Uj Kelet, 1921. augusztus (4. évfolyam, 167-192. szám)

1921-08-02 / 167. szám

a nemzetiségek képviselőit, akik szintén abból a célból tömörültek, hogy nemzeti egyéniségüket az illam keretein belül is az állam alkotmányit, töményeit respektálva, érvényre hozzák. Köszönti Gltaner Móse főrabbit, aki nemcsak agitál a nagy eszméért, hanem prófétai elszántsággal áll oda a nemzeti cselekvés védelmére, nem törődve a támadások záporával. Dr. Krausz Miksa a Zsidó Nemzeti Szövetség nevében hangoztatja, hogy Palesztina ma már túlnőtte az óhajok és ideológiák kereteit, belépett a megvalósulás stádiumába és a próféta jóslása reális valóság lett .Öldöklő szerszámot er eke és a földet megmivelő eszközök váltották fel. A munka már folyik is Palesztinában, de a diaspora zsidósága tartson össze és ne akassza meg széjjelvonásával, kicsinyeskedéseivel ezt a nagy történeti munkát, amelyért utódaink előtt kell felelni. Kornbaum Márk héber beszéde után, amelyben az Aggudát belátásra és az ok nélkül való harciaskodás abbanhagyására szólította fel, Cibener Manó a Ceire-Cion nevében üdvözölte a miting közönségét. Glasner főrabbi beszéde Most Glasner Móse főrabbi emelkedett szólásra, kifejtvén, hogy a zsidó nemzeti eszme, a befogadó nemzetek államait mindenképen erősíti. Ha a zsidóságba be tudjuk plántálni saját nemzete megbecsülését, akkor ennek hatása az állammal szemben is mutatkozni fog. Az olyan állam, amely a nemzeti élet kifejlődését nem akadályozza, ezzel az eljárásával csak hálás polgárokat nevelhet. Kötelességünk szolgálni minden erőnkből az államot, de nincs állam, amely azt követelhetné, hogy ennek fejében tagadjuk meg múltunkat és kultúránkat. A román állam ezt nem is követeli. Akik az ország sorsát intézik, nagyon jól tudják, hogy a hosszú háborúnak egyik legjelentősebb eredménye a nemzeti szabadság. Sok vér folyt érte; ne folytsuk tehát ezt az embert, ezt a tiszta gondolatot az erőszakkal asszimilálódni akarás posványába. Amikor őfelségével volt szerencsém e kérdésről beszélni, az uralkodó megígérte, hogy támogatni fogja nemzeti létünk konzerválására és felfrissítésére való törekvéseinket. . Az aktuális kérdésekre áttérve, a főrabbi kifejtette, hogy nemzeti törekvésével, fájdalom, a többi rabbi mellett majdnem magára maradt. Terrorral, fanatikus propagandával némítják el a nemzeti gondolatért megindult munkát és nem tűrik, hogy eszmecsere útján, a többségek véleménye alakuljon ki. A főrabbi azután ismerteti a Zsidó Nemzeti Szövetség megalakulását, amely a nemzeti gondolat jegyében jött létre. Nyomban azonban a vallási aggályok örve alatt, szakadást akartak provokálni azok, akik nem értették meg az idők intelmeit. Egy adoma — mondta Glasner — legjobban megvilágíthatná ezt a kettévállási folyamatot. Egy templomban, ahol minden imát naszrach felé mondottak el, szokásban volt, hogy épen az esti imát nyugat felé fordulva elmondták. Egy idegen, aki előtt érthetetlen volt ez a szokás, érdeklődött e különös imarend iránt és egy öreg emberhez fordult, s miután a többiek nem tudták ennek magyarázatát adni. Az öreg elmondotta, hogy valamikor ■z imakönyvek hijján — a templomban kifüggesztett táblákról mondották el a különböző imádságokat. A Mariv-imát tartalmazó tábla a nyugati falra volt elhelyezve, az ájtatoskodó község tehát nyugat felé fordulva mondta el az imát. Később imakönyveket vezettek be, a táblák lekerültek a falakról, de a község tagjai megszokásból megtartotta a nyugat felé való fordulás szokását. — így vagyunk a vallásügyi dolgokkal ma is. Valamikor a hitközségek teljesen, minden tekintetben autonóm testületek voltak; egyiknek a másikhoz sémi köze nem volt. Később, a zsidó kongresszus alkalmával, bizonyos közös ügyek, közös szervezet megteremtését követelték. Minthogy a kongresszus, a papok, a hitközségi alkalmazottak minősítését is hatáskörébe akarta venni és minthogy az ortodoxoknak e részben vallási aggályaik voltak, kiváltak a kongresszusból és a saját programjuk megvalósítása érdekében végrehajtó bizottságot választottak. Nem kutatom most, hogy a végrehajtó bizottság mennyiben felelt meg hivatásának, mennyiben járult hozzá akár az alkalmazottak kvalifikálásához, hiszen még a pozsonyi Jesivára sem volt befolyása, mert az az állam felügyelete alatt működő intézet volt és épúgy elláthatta a haladó, mint a konzervatív hitközségeket papokkal és hitközségi tisztviselőkkel. De annyit megállapíthatok és velem együtt mindenki, aki figyelemmel kísérte az ortodox iroda működését, hogy ez negatív volül inkább védekezés a neolog szervezet ellen . Most, hogy a csatolt részek leszakadtak Magyarországról, a neolog országos szervezet e részek számára megszűnt, mi ok van tehát külön ortodox szervezetre? Akik tehát mégis a Zsidó Nemzeti Szövetség ellen, amely magában foglalja az összes hitközségi alakulatokat, küzdenek, ezzel a ténnyel a zsidó nemzeti ellen akarnak frontot csinálni. A cionizmus nem foglalkozhatik rituálékkal, mert ebből a legnagyobb fonákságok, a legkülönbözőbb összevisszaság támadna. A főrabbi azután az egész világ zsidónagy tekintélynek örvendő gerei rebb levelét olvasta fel a Chaderech című lapból.Trebbe hívei számára kötelezővé teszi az Eres Jiszraelben való letelepülést és kifejti, hogy vallási aggálya senkinek ne legyen ; a váltóit Palesztinában csak mélyíteni lehet, elveszteni idasm. — Tanítsuk gyermekeinket mesterségre, — fejezte be beszédét Glasner. — A talmud mondja, aki nem fogja mesterségre fiát, az utonállásra tanítja. Erős generációt, dolgozót, a termelésben kedvet találó, izmosat és egészségeset kell nevelni. A munka jegyében tör- ' ténjék a zsidóság nevelése, a munkát írjuk fel zászlónkra ! (Hatalmas hedad kiáltások.) Egységes zsidóságot. A főrabbi beszéde után dr. Efraim Somssehorn előbb héberül, majd németül fejtetgette a zsidó ellentétek kiküszöbölésére irányuló akciókat, amelyekben nem szabad kicsinyeskedésnek teret engedni. Zsidóország felépítését csak egységes zsidóság hajthatja végre. Azután Weinberger Jenő rendkívül érdekes és lebilincselő beszédben kritizálta a sanremói határozat szövegét, amely homályosságával sok ellentétes magyarázatra ad okot. A génviselés ujját látja abban, hogy a rabbik között Glasnerek is vannak, olyanok, akik átérzik a kor szellemét, akik nem kicsinyes szempontokból ítélnek, akik világmozgalmunkban egy nép örökkévalóságának akarásait veszik észre, akik lelkesíteni tudnak, mert maguk is lelkesednek, nagy és nemes ideálokért. Ha nem lennének Glasnerek, akkor a zsidó fiatalság a nép ellenségét látná a rabbikban. (Helyeslés.) Ezzel a mjtig befejeződött. A közönség a Hatikvah eléneklésével, széjjelszóródott az utcán. Este kilenc órakor a Frits-étteremben 150 tartéka banker volt, melyen a város szina-java megjelent. A po-. bárköszöntők a cionizmust és a főrabbit éltették. Támár — Kis regény — , írta: Gyrkolay János (15) — Hát te is úgy gondolod, hogy igazán megéget ? — kérdezte Támár és hangjában mintha valami öröm csendült volna. — Avagy rem látod magad is, — felelt kétségbeesetten Chira, — hiszen a gyújtók már gyújtják is alattad. — Ám jó, — mondotta Támár. — Mondjad meg, derék Chira, az obreus Judának, hogy attól az embertől, akié mindez, lettem én anyává Jiszraélben. Nézze csak meg, ha talán megismerne, hogy kié ez a pecsétgyűrű, ez a halványkép és ez a bot. És Támár, tócsán kiszedte fátyola alól az elrejtett dolgokat, és lenyújtotta Chirának. A derék Chira, csek jóváratra értette meg a dolgot, de akkor aztán úgy megértette, mikor a pecsétgyűrű vésetére esett pillantása, hogy örömében fagyot rikoltott és odaakart rohanni Judához. De mégis, meggondolta a dolgot, félreparancsolta a gyújtókat és méltóságos lassusággal közeledett Juda felé. — Azt üzeni a te Támár menged, — szólott hangosan Judéhoz és szavai olyan súlyosan hangzottak el, mint amikor királyok hírnöke hoz köszöntő szót, — hogy az az ember, akié mindez, tette őt anyává Jiszifülben, íme nézzed meg, ha talán megismernéd, hogy kié mind e pecsétgyűrű, mind e bálványkép és mind e kemény bot. Juda vadul kapott a gyűrű és a bot után, sseme meredten bámult rá és melléből fojtott nagy kiáltás tört ki: — A Timnabéli kadésat Támár fölcsapta arcáról a fátyolt és remegő halk hangon mondotta: — Igen, a Timnabéli kadésa. A pásztorok meglepetve nézték. Lelketrontóan szép leányarcán, valami idegen, eddig nem látott szépség ömlött el: az anyaság meleg szent szépsége. Juda úgy érezte, mintha térde megrogyott volna és szédülés fogja el, de aztán kitört belőle a szilaj erő és , kacagva rohant a máglya felé. Mikor pedig odaért, térdre hullott a máglya előtt, két karját kiterjesztette az ég magas boltozata felé és Juda fölemelte az ő hangját és szájáról hangos ujjongással ömlött a szó: — Bizony, hogy igazabb volt , mint én halljátok ezt ti fegyveresek es csudálkozzatok Juda pásztorai, dicsérjétek az Asszonyt. Ki az, aki előtt pirulnak a gőgösök és megszégyenülnek az igaztalant akarók? ! Fölemeli a porból az esett lelküeket és a bűnbenakadtakat megfüröszti az ő tiszta -ságában. Halljátok ezt ti fegyveresek és ujjongjatok elébe ! Juda pásztorai dicsérjétek az Asszonyt. Mert megmentette az ő népét a haláltól, szememet a könytől és lábamat a botlástól, fiat szül a ház meddőségében, Jákób leánya ő, aki örvendez a gyermeknek. Királyok születnek az ő csókjából és prófétákat fogan az ő öle halljátok ezt ti fegyveresek és ujjongjatok elébe és anyának dicsérjétek őt Jiszraélben. A pásztorok mozdulatlan elcaudálkozással ültek tevéik hátán és kört vonó Borukon halk morajjal zúgott végig : — A Lélek szállotta meg ötét, a Lélek beszél belőle! Támár pedig ott állott a máglya tetején és ragyogó, mosolyos arcán boldog bőséggel omlottak végig a könnyek. Az adullámlátórának kellett Judát eszére téríteni. — Juda, — mondotta neki súgva, — Támár még mindig a máglyán áll. Juda fölugrott, kemény arcán nagy magamardosások látszódtak és két öklével verte a mellét. — Oh Támár, — mondotta, — miért kellett eddig is várnod és majdhogy bűnbe ejtani az én lelkemet? Támár az ég felé fordította arcát, mivelhogy rostette a könnyeit és úgy mondotta: — Mert tudni akartam Juda, hogy az ebreus Jákób fia, igazán gondolja-e az ősök törvényeit és ki akarja-e irtani a gonoszt az » U KELET fluigusztus 2-« TV« évf., 18 7. sz. Oroszország fizeti a cári adósságokat Révai, julius 31. (R. T. I.) Lenin elhatározta, hogy elismeri a cári adósságokat, mert reméli, hogy ennek ellenében a nagyhatalmak készek lesznek az éhező orosz birodalmon segíteni. Ebből a célból Lenin értekezletre hívná össze az összes érdekelt államokat, megállapítsák az adósság nagyságát és a fizetési módozatokat. Lenin számít arra is, hogy sikerülni fog e konferncián megteremteni a gazdasági kapcsolatot Oroszország és a többi európai állam között.