Uj Kelet, 1927. augusztus (10. évfolyam, 171-196. szám)

1927-08-16 / 184. szám

Kedd, 1927 augusztus 16 Fényesen sikerült a Haggibbor kerti ünnepélye Vasárnap délután zajlott le az Újságíróklub helyiségeiben a Haggibbor kerti ünnepélye, amely a legteljesebb erkölcsi és anyagi siker jegyében zárult. Az ünnepélyt gyermekdélután vezette be, amelynek keretén belül Gara Ákos, az ismert író konferált és mesélt az egybegyűlt apróságoknak. Gara kedves ötletekkel, bohó rögtönzésekkel fűszerezett tréfáit általános tet­széssel fogadta a hallgatóság. Ezután következett a tornaünnepély, amely szemet-lelket gyönyörködtető impozáns látványt nyújtott. Felvonult a Haggibbor hatvantagú tornászcsapata, amely előbb szabadgyakorlato­kat végzett kifogástalan precizitással, klasz­­szikus mozdulatokkal. A szabadgyakorlatok után, amelyeket zugó tapssal honorált a hatal­mas publikum, a tornászcsapat tagjai nyújtón, lovon és korláton szebbnél szebb mutatványo­kat, hajmeresztő produkciókat mutattak be. Ugyanakkor a Haggibbor birkózó­gárdájának tagjai Puchlapek Gyula állambiztonsági fel­ügyelő irányítása mellett. Különösen nagy tet­szést arattak a tornászok valóban bravúros mutatványai, de hálás közönsége akadt a bir­kózók küzdelmeinek is. A versenyszámok befejeztével az ad hoc összeállított zsűri a legjobban szereplő verseny­zőknek kiosztotta a Haggibbor tornaszakosztá­lyának elnöke, dr. Tischler Béla által felaján­­lott tiszteletdíjakat. A nagy aranyérmet Kele­men Imre, a Haggibbor tornaszakosztályának amatőr trénere kapta, aki szemkápráztató mu­tatványokat végzett, különösen a korláton és akinek odaadó tevékenysége jelentékeny mér­tékben járult hozzá a Haggibbor tornaszakosz­tályának fejlődéséhez. A díjakat dr. Tischler Béla, a tornaszakosztály elnöke és fáradhatat­lan szervezője nyújtotta át a versenyzőknek. A nagy­­ezüstérmet Márk Antal, a Haggibbor­­nak Páriából most hazatért tornásza kapta, aki a különböző tornaszereken valóságos akro­batamutatványokat végzett. Ugyancsak nagy ezüst érmet kapott Manz István, kis ezüst ér­met Klein Béla és Kardos István, bronz érme­ket pedig Schück József, Kappel Sándor, Glückmann Béla és Blum Sándor. A birkózók közül Zavorján Viktor és Matejovics Béla nagy ezüstöt, Vigh Sándor és Kizma Ferenc kis­­ezüstöt, Sipos, Salamon, Rinóczi és Dalári bron­­érmeket nyertek. A tornászcsapat tagjai a versenyszámok után gálákat mutattak be, általános tetszés mellett. Különösen zajos ovációban részesítették Kele­men Imre és Márk Antal produkcióit, de ki­jutott az ünneplésből dr. Tischler Bélának, a tornaszakosztály agilis elnökének is. A tornaszámok után kezdetét vette az ün­nepély vidám része. Az Újságíróklub kerthelyi­ségét erre az alkalomra színes lampionokkal diszítette fel és valóságos tündérkertté vará­zsolta az agilis rendezőség. Tréfás ötletek, bohó mulatságok hosszú sora szórakoztatta a hatal­mas számban megjelent közönséget, amelynek befogadására az Újságíróklub kerthelyisége és tágas klubhelyiségei elégtelennek bizonyultak. Óriási érdeklődés mellett és állandó izgalmak közepette zajlott le a szépségverseny, amelyből 12 ezer szavazattal Bernáth Olga került ki győztesként. Második Bernáth Iboly, harmadik Katona Böske lett. A táncversenyben az első­­ díjat a Bartha László—Hecht Duci, a második­­ díjat pedig az Eigler György—Hecht Éva pár­­­­nak ítélte oda a pártatlan zsűri. A férfi csúnya ú­­­sági versenyt, amely jelentős pontja volt az est programjának: Hirsch Béla pingpong baj­nok vitte el, heves küzdelem után, igen sok pályázó elöl. A műsorszámok után a késő reggeli órák­ban fesztelen, vidám hangulatban mulatott a publikum, amelyben Kolozsvár zsidó társadal­mának összes rétegei voltak képviselve. Az­­ ünnepély kifogástalan rendezéséért és sik.- j jéért minden bizonnyal a Haggibbor vigalmi-­­ bizottságát és annak vezetőjét Lichtmann Aladár ■ bankigazgatót, Heller Károlyt és Radó Ernőt , illeti elismerés. Mélyen leszállított áron Coolidge elnök, ha megmarad is ismeretes elha­tározása mellett, nem fogja magát a jövő évi válasz­tásokon jelöltetni, ami erősen megjavította a demo­krata párt esélyeit Ennek ellenére a közvélemény nagyobbik része nem hisz a demokraták győzelmé­ben, pedig ennek a pártnak a vezére maga Alfred E. Smith, Newyork állam kormányzója, aki már az előző választásokon is legkomolyabb ellenfele volt Coolidgenak. Smith nagyon népszerű ember, hervad­hatatlan érdemei vannak különösen a newyorki bű­nözők megfékezése körül és mégis aligha lesz belőle Amerika elnöke. Smithnek ugyanis négy olyan bűne van, amelyek közül mindjárt az első is olyan, amit az Egyesült­ Államok szavazóinak többsége soha nem bocsáthat meg neki. Smith — newyorki. Már­pedig Newyorkon kívül az Unió gazdasági fővárosát egy­általán nem tekintik amerikainak és mindenütt gya­nakvással fogadnak mindent, ami newyorki. Ennek a szívós harcnak volt egyik kö­vetkezménye az is, hogy a bevándorlók százalékos korlátozását törvénybe ik­tatták. Az óriási város ellenségei ugyanis azzal érveltek, hogy minél kevesebb bevándorló jön Amerikába, annyival kevesebb idegen lesz Newyorkban , any­­nyival hamarabb elveszti idegen jellegét és válik amerikai várossá. Hamburg és Liverpool külvárosai A vérbeli amerikai csak Liverpool és Hamburg külvárosának nézi Newyorkot. Alig van Ameri­kában népszerűbb törvény, mint a bevándorlást kor­látozó, ami az idegenekről való országos véleményt eléggé mutatja. E törvénynek a közvéleményben való gyökeredzését láthatjuk a megszavazás körül­ményeiből is ; az alsóházban 5:1 arányban voltak mellette 1924-ben, a szenátusban 8:1 arányban. A newyorkgyűlöletben az az érdekes, hogy New­york állam számos demokratapárti politikusa és vá­lasztója részéről is megnyilatkozik. Ezek a demo­kraták, akik főképen az állam északi részeiből valók, mit sem akarnak tudni az államuk területén lev tulkalmasodott városról. Arról is nevezetesek ezek a Newyork állambeli politikusok, hogy valamennyien „szárazok”1 és mindnyájan ellenségei a Tammany Hall-nak, Newyork híres hatalmi pártszövetségének.­ ­ Ami bűn Amerikában A köztársasági párrt legerősebb ellenfele tehát meglehetősen megterhelve áll a harc előtt. New­yorki származásán kívül még a következő három nagy hibáját emlegetik az ellenfelei: Smith kor­mányzó „nedves“, azután katholikus és végül a Tammany Hall hűséges szolgája. A „nedvesség“ még mindig erős tehertétel Amerika nagy politikusainál, mert az alkoholtilalom kérdésében mind a republi­kánus, mind a demokrata párt kebelében hiányzik az egységes állásfoglalás. Itt is, ott is vannak szeszpártiak és szeszellenesek. Még a déli államok mutatnak legzavartalanabb képet ebben a tekintet­ben, ezek túlnyomóan szárazak. Smith kormányzó katolikussága ellen az a jól kiszámított ér­v, hogy egy katolikus elnök nem Amerikának, hanem egyházának parancsait és ér­dekei alapján járna el, vagyis rajta keresztül Róma dirigálná az Egyesült­Államokat. A Tammany Hall hűséges emberének lenni a déli államok demokratáinak szemében helyrehozhatatlan bűn, már­pedig Smith kormány­zót a newyorki demokraták, azaz a Tammany Hall emberei választották meg és viszik előre. A Tammany Hall A Tammany Hall már a híres 1912-iki elnök­választási mozgalmaknál is szerepelt és elnökjelölt­jének bukása miatt került akkor előtérbe Woodrow Wilson. Abban az időben ugyanis a Roosevelt és Taft civódása miatt kettéhasadt republikánus párt fölött győzedelmi kilátásaik voltak a demokratáik­nak. A legtöbb reménysége Champ Clarknek le­hetett, miután Byran kilátásai a 10. „balot“ után erősen hanyatlottak. Byran politikai és személyes jóbarátja volt Champ Clarknek és melléje állt. Már csaknem bizonyosnak látszott ezért Champ Clerk elnöksége, amikor a Tammany Hall emberei, akik eddig egy ohiói szenátort támogattak, hirtelen átmentek Champ Clark táborába. Byran erre tüstént megfordult. Híressé vált be­szédet tartott, hogy olyan jelöltet, akit a Tammany Hall, tehát a newyorki demokraták akarnak, nem támogathat, így nyomult előtérbe Woodrow Wilson neve. Byran nemcsak, hogy Wilsonra szavazott, hanem minden hozzá közel álló delegátust rávett, hogy ők is Wilsonra adják szavazatukat, így jutott el Wilson a Tammany Hall elleni gyűlöletből a benevezésig és így választódott meg elnökké. Az 1924-iki konventen még jobban megnyilvá­nult a Newyork elleni bizalmatlanság, pedig ez a gyűlés magában Newyorkban zajlott le. Az egész newyorki lakosság és sajtó bizonyos volt Smithnek, a demokrata párt legkedvesebb fiának jelölésében. Ez a newyorki elbizakodottság azonban felpaprikázta a déli és nyugati delegátusokat, élesen állást fog­­laltak Newyork embere ellen, ami viszont a new­­yorkiakat bőszítette fel. Kigúnyolták a „falusi sza­marakat“, hogy elmaradottságukban gyűlölködnek a város magasabbrendű jelöltje ellen. Ezeket a Smith­­ellenes kiküldötteket a gyűlésteremben nyilvános szidalmakkal, ócsárlásokkal illették, sőt e „kieks“­­nek gúnyolt delegátusok az utcán is a gyalázkodá­­sok özönének voltak kitéve. Az eredmény ismét egy háttérben levő politikus jelölése lett, aki azonban a választásokon elbukott. A „Newyork Herald“ a napokban azt írta, hogy a Newyork elleni izgalom inkább emelkedik meg, nemhogy csökkenne. Ez azt jelenti, hogy Newyork állam kiváló kormányzója megint csak eleshetik az elnökségtől. Hiába minden, Amerika gyűlöli és ide­gennek tartja a saját legnagyobb városát. Amerika — Newyork ellen ■fg^fEgé tisztit, egyben rabi-­­ ját mélymentesíti Miff A Claf ÚJ KELET A német belügyminiszter bécsi útjának célja a csatlakozási mozgalom megerősítése (Bécs, augusztus 15. Az Új Kelet tudósítójá­tól.) Közölte az Új Kelet, hogy Grzezinski porosz belügyminiszter a napokban repülőgépen Bécsbe utazott. A német birodalmi államférfi bécsi utazásának célja felől a legkülönbözőbb kombinációk merültek föl. Titokzatossá tette a látogatást különösen az a körülmény, hogy úgy a német követség, mint a bécsi hivatalos körök szigorúan titkolták Grzezinski érkezésének célját. A német belügyminiszter bécsi utazásának igazi céljairól beavatott forrásból a következő­ket közük: Grzezinski politikai misszióval ment Bécsbe és pedig a birodalmi kormány tudtával. Német­ország vezető férfiait ugyanis aggodalommal tölti el az a szakadás, amelyet a júliusi események idéztek elő Ausztria lakosságában. Németország politikusai nemcsak attól tartanak, hogy ezek az események hosszú időkre visszavetették Ausztria konszolidációját, hanem azt hiszik, hogy a csatlakozási mozgalom teljesen megbénul. A német belügyminiszternek tehát az volt a megbízatása, hogy informálódjon, milyen alapon lehetne a kormánytöbbbség és az ellenzék között közeledést létrehozni. Grzezinskit azért találták különösen alkalmasnak erre a misszióra, mert őmaga a német szociáldemokrata párt jobb szárnyához tartozik és mint Berlin egykori rendőrfőnöke, később pedig mint belügyminisz­ter, nemcsak a munkásság bizalmát szerezte meg, hanem a köztársasági polgárságét is. Grzezinski ma a legnépszerűbb államférfiak egyike, akinek nagy súlya van Ausztriában is. Általában azt hiszik, hogy a német belügy­miniszter közvetítő szerepe sikerrel fog járni.

Next