Uj Kelet, 1935. február (18. évfolyam, 25-48. szám)
1935-02-01 / 25. szám
OLDAL dását helyeselte, de a zsidóellenes vicceket nem tűrte, mindig dühösen felfortyant, vagy elkedvetlenedett miattuk, lehetetlen volt ilyesmiket a jelenlétében elkövetni. Szolgalélek sem volt. A maga portáján, a bécsi operában korlátlanul uralkodott. Hiába volt például minden főudvarmesteri közbelépés: gróf Zichi Géza dilettáns operáját csak abban az esetben volt hajlandó előadásra kitűzni, ha rányomtathatja színlapjára, hogy „Legfelsőbb parancsra“. Konokul kitartott az újítása mellett, hogy az előadások megkezdése után a bejárati ajtók zárva maradjanak, s végül a színházat szórakozóhelynek minősítő császár is parírozott ennek a követelésének. Nem tűrt még főhercegi beleszólásokat sem a személyzeti kérdésekbe. Hevesen és százszázalékosan ragaszkodott a császári kinevezésen alapuló jogaihoz. A bécsi opera élére egyébként halászóbai intrikák és nem a művészi képességeinek felismerése s méltatása alapján jutott Mahler. És a legfőbb protektora is elképpedt, amikor megtudta, hogy a kinevezésre ajánlott Mahler zsidó származású. ״ Das ist ganz ausgeschlossen, der Mahler ist ein Jud, den bring ich nicht durch!“ — kiáltott fel, amikor megtudta, hogy hölgyének óhajára kit kell voltaképpen nyeregbe segíteni. Pedig ez a magas ár korántsem volt antiszemita, de túl előkelőnek ítélte az operaigazgatói stallumot egy kikeresztelketlen zsidó számára. Később, mint operai igazgató, viszont maga Mahler minősítette lehetetlennek, hogy Bruno Walter, a protestánssá vedlett zsidó karmester, szerződést kapjon tőle. ״ Den kann ich nicht engagieren, weil er Jude ist. Persze csak fajilag, hiszen rég kikeresztelkedett — es kommt aber leider auf die Rasse an. ״ Leo Bloch ellen is ugyanez az ellenvetése volt. Még egy kikeresztelkedett zsidót nem bír meg a bécsi opera — állapította meg. A zsidó csak arra volt jó, hogy — például a bécsi filharmonikusok óriási gazdasági kudarccal járt párizsi kirándulásánál Al• Rotschudh •AoK mintegy harmincezer frankra felgyűlt deficitet a maga zsebéből fedezze. Ez ellen a leglármásabb antiszemitának sem volt semmi kifogása. Állt a régi tétel: Non élet! Sok érdekeset tud Karpath Leoncavalloról, a Bajazzo zeneszerzőjéről is. A maestrot hírbe hozták, hogy tősgyökeres olasz létére a zsidónak adja ki korontént magát, hogy a magas százalékban zsidóhitű kritikusokat ezáltal maga mellé hangolja. Nincs pikantéria hijján az a történet sem, amelyet Saint-Saensről, a nagy francia orgonistáról mond el Karpath. Pesten jártában a mester megtudta — Liszt Ferenc, a nagy zsidófaló volt az informátora — hogy a dohányuccsi zsinagógában áll a magyar főváros legpompásabb orgonája. Kedve szottyant, hogy kipróbálja és játsszon rajta. A pesti izraelita hitközség elöljárósága — 1876-ban történt az eset — nem zárkózott el a kívánsága elől és egy délelőttön néhány elöljárónak és Lisztnek kiséretében Saint-Saens — a rituális előírásnak megfelelően, fedett fejjel — beállított a zsinagógában, ahol kisszámú hallgatásagénak, köztük az utolsó padsorok egyikében meglapuló Karpath gyereknek, gyönyörűségére kerek egy órán át orgonáit. fg. s.) 11■ Szezon utáni olcsó árakon vásárolhat most a Weisz Fivérek Szűrrdeszarjában (Gólya-palota) legmodernebb vörzőbistonságokat. PÉNTEK, 1935. FEBRUÁR ÚJ KELET SELECT MOZGÓ 9 Nagy sikerrel folytatja a MOSZKVAI JAN rendkívül izgalmas film bemutatását, főszerepektő n: KAY FRANCIS, RICCARDO CORTEZ, WARNER CLAM). A revizionisták és a Cionista Szervezet A Cionista Szervezet központi orgánumának válasza a krakkói revizionista konferencia politikai határozataira. Mit ért el a revizionista petíció a Népszövetség állandó mandátum-bizottságánál London, január 31. A Cionista Szervezet központi hivatalos orgánuma, a Haolam legutóbbi számában vezércikket közöl a krakkói revizionista konferenciáról és az azon hangoztatott politikai irányelvekről. A cikk nyilván a Cionista Világszervezet londoni vezetőségének hivatalos álláspontját képviseli és a cikket kommüniké formájában is megküldte az exekutivé az illetékes tényezőknek A Haolam többek között a következőket írja: ..A revizorista világkonferencián Jabotinszki és barátai, úgy látszik, igen produktívak voltak ideológiai formulák és politikai jelszavak tekintetében. Ez alkalommal csak néhány megjegyzésre kívánunk szorítkozni a revizionistáknak a Cionista Szervezethez való viszonyát illetőleg. A cionista fegyelem és a revizionisták Jabotinszki ez alkalommal is az összes delegátusok lelkes helyeslése közepette a revi- Zionista unió független politikai külön akciójának elvét proklamálta és kijelentette, hogy nem hajlandó alárendelni magát a cionista kongresszus határozatainak és elismerni a Cionista Szervezet fegyelmét. Magától értetődik, hogy a Cionista Szervezetnek nem áll szándékában megváltoztatni nézeteit ebben az ügyben, azokat a nézeteket, amelyeket minden érett, politikai élettel rendelkező ember az egyetlen lehetséges útnak kell hogy tekintsen. A cionista mozgalom belső viszonyai normalizálásának előfeltételei: az alárendelés elve, a kongresszusi határozatok respektálása és a politikai akcióknak a kongresszus által erre megválasztott testület kezében való koncentrálása. Jellemző, hogy a revizionista konferencia hosszú vita után vonakodott pro vagy kontra határozatot hozni a cionista kongresszuson való részvétel tekintetében és a döntést ebben a kérdésben a revizionista vezetőségre bízta, holott a konferencia résztvevői tisztában lehettek a Cionista Szervezet magatartásával ebben az ügyben. S ami még jellemzőbb: a konferencia felhatalmazta a vezetőséget, hogy a kongresszuson való részvételt attól tegye függővé, váljon a tizennyolcadik kongresszus fegyelmi határozatait rányomják-e a sékel-formulára vagy nem. Úgy látszik, a revizionisták nagyobb súlyt helyeznek arra a kérdésre, hogy bizonyos rendelkezéseket rányomnak-e a sékel-nyugtákra, mint arra a tagadhatatlanul fontosabb kérdésre, vájjon ezek a rendelkezések a cionista kongresszus jogszerű határozatait képviselik-e vagy sem. A tizennyolcadik kongresszus ezirányú határozatának lényege így hangzik: ״ A Cionista Szervezethez való tartozás előfeltétele a törvényeihez és vezető fórumainak határozataihoz való alkalmazkodás. Minden cionista kérdésben a fegyelmi kötelezettség elsőbbrendű minden más szervezettel szemben". Ez a kongresszusi határozat kötelező a Cionista Szervezet minden csoportjára, akár rá van nyomva ez a sékel-nyugtára, akár nem. Ez a döntő körülmény. E határozat jogszerűségét nem az alapozza meg, hogy a sékel-nyugtára is ráírják, hanem fordítva: az utóbbi egyik következménye a határozat jogszerűségének. Egyszer én mindenkorra tisztázni szeretnék, hogy a kongresszus által elhatározott és fegyelemről szóló ״ rettenetes׳ mondatok csakugyan a Nékes-szövegben szerepelnek, — ezt könnyen megtudhatták volna a revizionisták, ha egyszerű kérdéssel fordulnak az exekutive irodájához — továbbá, hogy a Cionista Szervezet nem fogja feladni zárt egy égének és fegyelmének elvét és mindent el fog követni, hogy a cionista kongresszus *státuszát és határozatainak végrehajtást biztosítsa“. A revizionista petíció ét* a mandátum-bizottság A Haolam külön cikkben foglalkozik a revizionista petíció-mozgalom kérdésével és különösen azzal a petícióval, melyet a revízionisták a népszövetségi mandátum bizottságához intéztek. A Haolam erről a következőket írja: ״ A revizionista párt gratulálhat önmagának az első konkrét eredményért, melyet szeparatista tevékenységével ért el politikai téren. Egy petíció útján, melyet a palesztinai revizionisták 1934 április 30-án intéztek a Népszövetség állandó mandátum-zottságához, sikerült kieszközölniük a bizottságtól egy határozatot, mely kategórikusan kijelenti, hogy a petícióban foglalt követelés (nevezetesen egy olyan bevándorlási politika javára, melynek célja fokozatosan egy zsidó többség elérése Palesztinában, 8 zsidó állam előfeltételeként) összeegyeztethetetlen a Palesztina-mandátummal. Jabotinszki a krakkói revizionista konferrencián tartott beszédében azon fáradozott, hogy a revizionista politika eme negatív eredményét a jövőbeni végső győzelem egyik előfutáraként tüntesse fel. Azok azonban, akiket nem áldott meg a Gondviselés oly nagy fantáziával, valószínűleg egészen más ítéletre fognak jutni. A mandátumbizottság határozata ugyanis klasszikus illusztrációt szolgáltat arra, hogyan nera szabad cionista politikát folytatni. Mindenki, akinek csak valamelyes fogalma van a mi politikai helyzetnigitásairól, fel tudja fogni, hogy egy tidió már eleve csak arra alkalmas ellenkező hatást váltson ki. Csak a r* listákat vakítja el annyira a prokhi , éa a tüntetések politikája iránti elén, hogy képtelenek nyugodtan az emelettek a reális tényeket. Számukra a maxima célkitűzések proklamálása magában vét Ideális cél és keveset törődnek azzal , ebből konkrét, üdvös vagy káros kövemények adódnak-e. Komoly cionista természetesen pontosan ellenkező ut05 Ez a politika nem tulajdonít nagy jelegyet maximalista és illuzórius képlete, hanem minden lehető erőfeszítést meg hogy a meglevő képleteket minél nag tartalommal töltse meg, Palesztina relegeinek és a zsidó nép valóságos azoköé-nek megfelelően, a bevándorlás és külön terén végzett mindennapi munka és , fáradozások által a Zsidó Nemzeti felépítéséért. Sajnos, annak a káros politikának a rencsétlen következményei, melyet egyetlen kisebbségi csoport folytat, nem haj illető csoportra hatnak ki. A cionista aulom és a Jewish Agency exekutivéjével ládatlan feladata lesz, hogy nehéz és lázas munkával igyekezzen a revisa amatőr politikusok által előidézettet jóvátenni. Remélhetőleg a zsidó közvéleményt fog ebből a tapasztalatból és meg fogj teni, mennyire jogosult az a tagadó tartás, melyet a cionista mozgalom • s I wish Agency kezdettől fogva az ugynn vlágpetícióval szemben tanúsított, a231 petícióval, melyet Jabotinszki — tekintetül az első petíció kihatásától — ma zsidó nép összes palesztinai problémái oldására alkalmas mindent átfogó elnöki proklamált. Bruno Hauptmann semmit sem érez... Bámulatos közönnyel és hidegvérűséggel vall a Lindberghbébi elrablás vádolt Hauptmann. Megkezdődött a mentőtanuk felvonulása Newyork, január 31. Bruno Hauptmann bűnperében a flemingtoni esküdtszék rövidesen verdiktet mond. Hallatlan érdeklődés mellett folyik, a tárgyalás, melyről száz újságíró küldi kábelen tudósításait. Tizenöt nappal ezelőtt, történt meg a drámai szembesítés Lindbergh és Hauptmann között, amikor az óceánrepülő ezredes felismerte a vádlottban fiának elrablóját. Csak a napokban történt meg kihallgatása, amelyről oldalas színes riportokban számoltak be a világlapok kiküldött tudósítót Vékony, magas ember. Szürke ruhában, kék nyakkendővel. Korrekt, majdnem elegáns öltözetű. Az ügyvédek beleegyezésével két rendőr áll a háta mögött. Bemondja személyi adatait. 1899. november 26-án Németországba született. A kérdésekre precízen, tömör szavakkal válaszol, csak néhányszor mondja azt, hogy ״ nem tudom.“ Előadja, hogyan jutott be illegitim után az Egyesült Államokba. Előbb szakács volt, majd asztalos, pincér és 30—50 dollár heti keresetéből valamit még félre is tett. 1924-ben megnősült Felesége, Anna szintén dolgozik és 1928-ban már ötezer dollárt gyűjtöttek össze, amikor Anna Németországi utat tesz, Bronn pedig Floridába indul kirándulásra. Ugyanabban az évben 700 dollárért autót vesz magának, mely, mint a vád legfőbb bűntárgya, a törvényszék épületének udvarán áll. Végül 1932. március elsejei napig érnek el. — Aznap — mondotta Hauptmann — rendesen, newyorki műhelyemben dolgoztam. — De az épület házmestere megesküdött hogy aznap nem látta önt. — Csalódott — feleli Hauptmann. Csak ennyit mond és nem tud részletesebb cáfolatot adni. Április másodikára vonatkozólag, amikor a temetői jelenet játszódott le, az alibi valamivel jobb. — Hazajöttem — mondja — hogy megünnepeljem a születésnapomat. Feleségem két barátom társaságában volt, együtt vacsoráztunk és a rádiót hallgattuk késő éjszakáig. Közben gitáron játszottam, a barátom mandolinozott és hazai dalokat énekeltünk. Reilly bíró faggatja Hauptmannt, hogy ennek az intim családi jelenetnek minden részletét elmondja. Hauptmann mosolyog, mint ahogy már néhányszor tette a lágatások során. Olykor egész vidám nálunk. A vidám szó azonban nem égi megfelelő, mint ahogy a nyugalom, érzéktelenség kifejezéseit sem lehet szemben használni, mert Hauptmann szemeit még nem sikerült lefénykép egyetlen fényképésznek sem. Ezek a mek hallatlanul nyugtalanok. Nézése zongtalan, mint a szétugró tűz. A fák és rókák kóválygó tekintete van be. Tud magán uralkodni. Szinte emblöttien hidegvérű. Hauptmann ugyis semmit sem érez. Tudja, hogy az élet fog kockán, de nem érzi. A mentő tanuk felvonulása moskdött meg és két napot fog tartani, enyhítenek a helyzetén. Az ítélet azonban egyre jobban közeledik. Flemmington, január 31. A tegnapi gyaláson a vádlott felesége tett válla Elmondotta, hogy a Lindbergh-gyes elrablásának estéjén férjével együtt - tól fél 10-ig abban a pékségben tartott, ahol dolgozott Azután hazamerzen az estén, amikor a váltságdíjat ítékt ki a rablóknak, Hauptmann fék és egy Kloppinberg nevű ismerősük uságában otthon tartózkodott. A véd egy tanúja Carlson nevű asztalos kit tette, hogy a rablás estéjén látta Hlmannt abban a péküzletben, ahol fék dolgozott. DAS SCHWART BUCH Tatsachen und Dokument ז Die Lage der Juden in Den land 1983. A párizsi mité kiadásában most jelent 624 oldal, szenzációs doku® mok és adatok Ára 800 leje rendelhető az UJ Keleti osztályában.