Uj Kelet, 1935. február (18. évfolyam, 25-48. szám)

1935-02-01 / 25. szám

­ OLDAL dását helyeselte, de a zsidóellenes vicceket nem tűrte, mindig dühösen felfortyant, vagy elkedvetlenedett miattuk, lehetetlen volt ilyesmiket a jelenlétében elkövetni. Szolgalélek sem volt. A maga portáján, a bécsi operában korlátlanul uralkodott. Hiába volt például minden főudvarmesteri közbelépés: gróf Zichi Géza dilettáns ope­­ráját csak abban az esetben volt hajlandó előadásra kitűzni, ha rányomtathatja szín­­lapjára, hogy „Legfelsőbb parancsra“. Konokul kitartott az újítása mellett, hogy az előadások megkezdése után a bejárati ajtók zárva maradjanak, s végül a színhá­­zat szórakozóhelynek minősítő császár is parírozott ennek a követelésének. Nem tűrt még főhercegi beleszólásokat sem a sze­­mélyzeti kérdésekbe. Hevesen és százszá­­zalékosan ragaszkodott a császári kineve­­zésen alapuló jogaihoz. A bécsi opera élére egyébként halászó­­­bai intrikák és nem a művészi képességei­­nek felismerése s méltatása alapján jutott Mahler. És a legfőbb protektora is elkép­­pedt, amikor megtudta, hogy a kinevezés­­re ajánlott Mahler zsidó származású. ״ Das ist ganz ausgeschlossen, der Mahler ist ein Jud, den bring ich nicht durch!“ — kiál­­tott fel, amikor megtudta, hogy hölgyé­­nek óhajára kit kell voltaképpen nyeregbe segíteni. Pedig ez a magas ár korántsem volt antiszemita, de túl előkelőnek ítélte az opera­igazgatói stallumot egy kikeresz­­telketlen zsidó számára. Később, mint ope­­rai igazgató, viszont maga Mahler min­ősí­­tette lehetetlennek, hogy Bruno Walter, a protestánssá vedlett zsidó karmester, szer­­ződést kapjon tőle. ״ Den kann ich nicht engagieren, weil er Jude ist. Persze csak fajilag, hiszen rég kikeresztelkedett — es kommt aber leider auf die Rasse an. ״ Leo Bloch ellen is ugyanez az ellenvetése volt. Még egy kikeresztelkedett zsidót nem bír meg a bécsi opera — állapította meg. A zsidó csak arra volt jó, hogy — például a bécsi filharmonikusok óriási gazdasági kudarccal járt párizsi kirándulásánál Al­•­ Rotschudh •Ao­K mintegy harmincezer frankra felgyűlt deficitet a maga zsebéből fedezze. Ez ellen a leglármásabb antisze­­mitának sem volt semmi kifogása. Állt a régi tétel: Non élet! Sok érdekeset tud Karpath Leoncavallo­­ról, a Bajazzo zeneszerzőjéről is. A maes­­trot hírbe hozták, hogy tősgyökeres olasz létére a zsidónak adja ki korontént ma­­gát, hogy a magas százalékban zsidóhitű kritikusokat ezáltal maga mellé hangolja. Nincs pikantéria hijján az a történet sem, amelyet Saint-Saensről, a nagy francia or­­gonistáról mond el Karpath. Pesten jártá­­ban a mester megtudta — Liszt Ferenc, a nagy zsidófaló volt az informátora — hogy a dohányuccsi zsinagógában áll a magyar főváros legpompásabb orgonája. Kedve szottyant, hogy kipróbálja és játsszon raj­­ta. A pesti izraelita hitközség elöljárósá­­ga — 1876-ban történt az eset — nem zár­­kózott el a kívánsága elől és egy délelőt­­tön néhány elöljárónak és Lisztnek kisére­­tében Saint-Saens — a rituális előírásnak megfelelően, fedett fejjel — beállított a zsinagógában, ahol kisszámú hallgatása­­génak, köztük az utolsó padsorok egyiké­­ben meglapuló Karpath gyereknek, gyönyö­­rű­ségére kerek egy órán át orgonáit. fg. s.) 11■ Szezon utáni olcsó árakon vásárolhat most a Weisz Fivérek Szűrrd­eszarjában (Gólya-palota) legmodernebb v­örző­bistonságokat. PÉNTEK, 1935. FEBRUÁR ÚJ KELET SELECT MOZGÓ 9 Nagy sikerrel folytatja a MOSZKVAI JAN­ rendkívül izgalmas film bemutatását, főszerepektő n: KAY FRANCIS, RICCARDO CORTEZ, WARNER CLAM). A revizionisták és a Cionista Szervezet A Cionista Szervezet központi orgánumának válasza a krakkói revizionista konferencia politikai határozataira. Mit ért el a revizionista petíció a Nép­­szövetség állandó mandátum-bizottságánál London, január 31. A Cionista Szervezet központi hivatalos orgánuma, a Haolam leg­­utóbbi számában vezércikket közöl a krakkói revizionista konferenciáról és az azon han­­goztatott politikai irányelvekről. A cikk nyilván a Cionista Világszervezet londoni vezetőségének hivatalos álláspontját képvi­­seli és a cikket kommüniké formájában is megküldte az exekutivé az illetékes tényezők­­nek A Haolam többek között a következőket írja: ..A revizorista világkonferencián Jabo­­tinszki és barátai, úgy látszik, igen produk­­tí­vak voltak ideológiai formulák és politikai jelszavak tekintetében. Ez alkalommal csak néhány megjegyzésre kívánunk szorítkozni a revizionistáknak a Cionista Szervezethez való viszonyát illetőleg. A cionista fegyelem és a revi­zionisták Jabotinszki ez alkalommal is az összes de­­legátusok lelkes helyeslése közepette a revi- Zionist­a unió független politikai kül­ön akció­­jának elvét proklamálta és kijelentette, hogy nem hajlandó alárendelni magát a cionista kongresszus határozatainak és elismerni a Cionista Szervezet fegyelmét. Magától érte­­tődik, hogy a Cionista Szervezetnek nem áll szándékában megváltoztatni nézeteit ebben az ügyben, azokat a nézeteket, amelyeket minden érett, politikai élettel rendelkező em­­ber az egyetlen lehetséges útnak kell hogy tekintsen. A cionista mozgalom belső viszo­­nyai normalizálásának előfeltételei: az alá­­rendelés elve, a kongresszusi határozatok respektálása és a politikai akcióknak a kong­­resszus által erre megválasztott testület ke­­zében való koncentrálása. Jellemző, hogy a revizionista konferencia hosszú vita után vonakodott pro vagy kontra határozatot hozni a cionista kongresszuson való részvétel tekintetében és a döntést eb­­ben a kérdésben a revizionista vezetőségre bízta, holott a konferencia résztvevői tisztá­­ban lehettek a Cionista Szervezet magatartá­­sával ebben az ügyben. S ami még jellem­­zőbb: a konferencia felhatalmazta a vezető­­séget, hogy a kongresszuson való részvételt attól tegye függővé, váljon a tizennyolcadik kongresszus fegyelmi határozatait rányom­­ják-e a sékel-formulára vagy nem. Úgy lát­­szik, a revizionisták nagyobb súlyt helyez­­nek arra a kérdésre, hogy bizonyos rendelke­­zéseket rányomnak-e a sékel-nyugtákra, mint arra a tagadhatatlanul fontosabb kérdésre, vájjon ezek a rendelkezések a cionista kong­­resszus jogszerű határozatait képviselik-e vagy sem. A tizennyolcadik kongresszus ez­­irányú határozatának lényege így hangzik: ״ A Cionista Szervezethez való tartozás elő­­feltétele a törvényeihez és vezető fórumainak határozataihoz való alkalmazkodás. Minden cionista kérdésben a fegyelmi kötelezettség elsőbbrendű minden más szervezettel szem­­ben". Ez a kongresszusi határozat kötelező a Cionista Szervezet minden csoportjára, akár rá van nyomva ez a sékel-nyugtára, akár nem. Ez a döntő körülmény. E határo­­zat jogszerűségét nem az alapozza meg, hogy a sékel-nyugtára is ráírják, hanem fordítva: az utóbbi egyik következménye a határozat jogszerűségének. Egyszer én mindenkorra tisztázni szeretnék, hogy a kongresszus által elhatározott és fegyelemről szóló ״ rettenetes­׳ mondatok csakugyan a Nékes-szövegben sze­­repelnek, — ezt könnyen megtudhatták vol­­na a revizionisták, ha egyszerű kérdéssel fordulnak az exekutive irodájához — to­­vábbá, hogy a Cionista Szervezet nem fogja feladni zárt egy égének és fegyelmének elvét és mindent el fog követni, hogy a cionista kongresszus *státuszát és határozatainak vég­­rehajtást biztosítsa“. A revizionista petíció ét* a mandátum-bizottság A Haolam külön cikkben foglalkozik a re­­vizionista petíció-mozgalom kérdésével és kü­­lönösen azzal a petícióval, melyet a revízio­­n­isták a népszövetségi mandátum­ bizottságá­­hoz intéztek. A Haolam erről a következőket írja: ״ A revizionista párt gratulálhat önmagá­nak az első konkrét eredményért, melyet sze­paratista tevékenységével ért el politikai té­­ren. Egy petíció útján, melyet a palesztinai revizionisták 1934 április 30-án intéztek a Népszövetség állandó mandátum-­zottságá­­hoz, sikerült kieszközölniük a bizottságtól egy határozatot, mely kategórikusan kijelen­­ti, hogy a petícióban foglalt követelés (neve­­zetesen egy olyan bevándorlási politika ja­­vára, melynek célja fokozatosan egy zsidó többség elérése Palesztinában, 8 zsidó állam előfeltételeként) összeegyeztethetetlen a Pa­­lesztina-mandátummal. Jabotinszki a krakkói revizionista konfe­­rrencián tartott beszédében azon fáradozott, hogy a revizionista politika eme negatív ered­­ményét a jövőbeni végső győzelem egyik elő­­futáraként tüntesse fel. Azok azonban, aki­­ket nem áldott meg a Gondviselés oly nagy fantáziával, valószínűleg egészen más ítéletre fognak jutni. A mandátum­bizottság határo­­zata ugyanis klasszikus illusztrációt szolgál­­tat arra, hogyan nera szabad cionista politikát folytatni. Mindenki, akinek csak valamelyes fogalma van a mi politikai helyzetnig­­itásairól, fel tudja fogni, hogy egy tidió már eleve csak arra alkalmas ellenkező hatást váltson ki. Csak a r* listákat vakítja el annyira a prokhi ,­ éa a tüntetések politikája iránti elén, hogy képtelenek nyugodtan az emelett­ek a reális tényeket. Számukra a maxima célkitűzések proklamálása magában vét Ideális cél és keveset törődnek azzal , ebből konkrét, üdvös vagy káros köve­­mények adódnak-e. Komoly cionista természetesen pontosan ellenkező ut05 Ez a politika nem tulajdonít nagy jeleg­yet maximalista és illuzórius képlete, hanem minden lehető erőfeszítést meg hogy a meglevő képleteket minél nag tartalommal töltse meg, Palesztina rele­geinek és a zsidó nép valóságos azoköé-­nek megfelelően, a bevándorlás és külön­ terén végzett mindennapi munka és , fáradozások által a Zsidó Nemzeti­­ felépítéséért. Sajnos, annak a káros politikának a rencsét­len következményei, melyet egy­­etlen kisebbségi csoport folytat, nem haj illető csoportra hatnak ki. A cionista au­lom és a Jewish Agency exekutivéjével ládatlan feladata lesz, hogy nehéz és l­ázas munkával igyekezzen a revisa amatőr­ politikusok által előidézett­et jóvátenni. Remélhetőleg a zsidó közvélemény­t­ fog ebből a tapasztalatból és meg fogj teni, mennyire jogosult az a tagadó­­ tartás, melyet a cionista mozgalom • s I wish Agency kezdettől fogva az ugynn vlágpetícióval szemben tanúsított, a231 petícióval, melyet Jabotinszki — tekinte­tül az első petíció kihatásától — ma zsidó nép összes palesztinai problémái oldására alkalmas mindent átfogó elnöki proklamált. Bruno Hauptmann semmit sem érez... Bámulatos közönnyel és hidegvérűséggel vall a Lindberghbébi elrablás vádolt Hauptmann. Megkezdődött a mentőtanuk felvonulása New­york, január 31. Bruno Hauptmann­­ bűnperében a flemingtoni esküdtszék rövi­­desen verdiktet mond. Hallatlan érdeklő­­dés mellett folyik, a tárgyalás, melyről száz újságíró küldi kábelen tudósításait. Tizenöt nappal ezelőtt, történt meg a drá­­mai szembesítés Lindbergh és Hauptmann között, amikor az óceánrepülő ezredes fel­­ismerte a vádlottban fiának elrablóját. Csak a napokban történt meg kihallgatása, amelyről oldalas színes riportokban szá­­m­oltak be a világlapok kiküldött tudósítót Vékony, magas ember. Szürke ruhában, kék nyakkendővel. Korrekt, majdnem ele­­gáns öltözetű. Az ügyvédek beleegyezésével két rendőr áll a háta mögött. Bemondja személyi adatait. 1899. november 26-án Németországba született. A kérdésekre precízen, tömör szavakkal válaszol, csak néhányszor mondja azt, hogy ״ nem tu­­dom.“ Előadja, hogyan jutott be illegitim után az Egyesült Államokba. Előbb sza­­kács volt, majd asztalos, pincér és 30—50 dollár heti keresetéből valamit még félre is tett. 1924-ben megnősült Felesége, An­­na szintén dolgozik és 1928-ban már ötezer dollárt gyűjtöttek össze, amikor Anna Né­­metországi utat tesz, Bronn pedig Floridá­­ba indul kirándulásra. Ugyanabban az év­­ben 700 dollárért autót vesz magának, mely, mint a vád legfőbb bűn­tárgy­a, a tör­­vényszék épületének udvarán áll. Végül 1932. március elsejei napig érnek el. — Aznap — mondotta Hauptmann — rendesen, newyorki műhelyemben dolgoz­t­­am. — De az épület házmestere megesküdött hogy aznap nem látta önt. — Csalódott — feleli Hauptmann. Csak ennyit mond és nem tud részlete­­sebb cáfolatot adni. Április másodikára vonatkozólag, ami­­kor a temetői jelenet játszódott le, az ali­­bi valamivel jobb. — Hazajöttem — mondja — hogy meg­­ünnepeljem a születésnapomat. Feleségem két barátom társaságában volt, együtt va­­csoráztunk és a rádiót hallgattuk késő éj­­szakáig. Közben gitáron játszottam, a ba­­rátom mandolinozott és hazai dalokat éne­­keltünk. Reilly bíró faggatja Hauptmannt, hogy ennek az intim családi jelenetnek minden részletét elmondja. Hauptmann mosolyog, mint ahogy már néhányszor tette a lá­gatások során. Olykor egész vidám nál­unk. A vidám szó azonban nem égi megfelelő, mint ahogy a nyugalom, érzéktelenség kifejezéseit sem lehet szemben használni, mert Hauptmann szemeit még nem sikerült lefénykép egyetlen fényképésznek sem. Ezek a mek hallatlanul nyugtalanok. Nézése zongtalan, mint a szétugró tűz. A fák­ és rókák kóválygó tekintete van be. Tud magán uralkodni. Szinte emb­löttien hidegvérű. Hauptmann ugyis semmit sem érez. Tudja, hogy az élet fog kockán, de nem érzi. A mentő tanuk felvonulása mos­­k­dött meg és két napot fog tartani,­­ enyhítenek a helyzetén. Az ítélet­­ azonban egyre jobban közeledik. Flemmington, január 31. A tegnapi gyaláson a vádlott felesége tett válla Elmondotta, hogy a Lindbergh-gyes elrablásának estéjén férjével együtt - tól fél 10-ig abban a pékségben tart­­ott, ahol dolgozott Azután hazame­rzen az estén, amikor a váltságdíjat í­tékt ki a rablóknak, Hauptmann fék és egy Kloppinberg nevű ismerősük u­­­­ságában otthon tartózkodott. A véd egy tanúja Carlson nevű asztalos kit tette, hogy a rablás estéjén látta Hl­mannt abban a péküzletben, ahol fék dolgozott. DAS SCHWART BUCH Tatsachen und Dokumen­t ז Die Lage der Juden in Den land 1983. A párizsi mité kiadásában most jelent 624 oldal, szenzációs doku® mok és adatok Ára 800 leje rendelhető az UJ Kelet­i osztályában.

Next