Uj Kelet, 1921. április (4. évfolyam, 71-93. szám)

1921-04-22 / 88. szám

Péntek 1931 Ápr.. 22., IV. érf., 88- y. 11» KELET '»» "fy I­3. oldal Páris, ápr. 20. Módosított nyilvánosságra kerültek most azok­ a német el­lenjavaslatok, amelyeken a német kormány dolgozik. A javaslatokból néhány nap előtt ki­szivárgott főbb pontok, Berlinből érkezett hírek szerint, módosultak. Az ellenjavaslatok új for­májukban a következő lényeges pontokat tar­talmazzák : • • 1. Az elpusztított vidékek felépítésének tervezetét. 2. Németország magára vállalja a szövetségesek amerikai adósságának egy részét. 3. A szövetségesek harminc százalékos része­sedést kapnak a német iparválalatok haszná­ból. A német kormány a haszonrészesedést el­sőbbs­égi kötvények formájában biztosítaná, amelyek minden más részvényt vagy kötvényt megelőznek. 4. A nemzetközi kölcsön tervét el­ejtik. Francia hivatalos köröl­ felfogása szerint ezek a javaslatok nem elégít­hetik ki a­­szövetségeseket, mert egyáltalán nincsenek kapcsolatban azokkal a követelésekkel, amelyeket a szövetségesek vi­lágosan és pontosan megformuláztak. Németor­szág csak olyan javaslat elfogadására számíthat, ame­l megfelel a versaillesi szerződésnek. Meg kell fizetnie a már esedékessé vált egymillió aranymárkát és fedezetet kell nyújtania a má­jus elsején esedékessé váló ran­kiárdokra. Ez az egyetlen mód arra, hogy Németország bebizo­nyítsa jószándékát. Minthogy erre, a francia kormánykörök véleménye szerint, nincsen kilá­tás a francia vezérkar és a szakértői tovább dolgoznak a szankciók programján. Párisba ér­kezett hírek szerint az angol kormány is szá­mol újabb német területek megszállásának es­hetőségével és e tekintetben már teljes az egyeté­rés a francia és az angol kormány kö­zött. Mindamellett még május elsej­ előtt meg­történi it Llo­yd George és Arland között a tervezett ta­lálkozás Londonban, vagy Pá­riában. Akkor részletesen meg fogják beszélni a meg­teendő intézkedéseket. Izányságos a néne$„ . .­­ . WW,V ^ MftflO jVmw* formájukban Az angol miniszterelnök kije­lentette, a stank élők ban ngil a káránál, mint a tartatul aonilseariAle io­ril rendszabály tekintetében a legteljesebb az egyetértés a szövetségesek között. Kijelentette továbbá, hogy a szövetségesek el­határozása m­egiogathatatlan, mert Németország eddig nem teljesítette sem a jóvátételre, sem a háborús bűnösök megbüntetésére, sem a le­fegyverzésre nézve vállalt kötelezettségeit. Végül hangsúlyozta Lloyd George, hogy a szövetsé­gesek hajlandók új konferencián megvitatni a német javaslatokat, ha azok elfogadhatóknak bizonyulnak. A német kormány már választ adott arra a jegyzékre, a­melyben a jóvátételi bizottság felszólította a megszállott területeknek a Reichsbanknál és más német banknál lévő aranykészlete kiadására. Németország válaszá­nak lényege az, hogy nem tud eleget tenni­­ ennek a követelésinek és nem is tartja ezt a népjoggal meg­egyezőnek. A­­Petit Journal* ebből azt a következtetést vonja le, hogy a német gondolkozás egyáltalá­ban nem változott. A németeknek az a re­ménysége, hogy valamelyik nagyhatalom vál­lalkozni fog javaslatainak közvetítésére, füstbe­ment. A francia kormány megfelelő formában tudomására hozta a német kormánynak, hogy semmiféle közvetítést, akár semleges, akár más hatalom részéről történik, nem vesz figye­lembe. Csak a közvetlen tárgy­lás hozhat eredményt, ámbár alig látnak lehetőséget arra, hogy a német javaslatok alkalmasó­k legyenek a régen óhajtott béke helyreállítására, vétségbe. A Németországgal fennálló hadtestTa- ROt m«az u »tatásét Harding a kongresszusra dija. Tekintetbe fogja venni mindezt, amit eddig a békekonferencia végett és­­tetségéé­rt áth­ató pontokat, így tehát fennmarad Amerika és Európa között a háború kreálta összeköttetés — a Monroe-elv sérelme nélkül A Németország­gal szemben követendő politikára nézve Har­ding azt mondja, hogy a kongresszusnak egy határozata, amely kimondaná Németországgal a különbékét, semmiesstre sem interpretált hai a hűtlenségnek egyik állam részéről sem azok közül, akikkel Amerika osztozott a háború áldozataiban. Ez nem befolyásolhatja az igaz­ságos jóvátételt és helyreállítást, amely után egész Eu­­ma vágyódik. Franciaország és szö­vetségesei súlyos helyzete nem titok a­z Egye­sült­ Államok k­ormánya előtt és a Németország­tól felelőssége fo után követelt jóvátételt Ame­rika is helyesli. Az Egyesült Államok kormánya elhatá­rozta, hogy ezután képviselteti magát a jóvá­tételi konferencián és általában minden oly konferencián, amely összefüggésben áll a vi­­lágháború likvidálásával. Az antantállamok sajtójában és vezető­köreiben egyre inkább megerősödik az a gyanú, hogy a németek éket akarnak verni Anglia és Franciaország között. Ez a felfogás annyira ál­talánossá vált, hogy Lloyd George indokoltnak tartotta eloszlatni a felmerült kételyeket. Az alsóházban határozottan állást foglalt a szövet­ségesek egysége mellett. Lloyd George kijelen­téseinek egy fontosságot tulajdonítanék és azt A német kormány újabb jegyzéket intézett az amerikai és a francia kormányhoz. A jegyzék új javaslatokat tartalmaz, amelyek azonban csak a jövő héten kerülnek nyilvános­ságra. Illetékes körökben úgy tudják, hogy a jóvátételi kötelezettségek végrehajtására Franciaország május végéig újabb hílarté­­kát adott Xevveu­országnak. Ezzel szemben egy londoni távirat azt jelenti, hogy a francia csap­atok május elsején megszállják Essen, Solingon, Barmen és Bochub városokat. A Ruhr-vidék szénbányáinak ki­aknázását a belgák vállalják. Harding a kongresszushoz újabb üzenetet intézett, amelyből a­ra lehet következtetni, hogy Franciaország és az Egyesült­ Államok között kompromisszum létesült. Bizonyos, hogy az Egyesült­ Államok nem lépnek be a népszó folyosóra. Hatalmas óriásteste úgy imbolygott, mint egy elhömpölygő füstoszlop. Utána néz­tem. Tudtam: az Idra rabbá­ba siet. Az igazság ott van, az Idra rabba misz­tikus homályában, hétágú mécsesek sápadt fényöve alatt. Irigyeltem, hogy ő odamehetett, ő előtte már kitárult a szent kapu, őt már maguk közzé vették az avatottak. Irigyeltem. Mikor a vakság ráfagyott az agyamra és a rettentő világtalanság elgyötört, én is az Idra rabba kapuja elé vánszorogtam. Csak egy fénymorzsát vessenek nekem. Hiába döröm­böltem. A kapuőrzők visszalódítottak. 2. Gyötrelme a töprenkedésben a napok. Valamit kerestünk, ami az elöl elbujdosott. — A nép — szomorkodott Kahána — elvesztett valamit. Egy szót, egy képet, vagy egy gondolatot, ami mindene volt, mert abban fejezte ki önmagát. Ha ezt visszaadhatnám neki! Ő a zsidó népre gondolt, én a magyarra. Amikor az emberiségről beszéltünk, akkor is a népre gondoltunk. Éreztük, hogy alkotnunk kell valamit, amitől a nép magára ismerjen. Szédítő káprázatok hasadtak ki Kahána agyá­ból, vakítóan szép álomvonalak. A fény kő­formái márványlottak ki szavaiból. — Megcsinálod? — kérdeztem. — Talán. Modell kellene hozzá. Set­lai mentünk. A Vöröskereszt kocsijai fordultak ki az állomás kapujából, súlyosan és sötéten, mint nyitott sebből a megalvadt embervér. S a­padt, nyöszörgő em­berro­ncsokat vittek a kórházakba. Embereket, étibbé az én ép lábam, az én ép kezem, az én ép szemem borzalmas meg­­gúnyolást perzsel. Riadtan néztek utánuk a járókelők. Némelyik káromkodott, némelyik csak dadogott valamit Láttam egy asszonyt, aki könnyezett. A téboly csurrant ki nehéz cseppekben a szeméből. Megint belémerészkedett a kétségbeesés, élesen, mint az ekevas és meghasította sebte­met. És a véres barázdából égő pirosan szök­kent ki a sejtelem: — Világébredés lesz ebből. De mikor, mikor ? — Talán holnap, talán holnapután — felelt Kahána komoran — amikor már több meggyalázást nem é­r el az emberiség. Akkor eljön és mindent legázol. Mindent, amit idő és hagyomány megszentelt. — És mi lesz akkor a magyarsággal ? Kahána rámmeredt A tekintete megütött, mint a kilőtt puska golyó. — Mi lesz a zsidóságból? — kérdezte rekedten, teltek el emberek HüttnerTerhelő vallomása Kéri és Friedrich ellen A Tiszagyilkosság tárgyalása — Hüttner vádlott társai ellen . — Az Új Kelet tudósítójától. — Budapest, ápr. 20. A Tisza per mai tár­gyalásán Hüttner kihallgatását folytatták, miután előző nap rosszulléte miatt a tárgyalást félbe kellett szakítani. Hüttner mai vallomása — amely egyébként igen zavaros és hemzseg az­­ ellentmondásoktól — súlyosan terhelő vádlott­társ­­ra. Hüttner a vizsgálat folyamán annyiszor változtatta vallomását, hogy tárgyilagosan ítélő bíróság előtt mai vallomást nem eshetik nagy súllyal a latba. Hüttner kijelölni, Kéri, Fényes, Friedrich és Csernyák kapacitálására elhatá­rozta, hogy részt vesz a gyilkosságban. Október 31 én jelen volt az Asztan­ában. Kéri azt mon­dotta, hogy az ő személye nem alkalmas. Délután öt órakor találkoztak Kéri, Csernyák, Dobó, Sztanyovszki, Horvát-Sanovics és Pogány. Arra s­em emlékszik biztosan, hogy Fényes jelen volt e. Elnök figyelmezteti az ellentmon­dásokra korábbi vallomásával, mire Hüttner kijelenti, hogy az előző vallomása a helyes. Hü­tner ezutá­n lmondja, hogy Kéri mu­tatta meg a villa tervrajzát, utána két autóba ültek és kimentek a H­rmnia úti Tisza villába. Kéri s­zllt ki először az autóból. A villába bementek Pogány, Horváth Lanovics, Dobó, Szlanyovszki és Kéri. Kim­­­­aradtak ő és Csernyák. Azt nem tudja, hogy Pogány nyilko­­zott-e Ti­za lelövésére. Mikor a villából lövé­seket hallottak, az autóhoz futottak és vissza­mentek az Asztúriába. Dobó magának vindi­kálta Tisza megöletését, ő Azonban azt hiszi, hogy Pogány tette az első lövést- Az Asztúriá­­ból a honvéd kerületi parancsnokságra men­tek. Arra nem emlékszik, hogy aznap beszélt-e Friedrichc­el, de azt tudja, hogy Friedrich érdeklődött a gyilkosság részletei iránt. Friedrich szemrehányást tett neki, hogy miért avatott be másokat is a dologba, mert ezek majd zsarolni és kellemetlenkedni fognak. Tudja, hogy a gyilkosság szereplői bizonyos összegeket kaptak, de azt a gyilkosságtól füg­getlenül kapták, ő összesen 25.000 koronát kapott. Vallja, hogy a száz­ezer koronás juta­lomlevél valóban megvolt, alatta Friedrich alá­írása. Hallotta, hogy Fényes aláírásával is volt egy ilyen levél. A levél formájára vonatkozó kérdésekre a legellentétesebb válaszokat adja, hol kézírásos, majd gépírásos levélről be­szél. Ez a jutalomlevél a többi irataival együtt külföldön van letétbe helyezve. Az elnök többszöri felszólítása ellenére sem haj­landó megmondani, hogy a levél hol van. Elmotndja, hogy 1919. elején a forradalmi események megünneplésére a Bálóné féle ven­déglőben találkoztak Kérivel és Fredrichkel s akkor írták be nevüket a Bálóné féle vendég­könyvbe. Előbb kéri, utána Friedrich írta be nevét. A tárgyalás tovább folyik.

Next