Új Kelet, 1930. április (13. évfolyam, 75-96. szám)
1930-04-02 / 76. szám
fill évfolyam • szám 76 Coui&lVD 1930. április 2 ^ Ö^?nm».S2ÍSSúe o , Xge^X NdMinl ozeraa an Wfmt tn*u um» by«ta> un. 5690 év Nlszan 4 fT M|IKr |i9Hl ILÖFIMTÉ« AMAK, —— Ce^^' **• mvm K11!1 vzr&v w' on^ec aüm PiSii1! m rsr^^L, & * - ** MmUMlKJA ■ jsj.ts«r _______________________ "■■ Egy ém 10 dallab |gg , inj.£ iaTBIBBrW M,alatt||IHBIMB^Sfffi^lWWWBBafftgijMTTf^.~*CTIB,'y*J^,3L.^^'rrtiT^ihrriirwiriiMi Brünning kormánya Amikor a sorokat írjuk, Németország 13 kormány elnöke talán már a birodalmi gyűlés színe előtt áll, hogy ismerősse kormányprogramját. Nem ismertük még e programot, de annyit máris megjósolhatunk róla, hogy valami szées kereteket nem fog, nem foghat be. Mem pedig azért, mert Brünning kormánya kisebbségi kormány, amelynek élete a szocialisták támogatásától függ. Márpedig a szocialistáknak nem értékük Brünning támogatása, — nem azért, mert polgári kormány feje, halom mert épúgy ellene van a munkanélküliség biztosítását célzó javaslatnak, mint a kimúlt koalícióban a néppárt és maga a centrum is ellene volt. Müller-Franken lemondásának épen az volt az oka, hogy e javaslat tekintetében semmiféle koncesszióba nem akart belemenni, már azért sem, mert a szocialista pártvezetőség ezt határozottan követelte tőle. Byturning valószínűleg vagy elejti, vagy pedig erősen módosítva fogja a német parlament elé terjeszteni a pénzügyi, illetőleg a munkanélküliség eseére szóló biztosításról szóló javaslatokat. Ebben a ténykedésében természetesen a centrum- és néppártra számít, sőt a nemzetiek egy részének támogatását isgényli. Csakhogy ez a támogatás nem elegendő hatalmának biztosításához,nem pedig azért, mert a demokraták, annak ellenére, hogy képviselve vannak a kormányban — közelebb állanak a szocialistákhoz, mint Brünninghez; ezenfelül a szocialisták a birodalmi gyűlés legnagyobb pártja, melynek akarata nélkül, épúgy, mint Ausztriában, Németországban sem lehet kormányozni. Brünning maga is számol az erőviszonyoknak ilyen alakulásával. Már nyilatkozott is abban az irányban, hogy amennyiben leszavaznák a parlamentbén, — úgy feloszlatja a birodalmi gyűlést és új választásokat irat ki. Persze, valószínű, hogy Brünning mindent meg fog tenni arra, hogy a házfeloszlatás veszedelmét elkerülje. Annál is inkább, mert jól tudja, hogy épen a szocialisták azok, akik szeretnék az új választások kiírását kiforszírozni, mert az uj választásoktól legalább a relatív többséget remélik — s ezen keresztül szociálpolitikájuk megvalósítását. Ezért várható, hogy Brünning kormányprogramját igen óvatosan fogja összeállítani. A kényes kérdéseket valószínűleg igyekezni fog elkerülni s kizárólag olyan programot adni, mely a jelenlegi helyzetet stabilizálja s főleg külpolitikai viszonylatokban próbál sikereket elérni. Ezzel azonban tartós eredményeket nem lehet biztosítani. A francia példa is ezt bizonyítja. A Brünning-kormánynak ugyanis nemcsak a szociáldemokraták ellenzéke, hanem a nemzeti szocialisták, a nemzetiek nagyobbik fele, 3S a kommunisták. Bár ezeket a pártokat szakadékok választják el a szocialistáktól, mégis abban egyetértenek velük, hogy a jelenlegi parlamentet fel kell oszlatni és új választásokat kell kiírni Ilyen, korántsem kedvező konstellációk között indul el útján Brünning kormánya. Nem valami kedvező, vagy biztató kilátások között próbálkozik a szerencsével, de talán nem is egészen reménytelenül. Ha nem vet mindjárt kezdetben szelet, talán elodázhatja annak a viharnak támadatát, mely azonnal elseperhetné. Egy bizonyos: a mai viszonyok között Németországnak szilárd kormányra volna szüksége. Hiszen a Yung-tervet már Franciaország is ratifikálta , s Németországnak rövidesen meg kell kezdenie a fizetéseket. Csakhogy a fizetések biztonságát és zavartalanságát a német szocialista munkásság garanciája nélkül a külföld nem fogadná bizalommal. Brünningnek tehát érdeke, hogy legalább passzív magatartást és jóindulatot biztosítson kormánya számára a szocialisták részéről. Hogy ez sikerülni fog-e neki, ezt már a legközelebbi napok eseményei meg fogják mutatni, Jelentéktelen részletkérdésben való leszavazása után bizalmat szavaztak a Macdonald-kormánynak Megdőlt a legenda, hogy a liberálisok és a munkáspárt között szoros együttműködés volna London, április 1. Az alsóház mai ülésén a kormányt meglepetésszerűen leszavazták. A napirend megállapításánál Macdonald miniszterelnök azt a javaslatot tette, hogy hogy a mai ülésen az alsóház tekintsen el a házszabályok ama szakaszának alkalmazásától, amely szerint a vitát tizenegy órakor félbe kell szakítani s ez csakc Tt következő ülésen folytatható. Macdonald javaslatát a polgári közigazgatás költségvetésének tárgyalására való tekintettel tette meg, hogy ez mielőbb letárgyalható legyen. A szavazás során az ülésmeghosszabbító javaslat ellen leadtak 183 és mellette 179 szavazatot. Az eredmény kihirdetését a konzervatívok táborában ovációkkal fogadták és lelkesen tapsolták. Korzervatív részről ekkor az alsóház ülésének azonnali elnapolását indítványozták, amit Macdonald miniszterelnök ellenzen és az indítvány feletti szavazás során a bizalmi kérdést is felvetette. Ennél a szavazásnál az elnapolást célzó javaslat megbukott. A kormánynak az alsóház 185 szavazattal 175 ellenében bizalmat szavazott. Az üllés további folyamán konzervatív részről azt a kérdést intézték a miniszterelnökhöz, van-e reménye a kormánynak még arra hogy a tengerészeti konferencián az öthatalmi megegyezést létre lehessen hozni. Macdonald erre igenlően válaszolt s kijelentette, hogy a tárgyalások most is folynak ebben az irányban. Angol politikai körökben nem tulajdonítanak nagy fontosságot a kormány négy szavazattal történt kisebbségben maradásának s azt hangoztatják, hogy ennek politikai következményei nem lesznek, legfeljebb a munkairenden esik változtatás. A szavazásnál egyébként a liberálisok is a kormány ellen foglaltak állást s ezzel megdöntöttnek látszik az a napok óta hangoztatott híresztelés, hogy a liberálisok és a munkáspárt között szoros együttműködésre megegyezés jött volna létre. Goga Jilaván akarja feleleveníteni a Csillag-börtön emlékeit A kormány azonban nem akar mártírokat csinálni az ellenzék vezéreiből Megindult a harc a rendtörvény körül Buenresti-Bukarest, április 1. (Az Új Kelet tudósítójától.) A drákói szigorúságú rendtörvény a vogsőkig kiélezte a politikai helyzetet. Bratianu Vintila, aki attól tart, hogy a Maniu-kormány a Mezőgazdasági Hitelintézet megvalósításával és a telefon koncesszionálásával elévülhetetlen érdemeket szerez magának, most már minden eszközzel a kormány megbuktatásán dolgozik. Az az állítólagos egyezmény, amelyen a kormány és a liberális párt között jött volna létre a kormányutódlás idejére vonatkozólag véglegesen felborult. Tulajdonképen csak Duca volt belügyminiszter szorgalmazta ezt a megegyezést, amelyet Bratianu Vintila sohasem támogatott. Egy adott pillanatban úgy látszott, hogy a liberális pártban a mérséklet politikája érvényesül. Az utóbbi napok azonban bebizonyították, hogy Bratianu Vintila álláspontja kerekedett felül. (joga :Havára vágyik Jelentettük, hogy Bratianu Vintila vezércikket irt a Viitorulban,kijelentve, hogy nem hajlandó alávetni magát a rendtörvény szankióinak. Ezzel egyidejüleg Goga Octavian is nyilatkozott. Támadta a rendtörvényt, amely szerinte a Maniu-kormány gyengeségének jele, mert erőszakkal akarja helyettesíteni a kormány hiányzó tekintélyét. — Én a magam részéről — mondotta nem kevés demagógiával Goga — szívesen megyek a jilavai börtönbe, hogy ott felelevenítsem a szegedi Csillag börtön emlékeit és hahotázva nevessek a sors különös szeszélyein Hogyan írnak a liberális lapok Az ellenzéki vezérek provokálni akarják a kormányt, részint, hogy velük szemben alkalmazza a rendtörvényt, részint pedig, hogy döntést provokáljanak ki az igazságügyi fórumoktól arra vonatkozólag, váljon csakugyan alkotmányellenes-e a rendtörvény, vagy sem. Teljesen bizonyos azonban, hogy a kormánynak esze ágában sincs Bratianu Vintilából, vagy Gogából mártírt csinálni. A rendtörvényt elsősorban azokkal a reakciós lapokkal szemben fogják alkalmazni, amelyek valóban fantasztikus hangon írnak a napi eseményekről. Az Ordinea példának okáért azt írja, hogy „ha a régenstanács aláírja a rendtörvény kihirdetéséről szóló királyi dekrétumot, úgy el fogják űzni helyéről“. Példátlanul áll az a hang is, amellyel Continutin Sarateanuról emlékezik meg Tancred Constantinescu által finanszírozott liberális inspiráció alatt álló Ordinea. A lap csupán Miron Patriarchát és Miklós herceget ismeri el a régenstanács tagjainak, Sarateanuról pedig állandóan úgy emlékezik meg: „a régens“. Titülesen hazajön Titulescuval kapcsolatosan a legkülönbözőbb verziókat terjesztik politikai körökben. A Cuventul szerint a londoni követ lemondásának hírét a liberálisok lanszírozták. A Viitorulban sorozatos támadások jelentek meg az elmúlt héten Titulescu ellen, akinek Bratianu Vintila nem tudta megbocsátani, hogy 1928 nyarán kilépett kormányából és így a halálos döfést adta meg az egyébként is kritikus helyzetben lévő kormánynak. Az igazság Titulescu ügyében az, hogy a londoni követ valóban vissza akar vonulni a diplomáciai tevékenységtől Egyelőre azonban a mezőgazdasági hitelintézet felállításával kapcsolatos tárgyalásokat vezeti a külföldön és lemondására csak akkor fog sor kerülni, ha majd az összes függőben lévő és az ő kezeiben fekvő külpolitikai kérdéseket likvidálta. Bratianu Vintila attól tart, hogy amennyiben Titulescu hazatérne, úgy a régentanács őt bízná meg a kormány alakításával, ha majd a Maniu - kabinet lemondása megtörténik. Ez súlyos csapást jelentene a liberális pártra, mert egy Titulescu-féle koncentrációs kormányt a nemzeti parasztpárt is támogatna egyrészt, másrészt pedig a külföld is igen jó szemmel nézné Románia londoni követének belpolitikai tevékenységét A kormány esélyei A Curentul megállapítja a legutóbbi politikai eseményekhez fűzött komentárjában, hogy Bratianu Vintila harca meddőségre van kárhoztatva. Az adott politikai helyzetben a kormány győzelme teljesen bizonyosra vehető. A kalkuttai lordmayor kitöltötte tíz napos fogházbüntetését London, április 1. Sen Gupta Calcutta lázítás miatt tíz napi fogház büntetőért ítélt lordmayorja tegnap kitöltötte büntetését és elhagyta a ranguni fogházat. Sen Gupta kiszabadulása után Rangunban nagygyűlésen beszédet tartott, majd hajóra ült, hogy Calcuttába visszatérje*