Uj Kelet, 1924. március (7. évfolyam, 50-74. szám)

1924-03-19 / 65. szám

Szerda, 1924 március 19 Ez történt... . ) . " , A jó pince. Iá. községnek a rabbija egyszer öl#&ehiv»t­ta hitközségének vezetőit és kérte őket, hogy csináljanak valamit a Ő pincéjével, mert az is pincéje egy rossz pince. A tanácskozás végén abban álla­podtak meg, hogy megvizs­gáltatják a pincét egy mér­nökkel. A mérnök alaposan, meg­vizsgálta a pincét, de semmi hibát sem talált benne. Erre a hitközségi elnök elment a rabbihoz és megkérdezte, hogy mi hát a baja a pincének. A rabbi így felelt : — Hogy egy pince jó legyen, ahhoz kell, hogy legyen benne bor, sör, pálinka, füstölthús, vaj és libazsír. Az én pincémben pedig nincs se bor, se sör, se pálinka, se füstölthús, se libazsír, — hát ez egy jó pince ? d. b.: Cluj­­k A­brocho. A backer, aki szegény­ napokat evett, olyan peches volt, hogy ahová csak jött, mindenütt bab volt ebédre. Egy helyen mikor hozták a babot és minden családtag elmondta a szo­kászos brochot, a bócher néma maradt. A házi­gazda megkérdi: — hát maga bócher, miért nem mondja el a brochot ? * —!- Azért, — válaszolta a bócher—• mert én brochot­ mondok arra, a­pi a fán terem, ami s. földből nő ki. De nem mondok brochot arra, ami már a hasamon nő ki. B. L. Baiapiare ★ A szobor. Budapesten egy vidéki házaspár megszólít a Múzeum-kertben egy hordárt: — Mondja kérem, Arany János szobra előtt állunk ? — Dehogy, — hangzik a válasz — önök Braun Samu hordár előtt állanak. T. J. Cluj A kölcsön. Slomó a házaló zsidó hazafelé baktat a vásárból nagy teli tarisznyával a hátán. Útközben találkozik a falujabeli samesszal, aki szintén hazafelé tart- Hozzácsatlakozik Es­tieg­­seólitja: , — Jaj de jó, hogy találkoztunk. Éppen szük­ségem van ü­z letre, adjál kölcsön, holnap meg­adom. Hogy pedig ne gondold azt, hogy nem adom vissza, addig zálogba hagyom nálad a batyúmat. A sámesz odaadja a tiz lejt és magára veszi a batyut. Jó nehéz volt a batyu, nyögött is alatta nagyokat, mig hazaérkezett. A falu végén Slomó benyúl a zsebébe, kiveszi a tiz lejt és visszaadja a következő szavakkal: — Köszönöm, hogy idáig elhoztad, itt­­ fiz­­eted, m­ár nincs rá szükségem, innen már magam is elviszem valahogy hazáig. K. J. Oradea-Mare A román állampolgárság megszerzése és elvesztése Az állampolgársági kérvények fölött az igazság­ügyminisztériumban döntenek. A lemondás felté­teleit egyszerűsítették (Cluj, márc. 18. Az Új Kelet munkatársától) A hivatalos lapban most jelent meg a belügymi­niszternek, a román állampolgárság megszerzéséről szóló­­ törvény végrehajtási utasítása. Az utasítás az összes közigazgatási hatóságokhoz elment. Eszerint a román állampolgárságért folyamodó idegen alatt­valóknak kérvényeiket az igazságügyminiszterhez kell intézniük s a kérvények ügyében egy, a mi­nisztérium kebelében működő bizottság dönt. A miniszter utasítása értelmében a kérvé­nyek teljes szövegükben közlendők a hivatalos lap­ban, esetleg több napilapban is, de minden körül­mények között egy, a kérvényező lakóhelyén meg­jelenő napilapban.­ A hatóságoknak a megjelenés napjától számított harminc napon belül joguk van a kérvényre megjegyzéseket tenni, illetve azt ki­fogásolni. Az igazságügyminiszteri bizottság a kér­vényt a harmincnapos időtartamon belül leküldi az illetékes megyei prefektúrának és polgármesteri hi­vatalnak is, amely hivatalból véleményezi a kérést. A román állampolgárságért folyamodók kér­vényeiket a miniszteri bizottság mellett Bukarest­ben felállított titkári hivatalhoz kötelesek benyúj­tani. A hivatalos igazságügyi miniszteri magyarázat hangsúlyozza, hogy az optálási kérvények felett a törvényben megjelölt közegek fognak dönteni a nemzetközi konvencióknak ,szigorú szem előtt tar­tásával. ÚJ KELET i» ^ a„. ^ f I i Azok a román állampolgárok, akik állampol­gárságaikról la akarnak mondani ás valamaly kor­­áb­m­ban akarnak állampolgárságot szerezni, optá­­lási kérvényeiket a megyei prefekturáknál kötelesek benyujteni, ahonnan összegyűjtve havonként a bel­ügyminisztériumhoz küldik fel a beérkezett kéré­seket. A kérvények elintézését a külügyminisz­térium vállalja az idegen­ államok meghatalmazottaival A törvény határozottan kimondja, hogy a csatolt részek lakói, akiknek 1918 december 1-ig a csatolt részek valamely községében volt már il­letősége, román állampolgárok maradnak, úgyszin­tén a csatolt területek azon lakói is, akik az egye­sülés idején ugyan nem tartózkodtak e területeken, de ott születtek. Ez utóbbi kategóriába tartozók állampolgársági ügyének tisztázására a miniszter­rendeletben kijelenti, hogy a közeli napokban rész­letes végrehajtási utasítást ad ki. V VI-------r Olaszország is kap amerikai kölcsönt Franciaország megköszönte Morgan segítségét. Az Angol bank­ja támo­gatja a frank javító akciót- Kereskedelmi szerződés készül Ausztria és Amerika között. Marx kancellár Bécsbe készül (Newyork, március 18- Az új Kelet tudósí­tójától.) Ma hozták nyilvánosság az amerikai­osztrák szerződésről szóló első hivatalos jelentést. Prochnik Edgar osztrák ügyvivő a következőket mondotta erről a szerződésről: Az a barátságos viszony, amely régóta fennáll Amerika és Ausztria között, rövidesen szer­ződésben fog megnyilvánulni. Az a kilátás, hogy a kereskedelmi szerződésre vonatkozó tárgyalások hamarosan eredményre fognak vezetni és megegye­zés fog létre jönni abban a kérdésben, hogy vegyes­bizottságot küldjenek ki, amely az Ausztriával szemben fennálló háborús követelésekre vonatkozó igényeket felülvizsgálja. Értesülésünk szerint a szerződés tervezete sokban hasonlít a Németországgal kötött szerződés szövegével, ele a hajózásra vonatkozó záradékok nélkül, amelyek a német tárgyalások alatt sokáig késleltették a megegyezést. Lehet, hogy a javasla­ton még változások fognak történni, de mindkét állam részéről a szerződés mielőbbi aláírását várják. Ez meg is fog történni, mihelyt a háborús idő­ből származó követelések összegét megállapítják. Berlin, március 18. Német politikai körök­ben az a hir van forgalomban, hogy Marx kancel­lár Stresemann külügyminiszter kíséretében a leg­közelebbi napokban Bécsbe utazik. A kancellár utazása egyrészt viszonzása lesz a­­Seipel osztrák kancellár berlini látogatásának, egyúttal azonban beható tárgyalások lesznek kereskedelem-politikai kérdésekről és az új kereskedelmi szerződés vég­leges megszövegezéséről. Páris, marqius 18. A „Hotin“ jelentése szerint Montagu Norman, a Bank of England kormányzója több napig a francia fővárosban tar­tózkodott ahol fontos tárgyalásokat folytatott a frank érdekében megindult védelmi rendszabályok életbeléptetéséről. Páris, március 16. Washingtonból jelentik . A Fehér Ház köreiben úgy tudják, hogy Myron Herrick, Amerika párisi követe szikratávírón je­lentette az Egyesült­ Államoknak, hogy Francia­ország általa mond köszönetet Amerikának a pénz­ügyi segítségért és megá­lapítja, hogy a frank stabilizációja nem csak Franciaországnak, hanem Európának és Amerikának, sőt az­­ egész világnak elsőrendű érdeke. " 5 Róma, március 18. Az „Avanti“ értesülése szerint Morgan amerikai bankár, aki jelenleg Pá­riában tartózkodik, azzal a tervvel foglalkozik, hogy Olaszországba megy, hogy tárgyalásokat folytasson egy nagy amerikai kölcsönről, amelyet az olasz vízi erők kihasználására s a vasutak elektro­­mosítására fognak fordítani. Berlin, március 18. Az angol lapok ide­érkezett számai közlik azokat a politikai felté­teleket, amelyeket az angol és az amerikai kor­mány szabott Franciaország elé a frank alátámasz­­­ására szolgáló dollár- és sterling-hitel ellenében. A „Westminster Gazette“ szerint az amerikai kölcsön kedvéért Poincaré kénytelen volt meg­ígérni Washingtonban, hogy magáévá fogja tenni a jóvátételt szakértőbizottságnak a német pénzügy­reformokra vonatkozó javaslatait. A „Daily Mail“ közli, hogy Poincaré körvonalazta azokat az elve­ket, amelyek alapján " " hajlandó Angliával új antantot létesíteni . Ezek szerint Franciaország jóvátételként már csak hadikárainak megtérí­tését követeli és esetleg azt az összeget, amennyivel szövetségeseinek háborús köl­csönök fejében tartozik. A biztonság kérdésében azt kívánja Franciaország, hogy Németország tény­leg szereljen le, mielőtt a leszerelés ellenőrzését a népszövetségre ruháznák. Olyan szerződést kíván, amely kölcsönösen garantálná a határok sérthetet­lenségét, amint azt a népszövetség statútumai el­rendelik. Végül azt javasolja, hogy Anglia kössön védelmi szerződést Franciaországnak és Belgium­nak esetleges német támadás elleni védelmére. Zimmermann lesz Magyarország pénzügyi főbiztost Ninosics jugoszláv külügyminiszter a magyar kölcsönről. A Feleky Pekár-gör (Budapest, márc. 18. Az Új Kelet tudósí­tójától.) A „Pesti Napló” értesülése szerint Harding nem­­vállalja a s magyar főbiztosi tiszt­séget. Helyette Zimmermann ausztriai főbiztost szemelték ki főbiztosnak. A kisárszent állásfoglalása Belgrád, március 18. Ninosics külügymi­niszter Magyarország jóvátételi kötelezettségeiről a következőképen nyilatkozott: — A Magyarországba küldött nemzetközi delegációk megállapították, hogy Magyarország reparációs adósságait nem tudja fizetni, a bizott­ság megvizsgálta Magyarország fizetőképességét s a vizsgálat alapján két jóvátételi terv alakult ki. Az egyik Herberté, amely Magyarország összes jóvátételi kötelezettségeit ötmilliárd aranykoroná­ban kívánja megállapítani. A fizetési feltételek szerint Magyrország 1928-tól 1926-ig évi ötven­millió aranykoronát fizet, amelyet kétszázötven­millió aranykorona külföldi kölcsön garantálna. Az olasz terv a konszolidáció időpontját 1926-ra kontemplálja. A kisantant a tanácskozások kezdetén elv­ben amellett foglalt állást, hogy a magyar kor­mánynak meg kell kapnia a kölcsönt, mert egy állam pénzügyi rendjének hatása van a környező államokra is. A tervezet aláírása előtt Magyar­ország és a kisantant között több fontos kérdés­­ elintézést nyert. Magyarország kötelezte magát bizonyos szénszállításokra és vasúti anyagok leszál­lítására. A döntés után a jóvátételi bizottság ez év február 20-tól hozzájárult a magyar zálogjogok felfüggesztéséhez. Ez alatt a szén­szállítást leszál­lítva, Magyarország minden fizetési kötelezettség alól fel van mentve. A kisantant azt kívánja­, hogy gazdasági ellenőrző bizottságot küldjenek ki Magyarországba, amely a kölcsön felhasználást ellenőrizze. A kisantant a magyar kölcsönnel kettős feladatot oldott meg. Segítette Magyarországot a konszolidáció útján, egyszersmind megvédte saját érdekeit is. Tizennégy napra ítélték el Felekyt Budapest, március 1b. Irtj­k augusztusában Feleky Géza, a „Világ“ szerkesztője megtámadta lapjában Pekár Gyula akkori kultuszállamtitkárt, mert a Zbona-féle törvényszéki tárgyalás idején a nemzetgyűlésen kijelentette, hogy a nemzeti érzelmű ifjúságra százszorosan szüksége van az országnak és ennek az ifjúságnak vezére fféjjal. A ci£k amiatt Pekár rágalmazásért beperelte Felékyt. A budapesi Tábla ma tárgyalta az­­ ügyet, tanúként az akadémia Vojnits-bizottságának tagjai, Császár Elemér, Voj­­nick G­éza, Szász Károly és Ambrus Zoltán vol­tak beidézve. Az elnök felszólítja a feleket, hogy férfias nyilatkozattal intézzék el az ügyet. Feleky kijelenti, ha Pekár visszavonja Héjjan és Francia- Kissre vonatkozó glorifikáló kijelentéseit, hajlandó a legteljesebb elégtételre. Pekár erre azt felelte, hogy bér a keresztényi megbocsátás híve, ez eset­ben mégsem elégedhet meg egy puszta nyilatko­zattal. Foglalkozik Felekynek a kommünn alatti magatartásával. Feleky Pékár vádjaira kijelenti, hogy min­­­dig és mindenfajta gyilkosság ellen harcolt és a külügyminisztérium igazolóbizottsága a kommün után teljesen igazolta. Héjja at tipikus, megrögzött

Next