Uj Kelet, 1921. április (4. évfolyam, 71-93. szám)
1921-04-22 / 88. szám
Péntek 1931 Ápr.. 22., IV. érf., 88- y. 11» KELET '»» "fy I3. oldal Páris, ápr. 20. Módosított nyilvánosságra kerültek most azok a német ellenjavaslatok, amelyeken a német kormány dolgozik. A javaslatokból néhány nap előtt kiszivárgott főbb pontok, Berlinből érkezett hírek szerint, módosultak. Az ellenjavaslatok új formájukban a következő lényeges pontokat tartalmazzák : • • 1. Az elpusztított vidékek felépítésének tervezetét. 2. Németország magára vállalja a szövetségesek amerikai adósságának egy részét. 3. A szövetségesek harminc százalékos részesedést kapnak a német iparválalatok hasznából. A német kormány a haszonrészesedést elsőbbségi kötvények formájában biztosítaná, amelyek minden más részvényt vagy kötvényt megelőznek. 4. A nemzetközi kölcsön tervét elejtik. Francia hivatalos köröl felfogása szerint ezek a javaslatok nem elégíthetik ki aszövetségeseket, mert egyáltalán nincsenek kapcsolatban azokkal a követelésekkel, amelyeket a szövetségesek világosan és pontosan megformuláztak. Németország csak olyan javaslat elfogadására számíthat, amel megfelel a versaillesi szerződésnek. Meg kell fizetnie a már esedékessé vált egymillió aranymárkát és fedezetet kell nyújtania a május elsején esedékessé váló rankiárdokra. Ez az egyetlen mód arra, hogy Németország bebizonyítsa jószándékát. Minthogy erre, a francia kormánykörök véleménye szerint, nincsen kilátás a francia vezérkar és a szakértői tovább dolgoznak a szankciók programján. Párisba érkezett hírek szerint az angol kormány is számol újabb német területek megszállásának eshetőségével és e tekintetben már teljes az egyetérés a francia és az angol kormány között. Mindamellett még május elsej előtt megtörténi it Lloyd George és Arland között a tervezett találkozás Londonban, vagy Páriában. Akkor részletesen meg fogják beszélni a megteendő intézkedéseket. Izányságos a néne$„ . . . WW,V ^ MftflO jVmw* formájukban Az angol miniszterelnök kijelentette, a stank élők ban ngil a káránál, mint a tartatul aonilseariAle ioril rendszabály tekintetében a legteljesebb az egyetértés a szövetségesek között. Kijelentette továbbá, hogy a szövetségesek elhatározása megiogathatatlan, mert Németország eddig nem teljesítette sem a jóvátételre, sem a háborús bűnösök megbüntetésére, sem a lefegyverzésre nézve vállalt kötelezettségeit. Végül hangsúlyozta Lloyd George, hogy a szövetségesek hajlandók új konferencián megvitatni a német javaslatokat, ha azok elfogadhatóknak bizonyulnak. A német kormány már választ adott arra a jegyzékre, amelyben a jóvátételi bizottság felszólította a megszállott területeknek a Reichsbanknál és más német banknál lévő aranykészlete kiadására. Németország válaszának lényege az, hogy nem tud eleget tenni ennek a követelésinek és nem is tartja ezt a népjoggal megegyezőnek. APetit Journal* ebből azt a következtetést vonja le, hogy a német gondolkozás egyáltalában nem változott. A németeknek az a reménysége, hogy valamelyik nagyhatalom vállalkozni fog javaslatainak közvetítésére, füstbement. A francia kormány megfelelő formában tudomására hozta a német kormánynak, hogy semmiféle közvetítést, akár semleges, akár más hatalom részéről történik, nem vesz figyelembe. Csak a közvetlen tárgylás hozhat eredményt, ámbár alig látnak lehetőséget arra, hogy a német javaslatok alkalmasók legyenek a régen óhajtott béke helyreállítására, vétségbe. A Németországgal fennálló hadtestTa- ROt m«az u »tatásét Harding a kongresszusra dija. Tekintetbe fogja venni mindezt, amit eddig a békekonferencia végett éstetségéért átható pontokat, így tehát fennmarad Amerika és Európa között a háború kreálta összeköttetés — a Monroe-elv sérelme nélkül A Németországgal szemben követendő politikára nézve Harding azt mondja, hogy a kongresszusnak egy határozata, amely kimondaná Németországgal a különbékét, semmiesstre sem interpretált hai a hűtlenségnek egyik állam részéről sem azok közül, akikkel Amerika osztozott a háború áldozataiban. Ez nem befolyásolhatja az igazságos jóvátételt és helyreállítást, amely után egész Euma vágyódik. Franciaország és szövetségesei súlyos helyzete nem titok az Egyesült Államok kormánya előtt és a Németországtól felelőssége fo után követelt jóvátételt Amerika is helyesli. Az Egyesült Államok kormánya elhatározta, hogy ezután képviselteti magát a jóvátételi konferencián és általában minden oly konferencián, amely összefüggésben áll a világháború likvidálásával. Az antantállamok sajtójában és vezetőköreiben egyre inkább megerősödik az a gyanú, hogy a németek éket akarnak verni Anglia és Franciaország között. Ez a felfogás annyira általánossá vált, hogy Lloyd George indokoltnak tartotta eloszlatni a felmerült kételyeket. Az alsóházban határozottan állást foglalt a szövetségesek egysége mellett. Lloyd George kijelentéseinek egy fontosságot tulajdonítanék és azt A német kormány újabb jegyzéket intézett az amerikai és a francia kormányhoz. A jegyzék új javaslatokat tartalmaz, amelyek azonban csak a jövő héten kerülnek nyilvánosságra. Illetékes körökben úgy tudják, hogy a jóvátételi kötelezettségek végrehajtására Franciaország május végéig újabb hílartékát adott Xevveuországnak. Ezzel szemben egy londoni távirat azt jelenti, hogy a francia csapatok május elsején megszállják Essen, Solingon, Barmen és Bochub városokat. A Ruhr-vidék szénbányáinak kiaknázását a belgák vállalják. Harding a kongresszushoz újabb üzenetet intézett, amelyből ara lehet következtetni, hogy Franciaország és az Egyesült Államok között kompromisszum létesült. Bizonyos, hogy az Egyesült Államok nem lépnek be a népszó folyosóra. Hatalmas óriásteste úgy imbolygott, mint egy elhömpölygő füstoszlop. Utána néztem. Tudtam: az Idra rabbába siet. Az igazság ott van, az Idra rabba misztikus homályában, hétágú mécsesek sápadt fényöve alatt. Irigyeltem, hogy ő odamehetett, ő előtte már kitárult a szent kapu, őt már maguk közzé vették az avatottak. Irigyeltem. Mikor a vakság ráfagyott az agyamra és a rettentő világtalanság elgyötört, én is az Idra rabba kapuja elé vánszorogtam. Csak egy fénymorzsát vessenek nekem. Hiába dörömböltem. A kapuőrzők visszalódítottak. 2. Gyötrelme a töprenkedésben a napok. Valamit kerestünk, ami az elöl elbujdosott. — A nép — szomorkodott Kahána — elvesztett valamit. Egy szót, egy képet, vagy egy gondolatot, ami mindene volt, mert abban fejezte ki önmagát. Ha ezt visszaadhatnám neki! Ő a zsidó népre gondolt, én a magyarra. Amikor az emberiségről beszéltünk, akkor is a népre gondoltunk. Éreztük, hogy alkotnunk kell valamit, amitől a nép magára ismerjen. Szédítő káprázatok hasadtak ki Kahána agyából, vakítóan szép álomvonalak. A fény kőformái márványlottak ki szavaiból. — Megcsinálod? — kérdeztem. — Talán. Modell kellene hozzá. Setlai mentünk. A Vöröskereszt kocsijai fordultak ki az állomás kapujából, súlyosan és sötéten, mint nyitott sebből a megalvadt embervér. S apadt, nyöszörgő emberroncsokat vittek a kórházakba. Embereket, étibbé az én ép lábam, az én ép kezem, az én ép szemem borzalmas meggúnyolást perzsel. Riadtan néztek utánuk a járókelők. Némelyik káromkodott, némelyik csak dadogott valamit Láttam egy asszonyt, aki könnyezett. A téboly csurrant ki nehéz cseppekben a szeméből. Megint belémerészkedett a kétségbeesés, élesen, mint az ekevas és meghasította sebtemet. És a véres barázdából égő pirosan szökkent ki a sejtelem: — Világébredés lesz ebből. De mikor, mikor ? — Talán holnap, talán holnapután — felelt Kahána komoran — amikor már több meggyalázást nem ér el az emberiség. Akkor eljön és mindent legázol. Mindent, amit idő és hagyomány megszentelt. — És mi lesz akkor a magyarsággal ? Kahána rámmeredt A tekintete megütött, mint a kilőtt puska golyó. — Mi lesz a zsidóságból? — kérdezte rekedten, teltek el emberek HüttnerTerhelő vallomása Kéri és Friedrich ellen A Tiszagyilkosság tárgyalása — Hüttner vádlott társai ellen . — Az Új Kelet tudósítójától. — Budapest, ápr. 20. A Tisza per mai tárgyalásán Hüttner kihallgatását folytatták, miután előző nap rosszulléte miatt a tárgyalást félbe kellett szakítani. Hüttner mai vallomása — amely egyébként igen zavaros és hemzseg az ellentmondásoktól — súlyosan terhelő vádlotttársra. Hüttner a vizsgálat folyamán annyiszor változtatta vallomását, hogy tárgyilagosan ítélő bíróság előtt mai vallomást nem eshetik nagy súllyal a latba. Hüttner kijelölni, Kéri, Fényes, Friedrich és Csernyák kapacitálására elhatározta, hogy részt vesz a gyilkosságban. Október 31 én jelen volt az Asztanában. Kéri azt mondotta, hogy az ő személye nem alkalmas. Délután öt órakor találkoztak Kéri, Csernyák, Dobó, Sztanyovszki, Horvát-Sanovics és Pogány. Arra sem emlékszik biztosan, hogy Fényes jelen volt e. Elnök figyelmezteti az ellentmondásokra korábbi vallomásával, mire Hüttner kijelenti, hogy az előző vallomása a helyes. Hütner ezután lmondja, hogy Kéri mutatta meg a villa tervrajzát, utána két autóba ültek és kimentek a Hrmnia úti Tisza villába. Kéri szllt ki először az autóból. A villába bementek Pogány, Horváth Lanovics, Dobó, Szlanyovszki és Kéri. Kimaradtak ő és Csernyák. Azt nem tudja, hogy Pogány nyilkozott-e Tiza lelövésére. Mikor a villából lövéseket hallottak, az autóhoz futottak és visszamentek az Asztúriába. Dobó magának vindikálta Tisza megöletését, ő Azonban azt hiszi, hogy Pogány tette az első lövést- Az Asztúriából a honvéd kerületi parancsnokságra mentek. Arra nem emlékszik, hogy aznap beszélt-e Friedrichcel, de azt tudja, hogy Friedrich érdeklődött a gyilkosság részletei iránt. Friedrich szemrehányást tett neki, hogy miért avatott be másokat is a dologba, mert ezek majd zsarolni és kellemetlenkedni fognak. Tudja, hogy a gyilkosság szereplői bizonyos összegeket kaptak, de azt a gyilkosságtól függetlenül kapták, ő összesen 25.000 koronát kapott. Vallja, hogy a százezer koronás jutalomlevél valóban megvolt, alatta Friedrich aláírása. Hallotta, hogy Fényes aláírásával is volt egy ilyen levél. A levél formájára vonatkozó kérdésekre a legellentétesebb válaszokat adja, hol kézírásos, majd gépírásos levélről beszél. Ez a jutalomlevél a többi irataival együtt külföldön van letétbe helyezve. Az elnök többszöri felszólítása ellenére sem hajlandó megmondani, hogy a levél hol van. Elmotndja, hogy 1919. elején a forradalmi események megünneplésére a Bálóné féle vendéglőben találkoztak Kérivel és Fredrichkel s akkor írták be nevüket a Bálóné féle vendégkönyvbe. Előbb kéri, utána Friedrich írta be nevét. A tárgyalás tovább folyik.