ok?! « — ök. — Elküldtük őket — Most visszajöttek. Meghökkentem. Talán csakugyan. A halásznak is mondtam, Hannának is, Joakimnak Látták? .— Látták. Azt is látták, amikor bejöttél. — Azt is. Kik látták? — Csendesebben, Lémuel, idenéznek. Zsuzsánna felemelte a fejét, nézett a füzes felé. Hallgatózott. Azután felugrott és szaladt be a patakba. — Abdia !e kiáltotta. — Kígyó ! Abdia is talpra ugrott, az öregasszony is felerölködött. — Hol? — A bokoriján — és Zsuzsánna ránk emelte a mutatóujját. Meglapulva vártuk, hogy odajöjjenek az asszonyai. Még nem jöttek, Ibdia követ ragadott és közénk dobta. Aztán még egy követ. Az öregasszony is dobált Az egyik kő a bordámba döfött, a másik Zachariát érte sarkon. Meg se mukkantunk. — Nincs itt kígyó — mondta Abdin. — De van. Hallottam sziszegni. . (Folytatjuk.) Életbe lépett a román-német békeszerződés Berlin, szept. 19. (Az Új Kelet távirata.) úgy Románia, mint Németország letette Párisban a ratifikáló okmányokat A román-német békeszerződés ennek folytán életbe lépett 3. ot* fsz a] közigazgatás Szopom a megyékét — 0] Rémiét! beort., Bukarest, szept. 20. Az Adevend Kjt. : A közigazgatási reform parlamenti előkészítő bi*atottságának egyes tagjaitól a következő információt kaptuk a készülő törvény alapelveiről. A reformtervezet lényeges alapelve a széleskörű közigazgatási decentralizáció kiegészítve a községi autonómiával. Az ország közigazgatásának újjászervezésével egyidejűleg a reformok egész sora lép majd életbe. E reformok célja a közönség ésa közigazgatás hatóságok között az érintkezés megkönnyítése és a különböző közigazgatási hatóságok egyszerűbb és szorosabb kapcsolatba hozása. A legelső teendő lesz az új megyebeosztás az egész országban és a kisközségeknek új átcsoportosítása. A mostani megyék közöl azokat, amelyek akár területre nézve, akár a lakosság számára nézve túlnagyok egy megye közigazgatási apparátusának az erejéhez képest, meg fogják kisebbíteni, esetleg két megyére való felosztással is, így például Búzául, Prahova, Temes-Torontál stb. megyéket két részre fogják osztani. Az új felosztás olyan lesz, hogy a megyék lehetőleg egyformák legyenek, úgy területi, valamint a lakosság száma szempontjából. A községeket a lokális érdekeknek megfelelően új járásokba osztják be olyképen, hogy megszűnjék az a visszás állapot, hogy egyes falvak lakosainak a legcsekélyesebb ügyekben is 10—18 kilométernyi utat kell megtenniük. Az ország mostani kiterjedése olyan, hogy a központi szervek nem bírják elintézni gyorsan és pontosan a perifériákat érdeklő ügyeket. A reform egy új közigazgatási szerv beállítását kontemplálja, melynek neve: Kerületi Közigazgatási Központ A kerületi közigazgatásnak a feladata kapcsolatot létesíteni a megyei és a központi szervek között, valamint a megyék egy meghatározott csoportját érdeklő olyan ügyek elintézése, amelyeknél a központ véleményére nincsen szükség. A rendek beosztása vagy a régi geográfiai elhatárolás szerint fog megtörténni, mint Moldova, Dobrudzsa, Erdély stb., vagy pedig, hogy egy-egy kerület régi királyságbeli és új területbeli megyékből fog állani, és Heldának is, hogy várjuk őket vissza, talán közülük valaki mondta nekik s most eljöttek. Ránéztem Zachariára. — És hogy tudtad, hol vagyok? — Látták, amikor a kertajtónál ólálkodtál.