Új Kelet, 1930. február (13. évfolyam, 27-49. szám)

1930-02-01 / 27. szám

Ára 3 lei H 3 EII­ évfolyam * szám. 27 -§ 244716/929 5­ . mon £ 7 ! JL 1 *K«rkeszté*éif >W 1930. Február 1 . • »**' « Szombat agap mm jmmot wvhhmmbmb mbmi .» -==■==!- TTV V Ilik- ■i'iP' ^ '““■“ä5“ ■N­ n IiIif «ittalak «tinnyonását tűk a |HL_J|­JB&Bf fiPlIjl - *do‘*Aí <»•» farrá* Mgjelölésével eageAJttk ■■»WWr MP «HAI ° Efield* alá* pénzt»«.) ■eg. _,______ _____ a Egy évre 10 dollár. Kéziratokat nem küldünk vissza át ■■■MMH^M«MBaMa«ilMpiSPipa­j^­­1 Hirdetések ZETESi ARAK "****• — —— isiié 1,1 A bukott spanyol diktátor A diktatúrákról mindig utólag derül rá, hogy gyengék voltak. Most, hogy Primo de Rivera is lemondott, —s utó­­lag mindenki szívesen állapítja meg, hogy ez nem is történhetett másként: a spanyol diktatúrának, illetőleg dik­tátornak nem volt semmi erkölcsi lét­­­jogosultsága. Most derül ki, hogy a diktatúrák születése és halála nem is egyéni ,vagy társadalmi erőviszonyok eredőjéből származik, hanem bizonyos szuggesszciók velejárója, amelyek ké­sőbb alakulnak át szükségszerű té­nyekké. Primo de Rivera egy csúfos vereség­nek köszönhette hat év előtti győzele­mét, amellyel sikerült magához ragad­­­nia az államhatalom gyeplőjét és ve­­zetését ,mely hatalom és mely gyeplő akkor gazdátlanul hevert a spanyolor­szági anarchia hínárjában. A spanyol generális számvetése akkoriban nagyon egyszerű volt: ahol mindenki ural­kodni akar, ott legkönnyebb egynek uralkodni. Csak néhány snájdig tiszt kell hozzzá, néhány ágyú és néhány frázis. Az ágyuknak moder­neknek kell lenniök, a tiszteknek ha­szonlesőknek s a frázisoknak hazafia­saknak.­­ D i Primo de Rivera jól számított s ez a számitó képessége még most, bukása után is érdemessé teszi őt arra, hogy bi­zonyos államférfim vonást ne tagad­junk meg tőle. Különben is bukott dik­tátorokat egészen illetlen dolog — utó­lag e— gyalázni. Primo de Riveraval szemben ez annál is inkább jogosulat­lan, mert alapjában véve nem volt rossz­hiszemű és gonosz ember. Katona és bohém volt, aki országa lakosságában közkatonákat és altiszteket látott, akik­nek parancsolni kell és lehet. Bölcses­sége és gondolkodása nem terjedt túl a jóhiszemű szoldateszkák elképzelé­sein: mindenki kapja meg a maga min­dennapi élelem-porcióját, a vasárnapi kimenőjét, legyen rendben a lelki ügyei­vel, — ezenfelül pedig fogja be a szá­ját és szolgáljon engedelmesen. Akik Mussolinivel ,vagy Voldemars­­sal próbálták összehasonlítani, azok már eleve rossz helyen tapogatóztak. Primo de Rivera se' szabadista nem volt, se pedig egy csőcselékpártra nem támasz­kodott. Végeredményben az volt, akit a sors nem vert meg a mély gondol­kodásból eredő kétségekkel és féle­lemmel. Ezenfelül spanyol is volt, na­gyon is spanyol: sokat adott a tartás­­­ra, az úgynevezett grandezzára, sokkal többet, mint a lényegre. Talán ez is az oka, hogy most, bukása után a közhangulat nem irányul olyan ele­mentárisan ellene és hívei ellen, mint az például Mussolini, vagy Bethlen bu­kásakor valószínűleg elkerülhetetlen lesz. Hiszen az alkotmány visszaállítása és a választások kiírása nem feltétlenül je­lenti Spanyolországban egy boldogabb korszak eljövetelét. Ebben az ország­ban a pártok erőviszonyai olyan labili­­saek, a klerikális befolyás még oly nagy, a gazdasági kiegyensúlyozatlanság o­­lyan nyilvánvaló, hogy egy választás nem feltétlenül hozza meg a termékeny parlamenti munka lehetőségét. A köz­­társasági mozgalom az egész ország­iam rendkívül mélyre eresztette gyö­­kereit s valljuk be: ezek a gyöke­rek inkább Primo de Rivera felé ágaznak •­, mint Béren­­guer tábornok felé. Sőt ,nagyon valószínű ,hogy a jelenlegi diktatúra-el­­lenes, forradalmi hangulat egy mély ellentmondás áldatlan kezdetét hordoz­za magában, mely rövidesen újra a káosz és a nyugtalanság ördögét fogja rászabadítani arra a bizonytalan föld­területre, amelyet Spanyolország néven ismerünk. Ennek az ellentmondásnak lényege a következő: Berenguer tábornok ki­mondottan monarchista érzelmű és au­­likus ember. Amikor visszaállítja a spanyol alkotmányosságot,­­ tulajdon­képen a népszerűtlenné vált spanyol di­nasztia megkopott presztízsét akarja helyrebillenteni. A mögötte álló és ki­mondottan diktatúra-ellenes elemek: a diákok és egyetemi tanárok nagyrész­ben szintén klerikális érzelműek. Hogy emellett akadnak közöttük köztársasági pártiak is,­­ ez ne vezessen félre ben­nünket, mert hiszen tudvalevő, hogy ugyancsak spanyol szerzetesek voltak azok, akik Délamerikában megterem­tették az első jezsuita köztársaságot. Spanyolország Primo de Rivera ural­m­a alatt és most, Primo de Rivera ural­mának bukása után is a legnagyobb po­litikai, társadalmi és lelki ellentmon­dások földje. Intellektueljeink egy ré­­szét a francia demokrácia lelkesíti, de ugyanakkor az ország külpolitikája hi­vatalosan Anglia felé orientálódik. Egy évszázada már, hogy ezen a földön a zavar az űr, akár csak a Balkánon. Nagyszerű technikai és művészeti fej­lődés mellett megdöbbentő elmaradott­­ság, szinte kicsapongó életkedv mellett a legsötétebb szociális nyomor uralko­dik ebben az országban. Primo de Rivera bukása tehát lehet egy ettap a modern Spanyolország történetében ,de semmiesetre sem jelöl meg egy korszakot. Mint ahogyan ma­­ga a diktatúra sem volt korszak Spa­nyolország történetében, legfeljebb csak 1 epizód. Ez a diktatúra se külsőségeiben, se lényegében nem hasonlított se Mus­solini ,se Stalian diktatúrájához, bukásai tehát épp úgy nem járhat olyan kon­zekvenciákkal ,mint amilyenek nélkül Mussolini ,vagy Stalin diktatúrájának bukása el sem képzelhető. (s. I.) Júliusban lesznek a spanyolországi választások Rövid élett­ lesz az új spanyol kormány Primo de Rivera cáfolja a lemondása okairól terjesztett híreket. Az új kormány átvette a minisztériumokat Madrid, január 31. —• Alig hogy meg­történt a felszabadulás Spanyolország­ban a diktatúra nyomása alól, már­is kialakulnak azok a politikai és társa­dalmi erők, amelyeket a diktatúra nyo­mása csak lehalkított, de nem szüntetett meg. A jelek szerint ezek az erők a dik­tatúra nyomása alatt intenzitásban csak fokozódtak, elmélyültek és már­is bi­zonytalanná teszik annak az új rezsim­nek életet, melyet tulajdonképen nem­csak a diktatúra elgyöngülése és Primo de Rivera személyi letűnése hívott é­­letre, hanem amely főleg a dinasztia ér­dekeinek védelmére alakult. A külföldi­­ sajtóorgánumok, főleg pe­dig francia lapok már­is arra tesznek célzást ,hogy az új választások minden valószínűség szerint meglepetéseket fog­nak hozni ,amelyek előreláthatólag nem a jobboldal, hanem a baloldal javára fogják billenteni a mérleget. A spanyol munkásság körében már­is erős forra­dalmi irányzatok ütötték fel a fejüket és Bilbaóban már­ megjelent az első dinasztia-ellenes proklamáció, amely csak egyik láncszeme annak a nagyará­nyú köztársasági mozgalomnak, ame­­lyet Primo de Rivera, ha nem is nyíl­tan ,de feltétlenül szimpatizált. Nem le­hetetlen tehát, hogy a dinasztia érde­keit képviselő Berenguer-kormány rövi­desen szemben találja magát a köz­­társasági mozgalommal és így eszközé­vé válik akaratlanul is egy olyan polgár­háborúnak, amelynek gazdasági, poli­tikai és lélektani adottságait csak a diktatúra nyomása tudta féken tartani. A spanyol diktatúra bukásával tehát a spanyol politikai helyzet nem tisztázó­dott véglegesen, sőt valószínű, hogy Berenguer kormánya nagyon is átme­neti kormány lesz s legkevésbé sem hivatott arra, hogy a nagy problémákat csak megközelítőleg is megoldáshoz se­gítse. Az újabb eseményekről a következő tudósítások számolnak be: Az új kormány prog­­ramm­ja. Madrid, január 31. — Berenguer tá­bornok miniszterelnök megalakította kormányát. A kormányban helyet fog­lal három konzervatív párti politikus is, kik közül kettő a Primo de Rivera kormányra jutása előtti kormányban már miniszter volt. A konzervatívok Sanchez Guerra volt miniszterelnök leg­odaadóbb hívei. Alba herceg közokta­tásügyi miniszter lett. Berenguer meg­tartotta a miniszterelnökségen kívül a h­ jdi gvi tárcát is. A kormány tagjai tegnap a király elnöklete alatt minisztertanácsot tartot­tak, melynek kezdetén a miniszterek letették a hivatali esküt. Berenguer ezután nagy vonásokban vázolta a kormány feladatait, melyeket a következőkben jelölt meg: A közvélemény megnyugtatása, a közigazgatás megjavítása és az al­kotmányos rendszerre való vissza­térés előkészítése. Marza tábornok csak este tiz órakor érkezett Madridba s így ő később is tette le esküjét. A minisztertanács ülése után Bérén­guer felkereste Primo de Riverát a hadügyminisztériumban s átvette tőle hivatalát. Még az éj folyamán megtör­tént a pénzügyminisztérium átvétele is, melyet Arguelles pénzügyminiszter esz­közölt Az első nem ünnepélyes miniszter­tanácsát a kormány szombaton tartja meg. Az első dinasztiaellenes proklamáció. Páris, január 31. — A Journal mad­ridi tudósítójának jelentése szerint Prie­­do spanyol szocialista vezér Bilbaóban dinasztiaellenes proklamációt tett köz­zé. A spanyol munkásság körében Ber­renguer kormányát ideiglenes, átmeneti kormánynak tekintik. Spanyol politikai körökben is azt tartják, hogy az új kormány rö­­vid életű lesz s a parlamentáris rendszerhez való visszatérés előkészítése után távozik. A lap felteszi a kérdést, nem fognak-e meglepetést hozni a sanyol válasz­tások a hosszantartó diktatúra után. Madridi politikai körökben valószínű­nek tartják, hogy az új választások jú­liusban lesznek. A párisi lapok szerint a most megala­kult spanyol kormány második garni­túra s mindössze egy olyan tagja van, aki már volt miniszter. Primo de Rivera nem vo­nul vissza, hitt, hogy lemondását, az idézte volna elő, hogy a király vonakodott Don Car­los infáns főkormányzó állásától való felmentésére vonatkozó királyi rende­letet aláírni. A lemondott diktátor né­hány hónapra vidékre megy s közben megfontolás tárgyává teszi azt is, hogy esetleg katonai nyugdíjaztatását is kér­je. A volt diktátornak a közélettől va­ló teljes visszavonulása azonban nem valószínű, mert éppen tegnap tartották a hazafias szervezetek vezetői értekezletüket, a­­melyen Primo de Rivera is megjelent s azt hangoztatta ,hogy az elkövetke­zendő új választásokon a szervezetek­nek külön jelölteket kell mindenütt ál­­lítaniok Egy párisi lap szerint Hága után enyhülés vár­ható a középeurópai helyzetben Páris, január 31. A „Victorie“ cikke szerint a hágai konferencia után a közép­európai helyzetben enyhülés várható. A lap azt ajánlja Magyarországnak, hogy igyekezzék együttműködni szomszédaival, mert ebből az együttműködésből az összes feleknek csak hasznuk lehet. BSlSb1 Mussolini beszédet intézett kilencvenkét kerület podesztáihoz Róma, jan. 36. Mussolini miniszterel­nök tegnap fogadta 92 kerületi székhely podesztáit, akikhez beszédet intézett. Hangoztatta, hogy a közigazgatás tiszt­viselőinek méltóknak kell lenniök a nagy fa­cista forradalomhoz. A miniszterelnök ezután annak a reményének adott kife­jezést, hogy a lakások megkötöttségének júniusi felszabadulásával kapcsolatban az első zavarok után elég kínálat lesz laká­sokban. Végül felhívta a podesztákat arra, hogy minden nem feltétlenül szük­séges közmunkát halasszanak el és taka­­roskodjanak a köz javára, hogy az olasz adózó is élvezhessen adófegyverszünetet.

Next