Új Kelet, 1931. szeptember (14. évfolyam, 197-219. szám)

1931-09-01 / 197. szám

fy j V- Jl­y °> I­ x'y- fVF-* 'SE” \JV Arasiej s,„é, Cluj—Kolozsvár, 1931. No- ^4-7t^-929 Str. Baron L. Pop (volt Br»»»al szeptember 1 Kedd «£? ftMWf «, IM ""ÄÄ; 5691 EV Elul |iM MsiiBi 5SS3^i:::::: Sö f é'gjals WIm IMI Br hónapra..................lit lel A* ül Kelet a* egyelem« | »Ml HM KÜLFÖLDI * b4n,áíína‘piSf * On. Biblioteca Centrala Asociation^ 8 « Híj | | SH­dMi^ Oi keink bHi nyomását * QTm0­ 1 Ilii 1 11111 1 HPi E*y hóra 1 dollár (vagy ennek forrás­a?K­­ilésevel himu ■ddHHHiflHmBB dHi megfelelő pénznem) *• ___________ ____________________Hirdetések tarifa szerint Kéziratokat nem küldői WSBKMKKKKtIftOMNBMHHBHHHHi vétetnek fel meg­őrzésükre nem vállalkozuin­. .jf- ------------ - __ ____________ MOBCmiKlHlMHl_ _________ Népszövetség Ma, szeptember elsején újra megnyílik a Népszövetség ezévi őszi ülésszaka. Ele­gáns urak, hírneves államférfiak gyűlnek össze a genfi zöldasztal körül, hogy nemes szóvirágokban nyilatkozzanak meg ismét a világbékéről, a vámunióról s ami még ennél is aktuálisabb: a leszerelésről. Nem először történik így. Amióta a Népszövetséget életre hívták, rengeteg be­széd, bölcsesség és frázis hangzott el ezek­ről az égető problémákról, melyek hú­sunkba vágnak, életünk apró körülmé­nyeit döntik el, ha hullámaik hozzánk is elesnek. A baj csak az, hogy a sok szóból, böl­­cseségből és frázisból a valóságban sem­mi, vagy csak édeskevés tudott realitássá seépülni. Mintha a népszövetségi nagy és lelkes szavak Talleyrand hírhedt mon­dását igyekeznének igazolni, mely szerint a beszéd csak arra való, hogy tényleges gondolatainkat és szándékainkat elrejtsük velük. Érthető tehát, ha a Népszövetség ülés­szakai felé irányuló tekintet bágyadtan siklik el a nyilvánosságra hozott prog­rampontokról, melyek rendszerint sokat ígérnek és­­ semmit sem adnak. Legfel­jebb negatív szenzációk azok, amikkel a népszövetségi sajtóirodák a közönséges halandók érdeklődését némileg felvilla­nyozhatják. Ilyen ,,szenzációs“ bejelentés például az is, hogy a Népszövetség vezér­kara, nagyon is átlátszó ürügyek hangoz­tatásával, a leszerelési konferencia ös­­­szehívásának időpontját szeretné kitolni a ködös bizonytalanságban. Mintha ezt a kitolást, ezt a halasztást ezt a politikai síbolást már nagyon is jól ismernők! Ez az a taktika, amivel a né­pek gyülekezetében a „népek“ ügyeit in­tézni szokták. Emlékezzünk csak az op­­tánsperre, a kisebbségi panaszok elteme­tésére — és akkor elképzelhetjük, hogy mi várhat a leszerelés ügyére is, ha az a Népszövetség égisze alatt várja be, hogy — újra elhalasszák. És közben? Közben — minden népszö­vetségi akarás és nemakarás ellenére — a világválság mélyül, közeleg a legretten­tőbb tél, amit a világháború óta Európa átélt, vagy átélhetett. És ez az utóbbi az egyetlen, amit a Népszövetség bölcsei­nek, bábáinak és papjainak, minden böl­­cseségük, ékes szavuk és puffogó frázi­saik ellenére is — nem fog sikerülni el­halas­ztaniok. Zelea Codreanu A diákantiszemitizmus tobzódó napjai­ban bukkant fel az ismeretlenség homá­lyából Hitlernek ez az ifjú romániai mása, aki most sem sokkal több, mint harmincéves. Nemzeti ruhában, lobogó fekete hajjal és lobogó fanatizmussal állt a demagóg frázisoktól elbódított ifjúság élére. Elszánt volt és törhetetlen. A jasi rendőrprefektusnak, aki erős kézzel pró­bálta a diákzavargásokat megakadályozni, szó nélkül golyót röpített a fejébe. A bíróság felmentette és már akkor nagy karriert jósoltak neki. Azóta kétszer állott bíróság előtt. Ál­lamellenes izgatással, az államrend elleni összeesküvéssel vádolták meg legutóbb. Ráolvasták, hogy municióraktárakat léte­sített és „Stahlhelm“-je, a Vasgárda ré­vén magához akarta ragadni a hatalmat. Újabb két felmentő ítélet fonta feje köré a sértetlenség glóriáját. Most képviselőnek választották meg. Zelea Codreanu beviszi a parlamentbe fék­telen nacionalizmusát és antiszemitizmu­sát, a pártok és a jelenlegi kormányzási rend elleni mértéktelen gyűlöletét. Egyesek azzal vigasztalódnak, hogy Codreanu megválasztása csak a kormány segítségével volt lehetséges. Ez a verzió nem látszik lehetetlennek, hiszen­­ a­ cu­­zisták segítettek a propagandában Cod­­reanunak és a cuzistáktól a kormányig m­­ár igazán csak egy lépés van. Vagy ta­lán még annyi sem. A szociális elégedetlen­ség juttatta mandátum­hoz Zelea Codreanut A Diatra­neanu­i pótválasztáson az antiszemita jelszavakkal operáló vasgárda elhódította a mandátumot a politikai pártok elől. Na megnyílnak az összes iskolák. Az ilfovi törvényszék elfogadta a Berkovicz-bank kényszeregyezségi kérését Bucuresti-Bukarest, augusztus 31. (Az Új Kelet tudósítójától.) A Manoi­­lescu bankkormányzóvá való kinevezé­se folytán megüresedett piatra­ neam^ megyei képviselői mandátumra vasár­nap ejtették meg a választást, amely­nek kimenetele a politikai élet meglepe­­tésszerű eseménye lett. Képviselővé ugyanis 1.176 szavazattal Zelea Cod­reanut, a Vasgárda vezérét választot­ták meg, a mandátumért harcoló nem­­zeti-parasztpárti, liberális és gheorghis­­ta jelöltekkel szemben. Valószínű, hogy a választás­ eredményének semmilyen közvetlen kihatása nem lesz a közeljö­vő politikai eseményeire. De a szélsősé­ges Zelea Codreanu győzelme a politi­kai pártok fölött olyan esemény, amely a legfelsőbb köröket is komolyan fog­lalkoztatja. Ki segítette Codreanut? Egyes verziók szerint Zelea­ Codrea­­nu megválasztását a kormány támoga­tása tette lehetővé. Hivatalosan a kor­mány a liberális párt jelöltjét támogat­ta, az általános választásokon kötött kartell alapján. Természetesen nincs kizárva az sem, hogy titokban Zelea­ Codreanu mellett buzgólkodtak a kor­mány ágensei, hogy e választás ered­ményével indokolhassák meg az esetleg foganatosítandó kivételes intézkedése­ket. Zelea­ Codreanut támogatta propa­gandájában a megyei cutista szervezet is. A vasgárdisták és a cutisták egész választási propagandájukat csaknem ki­zárólag antiszemita szólamokra építet­ték fel, a zsidókat téve felelőssé a mai helyzetért. A nemzeti­ parasztpárt je­löltjét, Gica Macurescut titokban támo­gatta a helyi avereszkánus szervezet is. Mácurescu ennek ellenére is csak 6120 szavazatot kapott, míg a liberális je­löltre 7214, a gheorghista jelöltre pe­dig 3448 szavazat esett. A dolgozók blokja 255, a Vlad Tepes liga 25 sza­vazatot kapott. A hálás antiszemita propaganda A bukaresti sajtó természetesen élén­ken kommentálja Zelea Codreanu megvá­lasztását. Az Adeverul szerint a piatra­­ne aműi eredmény az összes politikai pár­tok, de egyben a kormány vereségét is je­lentik. A lap reméli, hogy a Vasgárda vezérének megválasztása nem fog politi­kai következményekkel járni. Jobbnak lát­szik — írja az Adeverul —, ha Zelea Cod­reanu színt fog vallani a parlamentben, ahelyett, hogy ki nem elégített ambícióit földalatti agitációkban élné ki. A Viitorul szerint Codreanu annak kö­szönheti győzelmét, hogy propaganda út­­ján a gazdasági válság okozóiul a zsidó­kat állította a nép elé. A parasztság kö­rében az antiszemita agitáció a mai sú­lyos időkben termékeny talajra talált Bucuresti-Bukarest, augusztus 31. (Az Új Kelet tudósítójától). A Neamul Roma­­nesc­ értesülése szerint az őszi hónapok vá­ratlan eseményeket fognak hozni a bel­politikai életben. Októberben és novem­berben tartják meg a különböző politikai pártok szokásos évi kongresszusukat. Ami a nemzeti parasztpártot illeti, nincs ki­zárva, hogy a vezérséget egy direktórium­ra fogják bízni, amelynek tagjai Maniu, Vaida és Mihalache lesznek. A néppárt kongresszusán fel fog merülni a nemzeti parasztpárttal való fúzió kérdése. Ennek a fúziónak az averescanusok körében igen sok híve van s egyes verziók szerint a nemzeti parasztpárt sem idegenkedik et­től a gondolattól Bucuresti-Bukarest, augusztus 31. A közoktatásügyi miniszter újból figyelmez­tette az iskolákat, hogy a tanízást min­denütt szeptember 1-én meg kell hogy kezdjék és erre vonatkozó rendeletének szi­goru betartását követeli. Értesítette mi­niszter a felekezeti és magániskolákat hogy a jövőben oktató személyzetüknek feltétlenül az előirt egyetemi végzettség­gel kell bírnia. Bucuresti-Bukarest, augusztus 31. Az ilfovi törvényszék ma délelőtt döntött a Berkovitz-bankház egyezségi kérése ügyé­ben és azt magáévá téve, szeptember 4-re tűzte ki a hitelezők vagyonbizottsá­­gának megválasztását és a kényszeregyez­ség feltételeinek végleges megállapítását. Azután a Cantacuzino fivéreknek ugyan­csak a bank ellen beadott csődkérvényét tárgyalták, a döntést azonban a kényszer­egyezségi eljárás végleges megoldásáig felfüggesztették. Ám ez a magyarázat nem vigasztal és nem nyugtat meg. Mert hiábavaló lett volna a közigazgatási hatóságok minden támogatása, ha Zelea Codreanu jelszavai nem találtak volna termékeny, buja visszhangra a gazdasági nehézségektől, a nyomortól elkábult parasztság lelkében. Egy elkoptatott, de már számtalanszor verifikált történelmi igazság teljesedett be a piatra-neamti pótválasztáson: az uralkodó osztályok mindig a zsidóságra igyekeznek áthárítani a felelősséget az adott nehézségekért és a zsidóságon ke­resztül levezetni a népdüh felgyülemlett energiáit. A sűrűn zsidólakta Piatra- Neamt megye ebből a szempontból külö­nösképpen hálás és megfelelő talaj volt a gyűlölettől habzó demagógia számára. Zelea Codreanu közel tizenkétezer sza­vazata komoly és aggasztó esemény. A szociális láz ijesztő szimptómája. És nem­csak bennünket, zsidókat érdekel, hanem elsősorban az egész államközösséget. Mert Zelea Codreanu nemcsak az antiszemitiz­must képviseli, hanem egy bizonyos prog­ramot is, amelynek lényege: a pártok megsemmisítése és diktatúra. És a piatra­­neamii parasztok nemcsak a zsidók, ha­nem a politikai pártok és az egész jelen­legi kormányzási rendszer ellen is sza­vaztak akkor, midőn Zelea Codreanura adták le voksaikat. De a kormány, a hatóságok semmi „szubverziv“-et nem találtak Zelea Cod­reanu propagandájában. Az Isten nyil­vánvalóan nem szereti a Iorga-kormányt és vaksággal verte meg. Mert egyébként látniok kellene a minisztereknek, hogy a tűzzel játszanak akkor, midőn az extre­­mista irányzatokkal kacérkodnak. A kom­munisták és a Vasgárda között harcmo­dor és taktika tekintetében nincs nagy különbség. Ezt nemsokára látni fogja a kormány is. Csak ne legyen későn. VILÁG TÜKRE Parszik és zsidók Irta: Marton Ernő Budapesti lapokban érdekes tudósí­tásokat olvastunk a napokban egy Mr. Framji nevű úrról, aki a magyar fő­városba érkezett, hogy megteremtse a Magyar Indiai Kereskedelmi Kamarát, amelynek az lesz a hivatása, hogy Ma­gyarország és India között intenzíveb­bé tegye a kereskedelmi kapcsolatokat. A pesti lapok megírják Mr. Framjiról, hogy az ősrégi parszi törzs leszárma­zottja, akik egykor Zarathustrát imád­ták, nagy prófétájukat s azt vallják, hogy rokonuk a magyaroknak. Mr. Framji sok érdekeset mesélt el kiván­csi újságíróknak a parszikról és már ezekből a felületes újságriportokból is kiérződik, hogy itt egy rendkívül figye­lemreméltó sorsú népről van szó. Ha azonban kissé közelebbről tanulmányoz­zuk a kérdést, rájövünk, hogy bennün­ket, zsidókat különösen közelről érde­kelhet a parszi nép, mert a világ összes népei között talán az egyetlen, amely­nek történelmi útja és végzete szinte megszólalásig hasonlít a zsidóhoz. A parszik tulajdonképpen nem má­sok, mint az egykor világbirodalmat alkotó perzsák leszármazottjai. A tör­ténelemből tudjuk, hogy a rendes idő­számítás szerinti 641. évben a moha­medán­ arabok a Nehavend melletti üt­közetben megsemmisítették a perzsa haderőket, elfoglalták Perzsiát és el­űzték a trónról a Szasszanidák dinasz­tiáját. A hódító mohamedánok a leigá­­zott perzsákat választás elé állították, vagy áttérnek az izlám hitére, vagy ki­vándorolnak az országból. A perzsák, fanatikusan ragaszkodtak Zoroaster hitéh­ez, inkább választották az utóbbit és óriási tömegekben vándoroltak ki Perzsiából. A mohamedánok a későbbi századok során az otthon maradt ó­hitű perzsákat a legembertelenebb módon kínozták és üldözték s a meg-megújuló lázadásokat borzalmas megtorlások kí­séretében nyomták el. így feljegyzi a történelem, hogy amikor Aga-Moha­­med-Khán hosszas ostrom után elfog­lalta Kirmant, a parszik utolsó felleg­várát, 35 ezer parszi szempárt hoza­tott maga elé, ezüst tálcákra tálalva. A parszik, éppen úgy, mint a zsidók, elvesztették hazájukat és szétszóródtak egész Keleten. Főként Indiában és Ará­biában alkottak nagyobb telepeket. Szinte megdöbbentő az a hasonlatos­ság, amelyet a diaszpórában élő par­szik életútja a zsidókéval mutat. Mint elnyomott másnyelvű és más vallású kisebbség, mindenütt csak óriási erő­feszítések árán tudták biztosítani élet­­lehetőségüket. A dolog természete sze­rint csak olyan foglalkozási ágakat űz­hettek, amellyel a gazdanép fiai nem foglalkoztak, ők lettek tehát India és általában az egész Kelet korcsmárosai, kereskedői és bankárjai. Nagy szorgal­muk és rátermettségük révén, minden ellenszenv és üldöztetés ellenére is sike­rült nekik India egyes tartományaiban egészen kiváló társadalmi pozícióra szert tenniök. Bombay körzetében pél­dául az egész kereskedelmi és ipari éle­tet a parszik uralják. Ez az egyoldalú, gazdasági elhelyezkedés­­ természetesen kitermelte a parszik elleni féltékenysé­get és­ gyűlöletet, amely megnyilatkozá­saiban és dialektikájában teljesen azo­nos az európai antiszemitizmussal. Még a vérvád mese sem hiányzik belő­le. Egészen a legutóbbi időkig gyakran

Next