Uj Kelet, 1920. október (3. évfolyam, 68-89. szám)

1920-10-27 / 85. szám

2 oldal Ausztria a választások után a keresztény­­szocialisok viszonylagos többségbe jutottak — A szociál­demokraták nem vesznek részt az új kormányban ,­WL - Az Új Kelet tudási tájától. — Hetek óta tartó heves harc előzte meg az osztrák nemzetgyűlési választásokat. Az eddigi koalíciós kormányt, amelyben egyenlő arány­ban vettek részt a szociáldemokraták és a keresztényszocialisták. Ausztria súlyos gazda­sági helyzetéből kifolyólag számos támadás érte, amelyeknek egész ódiumát a keresztény­szocialista párt a kormánynak szociáldemok­rata tagjaira igyekezett áthárítani. Ausztria a békeszerződés határozatai folytán gazdaságilag igen súlyos helyzetbe került és épen a szociál­demokrata kormányférfiak voltak azok, akik a belső ellentétek lehető mérséklésével és el­simításával igyekeztek az országot nehéz hely­zetéből kivezetni. Ez a politika természetesen elégületlenséget váltott ki elsősorban a mun­kásságnak szélső elemei részéről, de kihasz­nálták a keresztényszocialisták is, akik foly­tonos aknamunkájukkal a szociáldemokraták erőtlenségének igyekeztek feltüntetni azt az egyedüli helyes politikát, amely mint az ered­mények mutatják, egyrészt az antanthatalmak jóindulatát és segítségét is meg tudta nyerni Ausztria számára, másrészt a belső békét is­­ megóvta minden nagyobb zökkenéstől. Ausztriának kétségkívül igen súlyos gaz­dasági helyzetét és gyakori válságait használ­ták ki a keresztényszocialisták választási agi­­tációul a koalíciós kormányzat ellen, amelynek pedig ők ugyanolyan részesei voltak, mint a szociáldemokraták. A választások azután a keresztényszocialista pártnak, ha nem is jelen­tékeny, de mégis számottevő győzelmet hoztak. Ezzel Ausztria teljesen új politikai helyzet elé került A szociáldemokrata párt, amelynek eddig a kormányzat kedvéért folytonos enged­ményeket kellett hoznia, saját programja köve­telményeiből, a kormányzatnak egész terhét át akarja engedni a többségbe jutott keresztény­­szociálisoknak, akik különben is azzal vádolták mindig meg őket, hogy nem értenek a kor­­­mányzathoz. Ha a szociáldemokrata párt tény­leg passzivitásba vonul, úgy Ausztria politikai szituációja teljesen hasonlatos képet fog mutatni Németországhoz, ahol a szocialisták ugyancsak a polgári pártoknak engedték át az egész kormányzatot Spitz elnök már­is elfogadta a szociál­demokrata miniszterek és államtitkárok lemon­dását és megbízta a kormány keresztényszo­ciális tagjait a gazdátlan miniszteri tárcák to­vábbvitelével. A szociáldemokrata párt hivata­los lapja, az­­Arbeiter Zeitung“ visszautasítja a keresztényszocialistákkal való közös kormány­alakítás gondolatát. Az új nemzetgyűlést no­vember 10-ére hívják össze s az új politikai helyzet képe tulajdonképen csak akkor fog tel­jesen kibontakozni. A pártok számarányáról az alábbi távira­tunk számol be: A nemzetgyűlésre szóló összesen 151 man­dátumból az eddigi hivatalos eredmények sze­rint megválasztottak 66 szociáldemokratát, 71 keresztényszocialistát, 12 nagynémetet, 2 paraszt­pártit és 1 polgári munkapártit. A kremsi vá­lasztókerület 8 mandátumának eredménye még ismeretlen. E 151 mandátumhoz járni még Karinthiának 9 mandátuma, amelyeket az ottani választások megejtéséig az eddigi képviselők 1­4 szociáldemokrata, 3 keresztényszociális és 2 nagynéniét tartanak meg. Ezen kívül még a proporcionális választójog szerint az egyes ke­rületekben fennmaradó szavazatokból még 16 mandátum kerül felosztásra a tekintetbe jövő pártok között. Az eddig megállapított eredmé­nyek szerint a szociáldemokraták elveszítenek 7, a nagynémetek szintén 7 mandátumot, ezek közül kettőt a tőlük különváló­ parasztpárt ja­vára, a zsidónemzetiek és csehszlovákok egy­­egy mandátumot veszítenek, a keresztényszo­­cialisták viszont 14 mandátumot nyernek. Renner külügyi államtitkár kijelentette, hogy a választások eredménye nem változtatott azon meggyőződésén, hogy a koalícióra feltétlen szük­ség van s a pártoknak az állam érdekében össze kell fogniok. Renner a saját személyét minden kombinációtól távol akarja tartani, de súlyt helyez a megegyezésre, nehogy Ausztria a szomszéd államok prédája legyen. Reinfernek ez a véleménye teljesen egyéni, amelyben csak a pártnak kis töredéke osztozik vele, amint az az ,Arbeiter Zeitung“ állásfoglalásából is ki­tűnik. Egy budapesti távirat szerint az ,Uj Nem­zedék “ ama reményének ad kifejezést, hogy az Ausztriában többségre jutott keresztényszociá­­lisok, akik az egyháztörténelmi jogban jártasak, a nyugatmagyarországi kérdésben megoldást találót, amely úgy Magyarországot, mint Ausz­triát kielégíti. Nem lehetetlen, hogy amennyiben a ke­­resztényszocialista párt veszi át talán még a nagynémetekkel együtt a hatalmat, úgy elsősor­ban a keresztény kurzusos Magyarország felé fog orientálódni.” Kétséges azonban, hogy az így megalakuló kormány a számban is erős el­lenzékkel szemben tud-e majd kormányozni? Ez az esetleges szövetség lenne az első kísérlet a régi monarchia feltámasztására és mi sem természetesebb, m­inthogy — amint a jelek már mutatják — ez a szövetség fokozottabb össze­tartásra és szorosabb szövetségre fogja kész­tetni a Magyarországot körülvevő nemzeti álla­mokat. Az ausztriai választások eredménye így jelentős kihatással lesz egész Európa külpoliti­kájának alakulására. Zsuzsanna Regény (32) Írta: Karzer Illé* Az Új Kelet számára És ha én tébolyult vagyok, mi akkor Zacharia? Nekem Zsuzsanna virágos gránát­almaág : gyönyörűség nézni, gyönyörűség volna ráhajolni, hogy megszagoljam, gyönyörűség volna megérinteni pittymálló szirmait. De Zacharia letörné tőlül, akár az érett pónigránátot, szét­marcangolná a karmaival és kérges ínyével, ki­forgatná vérző belsejét . . . mert vérszomjas szerelemmel vágyik Zsuzsánnára. És nem törő­dik azzal, hogy lehetetlen. Tébolyult .­ Az ő jó­zan csökönyössége túlvan a tébolyon .. . ahogy nézem őt, úgy tűnik fel nekem, mint aki sza­­ladozott az őrület égő erdejében és túljutott rajta, már nem futkos, nem tévelyeg, vissza se megy, de a szemében még ott lobognak a szál­fák, orra, tüdeje telve füsttel s a füle rémséges ropogással. Az esze ép, túlságosan is épeszű ez a Zacharia, szinte éleselméjű, valami alvilági biró­­; jól tudom, játszik velem, mintáz ebből, aki pórázon van, megereszti a pórázt, hagy szaladni, s én úgy érzem néha, független va­gyok tőle, holott rajta függök, ő vezet . . . megyek oda, ahova ő akar menni. Egy-egy pillanatra rémlik, hogy minden úgy történt, ahogy ő kieszelte. Az is, hogy megláttam Zsuzsánnát. Társat akart magának a bűnhöz és megkapta a társat. Tanút keresett, aki elhigyte, amit ő hazudott és én ime hiszem, igen, vannak pillanatok, amikor már hiszem a mesét a káld szeretőről, aminthogy olyan pil­lanataim is vannak már, amikor arra gondolok, hogy lefekszem Zsuzsánna mellé, m megsimoga­­tom őt és megmelengeti meggémberedett tes­temet. Őrület, igen, én néha egészen benne vagyok az égő rengetegben, Zacharia sodort bele, aki künn van, én odabenn égek és neki a szeme tükrében látom a lángok fényét. Ha veszekszünk, úgy­ ahogy tartom maga­mat, de ha jóban vagyunk, odavisz, ahová akar. Mellém kuporog, mond valamit, elhallgat és én azon tűnődöm, amin ő. Hogy ez az őrület, ez a legújabb, néha rámtámad . . . feküdni Zsu­pánná mellett és érezni melengető tagjait . . . azért van, mert Zacharia azt mondja róla: — Olyan ő, mint a sunemi Abiság. — Miért mondod, hogy olyan? — Mert olyan szép és olyan tudatlan. Nem ismered sunemi Abiság történetét ? Feküdt Dávid királlyal a nyoszolyán és melengette a király fázós tagjait. De Dávid király nem is­­mere őt, mert vén volt és beteg. Kezdetben azt hiszem, magára gondol, aki szintén vén és beteg, de később megtudom, hogy nekem mondta. Rajtakapom magamat a bódult gondolaton és vitatkozom magammal. Bűn ? És ha király elköveti, nem bűn ? Avagy Zsuzsánna nem olyan, mint Abiság, mert Abi­ság leány volt és Zsuzsánnának férje van? Mindegy, mindegy. Dávid is elkövetette a bűnt Balh-Sébával, aki férjes asszony volt . . . — Olyan ő mint Abiság ? — kérdem. Zacharia gondolkodik és­ egyébről beszél. — Olyan ő, mint a másik kottó, akiv­­ egy­ testvér. Mint Éla és Jöchebed, olyan. Még­­szebb mint ők, még lázitóbb és kívánatosabb !... — Zacharia — kiáltottara fel t® akarod ÖL Kérdéssel felett, kérdéssel, a.nety 1­»* ismerés volt. — Te talán nem akarod őt? — Nem — mondtam szomorúan, — *D vénember vagyok. Felgörbitelte az ujjait és szenvedéllyé szólott. — Meg fogom ölni! Nem értettem hirtelen ezt a kitörését — Csakugyan van szeretője? Rámkapta a fejét — Szeretője? —Azt mondtad, van szeretője Zsuzsannának — Van. Éreztem, hogy ő nem hiszi, de én ezútta nem tudtam elhinni, hogy nincs. Talán csak ugyan van neki szeretője. Lehet, hogy Zachari nem látta, nem is tud róla, lehet hogy UJ KELET Hieidi, okt 27., IH. évf. 85. sz. Popescu ezredes merénylőit letartóztatták — Az Uj Kelet tudósinjától. — . Foglalkoztunk azzal a súlyos inzultussal, amely a román­ katonai misszió vezetőjét ért© Budapesten. Megírtuk, hogy Popescu ezredest a Metropol-szállóban lévő lakásán a magyar nem­zeti hadsereg két­ tisztje éjszak­a idején meg­támadta és bántalmazta. Ez a páratlan inzultus mély felháborodás váltott ki az egész román sajtóban és a kormány diplomáciai lépéseket­ is tett ebben az ügyben a nagykövetek tanácsánál. Magyar részről­, eleinte valótlanságnak je­lentették ki az egész esetet, de végül is a ma­gyar kormány félhivatalosa, a Magyar Távirati Iroda az ügyben a következő hivatalos jelentést adta ki: Budapest, okt. 23. A román katonai misszió vezetőjét, Popescu Dimitru ezredest néhány nappal ezelőtt a Metropol-szállóban lévő lakásán sajnálatos módon inzultálták. A vizsgálat kiderítette, hogy az inzultust Jánossy Sándor tartalékos főhadnagy és Miskolczy László tartalékos hadnagy követték el­, akik mindketten erdélyi származásúak. A tetteseket egy idegen misszió vezetője elleni nyilvános erőszakoskodás és könnyű, testi sér­­­­tés miatt vád alá helyezték. A h hadosztály­i bíróság nyilvános tárgyalását november 2-ra tűzték ki. A vizsgálat tehát folyamatban van és nincs kétségünk aziránt, hogy ebben az esetben csakugyan példás ítéletet fognak hozni. De eb­ből az esetből kifolyólag egyelőre elmaradt Starcea ezredes budapesti követnek elutazása is s kérdéses, hogy a tervezett diplomáciai érintkezés felvétele belátható időn belül be fog-e következni. mm­mmm­m m~ ** ~ ** *­­~ * A­z oroszok, és a lengyelek ratif­ikálták az előzetes békét Varsó, október 23. (Damian.) Az ország­gyűlés egyhangúlag elhatározta a r­éai előzetes­béke ratifikálását. Moszkva, október 23. (Damian.) Az orosz kormány ratifikálta a rigai előzetes békeszer­ződést.

Next