Uj Kelet, 1927. augusztus (10. évfolyam, 171-196. szám)
1927-08-16 / 184. szám
Kedd, 1927 augusztus 16 Fényesen sikerült a Haggibbor kerti ünnepélye Vasárnap délután zajlott le az Újságíróklub helyiségeiben a Haggibbor kerti ünnepélye, amely a legteljesebb erkölcsi és anyagi siker jegyében zárult. Az ünnepélyt gyermekdélután vezette be, amelynek keretén belül Gara Ákos, az ismert író konferált és mesélt az egybegyűlt apróságoknak. Gara kedves ötletekkel, bohó rögtönzésekkel fűszerezett tréfáit általános tetszéssel fogadta a hallgatóság. Ezután következett a tornaünnepély, amely szemet-lelket gyönyörködtető impozáns látványt nyújtott. Felvonult a Haggibbor hatvantagú tornászcsapata, amely előbb szabadgyakorlatokat végzett kifogástalan precizitással, klaszszikus mozdulatokkal. A szabadgyakorlatok után, amelyeket zugó tapssal honorált a hatalmas publikum, a tornászcsapat tagjai nyújtón, lovon és korláton szebbnél szebb mutatványokat, hajmeresztő produkciókat mutattak be. Ugyanakkor a Haggibbor birkózógárdájának tagjai Puchlapek Gyula állambiztonsági felügyelő irányítása mellett. Különösen nagy tetszést arattak a tornászok valóban bravúros mutatványai, de hálás közönsége akadt a birkózók küzdelmeinek is. A versenyszámok befejeztével az ad hoc összeállított zsűri a legjobban szereplő versenyzőknek kiosztotta a Haggibbor tornaszakosztályának elnöke, dr. Tischler Béla által felajánlott tiszteletdíjakat. A nagy aranyérmet Kelemen Imre, a Haggibbor tornaszakosztályának amatőr trénere kapta, aki szemkápráztató mutatványokat végzett, különösen a korláton és akinek odaadó tevékenysége jelentékeny mértékben járult hozzá a Haggibbor tornaszakosztályának fejlődéséhez. A díjakat dr. Tischler Béla, a tornaszakosztály elnöke és fáradhatatlan szervezője nyújtotta át a versenyzőknek. A nagyezüstérmet Márk Antal, a Haggibbornak Páriából most hazatért tornásza kapta, aki a különböző tornaszereken valóságos akrobatamutatványokat végzett. Ugyancsak nagy ezüst érmet kapott Manz István, kis ezüst érmet Klein Béla és Kardos István, bronz érmeket pedig Schück József, Kappel Sándor, Glückmann Béla és Blum Sándor. A birkózók közül Zavorján Viktor és Matejovics Béla nagy ezüstöt, Vigh Sándor és Kizma Ferenc kisezüstöt, Sipos, Salamon, Rinóczi és Dalári bronérmeket nyertek. A tornászcsapat tagjai a versenyszámok után gálákat mutattak be, általános tetszés mellett. Különösen zajos ovációban részesítették Kelemen Imre és Márk Antal produkcióit, de kijutott az ünneplésből dr. Tischler Bélának, a tornaszakosztály agilis elnökének is. A tornaszámok után kezdetét vette az ünnepély vidám része. Az Újságíróklub kerthelyiségét erre az alkalomra színes lampionokkal diszítette fel és valóságos tündérkertté varázsolta az agilis rendezőség. Tréfás ötletek, bohó mulatságok hosszú sora szórakoztatta a hatalmas számban megjelent közönséget, amelynek befogadására az Újságíróklub kerthelyisége és tágas klubhelyiségei elégtelennek bizonyultak. Óriási érdeklődés mellett és állandó izgalmak közepette zajlott le a szépségverseny, amelyből 12 ezer szavazattal Bernáth Olga került ki győztesként. Második Bernáth Iboly, harmadik Katona Böske lett. A táncversenyben az első díjat a Bartha László—Hecht Duci, a második díjat pedig az Eigler György—Hecht Éva párnak ítélte oda a pártatlan zsűri. A férfi csúnya úsági versenyt, amely jelentős pontja volt az est programjának: Hirsch Béla pingpong bajnok vitte el, heves küzdelem után, igen sok pályázó elöl. A műsorszámok után a késő reggeli órákban fesztelen, vidám hangulatban mulatott a publikum, amelyben Kolozsvár zsidó társadalmának összes rétegei voltak képviselve. Az ünnepély kifogástalan rendezéséért és sik.- j jéért minden bizonnyal a Haggibbor vigalmi- bizottságát és annak vezetőjét Lichtmann Aladár ■ bankigazgatót, Heller Károlyt és Radó Ernőt , illeti elismerés. Mélyen leszállított áron Coolidge elnök, ha megmarad is ismeretes elhatározása mellett, nem fogja magát a jövő évi választásokon jelöltetni, ami erősen megjavította a demokrata párt esélyeit Ennek ellenére a közvélemény nagyobbik része nem hisz a demokraták győzelmében, pedig ennek a pártnak a vezére maga Alfred E. Smith, Newyork állam kormányzója, aki már az előző választásokon is legkomolyabb ellenfele volt Coolidgenak. Smith nagyon népszerű ember, hervadhatatlan érdemei vannak különösen a newyorki bűnözők megfékezése körül és mégis aligha lesz belőle Amerika elnöke. Smithnek ugyanis négy olyan bűne van, amelyek közül mindjárt az első is olyan, amit az Egyesült Államok szavazóinak többsége soha nem bocsáthat meg neki. Smith — newyorki. Márpedig Newyorkon kívül az Unió gazdasági fővárosát egyáltalán nem tekintik amerikainak és mindenütt gyanakvással fogadnak mindent, ami newyorki. Ennek a szívós harcnak volt egyik következménye az is, hogy a bevándorlók százalékos korlátozását törvénybe iktatták. Az óriási város ellenségei ugyanis azzal érveltek, hogy minél kevesebb bevándorló jön Amerikába, annyival kevesebb idegen lesz Newyorkban , anynyival hamarabb elveszti idegen jellegét és válik amerikai várossá. Hamburg és Liverpool külvárosai A vérbeli amerikai csak Liverpool és Hamburg külvárosának nézi Newyorkot. Alig van Amerikában népszerűbb törvény, mint a bevándorlást korlátozó, ami az idegenekről való országos véleményt eléggé mutatja. E törvénynek a közvéleményben való gyökeredzését láthatjuk a megszavazás körülményeiből is ; az alsóházban 5:1 arányban voltak mellette 1924-ben, a szenátusban 8:1 arányban. A newyorkgyűlöletben az az érdekes, hogy Newyork állam számos demokratapárti politikusa és választója részéről is megnyilatkozik. Ezek a demokraták, akik főképen az állam északi részeiből valók, mit sem akarnak tudni az államuk területén lev tulkalmasodott városról. Arról is nevezetesek ezek a Newyork állambeli politikusok, hogy valamennyien „szárazok”1 és mindnyájan ellenségei a Tammany Hall-nak, Newyork híres hatalmi pártszövetségének. Ami bűn Amerikában A köztársasági párrt legerősebb ellenfele tehát meglehetősen megterhelve áll a harc előtt. Newyorki származásán kívül még a következő három nagy hibáját emlegetik az ellenfelei: Smith kormányzó „nedves“, azután katholikus és végül a Tammany Hall hűséges szolgája. A „nedvesség“ még mindig erős tehertétel Amerika nagy politikusainál, mert az alkoholtilalom kérdésében mind a republikánus, mind a demokrata párt kebelében hiányzik az egységes állásfoglalás. Itt is, ott is vannak szeszpártiak és szeszellenesek. Még a déli államok mutatnak legzavartalanabb képet ebben a tekintetben, ezek túlnyomóan szárazak. Smith kormányzó katolikussága ellen az a jól kiszámított érv, hogy egy katolikus elnök nem Amerikának, hanem egyházának parancsait és érdekei alapján járna el, vagyis rajta keresztül Róma dirigálná az EgyesültÁllamokat. A Tammany Hall hűséges emberének lenni a déli államok demokratáinak szemében helyrehozhatatlan bűn, márpedig Smith kormányzót a newyorki demokraták, azaz a Tammany Hall emberei választották meg és viszik előre. A Tammany Hall A Tammany Hall már a híres 1912-iki elnökválasztási mozgalmaknál is szerepelt és elnökjelöltjének bukása miatt került akkor előtérbe Woodrow Wilson. Abban az időben ugyanis a Roosevelt és Taft civódása miatt kettéhasadt republikánus párt fölött győzedelmi kilátásaik voltak a demokratáiknak. A legtöbb reménysége Champ Clarknek lehetett, miután Byran kilátásai a 10. „balot“ után erősen hanyatlottak. Byran politikai és személyes jóbarátja volt Champ Clarknek és melléje állt. Már csaknem bizonyosnak látszott ezért Champ Clerk elnöksége, amikor a Tammany Hall emberei, akik eddig egy ohiói szenátort támogattak, hirtelen átmentek Champ Clark táborába. Byran erre tüstént megfordult. Híressé vált beszédet tartott, hogy olyan jelöltet, akit a Tammany Hall, tehát a newyorki demokraták akarnak, nem támogathat, így nyomult előtérbe Woodrow Wilson neve. Byran nemcsak, hogy Wilsonra szavazott, hanem minden hozzá közel álló delegátust rávett, hogy ők is Wilsonra adják szavazatukat, így jutott el Wilson a Tammany Hall elleni gyűlöletből a benevezésig és így választódott meg elnökké. Az 1924-iki konventen még jobban megnyilvánult a Newyork elleni bizalmatlanság, pedig ez a gyűlés magában Newyorkban zajlott le. Az egész newyorki lakosság és sajtó bizonyos volt Smithnek, a demokrata párt legkedvesebb fiának jelölésében. Ez a newyorki elbizakodottság azonban felpaprikázta a déli és nyugati delegátusokat, élesen állást foglaltak Newyork embere ellen, ami viszont a newyorkiakat bőszítette fel. Kigúnyolták a „falusi szamarakat“, hogy elmaradottságukban gyűlölködnek a város magasabbrendű jelöltje ellen. Ezeket a Smithellenes kiküldötteket a gyűlésteremben nyilvános szidalmakkal, ócsárlásokkal illették, sőt e „kieks“nek gúnyolt delegátusok az utcán is a gyalázkodások özönének voltak kitéve. Az eredmény ismét egy háttérben levő politikus jelölése lett, aki azonban a választásokon elbukott. A „Newyork Herald“ a napokban azt írta, hogy a Newyork elleni izgalom inkább emelkedik meg, nemhogy csökkenne. Ez azt jelenti, hogy Newyork állam kiváló kormányzója megint csak eleshetik az elnökségtől. Hiába minden, Amerika gyűlöli és idegennek tartja a saját legnagyobb városát. Amerika — Newyork ellen ■fg^fEgé tisztit, egyben rabi- ját mélymentesíti Miff A Claf ÚJ KELET A német belügyminiszter bécsi útjának célja a csatlakozási mozgalom megerősítése (Bécs, augusztus 15. Az Új Kelet tudósítójától.) Közölte az Új Kelet, hogy Grzezinski porosz belügyminiszter a napokban repülőgépen Bécsbe utazott. A német birodalmi államférfi bécsi utazásának célja felől a legkülönbözőbb kombinációk merültek föl. Titokzatossá tette a látogatást különösen az a körülmény, hogy úgy a német követség, mint a bécsi hivatalos körök szigorúan titkolták Grzezinski érkezésének célját. A német belügyminiszter bécsi utazásának igazi céljairól beavatott forrásból a következőket közük: Grzezinski politikai misszióval ment Bécsbe és pedig a birodalmi kormány tudtával. Németország vezető férfiait ugyanis aggodalommal tölti el az a szakadás, amelyet a júliusi események idéztek elő Ausztria lakosságában. Németország politikusai nemcsak attól tartanak, hogy ezek az események hosszú időkre visszavetették Ausztria konszolidációját, hanem azt hiszik, hogy a csatlakozási mozgalom teljesen megbénul. A német belügyminiszternek tehát az volt a megbízatása, hogy informálódjon, milyen alapon lehetne a kormánytöbbbség és az ellenzék között közeledést létrehozni. Grzezinskit azért találták különösen alkalmasnak erre a misszióra, mert őmaga a német szociáldemokrata párt jobb szárnyához tartozik és mint Berlin egykori rendőrfőnöke, később pedig mint belügyminiszter, nemcsak a munkásság bizalmát szerezte meg, hanem a köztársasági polgárságét is. Grzezinski ma a legnépszerűbb államférfiak egyike, akinek nagy súlya van Ausztriában is. Általában azt hiszik, hogy a német belügyminiszter közvetítő szerepe sikerrel fog járni.