Uj Kelet, 1929. november (12. évfolyam, 242-263. szám)
1929-11-05 / 245. szám
Kedd, 1929 november 5 adó Színház — Stramer S. Amerikából visszaérkezett társulata játszik tövembe» 4, 5, 6, 7-én ARADON (a Városi Színházban)»vembe» 9, 10-én Déván tövembe» 11, 12, 13-in ALBA-JULIAN ÚJ KELET Vilmos excsászár két házassága intimitások a volt német császár családi életéből A napokban érdekes könyv jelenik meg Irl Reissner drezdai könyvkiadó vállalat adásában. A könyv II. Vilmos volt néet császár két házasságáról mond el éreeces intimitásokat, ezenfelül azonban integy kiegészítése Emil Ludvig hírcsászár-életrajzának, amely az 1918-as esélyekkel fejeződik be. A könyv szerzőjem nevezi meg magát, a kiadó azonban legaulyózza, hogy egy neves német polios írta a könyvet, aki teljesen be van ratva a császári ház intimitásaiba és akigutóbb Hindenburg környezete címen nagy feltűnést keltő könyvet. Most egjelent könyvének címe : II. Vilmos és ermina. _ _ # A könyv szerzője megállapítja, hogy mikor Bismarck azt írta, hogy II. Vilmos erős szexualitást és a misztikum iránti islamot II. Frigyes Vilmostól örökölte, sőr a szexuállitásra vonatkozó állításain tévedett. Mert bármennyire is ízlétlenség volna ma még Vilmos excsászár ízében erről a kérdésről részleteket nyilosságra hozni, annyit meg lehet állítani, hogy a volt császárnak az érsékig sohasem volt fő jellemvonása. Az az rés, amelyek Görtz, Morosini és Zeppel-Aschhausen grófnőkhez fűzte, inkább rokonszenv, semmint a szerelem érzése élt és hasonló volt a viszonya Elisabeth Judttal is. Ha Auguszta császárné mégis székeny volt, az elsősorban abban leli agyarázatát, hogy házasságkötése után marosan tudomására jutott Hermann Jamarck kijelentése, amelyet főúri körben tett. — Ha azt akarjuk, hogy a császár rugodtan és jól végezze uralkodói teenjit, akkor gondoskodnunk kell részére etresszekről. Az ötvenedik év küszöbén a császár és Sszárné között mélyreható ellentétek köttek ki, amelyek azonban inkább ellemi meg nem értésből származtak, Ilmos császár nagy emlékezőtehetséggel ndelkezett és minden egyformán érde■Ite. Ezzel szemben Auguszta, aki soham volt különösebben tehetséges, egyáltán nem érdeklődött semmi iránt es vetlen újság kivételével nem olvasott mmit. Ehez járult még, hogy amikor ag ynevezett „Halleluja-nének“ a császárnébb barátnői, mint udvarhölgyek keltötték huszonötödik szolgálati évüket a császár fiatalabb udvarhölgyekkel arta helyüket betölteni, a császárné legékesebben tiltakozott e terv ellen és gül is diadalmaskodót akarata. A háború azonban ismét közel hoztamáshoz a császárt és császárnét. Vilmos cár ezekben a napokban csakis felesénél talált teljes megértésre. Auguszta II 1917-ben tisztában volt azzal, hogy császár Ludendorff, diktatúrája alatt vived. II. Vilmos és Auguszta Viktoria yformán gyűlölték a diktátort és érezték egy szerencsétlenségbe dönti őket és azsígot. Már 1915-ben egy alkalommal kiáltott fel a császár Ludendorffal pcsolatban: — Már megint a nyakamra hozzák est utálatos őrmester- ivadékot! Érdekes, hogy a császárné a legnehebb napokban ösztönszerűleg jobban magáta a végzetet, mint a sokkal tehetebb császár. Amikor I. Vilmos 1918. vvnber 9-én Spából azt táviratozta neki, gy el akarja hagyni Németországot, a párné azt táviratozta vissza: Maradj a helyeden, amint én is maA császár azonban nem fogadta meg ezt a tanácsot, hanem egy nappal később elhagyta a helyét. A császárnét már 1918. őszén szélütés érte, Amerongenben pedig hónapról-hónapra rosszabbodott a szívbaja, míg 1921. április 11-én kiszenvedett az utolsó német császárné. A könyv második része Vilmos excsászár második házasságával foglalkozik. Vilmos excsászárnak 1922-ben — a könyv szerint — Hermina hercegnő tizenhároméves fia levelet írt és ez volt az erső kapcsolat közöttük. Aránylag gyorsan ment minden és bár Hermina hercegnő többször is aggodalmának adott kifejezést a volt császár előtt, hogy nem fogja tudni pótolni Auguszta császárnét, aki negyven évig volt Vilmos oldalán, az excsászár mégis boldogan kötötte meg második házasságát és a doorni remete örült, amikor Hermina hercegnő három napos gondolkodás után kimondta az igent. Argetoianu választott a nemzetközi bank és a liberális párt között Miután a nemzetközi bankot választotta, ki fog lépni a liberális pártból, de továbbra is támogatni fogja a pártot Bucuresti-Bukarest, november 4. A hét folyamán Bukarestben, Bratianu Vintila lakásán értekezlet volt a liberális párt vezetői között. Ezen az értekezleten Bratianu Vintila ismételten leszögezte azt az álláspontját, hogy Argetoianunak választani kell a Societatea Bancara Romana és a liberális párt között. A jelenlévő vezetők hiába igyekeztek Bratianu Vintilát elhatározásának megmásítására birni. Ennek következményeképest most már bizonyos, hogy Argetoianu kilépése, amelyet levélileg hozott a liberális párt vezérének tudomására, de amelyet Bratianu Vintila nem fogadott el, befejezett ténnyé válik. Argetoianu formálisan kiválik a liberális pártból, szándéka azonban az, hogy a liberálisokat párton kívül is támogassa. Argetoianu Ducával és a liberális párt más néhány haladott szellemű vezérével akar kollaborálni a párt új programjának kidolgozását illetően. Ez a program a prin noi in sine helyett liberálisabb szellemű gazdaságpolitikát van hivatva intonálni a liberális pártban. Argetoianu, mint az fentebbiekből ki i tűnik, egy új liberalizmust akar meghonosítani a pártban. Argetoianuval azonban szemben állanak Tancred Constantinescu egyrészt és Stelian Popescu másrészt. Mindketten Bratianu Vintila törhetetlen csatlósainak vallják maguikat, akik azt követelik, hogy a liberális párt vezérének személyét és programját érintetlenül kell meghagyni. Vajda és Madgearu napok óta tárgyalnak a kormányban fennálló ellentétektása érdekében Mania a többségi képviselőknek kijelentette, hogy nincs nézeteltérés a kormányban és hogy az átszervezés rövidesen megtörténik Bucureşti-Bukarest, november 4. Ma délelőtt Anghelescu kamarai elnök vezetése mellett a többségi képviselők egy delegációja kereste fel Maniu miniszterelnököt, akit ismételten teljes bizalmukról, szeretetükről és ragaszkodásukról biztosítottak. A miniszterelnök a delegációnak adott válaszában leszögezte, hogy a kormányon belül semmilyen nézeteltérés nem forog fenn és a kormány átszervezése rövid időn belül megtörténik, az ország érdekeinek szemelőtt tartása jegyében. A nemzeti parasztpárt november 10-én nagyszabású bankett keretében fogja megünnepelni a párt uralomra jutásának tíz éves évfordulóját. A párt nagyszabású demonstrációvá tervezi kiszélesíteni ezt a bankerert, amelynek hivatása az, hogy a kormány és pártja erejét demonstrálja kifelé. A kormányon belüli személyi ellentétek nagyjából elsimultak és a miniszterek között helyre állt az a néhány hétig nélkülözött személyi kontaktus, amely a kormány egyes tagjai között már a lupényi katasztrófa óta szünetelt. Csupán Sunisa és Popovics személye körül vannak még bizonyos ellentétek. Az erdélyi képviselők ugyanis ragaszkodnak az igazságügyminiszter távozásához s azzal érvelnek, hogy a parlament és a kormány harmonikus együttműködését nem lehet elképzelni akkor, midőn a kormány egyik tagja a parlamenti képviselők jelentékeny részének bizalmát nem élvezi. Másrészről a nemzetiparasztpárti képviselők követelik, hogy Popovics Mihálynak ismét szorítsanak helyet a kormányban. A még fennálló ellentétek eliminálására vonatkozólag Vaida és Madgearu folytatnak egymással már napok óta tárgyalásokat. Petrovics professzor Tumaszeverinben előadást tartot a politikai helyzetről. A volt avereseánus miniszter, akit nemrégen választottak meg a nemzeti paraszt párt listájában képviselőnek, kijelentette, hogy Maniu felhatalmazta őt annak közlésére, miszerint teljesen légből kapott állítás az, mintha a kormány helyzete megrendült volna. A kormány még sokáig fogja az állam ügyeit vezetni, minden egyéb hír ellenzéki koholmány. Munkában a Palesztinába küldött angol vizsgálóbizottság Keresztkérdések pergőtüzében a palesztinai rendőrség helyettes parancsnoka Beigazolódott, hogy a főmufti szervezte meg a zavargásokat és minden eshetőségre elkészülve a zavargások előtt Szíriába szóló útlevéllel szerelte fel magát vában dúltak. Jeruzsálem, november 4. (Az LH Kelet tudósítójától). Néhány nappal ezelőtt beszámoltunk arról, hogy az angol parlamenti vizsgálóbizottság megkezdte munkáját Palesztinában. A megnyitó ülés után, amely a nyilvánosság előtt zajlott le és amelyen Sir Walter Shaw, a bizottság elnöke, a megegyezés szükségességét hangsúlyozta, hétfőn megkezdte a bizottság tulajdonképeni munkáját. A bizottság a vámház nagytermében tartja üléseit, amelyek bizalmasak. Hosszas tárgyalások után megengedték négy újságírónak, hogy a zsidó arab-angol és egyéb sajtó képviesletében, az üléseken részt vehessenek. Az első ülést Saunders őrnagynak, a palesztinai rendőrség helyettes parancsnokának kihallgatása töltötte ki, aki az országból beérkezett rendőri jelentések alapján, általános szemléltető képet nyújtotta az eseményekről. Saunders őrnagy előadásából világosan megállapítható volt, hogy a palesztinai kormány és a rendőrhatóságok nyugodtan hagyták, hogy az események meglepetésszerűen törjenek rájuk és az országra. A történtek teljesen készületlenül találták a kormányt és az összes alárendelt hatóságokat, úgy, hogy a rendőri intervenció csak akkor vált lehetségessé, midőn a zavargások mára— Augusztus 23-án — mondotta Saunders őrnagy — azon a végzetes napon tehát, amelyen az arab támadások kezdetüket vették, a damaszkusi kapunál mindössze két lovasrendőr volt található. Ez a két ember a Moséből kitóduló arab tömeggel szemben teljesen tehetetlen volt. Midőn már a zavargások jónéhány órája tartottak, csak akkor kapta meg a rendőrség az utasítást, hogy fegyverét használhatja a zavargókkal szemben. Az őrnagy a zsidók vitézségét dicsérte, akik saját erejükből és minden hatósági támogatás nélkül verték vissza a Mea Shearim negyed ellen intézett az arab attakokat. Vallomásának további során, majd az ezt követő izgalmas keresztkérdésekre adott válaszában azokról a körülményekről beszélt az őrnagy, amelyek a kilengések folytatását megakadályozták, majd a kormányintézkedésekre vonatkozólag adott felvilágosításokat. A zsidók lefegyverzésére vonatkozó utasítás csak szóbeli parancs volt, amelyet azután adott ki a kormány, miután meggyőződött arról, hogy a katonaság „bizonyos mértékig” már védelmet nyújt a lakosságnak. A keresztkérdések során Stocker ügyvéd az arab exekutive tisztviselője, igyekezett kimutatni, hogy a zsidók felelősek a Siralomfal körül keletkezett agitációkért. A tisabeavi ifjúsági felvonulást úgy állította be, mintamely igen fontos kihatással volt az események további alakulására. Sir Boyd Merriman, a cionista exekutive képviselője, az őrnagy szeme elé tárta a rendőrség bűnösségéről szóló bizonyítékokat. Saunders őrnagy az eléje tárt bizonyítékok hatása alatt kénytelen volt beismerni, hogy a kormányzóság épületének balkonjáról igen sokan nézték végig a damaszkusi kapunál történt arab támadásokat. Ugyancsak kénytelen volt beismerni, hogy azokat a zsidókat, akik tagjai voltak a polgárőrségnek, lefegyverezték, bár szükség volt az emberekre. Sir Merriman igyekezett ezután kimutatni, hogy a támadásokat ha nem is egymaga készítette elő mindenütt, de mindenesetre a főmufti szervezte meg. A kormány képviselője, Mr. Preeci Merriman kérésére megígérte, hogy utána fog nézni annak, várjon a főmufti csakugyan kért közvetlenül a zavargások kitörése előtt vízumot Szíriába? Sir Merriman felolvasott egy nablusi rendőri jelentést,amely szerint egy a főmufti aláírásával ellátott levél szólította fel az arabokokat arra, hogy vonuljanak augusztus 23-án Jeruzsálembe a zsidók elleni harcra.