Új Kelet, 1930. március (13. évfolyam, 50-74. szám)
1930-03-25 / 70. szám
I a ,,/ic 5690 év Adar 25 / y Xiil évfolyam * szóm 70 Uj» M. i930. március 25 W. , Kedd mm '! SscrkMstftitg ** Stellt Um k Ni (». »íuuHii 1§ Tsldta 11. *> @S$BSHHBgliEi£iIBS ÍH«B teltbn Oytalt) in. IMI W- Wm Inni |Hn SLÖrilBTÉil ÁKAKi ffllP ÜBi •%*% m 1Ib1|!| P (Sglw ént .. ...........H« IM .:oúu^e^ »S' wiBWEJK '■«" wBKäg-»^^ • •• >< .» •• ■« Ml » -------------------- ,r„\a As -ia' mml WMi 9Pk !í»ar«llfw................ nf „ a^lít — • t<>ca Cetit ^ Slb lil flÉ H| mM S®f Wnapr«................ IM „ «•* B'*U° JP fifSlR ffi flfM íCLFÖLDI HLÖFIZKT&ß ÓXAKi im U ar-i | - ^ailBIBUl “~“£p-“ *** __________mWmnnaiinHíj_________________________*"" ’""" _'“ _________ _____■■■■ihiiitiibbii» ,■■ ■. t t un ■ mir» irrifi. i ^lll^|-|-.^■«^^■l 11 na ........ thi mii n ■ i miriiirini III iltlllteltliriirirrnwriMWniTBMtrMteltnfllWMIMllTTTiriTnnrilliTlIlMfllllirMraBIMMnnMIMnillIlíllMfIMiMffinri A rémhírterjesztés egyetlen eredménye Egy új fogalom tört utat magának az ország zaklatott közéletében: az „Alarmizmus“. A céltudatos, tervszerű és rosszhiszemű rémhír térjesztés. A legobjektívebb, a legbűvösebb figyelőnek is az kell, hogy legyen az impressziója, hogy ez az ország szakadatlanul vulkánok tetején táncol. Nem múlik úgyszólván egy hét sem, hogy bukaresti keltezéssel újabb és újabb riadók be ne járnák az országot. Hol széleskörű, nagyszabású kommunista összeesküvésről rántják le a leplet, hol a vörös hadsereg fenyegető támadásával ejtik rémületbe az ország közvéleményét, hol pedig a gyorsvonatokra váró füstölgő bombák rendítik meg az ország polgáraiban, az élet- és vagyonbiztonságba vetett megnyugtató hitet. És letagadhatatlan, hogy ezek a tervszerűen lanszírozott és szisztematikusan felhizlalt rémhírek a nervózisnak és a bizonytalanságnak egy lelkekre ránehezedő atmoszféráját teremtették meg az országban. Tizenegy esztendővel a világháború befejezése után, még mindig híre-hamva sincsen a konszolidációnak, a békeidei nyugalom sokszor visszasírt bukolikus örömeinek. Tudjuk és ismerjük azokat a forrásokat, amelyekből ezek a rémhírek táplálkoznak és ismerjük, azokat az eszközöket és metódusokat, amelyek révén a legjelentéktelenebb napihírt is madárijesztővé duzzasztanak fel. Hiba volna azonban azt hinni, hogy mindez kizárólagosan egy bizonyos politikai párt műve és hogy ez a politikai párt egyedül viseli a felelősséget a bizonytalanságnak azért az érzetéért, amelyet a rémhírek az ország gazdasági, pénzügyi és politikai helyzetével kapcsolatosan a bel- és külföldi közvéleményben előidéztek. Nem. Nemcsak egy bizonyos és jól ismert politikai pártot kell a vádlottak padjára ültetni, hanem azt a bizánci szellemet, amely az ország politikai életében érvényesül és amely esztendők óta kerékkötője és megakadályozója minden komoly, minden kontstruktív kezdeményezésnek. Ez a mentalitás minden eszközt megfelelőnek, talán még erkölcsösnek is tart, amely a hatalomhoz vezet. Ez a szellem nem ismer skrupulust, ha arról van szó, hogy valamely párt a húsos fazék mellé juttassa híveit. A személyiségek előtérbe tolásának, a pártegoizmus érvényesülésnek sehol olyan kultusza nem dívik, mint nálunk. Az állam hitele, az ország 18 millió lakójának jóléte, lelki nyugalma esztendők óta szabad prédája annak az eszeveszett tülekedésnek, amely nálunk a hatalomért folyik. És ily módon nem kell csodálkozni, nem kell meglepődni és nem lehet különösképen felháborodni azon a cikken, amely a liberálisok francia nyelvű félhivatalos lapjában, a „L‘independence Roumaine“-ben napvilágot látott. Mit is ír tulajdonképpen a L'independence? „A kormány a lej devalvációját készíti elő. Az angol font árát 2200 lejre akarja a jelenlegi 816-ról, a stabilizáció árfolyamáról felvenni. Ha ez a hír a valóságnak megfelelne, úgy azt jelentené, hogy a kormány feladja a lej stabilizálásának művét, elindítja a lejt az elértéktelenedés lejtőjén, hogy a németországi példát követve értéktelen papírrongyokkal összevásárolt külföldi valuták és devizák segítségével, a külföldi hitelezők bőrén restaurálja, az állam pénzügyeit. A magángazdaság vonatkozásaiban a lej devalválása, a bankok, pénzintézetek, nagyipari vállalkozások megrendítéséhez, esetleg bukásához kell hogy vezessen. Igaz, hogy a legjelentősebb termelési kategóriát képviselő föld mives osztály könnyűszerrel szabadulhatna tartozásaitól és az emelkedő árak konjunktúrájában meg is gazdagodhatna. És nem lehet elvitatni, hogy a tej ingadozásainak periódusában, voltak komoly közgazdászok, akik ezt a receptet ajánlották, mint a fenyegető gazdasági és pénzügyi válság egyetlen radikális, de biztos orvosságát. Egy ilyen terv azonban már eleve kudarcot vallott volna a liberális nagytőke ellenállásán, amelynek érdekeivel homlokegyenest ellenkezik a lej devalválása és amely a Banca Nationala révén minden körülmények között meghiúsított volna minden hasonló kezdeményezést. Egy ilyen terv felmerülése egyébként is csak teoretikus érdekességű volt, mert Románia elkéste a kedvező momentumot egy esetleges devalváció előnyeinek kihasználására és midőn Németország a márka szédületes zuhanása révén heverte ki szörnyű háborús veszteségeit, Bratianu Vintila infláció helyett a deflációt és a revalorizáció politikáját követte. A következmények, jaj, bebizonyították, hogy mennyiben volt Bratianu Vintilának igaza. Abban a pillanatban azonban, midőn az összes európai államok konszolidálták pénzüket, Románia számára egyetlen megoldás adódott csupán: a lej stabilizálása. Ez a stabilizáció megvalósult, törvénybe iktatták, 16 külföldi jegybank garantálta, a román állam ünnepélyesen magára vállalta a stabilizációs tervezet lelkiismeretes végrehajtását és a külföldi szakértők árgus szeme őrködik afelett, hogy a román kormányok jottányival se térjenek el a pénzügyi politikának ettől a vonalától. A liberális párt nagyon is jól tudja mindezeket. Mi értelme volt tehát a LTndependence külföldre szánt cikkének? Mi értelme és mi célja? Semmi egyéb, mint betetőzni azt az alarmista kampányt, amelyet az ellenzéki pártok már hónapok óta folytatnak és amelynek célja az állami és magánhitel megrendítésével olyan fokú pánikot előidézni ebben a szörnyű gazdasági krízis által bizalmában amúgy is megrendített közvéleményben, amely a kormány bukását idézze elő. Hogy ez a diabolikus terv sikerül-e, az fölöttébb bizonytalan. Az azonban bizonyos, hogy az ilyen hírek tanszírozása aláássa és megingatja azt a maradék hitelt és bizalmat is, amelyet az ország a külföldön élvezett. Valamely állam hitele komplex fogalom, amelynek komponensei nemcsak gazdasági és pénzügyi, hanem politikai, társadalmi és lélektani természetűek is. A politikai természetű rémhírek, mint például a szovjet fenyegető támadása, azok a híresztelések, amelyek a jelenlegi társadalmi rend veszélyeztetéséről szólnak, éppen úgy növelik a bizalmatlanságot, mint amennyire aláaknázzák az állam hitelét a Landependence-féle hírek és a magángazdaság helyzetéről terjesztett rémmesék. Ez az azonnal eszkomptálható és az egyetlen pozitív eredménye az alarmizmusnak, amelyet természetesen az adóterhek alatt roskadozó és a politikai pártok elhibázott koncepcióiból keletkező összes deficiteket megfizető polgárok fognak megsínyleni. És ezen vajmi keveset segíthet az a tény, hogy a kormány az erős kéz politikáját inaugurálja és rendkívüli törvényekkel veszi fel a harcot a katasztrófa agent-provokateur-jeivel szemben. (k. r.) A moszkvai atheista liga kongresszusán öt évre szóló vallásellenes propaganda programmját fogadták el A newyorki és amerikai kommunista egyesületek ülésén megvitatták az amerikai proletariátus problémáját London, március 24. A moszkvai istenellenes liga kongresszusán elfogadták az öt évre tervezett vallásellenes propaganda programját. A határozattal kapcsolatban a kommunista szakszervezeti tanács felhívta a munkásszervezetek tagjait arra, hogy a legközelebbi húsvét elleni propagandában teljes számban vegyenek részt, mert a távolmaradókat úgy fogják tekinteni, mint a vallásellenes front szökevényeit. Newyork, március 24. A Szovjetoroszország barátai egyesület, továbbá a newyorki kommunista párt, a néger kommunisták istentagadó szövetsége és a nemzetközi vörös segélyző egylet delegátusai együttes értekezletet tartottak, amelyen az amerikai proletáriátus problémáit vitatták meg. A rendőrség nem avatkozott közbe. Diplomáciai körökben teljesen letettek arról, hogy az öt tengeri hatalom között megegyezés jöhessen létre Briand kijelentette, hogy csak a hágai ratifikációs javaslat letárgyalása után térhet vissza Londonba London, március 24. Az egész angol, de a világpolitikai közvéleményt is a tengeri leszerelési konferencia közelálló kudarcának atmoszférája üli meg. Pár hónappal ezelőtt Európa politikai közvéleményének tekintve Londonra volt szegezve, ahonnan a békeszerződésekben kikötött tengeri és szárazföldi leszerelés első etappjának realizálását várták. Anglia és Amerika, sőt részben Japán között is nagyjában sikerült létrehozni a megegyezést, azonban Franciaország és Olaszország külön igényei már az első pillanatokban problematikussá tették a szerencsés kibontakozás lehetőségét. Macdonald javíthatatlan optimizmusa Pár hét leforgás alatt már igen kevesen bíztak a konferencia szerencsés kimenetelében. A tengeralattjárók korlátozásával kapcsolatosan Franciaország teljesen elutasító álláspontra helyezkedett s bár Olaszországban meg volt a szándék, hogy alávesse magát a tengeralattjáró harc körüli korlátozásoknak, ezzel szemben azt a külön igényét hangoztatta, hogy a Földközi tegeren flottája teljes paritásban legyen a franciákéval. Eme éles ellentétek ellenére Macdonald és Simson amerikai külügyi államtitkár még mindig bíztak abban, hogy nyomást tudnak gyakorolni Franciaországra, ami azonban Tardieu kemény ellenállásán teljesen megtörött. A külső szemlélők előtt hovatovább nyilvánvalóvá vált, hogy a megegyezés lehetetlen. Macdonald javíthatatlan optimizmusa azonban tovább feszegette a lehetetlent, úgy annyira, hogy rövidesen saját pártjával és minisztertársaival is éles ellentétbe került Snowden Macdonald ellen Különösen Snowden volt az, aki a tengeri leszerelési konferencia előrelátható kudarcáért nem mutatkozott hajlandónak csorbítani a munkáspárt tekintélyét, amikor azt a párt baloldali elemei, a munkáspárt Indiával szemben tanúsított kényszerű magatartása, valamint a konzervatívok egyre élénkülő kormánybuktató akciója anélkül is kikezdették. Snowden a konferencia haladéktalan elnapolását forszírozta s ennek a kapcsán pár nappal ezelőtt éles vitába keveredett. Macdonalddal, aki még most, a nyilvánvaló kudarc előestéjén sem volt hajlandó a konferencia elnapolásába belemenni. Diplomáciai körökben letettek minden reményről Hogy a vitában Macdonalddal szemben Snowdennek van igaza, azt a legújabb események is igazolják. A legújabb jelentések szerint diplomáciai körökben már teljesen letettek arról a reményről, hogy az öt tengerészeti hatalom között egyezményt lehessen létrehozni. A konferencia válságából most már az egyetlen kiút a hármas megegyezés lehetne, amelyben Francia- és Olaszország kihagyásával csak Amerika, Anglia és Japán venzének részt. Valósággal a teljes negligálás és kudarc szimptómáit foglalja magában az a legújabb jelentés is, mely szerint a párisi angol nagykövet ma felkereste Briand francia külügyminisztert és kormánya nevében felkérte, hasson oda, hogy a francia kormányférfiak térjenek vissza a londoni konferenciára. A két államférfi megbeszélése több mint másfél órán át tartott. Politikai körökben elterjedt hírek szerint Briand azt a választ adta, hogy őt és minisztertársait most a hágai egyezmények ratifikálásának tárgyalása köti le, de módot fog keresni arra, hogy a kívánságnál a lehetőség határain belül eleget tehessen.