Uj Kelet, 1932. december (15. évfolyam, 273-298. szám)

1932-12-01 / 273. szám

TftXA pOPUlă jitite in iuti 11­­4ni SserkAMtéM» tal: Oluj-Es­­tnuvér, 8tr» Baron L. Pop (▼. Braasal-n.) 11 üiefon: 1­77 Előfizetési árak: •vonta 111, negyedévre S2t. fél­­tTt (N, erénaévra 12M lej. BTr udre: Havonta 1, negyedé7­­évre I. egénaévre N­ do** 'té*tk díjszabás Mer*' ELET* m­érdés' idéság egyetlen link ntilinyr vegielAlés­cffi fogadónk eL Ké.Iratok ategoraénét nem vállaljuk, nerkwtf dr. Marton Kernt. Ma Ida eaarfcawztd Jámbor Faraar Bukaresti nerkesztő: Hátasé? 841. 8ff. Constantia Nr V CsOlöMOk 1932 dec 1. 3693. CV KISZiCf 2. xv. cvr. 273. MAI* vember 1.­ ­ köztudatban ma mi ,­ és ez a nap, az a legnagyobb rom­r nemzeti ünne­p egyike. Tizennégy évvel ezelőtt ezen napon mondotta ki Gyulafehérváron az sélyi románság az anyaországgal való palest és ezen a napon foglalta í­ás­­azokat a pontokat, amelyek alapján az repülést gyakorlatilag akarja megvaló­sul". Az egyesülés azóta megcáfolhatatlan fizikai ténnyé vált, nemcsak a békeszer­­zések határozatai, de a román nép ál­k­ai és megingathatatlan akarata ré­se. Évről-évre megemlékezünk mi is mél­­y sorainkkal erről a napról, hogy ezzel dokumentáljuk lojalitásunkat és együtt­esü­nket az uralkodó román nemzet­et. Megemlékszünk erről a napról, ry kifejezést adjunk ama őszinte óha­jnak, hogy a megnagy­obbodott Romá­ra m­ég boldogabbnak, megel­égedet­­lenek és nyugodtabbnak láthassuk, hi­­n az ország nyugalma és boldogsága igen a mi nyugalmunkat és boldogsá­gát is jelenti. De mindig hangoztattuk és hangoztat, most is, hogy a gyulafehérvári hatá­sfok az egyesülés tényével még koránt lettek teljes egészükben végze­tva. A gyulafehérvári pontok, amelye­­megalkotóik az ország alaptörvényei­és úgyszólván az egyesülés előfelté­­tnek szántak, klasszikus módon formál­ják meg azokat az alapelveket, ame­i szerint a megnagyobbodott országot iányozni kel. A gyulafehérvári ka­jzatok tökéletes szabadságot és jog­­inlőséget ígértek az itt élő összes ki­­sségi népeknek és szociális igazságot digozó osztályoknak. Ezekből a gyönyörű ígéretekből és él­ből eddig csak nagyon kevés valósult ! Sohasem volt aktuálisabb, mint az, amikor újra az a párt van komá­in, amely tulajdonképpeni szülőanyja a gyulafehérvári pontoknak, hogy lét elhangozzék a figyelmeztető szó­ elékezzetek Gyu­lafehérvárra.“ Az idei december elsejét a szokottnál kihangsúlyozottabban fogja m megünne­n­ az erdélyi románság. Miként a múlt most is teljes együttérzésünknek is kifejezést a román nemzet törel­­ti iránt. Az itt élő zsidóság mindig ki jó venni a részét az ország békés fej­séért és boldogulásáért való munka- Ennek a fejlődésnek zálogát és elő­ételét azonban éppen a gyulafehér­­határozatokban látjuk és az év­faló megünneplésének legszebb módja lesz, ha minden igaz román törekedni arra, hogy a gyulafehérvári határoz­ókban lefektetett elvek végre való­vá váljanak. felam-lt utlevé­itetAk­ ­a az egész világon fogolynak érzik tukat az emberek: a nyomor, a gond, ehetetlenség foglyainak, szabad mozgás lehetősége minimum­­csökkent. devizakorlátozások megbénították azt a kevés kereskedelmi forgalmat a­it a válság meghagyott. 2 országhatárok börtönök rácsaivá­­k, melyek mögött az emberek Láncai­­morzso­lgatva szédelegnek. 2 utazások, tengeren és szárazon a re csökkentek. munkás, a tisztviselő, a szabadfog­­zásu egyén nem utazik, részben rt, mert nincs pénze, részben, mert­­kát, uj életlehetőséget úgy sem la­ta külföldön. A élet és a nyomor kínai fala egyre jbb elkülönülésbe kényszeríti a nő­gazdagok még a szegényeknél is ta­gasabbak lettek, éppen ezért ők sem csak. kormányoknak tehát mindenütt arra törekedniük, hogy az am­úgy is eg,­sápkórban szenvedő világforgal­­minden eszközzel elősegítsék. A vi- és útlevélkényszer megszüntetése a­ilágháború utáni tizennegyedik év­­— fölöttébb aktuális volna. Helyett azonban mi történik? Leg.­l is nálunk az történik, hogy az ^él­ illetékeket kétszeresére emelik. 1. Az amerikai éhségroham elő­­csapata útban Washington felé Newyork, november 30. Az éhségroham előcsapata útban van Washington felé. Útközben állandóan csatlakoznak a munkanélküliek a menethez. Az éh­ség felvonulás résztvevői­ a szövetségi fővárosban téli rendkívüli segély meg­szavazását fogják követelni a kongresszustól 100 millió dollár értékben. Kö­rülbelül öt-hat ezer munkanélküli Was­hing Umba érkezésével kell számolni de­cember ötödikére.. Az osztrák pénzintézeti vezetők tanács­kozást kezdtek a bankok újjászervezéséről Bécs, november 30 A pénziintézeti vezetők tanácskozást kezdtek a bankok újjászervezéséről, amely a Creditans­talt fenntartása következtében most már szükségessé vált. Hir szerint el­ejtették azt a tervet, hogy a Wiener Bankvereint és a Niederösterreichische Escomptegesellschaftot egyesítsék a Creditanstalt­tal. A tárgyalások tehát más rendszabályok körül forognak. Meg fogják változtatni a tarifaegyez­­ményeket, a létszámot leszállí­tják és a vidéki fiókok megszüntetése útján is racionalizálásra törekednek. Súlyos fel­adat lesz az iparvállalatok kérdésének rendezése is. Egyes termelési ágakat egyik, vagy másik nagyintézetnél össz­pontosítani fogják, azután sor kerül új­jászervezésükre. Hindenburg kiáltványban fogja megindokolni, hogy miért kell Ismét prezidiális kormányra bírnia Németország sorsot dönt afelől, hogy kit jelöl ki a prezi­­diális birodalmi kormány kancellár­­­­jává. Valószínűnek tartják, hogy Hinden-­s­burg elnök a kancellári dezign­ál­ással­­ egyidőben kiáltványt bocsát közre, a­­­melyben részletesen ismertetni fogja s az elmúlt tizenkét nap tárgyalásait s le fogja szögezni, hogy a pártok maga­tartása minden más megoldást, mint a­­ prezidiális kabinetet lehetetlenné tett. Berlin, november 30. Azzal a híradás­sal szemben, mely arról számol be, hogy Hitler és Schleicher között a tárgyalá­sok megszakadtak, újabb jelentés sze­rint mára várják Hitler visszatérését Münchenből a birodalmi fővárosba és Schleichernek a nemzeti szocialista ve­zérrel lefolytatandó eszmecseréjét. Schleicher a megbeszélés befejeztével kihallgatásra jelentkezik Hindenburg elnöknél és jelentést fog tenn­i a Hitler­rel folytatott tárgyalásról. Az elnök is teszik ezt akkor, amikor a régi ille­tékeket is csak igen kevesen és csak igen nagy áldozatok árán tudják megfizetni. A kormány minden bizonnyal újabb be­vételeket remél a felemelt illetékekből. Holott ennek pont az ellenkezőjét fogja elérni. Azok, akik rászánták magukat egy-egy külföldi utazásra, most majd kétszeresen meg fogják azt gondolni. Viszont azok számára, akik valamilyen családi okból kénytelenek külföldre utazni,­­ az illetékek felemelése való­­ságos katasztrófát jelent. Lehet, a kormány arra az álláspontra helyezkedett, hogy aki a mai világban utazni akar, ezt luxusigényeinek kielégí­tésére teszi, tehát fizesse meg ezt az igényét. Ám ebben az esetben progresszív kul­csot kellene alkalmazni az útlevélilleté­­kek kiszabásánál. Különbséget kellene tenni a luxusuta­zók és ama utasok között, akik vala­milyen halaszthatatlan és főleg kenyér­­keresetükkel összefüggő ok miatt kény­telenek külföldre utazni. Eme utóbbi kategória számára egy, még az eddiginél is alacsonyabb illeték kiszabása volna az igazságos, viszont a luxusutazók útlevél-illetékét háromszoro­sára, sőt négyszeresére lehetne felemelni. Nagyon szomorú és főleg a demokrácia elveivel összeegyeztethetetlen, hogy a kormány rendelete minden jogos disz­tinkciót kizár és az „egyenlőség“ kalodá­jába zár össze olyan embereket, akik anyagiak tekintetében korántsem egyen­lőik. De az állami bevételek szempontjából­­ sem mondható szerencsésnek az új ren-­­ delet.­­ Mert amit az állam nyerni fog a vá­mon, azt elveszti a réven. Az útlevél-illeték magasabb lesz ugyan,­­ de azok száma, akik utazásra szánják magukat , egyre kevesebb. S éppen azok fognak lemondani az uta­zásról, akiknek utazásából valamilyen szellemi és anyagi haszon háramlott volna az országra: kereskedők és intel­lektuálisok. Úgy látszik azonban, az ilyen valóban magasabb szempontok nem érdeklik a kormányt. II. Con Cuza junior, úgy látszik, méltó hőstet­tekkel akarja kiérdemelni nagynevű apja és politikai tanítója örökét. A töpörödött és vézna apa csak máso­kat uszított felelőtlenül a brutalitásokra. A drabális, hórihorgas fiú azonban öklét sem átalja a parlamentben igénybe­venni, ha az antiszemita eszmékről és különösképpen ha egy fizikailag is gyön­gébb és zsidó ellenfélről van szó. Az egyik oldalon állott Miau Weiss­­mann, az univerzális műveltségű ember és ragyogó szónok, aki méltóságteljes és emelkedett hangon védte meg a zsidó jo­­gokat és becsületet, a rituális gyilkosság vád­jának gy­alázatos ham­im­ít­ványaival A másik oldalon pedig az ifjabbik Cuza, aki a zsidó képviselő érveire csak gyalázkodó szavakkal és az öklével tudott replikázni. Mint ahogy csapszéki matró­­zok szokták vitás ügyeiket elintézni. Misu Weissmann mögött szeretettel és szolidárisan sorakozik fel az egész romá­niai zsidóság. II. Cuza gesztusa fölött pedig ítéljen a józan román közvélemény. Amelynek kép­viselői megmondották tegnap a kamará­ban, hogy II. Cuza ilyen cselekedetek után első lehet az antiszemita ligában, de utolsó lesz a civilizált emberek sorá­ban. VILAQ rPKl Pj Orra Chaco ifi IHVM keletkezik a Micro Irta, Johann Gramms Minden intelligens ember tudja manap­ság, mit kell elképzelnie Gran Chaco alatt. Hatalmas, úttalan erdőrengeteg és pusztaság, veszedelmes, mert egy részt gyilkos klímája, a másik részén pedig vad indiánia törzsek cirkálnak, amelyek közül a felső Pilcomaye körül élő Tobus nevű lovas törzs ismeretes a kegyetlensé­géről és vadságáról. A Chaco terület te­hát olyan ország, amelyet birtokba venni nem tartanak kívánatosnak. Mégis állan­dóan veszekedések és háborús bonyodal­maktól hangos a szomszédos államok po­litikája, éppen e terület miatt. Érdemes tehát megtudni, mik ennek az ügynek gazdasági és politikai mozgatói. Az elmúlt év decemberében egy botan­i­kus kutatóúton voltam Chaco közepén és pedig a paraguayi részen. Egy napot ,embereimmel az őserdőben, körülbelül 150 kilométerre északnyugatra a Rio. Pil­comayótól rábukkantunk egy csapat guam­i indiánusra, akik engem és embe­reimet elvezettek táborhelyükre. Itt egy fehérbőrű mindenféle térképeken dolgo­zott és méréseket eszközölt. Ez az ember egy Luiz de Torres nevű spanyol hónapokon át tartó kutatás után egy fontos felfedezést csinált. Chaco Borealban rábukkant ugyanis olajmezők­­re olyan területen, amely Paraguay köz­társaságé. Torres úr természetesen bizal­matlan volt irántam. Jól ismerte a dél amerikai államok politikai viszonyait és tudta, hogy a gyöngébbnek engednie kell, amikor az erősebb veszi át a szót. Nem volt tehát hajlandó felfedezését, amely egyúttal roppant gazdagságot jelent an­nak, aki ki tudja aknázni, erőszak nélkül átengedni. Rövid együttlét után elvál­tunk. Luiz de Torres dél felé vonult, Rio Pilcomayéhoz, hogy azután a folyam men­tén Assuncionba jusson. És magam embe­reimmel észak felé mentem a paraguay— bolívia—brazíliai határvidékre. Nagy volt a meglepetésem, amikor két hónappal később Matto Grosso brazíliai államban megint találkoztam Senyor de Torres-szel. Megérkezett Assucionba és itt azzal próbálkozott, hogy a nagytőkét megnyerje felfedezése számára. Azonban nincs olyan paraguayi állampolgár, aki akkora pénzösszeget tudott volna rendel­kezésre bocsátani, mint amennyire a for­ í­rások kiaknázásához szükség volt. A kor­­­­mányhoz azonban Torres úr nem akart­­ fordulni, jól tudta ugyanis, hogy milyen­­ intrikák működnek ilyen esetben és tudta, hogy milyen kevés eshet le az 5 számára. Nem is volt paraguayi állam­polgár. Külföldivel pedig nem teketóriáz­nak sokat, egszerűen kinullázzák. Én ha például nem mondaná meg a kormány­nak, hogy hol fekszenek az olajmezők, akkor az életével játszik. Senyor de Tor­res tehát azt cselekedte, amit mindenki más hasonló esetben megtenne, ami azon­ban ezúttal nagy hiba volt. • Assuncionban van egy vállalat, amely földek koncessziójával, finanszírozásával és hasonló üzletekkel foglalkozik. Torres ide ment, hogy ennek az irodának a köz­vetítésével hajtsa fel a szükséges tőkét. Itt azt mondották neki, hogy jó lenne Bolíviában tőke után kutatni és a felfede­zőt elküldték La Pazba egy bizonyos Szenyor Papinóhoz, egy roppant gazdag­emberhez, aki foglalkozik efféle vállal­kozásokkal. Az iroda hajlandónak mutat­kozott arra, hogy Torres úrnak 500 ar­gentínai pezót ad át útiköltségre. A spa­nyol vállalta az utazást, szerzett ajánló­leveleket Papinóhoz, aki ma Bolíviai­ak legbefolyásosabb embere, Luiz de Torres már a legközelebbi gő­zössel elutazott volna Argentínába és in­nen vasúton La Pazba, ha a paraguayi kormány nem avatkozott volna bele ebbe az ügybe. Közbevetőleg el kell mondanom, hogy Paraguayban a Chaco-terület biztosítása érdekében egy külön titkos rendőrség­re.

Next