Új Kelet, 1930. február (13. évfolyam, 27-49. szám)
1930-02-01 / 27. szám
Ára 3 lei H 3 EII évfolyam * szám. 27 -§ 244716/929 5 . mon £ 7 ! JL 1 *K«rkeszté*éif >W 1930. Február 1 . • »**' « Szombat agap mm jmmot wvhhmmbmb mbmi .» -==■==!- TTV V Ilik- ■i'iP' ^ '““■“ä5“ ■N n IiIif «ittalak «tinnyonását tűk a |HL_J|JB&Bf fiPlIjl - *do‘*Aí <»•» farrá* Mgjelölésével eageAJttk ■■»WWr MP «HAI ° Efield* alá* pénzt»«.) ■eg. _,______ _____ a Egy évre 10 dollár. Kéziratokat nem küldünk vissza át ■■■MMH^M«MBaMa«ilMpiSPipaj^1 Hirdetések ZETESi ARAK "****• — —— isiié 1,1 A bukott spanyol diktátor A diktatúrákról mindig utólag derül rá, hogy gyengék voltak. Most, hogy Primo de Rivera is lemondott, —s utólag mindenki szívesen állapítja meg, hogy ez nem is történhetett másként: a spanyol diktatúrának, illetőleg diktátornak nem volt semmi erkölcsi létjogosultsága. Most derül ki, hogy a diktatúrák születése és halála nem is egyéni ,vagy társadalmi erőviszonyok eredőjéből származik, hanem bizonyos szuggesszciók velejárója, amelyek később alakulnak át szükségszerű tényekké. Primo de Rivera egy csúfos vereségnek köszönhette hat év előtti győzelemét, amellyel sikerült magához ragadnia az államhatalom gyeplőjét és vezetését ,mely hatalom és mely gyeplő akkor gazdátlanul hevert a spanyolországi anarchia hínárjában. A spanyol generális számvetése akkoriban nagyon egyszerű volt: ahol mindenki uralkodni akar, ott legkönnyebb egynek uralkodni. Csak néhány snájdig tiszt kell hozzzá, néhány ágyú és néhány frázis. Az ágyuknak moderneknek kell lenniök, a tiszteknek haszonlesőknek s a frázisoknak hazafiasaknak. D i Primo de Rivera jól számított s ez a számitó képessége még most, bukása után is érdemessé teszi őt arra, hogy bizonyos államférfim vonást ne tagadjunk meg tőle. Különben is bukott diktátorokat egészen illetlen dolog — utólag e— gyalázni. Primo de Riveraval szemben ez annál is inkább jogosulatlan, mert alapjában véve nem volt rosszhiszemű és gonosz ember. Katona és bohém volt, aki országa lakosságában közkatonákat és altiszteket látott, akiknek parancsolni kell és lehet. Bölcsessége és gondolkodása nem terjedt túl a jóhiszemű szoldateszkák elképzelésein: mindenki kapja meg a maga mindennapi élelem-porcióját, a vasárnapi kimenőjét, legyen rendben a lelki ügyeivel, — ezenfelül pedig fogja be a száját és szolgáljon engedelmesen. Akik Mussolinivel ,vagy Voldemarssal próbálták összehasonlítani, azok már eleve rossz helyen tapogatóztak. Primo de Rivera se' szabadista nem volt, se pedig egy csőcselékpártra nem támaszkodott. Végeredményben az volt, akit a sors nem vert meg a mély gondolkodásból eredő kétségekkel és félelemmel. Ezenfelül spanyol is volt, nagyon is spanyol: sokat adott a tartásra, az úgynevezett grandezzára, sokkal többet, mint a lényegre. Talán ez is az oka, hogy most, bukása után a közhangulat nem irányul olyan elementárisan ellene és hívei ellen, mint az például Mussolini, vagy Bethlen bukásakor valószínűleg elkerülhetetlen lesz. Hiszen az alkotmány visszaállítása és a választások kiírása nem feltétlenül jelenti Spanyolországban egy boldogabb korszak eljövetelét. Ebben az országban a pártok erőviszonyai olyan labilisaek, a klerikális befolyás még oly nagy, a gazdasági kiegyensúlyozatlanság olyan nyilvánvaló, hogy egy választás nem feltétlenül hozza meg a termékeny parlamenti munka lehetőségét. A köztársasági mozgalom az egész országiam rendkívül mélyre eresztette gyökereit s valljuk be: ezek a gyökerek inkább Primo de Rivera felé ágaznak •, mint Bérenguer tábornok felé. Sőt ,nagyon valószínű ,hogy a jelenlegi diktatúra-ellenes, forradalmi hangulat egy mély ellentmondás áldatlan kezdetét hordozza magában, mely rövidesen újra a káosz és a nyugtalanság ördögét fogja rászabadítani arra a bizonytalan földterületre, amelyet Spanyolország néven ismerünk. Ennek az ellentmondásnak lényege a következő: Berenguer tábornok kimondottan monarchista érzelmű és aulikus ember. Amikor visszaállítja a spanyol alkotmányosságot, tulajdonképen a népszerűtlenné vált spanyol dinasztia megkopott presztízsét akarja helyrebillenteni. A mögötte álló és kimondottan diktatúra-ellenes elemek: a diákok és egyetemi tanárok nagyrészben szintén klerikális érzelműek. Hogy emellett akadnak közöttük köztársasági pártiak is, ez ne vezessen félre bennünket, mert hiszen tudvalevő, hogy ugyancsak spanyol szerzetesek voltak azok, akik Délamerikában megteremtették az első jezsuita köztársaságot. Spanyolország Primo de Rivera uralma alatt és most, Primo de Rivera uralmának bukása után is a legnagyobb politikai, társadalmi és lelki ellentmondások földje. Intellektueljeink egy részét a francia demokrácia lelkesíti, de ugyanakkor az ország külpolitikája hivatalosan Anglia felé orientálódik. Egy évszázada már, hogy ezen a földön a zavar az űr, akár csak a Balkánon. Nagyszerű technikai és művészeti fejlődés mellett megdöbbentő elmaradottság, szinte kicsapongó életkedv mellett a legsötétebb szociális nyomor uralkodik ebben az országban. Primo de Rivera bukása tehát lehet egy ettap a modern Spanyolország történetében ,de semmiesetre sem jelöl meg egy korszakot. Mint ahogyan maga a diktatúra sem volt korszak Spanyolország történetében, legfeljebb csak 1 epizód. Ez a diktatúra se külsőségeiben, se lényegében nem hasonlított se Mussolini ,se Stalian diktatúrájához, bukásai tehát épp úgy nem járhat olyan konzekvenciákkal ,mint amilyenek nélkül Mussolini ,vagy Stalin diktatúrájának bukása el sem képzelhető. (s. I.) Júliusban lesznek a spanyolországi választások Rövid élett lesz az új spanyol kormány Primo de Rivera cáfolja a lemondása okairól terjesztett híreket. Az új kormány átvette a minisztériumokat Madrid, január 31. —• Alig hogy megtörtént a felszabadulás Spanyolországban a diktatúra nyomása alól, máris kialakulnak azok a politikai és társadalmi erők, amelyeket a diktatúra nyomása csak lehalkított, de nem szüntetett meg. A jelek szerint ezek az erők a diktatúra nyomása alatt intenzitásban csak fokozódtak, elmélyültek és máris bizonytalanná teszik annak az új rezsimnek életet, melyet tulajdonképen nemcsak a diktatúra elgyöngülése és Primo de Rivera személyi letűnése hívott életre, hanem amely főleg a dinasztia érdekeinek védelmére alakult. A külföldi sajtóorgánumok, főleg pedig francia lapok máris arra tesznek célzást ,hogy az új választások minden valószínűség szerint meglepetéseket fognak hozni ,amelyek előreláthatólag nem a jobboldal, hanem a baloldal javára fogják billenteni a mérleget. A spanyol munkásság körében máris erős forradalmi irányzatok ütötték fel a fejüket és Bilbaóban már megjelent az első dinasztia-ellenes proklamáció, amely csak egyik láncszeme annak a nagyarányú köztársasági mozgalomnak, amelyet Primo de Rivera, ha nem is nyíltan ,de feltétlenül szimpatizált. Nem lehetetlen tehát, hogy a dinasztia érdekeit képviselő Berenguer-kormány rövidesen szemben találja magát a köztársasági mozgalommal és így eszközévé válik akaratlanul is egy olyan polgárháborúnak, amelynek gazdasági, politikai és lélektani adottságait csak a diktatúra nyomása tudta féken tartani. A spanyol diktatúra bukásával tehát a spanyol politikai helyzet nem tisztázódott véglegesen, sőt valószínű, hogy Berenguer kormánya nagyon is átmeneti kormány lesz s legkevésbé sem hivatott arra, hogy a nagy problémákat csak megközelítőleg is megoldáshoz segítse. Az újabb eseményekről a következő tudósítások számolnak be: Az új kormány programmja. Madrid, január 31. — Berenguer tábornok miniszterelnök megalakította kormányát. A kormányban helyet foglal három konzervatív párti politikus is, kik közül kettő a Primo de Rivera kormányra jutása előtti kormányban már miniszter volt. A konzervatívok Sanchez Guerra volt miniszterelnök legodaadóbb hívei. Alba herceg közoktatásügyi miniszter lett. Berenguer megtartotta a miniszterelnökségen kívül a h jdi gvi tárcát is. A kormány tagjai tegnap a király elnöklete alatt minisztertanácsot tartottak, melynek kezdetén a miniszterek letették a hivatali esküt. Berenguer ezután nagy vonásokban vázolta a kormány feladatait, melyeket a következőkben jelölt meg: A közvélemény megnyugtatása, a közigazgatás megjavítása és az alkotmányos rendszerre való visszatérés előkészítése. Marza tábornok csak este tiz órakor érkezett Madridba s így ő később is tette le esküjét. A minisztertanács ülése után Bérénguer felkereste Primo de Riverát a hadügyminisztériumban s átvette tőle hivatalát. Még az éj folyamán megtörtént a pénzügyminisztérium átvétele is, melyet Arguelles pénzügyminiszter eszközölt Az első nem ünnepélyes minisztertanácsát a kormány szombaton tartja meg. Az első dinasztiaellenes proklamáció. Páris, január 31. — A Journal madridi tudósítójának jelentése szerint Priedo spanyol szocialista vezér Bilbaóban dinasztiaellenes proklamációt tett közzé. A spanyol munkásság körében Berrenguer kormányát ideiglenes, átmeneti kormánynak tekintik. Spanyol politikai körökben is azt tartják, hogy az új kormány rövid életű lesz s a parlamentáris rendszerhez való visszatérés előkészítése után távozik. A lap felteszi a kérdést, nem fognak-e meglepetést hozni a sanyol választások a hosszantartó diktatúra után. Madridi politikai körökben valószínűnek tartják, hogy az új választások júliusban lesznek. A párisi lapok szerint a most megalakult spanyol kormány második garnitúra s mindössze egy olyan tagja van, aki már volt miniszter. Primo de Rivera nem vonul vissza, hitt, hogy lemondását, az idézte volna elő, hogy a király vonakodott Don Carlos infáns főkormányzó állásától való felmentésére vonatkozó királyi rendeletet aláírni. A lemondott diktátor néhány hónapra vidékre megy s közben megfontolás tárgyává teszi azt is, hogy esetleg katonai nyugdíjaztatását is kérje. A volt diktátornak a közélettől való teljes visszavonulása azonban nem valószínű, mert éppen tegnap tartották a hazafias szervezetek vezetői értekezletüket, amelyen Primo de Rivera is megjelent s azt hangoztatta ,hogy az elkövetkezendő új választásokon a szervezeteknek külön jelölteket kell mindenütt állítaniok Egy párisi lap szerint Hága után enyhülés várható a középeurópai helyzetben Páris, január 31. A „Victorie“ cikke szerint a hágai konferencia után a középeurópai helyzetben enyhülés várható. A lap azt ajánlja Magyarországnak, hogy igyekezzék együttműködni szomszédaival, mert ebből az együttműködésből az összes feleknek csak hasznuk lehet. BSlSb1 Mussolini beszédet intézett kilencvenkét kerület podesztáihoz Róma, jan. 36. Mussolini miniszterelnök tegnap fogadta 92 kerületi székhely podesztáit, akikhez beszédet intézett. Hangoztatta, hogy a közigazgatás tisztviselőinek méltóknak kell lenniök a nagy facista forradalomhoz. A miniszterelnök ezután annak a reményének adott kifejezést, hogy a lakások megkötöttségének júniusi felszabadulásával kapcsolatban az első zavarok után elég kínálat lesz lakásokban. Végül felhívta a podesztákat arra, hogy minden nem feltétlenül szükséges közmunkát halasszanak el és takaroskodjanak a köz javára, hogy az olasz adózó is élvezhessen adófegyverszünetet.