Uj Kelet, 1921. január (4. évfolyam, 1-21. szám)

1921-01-14 / 9. szám

Péntek, 1921 jal., 14., IV. évf. 9. az UJ KELET ! Benes cseh külügyminiszter nyilatkozata az külpolitika aktuális kérdéseiről, a Habsburgok visszatéréséről és a békeszerződés betartásáról — Az IJJ Kelet tudósítójától — Csehszlovákia külügyminisztere, dr. Benes hosszabb nyilatkozatot tett a sajtó számára, amelyben részletesen ismerteti külpolitikájának irányát és terveit. Az érdekes nyilatkozatból adjuk az alábbiakat: A Habsburg restauráció lehetőségére vonatkozólag elsősorban előrebocsátotta, hogy Csehszlovákia minden tekintetben szem előtt tartja a nemzetközi jog alapelveit és tartózkodni fog bármely szomszédország belügyeibe való beavatkozástól. Fiz azt jelenti, hogy egyik ország kormányzati formájának eldöntésébe sem szól bele. Nem hagyhatja azonban figyelmen kívül, hogy egy egyszerű királykérdés lényegesen különbözik a Habsburg-dinasztiának akár Magyarországba, akár Ausztriába való visszatérésétől. Ezt illetőleg Csehszlovákiának az az álláspontja, amelyért a békekonferencián is küzdött és amit azután az összes nagyhatalmak magukévá tettek s amelynek az 1920. február másodikán tartott nagyköveti konferencia határozata is kifejezést adott, hogy a Habsburg-dinasztia kérdése nem tekinthető egyik ország belügyének sem, hanem nemzetközi kérdés, amely az őszies szomszédállamokat, amelyek a Habsburg dinasztiával bármiféle viszonyban állottak, elsősorban érdekli és ezért elismertetett mindezeknek az országoknak joga arra, hogy ebbe a kérdésbe igenis közbeszóljanak a maguk érdekük szempontjából. Ismeretes, hogy Csehszlovákia szembehelyezkedik a Habsburgoknak bármely trónra való visszahozatalával. Eléggé ismeretes az is, hogy a volt monarchiából kivált többi államnak mi az álláspontja. Teljesen egybevág a nagyköveti konferencia határozatával. Miután ennek a határozatnak jogosságát egyes magyar körök kétségbe vonták, ebben a kérdésben illetékes helyen újabb megbeszéléseket folytattak és megbeszélés tárgya volt ez a kisantant körében is. Meg kell állapítanom, hogy a hozott határozatok csak megerősítették a február másodiki nagyköveti konferencia határozatát. Ebben a kérdésben tehát nincs semmi bizonytalanság. Az olasz álláspont is csak ebben az értelemben magyarázható és az olasz-jugoszláv egyezménynek sem lehet más jelentősége, amint az a hírekből meg is állapítható, hogy a Habsburg dinasztia kérdésében hozott eddigi határozatokat ez az egyezmény csak megerősítette. Annyira egységesek vagyunk ebben a kérdésben, hogy lehetetlen, hogy Magyarországon ezt meg ne értsék. Saját nemzetünknek tartozunk ennek az álláspontnak az érvényesítésével és azt hiszem, hogy a kérdésnek kedvező megoldása sokkal közelebb van, mint ahogyan az a különböző vészkiáltásokból következtethető. Amennyiben kísérletek történnének ezzel az állásponttal ellenkező megoldásra, nem fűződhetik kétség ahhoz, hogy a Habsburgdinasztia ellenzői elég sok eszköz felett rendelkeznek, legyenek azok akár politikaiak, katonaiak, gazdaságiak, pénzügyiek vagy erkölcsiek, amelyekkel az ellentétes megoldásnak még csak a gondolatát is kizárhatják. Azokra a híresztelésekre vonatkozólag, hogy Csehszlovákia és Magyarország között határkiigazítási tárgyalások folynak Magyarország javára, kijelentette, hogy semmiféle ilyen tárgyalás nem kísért. A jelenlegi viszonyok szerinte nem lenne politikátlanabb és józantalanabb dolog, mint bármiféle határváltoztatásról beszélni. A jelenlegi nemzetközi helyzet olyan, hogy senki nem gondol a békepontoknak, vonatkozik ez a határ megállapításokra ís, bármiféle korrigálására. A jelenlegi helyzet olyan, hogy a népeknek minden rétegét fel kell világosítani arról, hogy az aláírott szerződések szentek és amit ma aláírtak, annak megváltoztatását nem kérhetik holnap. A jelenlegi politikai világ, sajnos, az erkölcsi és jogi tekintélyek elismerésének hiányában szenved. A békeszerződések megváltoztatásáról szóló állandó hírek csak jobban gyengítik az erkölcsi és jogi tekintélyek erejét. Az egyes államok közeledésére egészen más utak vannak, mint folyton a megkötött szerződések megváltoztatásáról való diskurzus. Csehszlovákia Ausztriának Németországhoz való csatlakozása kérdésében is a leglojálisabb és a leghatározottabb korrektséggel a békeszerződés határozatain áll. Sem Dunakonföderációról, sem más megoldásról nem lehet szó olyképes, hogy az burkoltan is bármely ország részéről annexiót jelenthessen. Az osztrák kérdés sem a csatlakozásnak, sem a dunai föderációnak a kérdése, hanem sorozata kölcsönös gazdasági és politikai problémáknak, amelyeket úgy kell megoldani, hogy egyik részről se kelljen nagyobb áldozatot hozni: gonea és a fekete koporsó. Két sirató vitte: Schwere úr és egy másik sirató. Az asszonyok zokogtak. A férfiak imát morzsoltak. Az előimádkozó vontatottan énekelt, kis szüneteket tartott, hogy a szomorú, halotti ének eltartson, míg a sírhoz érnek. És a targoncát ketten vitték. Nehéz targonca volt. És Kun bankár földi teteme is nehéz volt. A targonca is, a koporsó is, a fűtött is. Schwarz úr karját megfeszítette a nagy teher. Olyan volt, mint két felajzott, nagy húr. — öregszem, — nyöszörögte a sirató. — Másszor semmi se volt, de most . . . Nehéz targonca, nehéz koporsó, nehéz halott... Szive zakatolt, a feje lármázott, zúgott és zengett és sikongott minden csepp vére. A száján ájultan estek ki szavak : — Bankár ... élt ... meghalt . ". . És milyen nehéz . . . Fekszik és nehézkedik. És cipelni kell, cipelni kell . . . Meghalt, cipelni kell . . . Feje erőtlenül csüngött le a nyaktörő!. Sok, sok mázsa. Ezer mázsa . .. ötezer mázsa . . . Ötezer halott, ötezer mázsa . . . És Grün és Klein ... és mindegy . . . Koporsó, halott, mázsa és gödör . . . A szive meg akart pattanni. A nagy tuly belekapaszkodott az agyába. Megmarkolta és * szorította. Szorította és facsarta. — A gödörbe, a gödörbe — kiáltozta fejében a nagy lárma. — Az agy a gödörbe . . . Nagy gödör, ő, mily nagy gödör.. . Tenyeréről lesiklott a targonca rudja. Teste kinyúlt, mintha megropogtatta volna valaki. Merev volt, feszes, mint a cölöp. Azután hangtalanul, némán elvágódaa. — Schwarz ur, Schwarz ur! . . Elterült a földön. Karja széthullott, mint két beteg szárny. — Schwarz ur! Schwarz ur! A sirató ajkáról halk, nyöszörgő, zokogó keleti zsoltár melódiája szállott fel, mint egy csendes, néma, utolsó What. A melódia régi volt, keleti, szent és kenetes. A szavakat nem értette senki : — Temetés, gödör és halott... Ötezer temetés, ötezer halott... és’még egy halott... Az udvarról siratók futottak melléje. Fiatal, erős és fekete szakálú siratók. Az egyik széttépte a mellén az ingét. Ráhajolt a szivére. — Meghalt. A gyászolók közül valaki csöndben felsóhajtott : — Szegény. Két sirató felemelte és cipelte... Egy harmadik, — fiatal, erős és göndörüs szakáll — beállott a helyére... (Vége.) 3. oldal. A héber nyelvért — Megalakul az „Ivria” héber egyesület — Január 16-án tartja a kolozsvári ,Ivrit ó héber egyesület alakuló közgyűlését. A megalakulás elé az újhéber nyelv barátai nagy várakozással tekintenek. A héber kulturegyesület alakításának terve nem most keletkezett. Már múlt év februárjában volt Kolozsváron egy kis csoport, mely a modern héber nyelv művelését tűzte ki célul. Ez a csoport Ivria* néven tavaly több összejövetelt tartott, amelyeken e sorok írója, Edelstein Juda és több más elvtársunk az előadások egész sorát tartotta különböző történelmi és irodalmi témákról héber nyelven. A meleg lelkesedés, amellyel ezeket az előadásokat fogadták, élénk bizonyítéka volt annak, mennyire fontos és szent feladat a héber kultúregyesület megalakítása, ahol a héber nyelv barátai rendszeres és céltudatos munkát folytassanak. De akkor még nem voltak Kolozsváron elegendő számban olyan képzett hibraisták, akik biztosíthatták volna a mozgalom egészséges fejlődését. Az egyesület megalakulását tehát későbbi időpontra halasztották. Most azonban meg van már a lehetőség, hogy munkánkhoz lássunk. Dr. Sonnenschein tanár vezetésel olyan kitűnő héber oktatógárda jött Kolozsvárra, melynek minden egyes tagja alkalmas arra, hogy a héber kultúrát írásban és szóban terjessze és nyilvános előadásokat tartson héberül. Ez akívül a kolozsváriak között is : van jónéhány olyan hebraista, aki az elmúlt év ■ komoly és szorgalmas stúdiumai révén tiszteetreméltó tudást szerzett. A héberül beszélők száma pedig máris több százra rúg és ez a szám napról-napra nő. A héber reneszánsznak ez a hatalmas fellendülése ebben a városban, a gyönyörű eredmények, melyekre egy rövid év munkája után visszatekinthetünk, a megható lelkesedés, melyt az idegen nyelvben és kultúrában felnevelkedett ifjúság mutat a héber iránt, arra a reményre jogosít, hogy a megalakítandó ,Ivma a héber kultúregyesület nemsokára jelentős tényezője lesz az erdélyi zsidó újjászületésnek. " Mint az egyesület egyik alapítója néhány szóban vázolni szeretném az egyesület célját .idel fontos,,lét- A végcél a magasztos és örök ideában van, amely végtelenül nehéz és távoli úgy, hogy a háború előtt még maguk a hebraisták is alig merték ajkukra verni, nehogy nevetségessé váljanak. Ma már vannak sokan, akik ezt a végcélt világosan és büszkén hirdetik és nekünk mindnyájunknak, kik a zsidó nép életében hiszünk, le kell számolnunk ezzel a végcéllal: a héber nyelv a világ minden zsidójának anyanyelvivé kell, hogy váljék, a hét bor szó és a héber gondolat kell, hogy legyen a kapocs, amely az egész földkerekén élő zsidókat összeforrasztja egymással és az ősi hazával, Palesztinával. Valószínű, hogy még a nemzeti érzelmű zsidók között is vannak sorban, akik ezt a végcélt utópiának tartják. De ma már az élet szolgáltat bizonyítékokat, melyek bennünket igazolnak. Az utóbbi évek eredményei azt mutatják, hogy erős akarattal és lelkesedéssel sokkal hamarabb válhat ez az utópia valósággá, semmint gondolnék. Ez azonban nem jelenti azt, hogy mi, akik felesküdtünk a zsidó ideálnak, nem látjuk a nehézségeket, mik utunkban állnak. Sőt ellenkezőleg Csak mi látjuk őket igazán, mert mi bennük élünk. De mi látjuk azt is, amit a pesszimisták nem láthatnak, hogy a nehézségeket le lehet küzdeni. Ennek a küzdelemnek egyik fegyvere a szervezkedés, a héberül beszélők egy táborba gyűjtése. Az „Ivria* felveszi majd az érintkezést a világ többi héber egyesületeivel, melyek hasonló cél felé tartanak, így kialakul majd a héberül beszélők világegyesülete és ez az egyesülés * fogja alapját képezni a kialakuló újhéber kultúrának. Ennek a világegyesületnek megvalósítását a cionizmus legkiválóbb vezérei, köztük első helyen Achad Haam, sürgősnek tartják. A modern héber mozgalom nem mai keetű. Oroszországban, Lengyelországban és Galíciában több mint ötven éves múltra tekinthet vissza. A héber mozgalom történetéről igen érdekes adatokat olvashatunk aHéber nyelves kulturegyesületek* világkonferenciájának jegyzőkönyveiben. A konferenciát röviddel a világháború kitörése előtt, 1914 ben, tartották Oroszországban. * '