Új Kelet, 1930. november (13. évfolyam, 238-262. szám)

1930-11-01 / 238. szám

SL1.E-milZrn, Ara 5 lej USÄS AÄSi CIlli—ItíOBOZSVár, 191 © Hr> *d4 716 9?9 ucca) II. szám. Telefon: 9­77. n­ovember 1 Szombat ,r~Z~ .——. ^ előfizetési árak: „■jhtU bV­­­Mf JlF JgfeJ 1 f§^ gBÄ f | fpSS k Félévre ...........................G»8 „ v&BBÉ £ ■ g^§ÉH fi 96 flSm| a| Negyedévre . ... 321 „ 4 W&sü­%&. M^S Egy hónapra .... 118 „ vmSsm, Ilii!­mmá a külföldi SJaSsTí­ w V ___ SKraKti__BflH «■ _____ tasaSm­pi Arir/E'rt'ui ídiv. al9lS _ igl —jaBm « ■ iMpt m mssmm ——x— Ci tnan­ano Boaioxiní u ° ‘ *in iiPll S­MÍÍI I NIÍÍÍí 1 l|ll| Egy hóra 1 dollár (vagy ennek for caliatl81.008^ ^ iÉS Jflfiflri. jfjkjfiwl«8|l­jm fefffiLb J|­gglijfE megfelelő pénznem). HffL’ flHBRte Egy évre 18 dollár. Kés­z Hirdetések tarifa szerint és Lu­viHtunre sem vállalkozunk vételnek fel rontó pouinaumv_______________________________________ Európai agrárblokk helyett, román boletta Földhitelintézet : a mezőgazdasági tar­tozások konvertálása helyett a boletta­­rendszer bevezetésével találja magát szemben az ország lakossága. A kor­mány a mezőgazdasági válság megoldá­sának kérdésében úgy járt el, mint a cirkuszi kókler, aki egy hatalmas cso­magot mutat be a nagyérdemű közön­ségnek, abból kihámoz egy kisebbet, er­ről is kiderül, hogy nem egyéb, mint üres selyempapír és az idegekre menő kicsomagolás végén diadalmasan előhúz egy filigrán kaucsuk bohócot. Az euró­pai agrár­blokk, a mezőgazdasági hitel­­intézet és a mezőgazdasági tartozások konvertálásának terveiből is eképpen készül világra jönni a ridiculus mus: a boletta. A mezőgazdasági válság nem speciá­lis romániai jelenség és így nem is old­ható meg az ország határain belül fo­ganatosított kormányintézkedésekkel. Francis Delaisi, francia közgazdász, Eu­rópa egyik legszámottevőbb gazdasági szaktekintélye, a prágai mezőgazdasági akadémián tartott előadás-sorozatában szuggesszív számadatokkal mutatott rá a mezőgazdasági krízis okaira. 1913-tól 1928-ig az Európában gabonával beve­tett földterület öt százalékkal, az euró­pai gabonatermés pedig tíz százalékkal emelkedett. Ezzel szemben az amerikai államok földművelői hetvenöt százalék­kal nagyobb területet vetettek be és 67 %-al nagyobb termést hoztak ki. A du­nai államok az elmúlt években 5 millió métermázsa gabonát exportáltak a hábo­rú előtti 60 millió métermázsával szem­ben. A tengerentúli államoknak sikerült az európai államokból kiszorítani az eu­rópai gabonát, holott a statisztika ada­tai szerint Európában (Oroszországot ki­véve) mintegy száz-százhúszezer méter­mázsával kevesebb gabona terem, mint amennyire az európai fogyasztásnak szüksége van. Az európai iparállamok és földművelő országok érdekeinek har­­monizálása tehát egy csapásra megolda­ná ezt a krízist. A gabonatermő orszá­gok azonban igen későn ébredtek a kö­zös akció és szervezkedés szükségességé­nek tudatára, a Népszövetség túlságo­san gyönge ahhoz, hogy a különböző el­lentétes érdekeket összhangba tudja hozni és a szinajai, varsói, majd pedig a bukaresti konferenciák pozitív ered­mény nélkül, vagy legalább is pillanat­nyilag leszámítolható eredmény nélkül fejeződtek be. A mezőgazdaságnak azonban sürgős segítségre van szüksége. Egyrészt azért, hogy a fullasztó uzsorakamatoktól meg­szabadulhasson, másrészt pedig, hogy megfelelő invesztícióval mennyiségileg és minőségileg is a maximumot tudja a földből kihozni. Ezt a két célt kívánja szolgálni a tartozások konvertálását vég­rehajtó bank és a mezőgazdasági hitel­­intézet. E két intézmény e mezőgazda­­sági termelés racionalizálását és meg­szervezését van hivatva megvalósítani. A kormány erőfeszítései a mezőgazdasá­gi hitelintézet létesítésével kapcsolato­san sikertelenül végződtek és kérdéses, hogy a külföldi pénzpiac mai helyzete mellett nem-e lesz ugyanilyen okból si­kertelenségre ítélve a konvertálás mil­liárdos befektetést igénylő terve is. A termelés megszervezésénél azonban nem kisebb jelentőségű az értékesítés problé­mája. Az amerikai konkurrencia és az orosz dumping teljes felfordulást idéz­tek elő a kereslet és kínálat viszonyá­ban s oly mélyre szorították le a gabona­árakat, hogy ezek mellett rentábilis ter­melés nem képzelhető el. Természetes dolog, hogy a világgaz­daság mai konstellációjában, amikor a világgazdaság egyes tényezőinek ak­ciói között oly szoros összefüggés van, a kereslet és kínálat közötti viszony és ez­zel egyidejűleg az értékesítés alapos megszervezése csakis nemzetközi relá­ciókban történhetik meg. Jelen esetben példának okáért a gazdasági szakértők a mezőgazdasági válság megoldását csakis abban az esetben látják lehetsé­gesnek, ha a tengerentúli államok, Eu­rópa és Oroszország között előzetes meg­egyezés jön létre. A Románia köré cso­portosuló észak- és keleteurópai agrár­államok egy kisebb dimenziójú megol­dást szerettek volna megvalósítani és Genfben protekciós vám bevezetését kér­ték az amerikai búzával szemben. Ame­rika képviselője azonban felszisszent, összeráncolta hitelezői homlokát, retor­ziókkal fenyegetett, az európai államok képviselői Amerikával szembeni tartozá­saikr­a gondoltak és hallgattak. Ebben a hallgatásban benne volt, hogy az euró­pai iparállamok továbbra is amerikai, vagy orosz búzát fognak vásárolni és az agrárblokk kénytelen volt feladni ter­veinek javarészét, bármily energikusan is verte Madgearu a Népszövetség gaz­dasági bizottságának asztalát. Így jutottunk oda, hogy az értékesítés európai vonatkozásokban való megszer­vezése helyett a román kormány a bel­földi fogyasztás megrendszabályozásá­­nak gondolatával foglalkozik. A való­ságban ez azt jelenti, hogy a gabona árát nem a kereslet és kínálat szabad já­téka fogja meghatározni, hanem felsőbb kormány­ ukat. A termelő és fogyasztó közé odaékeli magát közvetítőnek a ne­hézkes és drága állami adminisztráció, amelynek feladata az lesz, hogy a gabo­na árához egy bizonyos százalékot, vagy egy bizonyos összeget hozzácsapjon és a normális ár és a kényszerár közötti dif­ferenciát prémiumképpen visszajuttassa a termelőnek. Ez a prémium: a boletta. Nem tudjuk, hogy milyen összeggel kí­vánja a kormány a gabona árát a terme­lők javára a fogyasztókkal szemben megdrágítani. De nem nehéz megjósol­ni, hogy a költséges román bürokrácia a bolettának egy jelentékeny részét el fogja nyelni s a termelőkhöz oly kevés fog a boletta révén eljutni, hogy ezzel sem a mezőgazdákat, sem a mezőgazda­ságot nem lehet kihúzni a kátyúból. A boletta lényegében az államhata­lom erőszakos beavatkozását jelenti az ország gazdasági vérkeringésébe. A gaz­dasági élet az ilyen intervenciókat rend­szerint meg szokta bosszulni és a ma­gyarországi példa ezt már­is igazolni látszik. A kétségbeesés diktálta intézke­dés ez, amely különböző hibáin és hiá­nyosságain kívül súlyos igazságtalansá­got is jelent a városi fogyasztókkal szemben, akiket egy meglehetősen ter­hes újabb adónemmel sújt. Hiába be­szélnek a hatalom birtokosai arról, hogy a városi lakosságnak áldozatokat kell hozni a mezőgazdák érdekében: nem a városi lakosság, hanem a háborút köve­tő évtized két balkezes kormányzása jut­tatta a mezőgazdákat mai kétségbeesett helyzetükbe. A baletta nem fog segíteni rajtuk, de a városi lakosságnak ismét al­kalma lesz arra, hogy verejtékével fi­zesse meg a román politikusok összes baklövéseit. (k. r.) A jövő héten kezdődik a népszövetségi le­szerelési bizottság ülése Svájcban nagy érdeklődéssel várják az orosz delegációt Genf, október 31. A A népszövetségi le­szerelési bizottság ülése a jövő héten kezdődik.­­Angliát Lord Cecil, Norvégiát Colban Erik, Németországot gróf Berns­­dorff fogják képviselni. Svájci diplomá­ciai körökben érdeklődéssel várják az orosz leszerelési delegációt Litvinovval, Lunacsarszkij­val az élükön s mintegy negyven szakértővel. A napirend első pontjaként angol ja­vaslat kerül a bizottság elé a hadügyi költségvetések kiadási tételei összegei­nek korlátozásáról. A budapesti rendőrséget riadókészültségbe helyezték a mai napra tervezett „vörös nap“ miatt Budapest, október 31. A kommunisták­ holnapra tervezett vörös napja és ké­szülő éhségfel­vonulása alkalmából Bu­dapesten és az exponáltabb vidéki vá­rosokban ma estétől kezdve a rendőrség riadókészültségbe lép. Budapesten 65 agitátort tartóztattak le. A délután folyamán még­ további letartóztatások várhatók. A kommunis­ták ki akarták nyomtatni és tízezer példányb­án forgalomba hozni a Vörös Újságot, de ezt a szándékukat a rend­őrség máris meghiúsította. Most abban az irányban folytatják a nyomozást, hogy milyen úton jutottak mosz­kvai pénzh­ez és a külföldről kiknek a közve­títésével került be a pénz a magyaror­szági kommunistákhoz. Házkutatások és letartóztatások vol­tak Miskolcon is. Az őrizetbe vettek száma itt 18. Győrön 8 letartóztatás tör­tént Máramarosi zsidó kivándorlók utaztak a lyon-bordeauxi halálvonaton Szerencsés véletlen folyt és csak egy zsidó kivándorló van a sebesültek között Párizs, október 3. (x az Új Kelet t­n­dó­sítójától.) Egyik legutóbbi számunkban röviden beszámoltunk arról a vasúti sze­rencsétlenségről, amely a Lyon—Bor­deaux közötti vonalon Perigeux állomás közelében történt. A Svájcból jövő gyorsvonat a sinek rossz állapota követ­keztében kisiklott s a vonat több va­gonja súlyos sérüléseket szenvedett. A két lokomotív mozdony vezetői és fűtői azonnal szörnyethaltak és később tizen­hat halottat és harminc sebesültet húz­tak ki az összetört kocsik alól. Az első távirati jelentések arról számoltak be, hogy a kisiklott vonat utasai között volt kétszáztíz romániai kiránduló is, akik azonban szerencsésen megmenekül­tek Most azután kiderült, hogy a távirati jelentések tévesen beszéltek romániai ,,kirándulókról­. A kisiklott gyorsvonat romániai utasai ugyanis távolról sem kéjutazásra indultak, hanem azonosak azzal a kivándorló csoporttal, amely né­hány nappal ezelőtt indult el Márama­­rosszigetről Dél-Amerikába. A kiván­dorlók valamennyien máramaros megyei zsidók, akik a Hias-Emig direkt közvetí­tésével indultak el az óceánon túlra új életlehetőségeket teremteni. Legnagyobb részük a tragikus sorsú borsai zsidóság köréből rekrutálódott. A szerencsétlen, hajléktalanul maradt borsaiaknak még a kivándorlásukat sem sikerült simán nyélbe ütni és az a végzet, amely hóna­pokig leselkedett hajlékaik fölött, elkí­sérte őket új életet kereső útjukra is. Az újabb jelentések szerint a kivándor­lókat szállító vagonok érintetlenek ma­radtak és a máramarosi zsidó emigrán­sok közül csupán egy Glück Ábrahám nevezetű ember szenvedett könnyebb sérüléseket.

Next