Uj Kelet, 1920. október (3. évfolyam, 68-89. szám)
1920-10-19 / 82. szám
Kedd, htt, t., jg. évf. 83. sz. UJ KELET Az Uj Kelet munkatársa Bratianunál ... Fesztelen beszélgetés a kisebbségi kérdésről és a román belpolitikáról — A liberális párt céljai — Az Új Kelet tudósítójától — (Bukarest). Bukarest villanegyedében, a Strada Catargia 5. szám alatt lakik Bratianu. Villája a legtisztább román stílbe épült. Mélyen az udvarban van maga a lakóház, előtte az udvar első részét egy leányiskola épülete foglalja el. A liberális párt egyik vezető embere eszközölte ki, hogy Bratianu, aki az újságíróknak megközelíthetetlen, fogadjon bennünket. A „Șefule“ — így nevezi becézve közvetlen politikai környezete a liberális párt vezérét, — tizenegykor fogad. Az előszobában régi fegyverek, román kancsók és edények. A fogadószoba valóságos múzeuma a román népművészetnek. Szőnyegek, képek, fafaragású bútorok mérhetetlen gazdagságban. Alig foglalunk helyet, belép Bratianu. Hatalmas szál ember. A diplomaták higgadtságával és megfontoltságával beszél. — Örömmel látom magamnál és szívesen állok rendelkezésére. Szívesen szolgálok felvilágosításokkal is, meg kell azonban jegyeznem, hogy interjút senkinek sem adok. Néhány nap előtt angol és francia újságírókat láttam vendégül, ők is kénytelenek voltak a fesztelen beszédnek ezzel a formájával megelégedni. Ami politikai felfogásomat illeti, ez igazán nem titok. A pártom programja az én programom és azok a nyilatkozatok, amelyeket mint pártvezér teszek, természetesen egyéni politikai felfogásomat is fedik. A Magyarországgal való viszonyunkat illetőleg, mint politikust csupán az érdekel, van-e Magyarországnak olyan kormánya, amely a kötendő megállapodásaink végrehajtását garantálni tudja. Természetesen, mint magánembernek meg lehet és meg is van a véleményem arról, hogy Magyarországra nézve mit jelent mai kormánya. Általánosságban politikai felfogásomnak egyik legfontosabb alapgondolata az, hogy egyik állam a másik állam belügyeibe semmilyen körülmények között sem avatkozhatik be. Ez vezetett a békekonferencia támyalásán is a kisebbségek kérdésében követett politikámban. Korántsem irányult ez a kisebbségek ellen, de viszont ezt a kérdést Románia olyan belügyének vélem, amelyet saját magának kell elintéznie. — Ismerem Tisza Istvánnak a volt magyarországi kisebbségekkel szemben folytatott politikáját, láttam annak következményeit és így nagyon jól tudom, hogy ezt a kérdést úgy kell megoldanunk, hogy mind a két fél meg legyen vele elégedve. De hangsúlyozni kívánom, hogy nemcsak a román népnek eminens érdeke, de épügy az itt élő nem román nemzeteknek, magyarnak, németnek és a többieknek is. S kall menjünk az engedékenység legvégső határáig, de viszont az itt élő nem román nemzetek sem állhatnak elő olyan követelésekkel, amelyeknek teljesítése lehetetlen. A mi célunk az, hogy azt a Harmóniát biztosítsuk Románia területén, amely feltétlenül szükséges ahhoz, hogy itt valóban termelő munkát folytassanak az ittlakó népek. — A zsidó kérdésben antiszemitizmussal vádoltak meg. Olvassák el bármelyik nyilatkozatomat, hivatkozzanak bármely ténykedésemre, nem fognak találni egyetlen olyan szót, vagy egy olyan tettet sem, amely a zsidók ellen irányult volna. A zsidók teljes egyenjogúsága mellett vagyok és én ezért elítélem azt, hogy ők maguk akarják megkülönböztetni magukat a román állampolgári jogokban, amikor mint kisebbség, mint önálló nemzeti faktor kívánnak befolyni politikai életünkbe. A zsidót mi izraelita vallású románnak tekintjük; a politikai életben is szívesen vesszük működését, de csak az általános politikai pártok keretén belül. Nem ismerjük el „ezt a kettős állampolgárságot", amelyet a cionizmus jelent. Mialatt Bratianut saját felfogásunkról próbáljuk meggyőzni, új látogató érkezik. Bratianu Vintilia, a liberális párt vezérének öccse, volt pénzügyminiszter, aki ugyancsak nagy szerepet játszik Románia politikai, különösen pedig küzgazdasági életében. Vele jön a liberális párt egy másik vezető politikusa is. Ők is beleszólnak a beszélgetésbe, amely hogy egy érdekes politikai vita jellegét veszi fel . Az érdekes beszélgetés Bratianunak azzal a kijelentésével ér véget, hogy ne gondoljuk őt a kisebbségi jogok ellenségének. Ennek a kérdésnek a megoldását, eltekintve attól a kötelezettségtől, amelyet a békeszerződés ró Romániára, magának az országnak az érdekében, a legteljesebb liberalizmus alapján kívánja megoldani. Látogatásunk véget ért. Kimegyünk az utcára, ahol a rikkancsok a legújabb politikai szenzáció hírével kínálgatják lapjukat: „Bratianu kormányalakítása. A liberális párt aktivitása újra előtérbe került. Erre vonatkozólag a liberális pártnak az a vezető politikusa, akivel már látogatásunk alkalmával épen Bratianunál találkoztunk, a következő felvilágosításokat adta: — A liberális párt továbbra is szívesen látja Averesen kormányát, és mindaddig tartani akarja, amíg ezt szükségének vall. Ha azonban Averescunak, a liberális párton kívül fekvő okokból hamarabb kellene távoznia, úgy akkor nem Bratianu alakítana kormányt, hanem előbb egy kéthárom hónapig tartó katonai diktatúra következne, amely konszolidilná az állapotokat. — A Vajdával, Maniuval, Lupuval való együttműködésről szó sem lehet. Bratianu és pártja szívesebben kooperál Grigorovicacsal, a mérsékelt szocialisták vezérével és általában véve a mérsékelt szocialistákkal, mint a nemzeti föderációval. Ezzel a munkáskérdés megoldását is előbbre lehet vinni, mert a sztrájktörvény még korántsem megoldás. A liberális párt szívesen látja a munkások bevonását a gyárüzemek vezetésébe. Meggyőződésünk az, hogy, igenis, a munkásságnak szerepet kell adni és biztosítani kell számára azt, hogy beleszólhasson az üzemek vezetésébe, melynek prosperitásától saját sorsának javulása függ. Nem jelenti ez a bolsevizmus útját, amely ellen a végső eszközökkel is harcolni kívánunk. Nem a Moskovics és más szocialista vezérek felforgató politikáját akarjuk ezzel igazolni, hanem országunkat a teljes politikai és gazdasági konszolidáció útjára vinni. A mai politikai viszonyok között elhatározásunk az, hogy minden felforgató törekvést vérbe fogunk fojtani. A háborúban annyi százezer emberünk halála kellett ahhoz, hogy nemzeti törekvéseinket megvalósítsuk, akkor most bátran feláldozhatunk néhány száz embert, hogy biztosítani tudjuk annak fennmaradását, amit százezer ember halálával elértünk. A továbbiak során megtudjuk, hogy a liberális párt és Bratianu még mindig egyik legaktívabb pártja Romániának. Noha nincs kormányon az ő akaratuk érvényesül a főbb politikai kérdésekben, rázkódtam, mint a nyavalyatörés a porban . . . és mégsem ez volt az oka. Összeszedtem minden erőmet, minden nyugalmamat, hogy kinyissam . . . nem fogott. Kivontam a zárból. Néztem a kulcsot ... és mintha egy szemrebbenés idejére magát Zachariát is láttam volna . . . igen, most láttam meg az ő kaján vigyorgását, amely elvonult rajta akkor, amikor ideadta a kulcsot ... és megtudtam, hogy ez a Zacharia ádázul megcsalt. Ez nem a kertajtó kulcsa. Felemeltem két öklös kezemet s kis hija, hogy fel nem üvöltöttem. — Zecharia! TIZENÖTÖDIK FEJEZET. — Ahogy most itt állok előttetek a hallgatagon faggató birák és életemre, életem titkaira éhes gyülekezet, sok dolog összekuszálódik az emlékemben ... ha néha ellenemondok ömagamnak, ne véljetek ravasznak, aki ki akar bújni a szövevényből, amit a bűnei kötöttek köréje. Én nem nektek vallok. Itt csak két lélek van, akihez szólok, ti mind «ak önkéntelen vagytok hallgatóira. A két lélek közül megy» . . . miért is mondjam, ■ki tudja, tudja ... a raéok én magam vagyok. Amit mondok, nem szépítés, nem kibúvó, a tiszta igazság. A halálba induló ember őszinteségei . . . nagy öröm, hogy ilyen lehetek végre, magam előtt is rendbe szedhetem és világossá tehetem mindazt, ami érthetetlenül zagyva lenne, ha el nem mondhatnám. Azt mondtam, álltam a kertajtó előtt s kis híja, hogy el nem üvöltöttem Zacharia nevét. Visszagondolok erre a percre és igazán nem tudom : kiszaladt a torkomon, vagy beonnaaradtaz üvöltés. Azt hiszem, mégis kiáltottam, bár ha így lett volna, meghallották volna a házbeliek és odacsödültek volna közém. És Zsuzsanna is meghallotta volna vagy a szolgálói, akik mellette voltak a kertben. De lehet, hogy a házban nem volt senki és Zsuzsannáig nem ért el az én rekedt kiáltásom. Vagy lehetséges, hogy van olyan kiáltás, amit csak az hall meg, akinek szól, mindenki más sikeren marad mellette. Avagy ez nem lehet? Másként nem tudom megmagyarázni magamnak a történteket. Egy-két percig állhattam az ajtó előtt... nem tarthatott tovább a dühnek, vágynak és a tanácstalan tétovának ideje, amit ott eltölöttem. Nem is bírtam volna tovább. Lépéseket hallottam a kert felöl, puha, aseszogó lábakat a füvön. Valaki közeledett s kotorászott az ajtón. Fékrebökkentet H. Zaisasánya — A kivály Csernovicban. Csernovicból jelentik. A király fogadására nagy előkészületeket tesznek. A király 23-án érkezik és a naetropolitánál száll meg. Az egyetem ünnepélyes megnyitása 24-én lesz és 25-ös őfelsége visszautazik Bukarestbe. jöhet vagy valamelyik leánya. El akartam száladni, de későn jutott eszembe, mert késlekedő teremtés vagyok. Az ajtó már nyílott. Mit tegyek ? Elfordultam , mintha csak sétálnék az udvaron s nézegettem a sólymot, amint fehéres kóvályog az izzó levegőben. Most éreztem csak, milyen rekkenő forróság van . . . Egy suttogó hang rám szólt. — Gyere be Lémnél. . Hátrafordultam. Zacharia. — Te vagy? — kiáltottam is. — Te? — Csitt! — intett az ujjával — gyen gyorsan, meglátnak. Mentem vele. Az indokba húzódva, ahogy a minap jöttünk. Halk hangon magyarázta. — Tévedtem a kulccsal. Otthon vettem észre, amikor menni akartam a kamrámba, hogy lekeverésszem. A kamrám kulcsát adtam oda neked. Szaladtam hozzád, már nem voltál odahaza. Hol keresselek? Hanna azt mondta, a folyóra mentél. De én tudtam, hogy idejösz. — Tudtad ? — kérdeztem komoran. — Tudtam ... És most siess . . . ma levetette magáról a lepleit.. Elébeszöktki Zachariának. Mist egy türgő csikó, amely kiséri az anyját. (Folytatjuk.) * ' | 3. oldal