Új Kelet, 1930. március (13. évfolyam, 50-74. szám)

1930-03-25 / 70. szám

I a ,,/ic 5690 év Adar 25 / y Xiil évfolyam * szóm 70 Uj» M. i930. március 25 W. , Kedd mm '! SscrkMstftitg ** Stellt Um k Ni (». »íuuHii 1§ Tsldta 11. *> @S$BSHHBgliEi£iIBS ÍH«B teltbn Oytalt) in. IMI W- Wm Inni |Hn SLÖrilBTÉil ÁKAKi ffllP ÜBi •%*% m 1Ib1|!| P (Sglw ént .. ...........H« IM .:oúu^e^ »S' wiBWEJK '■«" wBKäg-»^^ • •• >< .» •• ■« Ml » -------------------- ,r„\a As -ia' mml WMi 9Pk !í»ar«llfw................ nf „ a^lít — • t<>ca Cetit ^ Slb lil flÉ H| mM S®f Wnapr«................ IM „ «•* B'*U° JP fifSlR ffi flfM íCLFÖLDI HLÖFIZKT&ß ÓXAKi im U ar-i | - ^ailBIBUl “~“£p-“ *** __________mWmnnaiinHíj_________________________*"" ’""" _'“ _________ _____■■■■ihiiitiibbii» ,■■ ■. t t un ■ mir» irrifi. i ^lll^|-|-.^■«^^■l 11 na ........ thi mii n ■ i miriiirini III iltlllteltliriirirrnwriMWniTBMtrMteltnfllWMIMllTTTiriTnnrilliTlIlMfllllirMraBIMMnnMIMnillIlíllMfIMiMffinri A rémhírterjesztés egyetlen eredménye Egy új fogalom tört utat magának az ország zaklatott közéletében: az „Alar­­mizmus“. A céltudatos, tervszerű és rosszhiszemű rémhír térj­esztés. A leg­­objektívebb, a legbűvösebb figyelőnek is az kell, hogy legyen az impressziója, hogy ez az ország szakadatlanul vulká­nok tetején táncol. Nem múlik úgyszól­ván egy hét sem, hogy bukaresti kel­tezéssel újabb és újabb riadók be ne jár­nák az országot. Hol széleskörű, nagy­szabású kommunista összeesküvésről rántják le a leplet, hol a vörös hadsereg fenyegető támadásával ejtik rémületbe az ország közvéleményét, hol pedig a gyorsvonatokra váró füstölgő bombák rendí­tik meg az ország polgáraiban, az élet- és vagyonbiztonságba vetett meg­nyugtató hitet. És letagadhatatlan, hogy ezek a tervszerűen lanszírozott és szisztematikusan felhizlalt rémhírek a nervózisnak és a bizonytalanságnak egy lelkekre ránehezedő atmoszféráját teremtették meg az országban. Tizenegy esztendővel a világháború befejezése után, még mindig híre-hamva sincsen a konszolidációnak, a békeidei nyugalom sokszor visszasírt bukolikus örömeinek. Tudjuk és ismerjük azokat a forrá­sokat, amelyekből ezek a rémhírek táp­­lálkoznak és ismerjük, azokat az eszkö­zöket és metódusokat, amelyek révén a legjelentéktelenebb napihírt is madár­ijesztővé duzzasztanak fel. Hiba volna azonban azt hinni, hogy mindez kizáró­lagosan egy bizonyos politikai párt mű­ve és hogy ez a politikai párt egyedül viseli a felelősséget a bizonytalanság­nak azért az érzetéért, amelyet a rém­hírek az ország gazdasági, pénzügyi és politikai helyzetével kapcsolatosan a bel- és külföldi közvéleményben előidéz­tek. Nem. Nemcsak egy bizonyos és jól ismert politikai pártot kell a vádlottak padjára ültetni, hanem azt a bizánci szellemet, amely az ország politikai éle­tében érvényesül és amely esztendők óta kerékkötője és megakadályozója minden komoly, minden kontstruktív kezdeményezésnek. Ez a mentalitás minden eszközt megfelelőnek, talán még erkölcsösnek is tart, amely a hatalom­hoz vezet. Ez a szellem nem ismer skru­­pulust, ha arról van szó, hogy valamely­ párt a húsos fazék mellé juttassa hí­veit. A személyiségek előtérbe tolásának, a pártegoizmus érvényesülésnek sehol olyan kultusza nem dívik, mint nálunk. Az állam hitele, az ország 18 millió la­kójának jóléte, lelki nyugalma eszten­dők óta szabad prédája annak az esze­veszett tülekedésnek, amely nálunk a hatalomért folyik. És ily módon nem kell csodálkozni, nem kell meglepődni és nem lehet különös­képen felháborodni azon a cikken, amely a liberálisok francia nyelvű félhi­vatalos lapjában, a „L‘independence Roumaine“-ben napvilágot látott. Mit is ír tulajdonképpen a L'independence? „A kormány a lej devalvációját készíti elő. Az angol font árát 2200 lejre akar­ja a jelenlegi 816-ról, a stabilizáció ár­folyamáról felvenni­. Ha ez a hír a való­ságnak megfelelne, úgy azt jelentené, hogy a kormány feladja a lej stabilizá­lásának művét, elindítja a lejt az elér­téktelenedés lejtőjén, hogy a németor­szági példát követve értéktelen papír­­rongyokkal összevásárolt külföldi valu­ták és devizák segítségével, a külföldi hitelezők bőrén restaurálja, az állam pénzügyeit. A magángazdaság vonatko­zásaiban a lej devalválása, a bankok, pénzintézetek, nagyipari vállalkozások m­egrendítéséhez, esetleg bukásához kell hogy vezessen. Igaz, hogy a legjelentő­sebb termelési kategóriát képviselő föld mives osztály könnyűszerrel szabadul­hatna tartozásaitól és az emelkedő árak konjunktúrájában meg is gazdagodhat­na. És nem lehet elvitatni, hogy a tej in­gadozásainak periódusában, voltak ko­moly közgazdászok, akik ezt a receptet ajánlották, mint a fenyegető gazdasági és pénzügyi válság egyetlen radikális, de biztos orvosságát. Egy ilyen terv azonban már eleve kudarcot vallott vol­na a liberális nagytőke ellenállásán, a­melynek érdekeivel homlokegyenest el­lenkezik a lej devalválása és amely a Banca Nationala révén minden körül­mények között meghiúsított volna min­den hasonló kezdeményezést. Egy ilyen terv felmerülése egyébként is csak teo­retikus érdekességű volt, mert Románia elkéste a kedvező momentumot egy eset­leges devalváció előnyeinek kihaszná­lására és midőn Németország a márka szédületes zuhanása révén heverte ki szörnyű háborús veszteségeit, Bratianu Vintila infláció helyett a deflációt és a revalorizáció politikáját követte. A következmények, jaj, bebizonyítot­ták, hogy mennyiben volt Bratianu Vintilának igaza. Abban a pillanatban azonban, midőn az összes európai álla­mok konszolidálták pénzüket, Románia számára egyetlen megoldás adódott csupán: a lej stabilizálása. Ez a stabilizá­ció megvalósult, törvénybe iktatták, 16 külföldi jegybank garantálta, a román állam ünnepélyesen magára vállalta a stabilizációs tervezet lelkiismeretes végrehajtását és a külföldi szakértők árgus­ szeme őrködik afelett, hogy a román kormányok jottányival se térje­nek el a pénzügyi politikának ettől a vonalától. A liberális párt nagyon is jól tudja mindezeket. Mi értelme volt tehát a LTndependence külföldre szánt cikké­nek? Mi értelme és mi célja? Semmi egyéb, mint betetőzni azt az alarmista kampányt, amelyet az ellenzéki pártok már hónapok óta folytatnak és amely­nek célja az állami és magánhitel meg­­rendítésével olyan fokú pánikot előidéz­ni ebben a szörnyű gazdasági krízis ál­tal bizalmában amúgy is megrendített közvéleményben, amely a kormány bu­kását idézze elő. Hogy ez a diabolikus terv sikerül-e, az fölöttébb bizonytalan. Az azonban bizonyos, hogy az­ ilyen hírek tanszíro­zása aláássa és megingatja azt a mara­dék hitelt és bizalmat is, amelyet az or­szág a külföldön élvezett. Valamely ál­lam hitele komplex fogalom, amelynek komponensei nemcsak gazdasági és pénz­ügyi, hanem politikai, társadalmi és lélektani természetűek is. A politikai természetű rémhírek, mint például a szovjet fenyegető támadása, azok a hí­resztelések, amelyek a jelenlegi társa­dalmi rend veszélyeztetéséről szólnak, éppen úgy növelik a bizalmatlanságot, mint amennyire aláaknázzák az állam hitelét a Landependence-féle hírek és a magángazdaság helyzetéről terjesztett rémmesék. Ez az azonnal eszkomptál­­ható és az egyetlen pozitív eredménye az alarmizmusnak, amelyet természete­sen az adóterhek alatt roskadozó és a politikai pártok elhibázott koncepciói­ból keletkező összes deficiteket meg­fizető polgárok fognak megsínyleni. É­s ezen vajmi keveset segíthet az a tény, hogy a kormány az erős kéz poli­tikáját inaugurálja és rendkívüli tör­vényekkel veszi fel a harcot a katasz­trófa agen­t-provokateur-jeivel szemben. (k. r.) A moszkvai atheista liga kongresszusán öt évre szóló vallásellenes propaganda programmját fogadták el A newyorki és amerikai kommunista egyesületek ülésén megvitatták az amerikai proletariátus problémáját London, március 24. A moszkvai is­tenellenes liga kongresszusán elfogad­ták az öt évre tervezett vallásellenes propaganda programját. A határozattal kapcsolatban a kom­munista szakszervezeti tanács felhívta a munkásszervezetek tagjait arra, hogy a legközelebbi húsvét elleni propagan­dában teljes számban vegyenek részt, mert a távolmaradókat úgy fogják te­kinteni, mint a vallásellenes front szö­kevényeit. Newyork, március 24. A Szovjetorosz­­ország barátai egyesület, továbbá a newyorki kommunista párt, a néger kom­munisták istentagadó szövetsége és a nemzetközi vörös segélyző egylet dele­gátusai együttes értekezletet tartottak, amelyen az amerikai proletáriátus prob­lémáit vitatták meg. A rendőrség nem avatkozott közbe. Diplomáciai körökben teljesen letettek arról, hogy az öt tengeri hatalom között megegyezés jöhessen létre Briand kijelentette, hogy csak a hágai ratifikációs javaslat letárgyalása után térhet vissza Londonba London, március 24. Az egész angol, de a világpolitikai közvéleményt is a tengeri leszerelési konferencia közel­álló kudarcának atmoszférája üli meg. Pár hónappal ezelőtt Európa politikai közvéleményének tekintve Londonra volt szegezve, ahonnan a békeszerződések­ben kikötött tengeri és szárazföldi le­szerelés első etappjának realizálását várták. Anglia és Amerika, sőt részben Japán között is nagyjában sikerült létrehozni a megegyezést, azonban Franciaország és Olaszország külön igényei már az első pillanatokban problematikussá tet­ték a szerencsés kibontakozás lehetősé­gét. Macdonald javíthatatlan op­timizmusa Pár hét leforgás a­latt már igen keve­sen bíztak a konferencia szerencsés ki­menetelében. A tengeralattjárók korlá­tozásával kapcsolatosan Franciaország teljesen elutasító álláspontra helyezke­dett s bár Olaszországban meg volt a szándék, hogy alávesse magát a tenger­alattjáró harc körüli korlátozásoknak, ezzel szemben azt a külön igényét han­goztatta, hogy a Földközi tegeren flot­tája teljes paritásban legyen a fran­ciákéval. Eme éles ellentétek ellenére Macdo­nald és Simson amerikai külügyi állam­titkár még mindig bíztak abban, hogy nyomást tudnak gyakorolni Franciaor­szágra, ami azonban Tardieu kemény ellenállásán teljesen megtörött. A külső szemlélők előtt hovatovább nyilvánvaló­vá vált, hogy a megegyezés lehetetlen. Macdonald javíthatatlan optimizmusa azonban tovább feszegette a lehetet­lent, úgy annyira, hogy rövidesen sa­ját pártjával és minisztertársaival is éles ellentétbe került Snowden Macdonald ellen Különösen Snowden volt az, aki a tengeri leszerelési konferencia előrelát­ható kudarcáért nem mutatkozott haj­landónak csorbítani a munkáspárt te­kintélyét, amikor azt a párt baloldali elemei, a munkáspárt Indiával szem­ben tanúsított kényszerű magatartása, valamint a konzervatívok egyre élénkü­lő kormánybuktató akciója anélkül is kikezdették. Snowden a konferencia haladéktalan elnapolását forszírozta s ennek a kap­csán pár nappal ezelőtt éles vitába ke­veredett. Macdonalddal, aki még most, a nyilvánvaló kudarc előestéjén sem volt hajlandó a konferencia elnapolásá­ba belemenni. Diplomáciai körökben letet­tek minden reményről Hogy a vitában Macdonalddal szem­ben Snowdennek van igaza, azt a leg­újabb események is igazolják. A leg­újabb jelentések szerint diplomáciai kö­rökben már teljesen letettek arról a reményről, hogy az öt tengerészeti ha­talom között egyezményt lehessen létre­hozni. A konferencia válságából most már az egyetlen kiút a hármas meg­egyezés lehetne, amelyben Francia- és Olaszország kihagyásával csak Ameri­ka, Anglia és Japán venzének részt. Valósággal a teljes negligálás és ku­darc szimptóm­áit foglalja magában az a legújabb jelentés is, mely szerint a párisi angol nagykövet ma felkereste Briand francia külügyminisztert és kormánya nevében felkérte, hasson oda, hogy a francia kormányférfiak térje­nek vissza a londoni konferenciára. A két államférfi megbeszélése több mint másfél órán át tartott. Politikai körök­ben elterjedt hírek szerint Briand azt a választ adta, hogy őt és minisztertár­sait most a hágai egyezmények ratifi­kálásának tárgyalása köti le, de módot fog keresni arra, hogy a kívánságnál­ a lehetőség határain belül eleget tehes­sen.

Next