Új Kelet, 1931. január (14. évfolyam, 1-24. szám)
1931-01-15 / 11. szám
_ _____________________________ OJKKLS ? ________________________ Csütörtök, 1931. január 15 A Turul cipőgyár kisrészvényesei feljelentést tettek a gyár volt igazgatósága ellen, amely az elmúlt évi mérlegben váratlanul huszonnégymillió lej veszteséget mutatott ki Timisoara-Temesvár, január 14. (Az Új Kelet tudósítójától.) A bánság gazdasági köreit izgalomban tartja az a feljelentés, amelyet a Turul cipőgyár részvényesei adtak be a temesvári törvényszéken a gyár volt igazgatója ellen. A feljelentés négy sűrű gépírásos oldalon foglalkozik a Turul-cipőgyár egész múltjával. A feljelentés előadja, hogy a gyár körülbelül 30 évvel ezelőtt létesült és folytonosan fejlődve, alaptőkéjét több ízben felemelve annyira felvirágzott, hogy már a háború előtt a monarchia egyik legnagyobb gyárvállalata közé tartozott. A gyárnak nemcsak Budapesten, Bécsben, Prágában, hanem a monarchia többi nagyobb városaiban is fióküzletei voltak, amelyek szép jövedelmet hajtottak. A háborúban óriási méretű hadiszállítások révén a vállalat folyton kibővítette üzemét úgy, hogy az államuralom megváltozása után a Turul-cipőgyár kétségtelenül legnagyobb cipőgyára volt Nagyromániának. A külföldi fiókokat be kellett ugyan szüntetni, de helyettük a régi királyságban és az ország más részeiben nyitott fióküzleteket, amelyeknek száma 55-re vagy 60-ra rúgott. A válalat vagyona tekintélyes összeget képviselt. A gyár épületeinek és a hozzátartozó hatalmas beépítetlen területnek az értéke meghaladja az 50 millió lejt, a gépek és felszerelések értéke 30 millióra becsülhető, a fiókok értéke 20 millió és ugyanannyi volt a nyersanyagkészlet és a félig kész vagy készáru értéke. A Turul-cipőgyár összes vagyona tehát hozzávetőleges számítással legalábbis 130 millió lejt ért. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a vállalat ingatlanai az évi mérlegben mindenkor egy lej értékkel szerepeltek, pedig ezek valódi értéke körülbelül 26 millió lej, tehát a gyár tulajdonképpen ilyen hatalmas összegű tartalékalappal is rendelkezett. Harminc éves fennállása óta a gyár állandóan nyereséget mutatott ki, az 1930 május 7-én megtartott közgyűlést kivéve, amikor az igazgatóság váratlanul 24 millió lejes veszteséget jelentett be. A közgyűlésen megjelent részvényesek megdöbbenésének dr. Braun Zsigmond adott kifejezést, aki a maga és társai nevében felvilágosítást kért a váratlan és horribilis veszteség eredetére vonatkozólag. A részvényeseket röviddel ezután újabb meglepetés érte. Az igazgatóság tagjai eladták részvényeiket a kolozsvári Renner bőrgyárnak. A részvények eladása után pár nappal az összes okiratokat, üzleti könyveket, levelezéseket, sőt a berendezés egy részét is elszállították Kolozsvárra. A Turul-cipőgyár részvényeit 1930 áprilisáig 200 lej körül jegyezték a tőzsdén. A változás következtében azonban a kisrészvényesek még 30 lejt sem tudnak kapni részvényeikért. A feljelentés a következő két eshetőségre vezeti vissza a Turul-cipőgyár 24 milliós veszteségét és a részvények árfolyamzuhanását: 1. vagy a régi igazgatóság volt tagjai adták el részvényeiket jóval az értékükön felül, 2. vagy pedig az igazgatóság tagjai éveken át sorozatos szabálytlanságokat követtek el, a tényleges veszteségeket elhallgatták és hamis mérlegeket készítettek, amelyek csak nyereségeket tüntettek fel azért, hogy az igazgatóság tagjai hatalmas tantemeket vehessenek fel, másrészt mint részvényesek a busás osztalékból is kivegyék részüket. A feljelentés a fentiek alapján kéri a vezető ügyészt, hogy rendeljen el vizsgálatot ebben az ügyben, elsősorban Benedikt Norbert volt vezérigazgató ellen, annak megállapítására, hogy a gyár vezetése körül csakugyan történtek-e szabálytalanságok. A feljelentés nagy feltűnést keltett gazdasági körökben is és azt a bukaresti sajtó is élénken kommentálja. David Golder a szegény zsidófiúból lett nagystílű bankár életének regénye fölemelkedésétől bukásáig. Irene Nemirovszky regénye egyike az utóbbi évek legnagyobb sikerű könyveinek Ára fűzve 136 lej, Ára kötve 204 lej. Kapható az UJ KELET könyvosztályaban. Rehabilitálták a külügyminisztérium Chiffre osztályának főnökét Bucuresti-Bukarest, január 14. (Az Új Kelet tudósítójától.) A Dimineata megállapítja, hogy a Lahovári külügyminiszteri vezérigazgató ellen felhozott vádak alaptalanoknak bizonyultak és korrektségét sikerült teljes mértékben bebizonyítania. Ennek következtében Filalitit, a külügyminisztérium államtitkárát, aki ellene a vádakat emelte, valószínűleg elmozdítják eddigi beosztásától és áthelyezik. A lap információi szerint egyébként az egész külügyminisztériumot reorganizálni fogják Mironescu miniszterelnök hazaérkezése után. Európa háborús adósságainak csökkentését követeli egy amerikai nagybank elnöke Az Angol Bank egyik igazgatója szerint a leszállítás lényegesen lendítene Amerika exportján Newyork, január 14. Az amerikai közvéleményben egyre mélyebb gyökeret ver az a meggyőződés, hogy Amerika háborús követeléseinek csökkentése nélkül nem remélhető a nemzetközi gazdasági válság enyhülése. Miután számos vezető amerikai bankár foglalt állást Amerika követelésének jelentős csökkentése mellett, most az Egyesült Államok egyik legnagyobb pénzintézetének, a Chase National Banknak elnöke, Wiggins igen nyomatékosan követeli az európai államok háborús adósságának leszállítását. Jó üzlet volna Amerika részére mondja Wiggin a bank évi jelentésében , ha háborús követeléseit az európai államokkal szemben erőteljesen leszállítaná. Ennek a leszállításnak sokkal nagyobb volna a jelentősége, mint a dollár értékének megszilárdulása. Wiggins szerint az európai államok képtelenek arra, hogy egyidőben megfizessék Amerikával szemben fennálló tartozásaik kamatait és tőketörlesztését, ugyanakkor pedig kellő mennyiségű aranyat gyűjtsenek amerikai iparcikkek vásárlására. A gazdasági világválság Wiggins szerint az Egyesült Államokban már elérte a mélypontot és ezért remélni lehet, hogy a helyzet rövid időn belül enyhülni fog. Wiggins kijelentéseinek igen nagy jelentőséget tulajdonítanak és azt hiszik, hogy ezek a kijelentések nem maradnak hatás nélkül washingtoni hivatalos körökben sem. Londoni jelentés szerint Wiggins nyilatkozatához elsőnek sir Josuah Stamp, a kiváló bankember és az Angol Bank egyik igazgatója foglalt állást. Stamp szerint rendkívül kívánatos volna, ha Wiggins szavait megszívlelnék és újból rendeznék az államok közötti adósságok kérdését elsősorban azért, mert az arany értékének ingadozása folytán az európai államok ma lényegesen többet fizetnek Amerikának, mint közvetlenül a háború után. Különösen áll ez Németországra, amelynek terhei a Young-törvény alapján ma sokkal nagyobbak, mint ahogy eredetileg tervezték, így a nemzetközi adósságok leszállítása elsősorban Németország terheit könnyítené meg és Németországon keresztül fellendítené Közép-Európa gazdasági életét is. A világválság egyik legfőbb oka az a súlyos adósságteher, amely az európai államokra nehezedik. Helyes gondolat Stamp szerint ezeken a terheken könnyíteni s ez a könnyítés Amerikának is javára válna, mert nagy mértékben fellendítené Amerika exportját : ' ■ ■ A máramarosszigeti hitközségi háború békés epilógusa A hitközségi tagok ezreinek kívánságára megszüntették a vidéki húsra kibocsátott iszurt Sighet-Máramarossziget, január 14. (Az Uj Kelet tudósítójától.) Valahányszor sor került rá, büszke önérzettel állapítottuk meg, hogy Máramarosban hosszú évek óta szünetelnek a hitközségi pártharcok és belvillongások. A máramarosi zsidóság erői nem forgácsolódtak szét hitközségi kérdésekben s ez tette lehetővé, hogy a válság szörnyű napjaiban a vállvetett munka és a szolidaritás megmenti azt, ami még megmenthető. De legutóbb úgy látszott, hogy a máramarosszigeti hitközségnél ez a béke is feborul. A harca egy jelentéktelennek látszó ügy adott alkalmat. A hitközség vezetőségének utasítására a rabbinátus tréfának nyilvánította a vidékről behozott húst. A hitközség tagjainak nagyrésze tiltakozott e korlátozás ellen, tüntető népgyüléseket rendeztek s amikor már úgy látszott, hogy egy következményeiben súlyos és áldatlan pártharc veszi kezdetét, — a vezetőség által egybehivatott közgyűlés egyhangúlag leszavazta a kérdést és igy az ügy véglegesen lekerült a napirendről. Súlyos büntetés a tiltakozásért A szigeti iszur-kérdés lekerült a napirendről. S hogy mi elvből nem avatkozunk bele hitközségeink belügyeibe, a békés elintézés után szükségesnek tartjuk a történtek regisztrálását. Az ügy előzményei még 1928-ra nyúlnak vissza. A szigeti orthodox hitközség új vezetőséget választott, Szmuk Mihály elnökkel az élén. Miután a hitközség anyagi viszonyai meglehetősen zilált állapotban voltak, az új vezetőség első pozitív ténykedése az a határozat volt, mellyel utasították a rabbinátust, hogy mondjon ki iszurt a vidékről behozott húsra. Határozatában az új vezetőség hivatkozott arra, hogy a vidékről behozott hús elsősorban nem felel meg a kástusz követelményeinek. Előfordult már az is, hogy falusi parasztokkal csempésztették be a húst a városba. A hús azonkívül rendszerint zsákokba jött, úgy, hogy egészségi szempontból is sok kivánakalót hagyott maga után. Az iszur fő oka természetesen az volt, hogy a hitközség bevételei fokozódjanak. S amikor a vezetőség ezt az újabb terhet rótta a közönségre, nem vitte a kérdést közgyűlés elé, ami később kiváltotta a tagok elkeseredését és tiltakozását. Az akciót Weisz Izrael, a Chevra Kadisa elnöke indította meg. Szóban és írásban támadta a vezetőséget és követelte, hogy hívjon össze közgyűlést és ott döntsék el, hogy maradjon-e továbbra is az iszár, vagy helyezzék hatályon kívül. A hitközség vezetősége nem hívott össze közgyűlést, hanem a tagok legnagyobb megrökönyödésére Weisz Izraelt kritikája miatt pénzbüntetésre ítélte és öt esztendőre megfosztotta hitközségi jogainak a gyakorlásától. Az ítéletet kinyomatták és kiragasztották az összes zsinagógákban és ezzel az aktussal megbomlott a máramarosszigeti hitközség békéje. Bonyolódnak az ügyek Weisz Izráel megbüntetése után az iszár tengeri kígyóvá nőtte ki magát. A hitközség tagjai 165 aláírással ellátott kérvényt nyújtottak be, melyben kérték, hogy Weisz Izráel ügyét vigyék közgyűlés elé. A kérvényt nem honorálták, a nyomor közben egyre nagyobb méreteket öltött és Weisz Izrael tábora egyre nőtt A dési konferencia alkalmával azután döntő fázisához jutott a harc. Weisz Izraelt óriási szavazattöbbséggel delegátusnak választották, de egyes vezető tagok kabinetkérdést csináltak Weisz Izrael megválasztásából és lemondással fenyegetőztek. Weisz Izrael beszdin elé citálta a hitközséget, a beszdin választóbíróság elé utalta az ügyet. A dési konferencia közben lezajlott és a két párt most már nyílt sisakkal kiállott a frontra. Az elnök megmenti a helyzetet Weisz Izrael pártja tiltakozó népgyűléseket rendezett. Hatalmas tömegek tüntettek az iszur ellen s fenyegető magatartásukkal követelték, hogy a beszdin helyezze azonnal hatályon kívül az iszurt. A tiltakozó gyűléseknek az lett az eredménye, hogy a hitközség vezetősége január 11-re közgyűlést hívott egybe. Vasárnap délután zajlott le az izgalmas kögyülés a Polgári-kör nagytermében. 3 órára lett hirdetve a közgyűlés, de már 1 óra után feketéllett a nagytemplom udvara a tömegtől, mely előzőleg ott gyülekezett. A Polgári-körnél hatalmas rendőrkordon igyekezett a rendet fenntartani. A hitközség vezetősége jegyeket bocsátott ki, de a tömegnek egy része, mely nem volt jeggyel ellátva, követelte, hogy kivétel nélkül engedjenek be mindenkit. A hangulat roppant feszélyezett volt s minden pillanatban attól kellett tartani, hogy a tömeg áttöri a rendőrségi kordont és kitör a botrány. Sznják Mihály elnök ekkor elrendelte, hogy mindenkit engedjenek be. A közgyűlést határozatképesnek nyilvánította és rövid beszédben rámutatott arra, hogy mi kényszerítette a vezetőséget az iszur kibocsátására. Utána Frenkel Salamon főtitkár felolvasta az akkori jegyzőkönyveket, amelyekből kitűnt, hogy a hitközség volt vezetősége, melynek élén Joszovits Lipót állott, elvből szintén kimondta az iszur bevezetését. Rottenberg József, az ellenzék szónoka kimutatta, hogy az iszur nem érte el célját. A közönség egy része nem törődik az iszurral s így tréfa húst eszik. Sok évvel ezelőtt, amikor már felvetették egy iszur kérdését, a nagyhírű szigeti rabbik vonakodtak ezt kibocsátani, éppen azért, mert tartani kellett tőle, hogy a tagok egy része így tudatosan tréfáhúst fog enni. Rottenberg Józsefnek többször kellett kérni a közönséget, hogy hallgassa meg a vezetőség szónokait. Szmuk Mihály elnök ekkor szavazás alá bocsátotta a kérdést s az ezer főre rugó tömeg egyhangúlag, viharos jelenetek közepette elvetette az iszurt. Különös szerencsének tudható be, hogy Szmuk Mihály vezette a közgyűlést. Erélyes volt és tapintatos. Amikor látta, hogy a tömeg ellene van az iszurnak, minden teketória nélkül konstatálta és kihirdette az eredményt. Kikerülte a már szinte kikerülhetetlennek látszó botrányt és pontot tett a harcra. Megmentette a helyzetet. Az iszárt elvetették. A kérdés lekerült a napirendről. Megmentették a szigeti hitközség békéjét és a máramarosi zsidóság szolidaritását, amelyre ezekben a rettenetes napokban olyan nagy szükség van... (sch. d.) A KÖNYVPIAC ÚJDONSÁGAI ÁLLANDÓAN KAPHATÓK AZ ÚJ KV LIST KÖNYVOSZTALT ASSAN.