Uj Kelet, 1935. augusztus (18. évfolyam, 169-194. szám)

1935-08-01 / 169. szám

״״, to sum• I és kiadók!*»־ I !rt4715/1«an­­­talt Okai, Bt*. I ע״, Baron L Pop! telefon: •יל»• ®«fr........... ' ״ ta 118, negyedévi geo, egészévrs IM Havonta 2, neg . יןן egészévre 20­4 díjszabás szerint V4 az erdélyi és bá egyetlen politikai utánnyomását es . Rom»o Ou. Academia « mftppMTiKaiwapnip 5695. lEV. * AV £ HÉT Ára 5 lel leveleket nem fogadnak el. — Kéziratok megőrzését ne vállalják. Főszerkesztő úr, Ernő. Felelős Bötnrnd­ Knf, grada 3Ti Csfitftrtflk, • 1935. augusztus 1. XVIII. ÉVF. 169. SZÁM. B• «» erda délután öt órakor megnyílt a Népszövetség rendkívüli ülésszaka A Népszövetség nemzetközi igaz­­gatása alá helyezik Abesszíniát ? Laval és Eden közös terve az olasz-abesszín viszály meg­­oldáséra. Egyelőre csak az ötödik döntőbíró kiküldésére szorítkozik a népszövetségi ülésszak? Valószínűleg a Franciaország által javasolt megoldásokat fogadják el !Reut­er-ügynökség szerint Mussolini komoly békeajánlatot tett Abesszíniának le. Vádic­ Dumitrescu, a Banca Naţionala lányzó­ja keresetet adott be a két le­­ütött szélhámos ellen és kéri, hogy ne őket a bíróság egy lej erkölcsi intés megfizetésére, amellyel reparálni iríja megrongált presztízsét. [ egy lejes kártérítési igény francia ha­­terjedt el a román juditka­túrában és gólikus jelentőséggel bír. Olyan embe­­r számára találták ki, akik nem akarnak azon, hogy becsületükben gázoltak,­­ megelégszenek egy szimbólikus jóvá, egyetlen darab lejjel, ami anyagi kedés nélkül, formálisan állítja vis­­­i az igaztalanul megtépázott presztízst, lép szimbólum és hatásos. Tagadhatat­­magasabb morális értéke van annak, s valaki egy lej erkölcsi kártérítést kap, , százezret kapna, csak addig, míg az egy lej valóban is senkinek nem jut eszébe, a megtámadott presztízs nemcsak gólikusan, valóban is egy lejt ér, mtini fordiai­ ­ Dacénak súlyos gondjai vannak. Egy­­­ teljes erejével gyü­rkőzik az afrikai bá­­násfelől az olasz pénzügyek súlyos , nyugtalanítják. Itt a két tényező között szoros össze- 1 van. Pénz nélkül nem lehet háborúba . Viszont éppen azért van ma oly sok szüksége Olaszországnak, mert a­­ háborút akar, úgy vélte megoldani a kérdést, ־ felhígította a Ura értékét. Ami ország. ז előtt nyilvánvalóvá tette, hogy az olasz normális körülmények között­­ bírja el azokat a nagy hiteleket, amiket a hadsereg, a háborúra készülő olasz had­­­­követel magának, pénzügyi operációja azonban­­ maradt Olaszország belső ügye. A Duce­­feledkezett arról, hogy Olaszország kül­­öi ügyfelei és hitelezői is szemmel látnak ! Ítélnek és nem fogják egykedvűen nézni, • történik az olasz lírával. [A londoni Cityben máris látható nyugta­­tot váltott ki a lírával történt operáció [ » pénzügyi körrál­­a azon fáradoznak, elhárítsák az afrikai háborút. |Mindez arra mutat, hogy Mussolini poli­ti­­kta csőd szélére sodorta az olasz államot. M mert mit jelent az, hogy a City bankárai­­ megijedtek .­­Xen3 jelenthet mást, mint azt, hogy féltik .Ezt a nagy hiteleket és kölcsönöket,­­ az elmúlt tíz év alatt halmozták el ׳ mmint abban a reményben, hogy a Dace következtében sohasem lesz és soha­­lehet Anglia elensége. [[1?en körülmények között Mussolini neke­­kezdhet háborút. Montecucoli szava: ׳ pénz és újra pénz“ súlyos figyelme»־ Duce számára. Figyelmeztetés arra, ezt a háborús kelléket nem lehet szá­­gyújtó jelszavakkal és ujságcik­­ket pótolni. I ***** töpreng melankóUkusaa a Dacé Genft július 31. A Népszövetség rendkí­­vüli ülésszakának világtörténeti jelentő­­ségű ülése szerda délután öt órakor vette kezdetét Az ülés előtt a delegátusok ma­­gánmegbeszéléseket tartottak az olasz­­abesszin viszály ügyében. Hogy milyen eredménnyel, az csak a tárgyalások folya­­mán fog kiderülni. Általában azt hiszik, hogy a közgyűlés­­nek sikerülni fog valamilyen átmeneti megoldást találni. Genfi körökben élén­­ken tárgyalják azt a lehetőséget, hogy tekintettel a kényes problémákra, a köz­­gyűlés egyelőre nem fog nyilvános ülése­­ket tartani. Egyébként a francia­ delegáció kedden reggel érkezik meg Genfbe. Ugyancsak megérkezett Aloisi báró olasz főmegbizott és Litvinov a Népszövetség, tanácsának jelenlegi elnöke is. . . -A Schev­ningenben ülésezett békélleni bizottság egy olasz és egy abesszinai tag­­ja ma reggel szintén Genfbe érkeze,* Az angol delegáció tagjai sértóan több gyarmatügyi szakérul is van, míg az ola­­szok nem hoztak na­pokkal ilyen szakértő­­ket. Genfben v£ Ióע!׳.unek tartják, hogy az ülésszak tartama «­lat alig lesz nyilvános tanácsülés. A Havas távirati iroda genfi munkatársának közlése szerint a tanács­­tagok túlnyomó része várakozó álláspont­­ra helyezkedik, nehogy megbántsa vala­­melyik hatalmat. Állítólag a fődelegátu­­sok magánmegbeszélésein szerephez jut a dunai kérdés megoldásának megvitatása is. A népszövetségi tanács rendkívüli ülés־ szakának munkálatai igen érdekesnek ígér­­keznek, miután egyik peres fél Olaszor־­­zág, az európai nagyhatalmak egyike, amely szoros baráti kapcsolatot tart fenn Angliával és Franciaországgal. Genfi kö­ rök egyébként nem bocsátkoznak jóslások־ ba. A Havas-ügynökség tudósítója körkér־ dést intézett a Genfbe érkezett delegátu­­sokhoz és azt a benyomást szűrte le, hogy mindazok az államok, amelyek nincsenek közvetlenül érdekelve az Olaszország és Abesszínia közötti konfliktusban, várako­­zó álláspontra fognak helyezkedni, hogy ne sértsék meg sem Angliát, sem Olasz­­országot, vagy Franciaországot. Az a tény, hogy a tanácstag­államok legnagyobb rég­észe azonos politikát folytat Franciaország­­gal, arra enged következtetni, hogy végül is a Franciaország által kívánt megoldás jön létre. Jólértesült körök szerint a tanács je­­lenlegi ülésszakán csupán ötödik tagot fog kinevezni az olasz-abesszin békétető bi­­zottságba, hogy azután az ügyet érdemében, augusztus 25-én tárgyalják meg, ha addig baráti alapon nem sikerül az ügyet likvidálni a Franciaország és Nagy- Britannia által kezdeményezett tárgyalá­­sok által. sével, aki kezd meggyőződni arról, hogy nem botokkal és ricinusolajjal csinálják a hábo­­­­­út és hogy a fronton máskép harcolnak, mint az uccákon, ahol az ellenség csak sze­­gény antifasiszta munkások, fegyvertelen és fináncembereivel, mialatt az uccán rikkan­­csok és fasiszta agitátorok tüzelik a hábo­­rús hangulatot.­­ A Népszövetség el fogja keríteni a fasiszta légiók útját a négas országa felé... még­­­pedig a Duce csöndes és diszkrét beleegyező-­­ futó tömege. Laval és Eden megoldási javaslatai Párizs, július 31. (Rador.) A Laval—Eden tegnapi párizsi találkozás 40 percig tartott, majd a francia külügyminiszter kijelentette, hogy az olasz-abesszin kérdést vitatták meg, továbbá közölte, hogy újabb megbeszéléseket fog tartani Edennél. Laval és Eden ezután 23.20 órakor elindultak Gerfbe. A Times szerint Laval és Eden párizsi eszmecseréjén felmerült a gondolat Abesszi­­niának népszövetségi igazgatás alá helyezé­­se iránt, amelyet főbiztos kinevezése és nép­­szövetségi tisztviselők révén gyakorolnának. Cserébe megadnák Abesszinának a népszö­­vetség­ védelmet és pénzügyi segítséget is. Olaszország nyerne bizonyos jogokat, de nem kizárólagosságot. Több párizsi lap is közli azt az értesülését, hogy az Eden—Laval találkozón egy tervezet alapvonalait beszélték meg, amely ajánlja Abesszínia nemzetközi mandátum alá helye­­zését. Ezzel meg lehet kerülni azt a megol­­dást, hogy bármelyik hatalomnak több legyen a joga, mint a másiknak. Úgy hírlik, hogy e megoldási terv ellen az abessziniai császár­­nak sincs kifogása. Eden párizsi látogatása nem változtatta meg a lapok magatartását,amelyek az utóbbi napokban׳ tanúsított hangon kommentálják az eseményeket. Ismétlik, hogy Laval kül­­etetése igen kényes, mert úgy kell békéltető feladatát elvégeznie, nehogy valaki elégedet­­len maradjon, de meg kell mentenie a Nép­­szövetség presztízsét is. A Figaro szériát az egész világ Franciaországtól és Laval­­tól­­várja a viszály rendezését, a békél­­tetést, a megnyugtatást és a súlyos kö­­vetkezmények elhárítását. A Népszövetséghez mindenben hű, az Anglia és Olaszország iránt baráti érzelmeke­t vi­­seltető Franciaországnak nincsenek hátsó gondolatai Abesszíniával szemben. Laval ed­­dig kiváló békéltetőnek bizonyult, de ő sem képes csodákra. Minden jóakaratunk szol­­gálni igyekszik a kollektív érdekeket, de a mi felelősségünk ott ér véget, ahol a többieké kezdődik. A le Journal reméli, hogy Eden nem fog túlságosan ragaszkodni az ügy érdemének megvitatásához és csak a döntőbíróság munkálataira fog szorítkozni. (Folytatása a 8־ ik oldalon) VILÁG TÜKÖM Amerika betelt! Különös dolog! Az emberek már Amerika­ból is elvándoro­ltak. Az európai emberfölös­­leg rezervo­árja ez idén már tudáradóan meg­­telt, az Egyesült Államok óriási birodalmá­­ban már nincs hely. Állíthatjuk, hogy az e­­gyene a fehér civilizációnak ez, közgazdászok bölcs könyveket írhatnak e témákról, a tény azonban fennáll, hogy a föld legnagyobb or­­szága nem tudja eltartani roppant tömegeit. A föld technikailag legjobban felszerelt réssé nem tudta úgy racionalizálni társadalmát, hogy százhuszonötmillió ember a roppant te­­rületeken megélhessen. Legalább tízmillió­­nyi emberfölöslege van az Egyesült Álla­­moknak. • Valamikor Európa hatalmas tömegei miatt, ha váratlanul özönlöttek az Unió északi részébe, nem volt gond. Leirányították őket egyszerűen a nyugati Koloradóba, ahol a hatóságok most azon törik a fejüket, mi­­lyen módon szabadulhatnának azoktól a me­­xikói földmunkásoktól, akikre 1929־ ben szük־­­ég volt a cukorrépa megművelése körül. A lapok egy része napról-napra cikkezik arról, hogyan lehetne megoldani ezt a súlyos prob­­lémát, az emberiesség elveinek megsértése nélkül. Hogyan lehetne egy új területet ta­­lálni azok számára, akik illegálisan jöttek az Unióba, akiket azonban visszatoloncolni születési helyükre a legnagyobb igazságta­­lanság mellett a legnagyobb közigazggatási probléma. Vannak hangok, amelyek követe- Lik, hogy a hárommillió illegális bevándorlót szállítsák el Alaskába. Amit Oroszország szibériai fegyencekkel kísérletezett, hogy tudniillik átadja nekik megművelésre a birodalom legészakibb ré­­szeit, azt Amerika szabad polgárokkal akar­­ja megcselekedni. Ezt azért is teheti, mert közeli példák vannak arra, hogy amerikai farmerek, ha már nagyon rosszul ment a dolguk, összecsomagoltak és mentek a világ­­ba — az ő amerikai világukba — otthont és megélhetést keresni. Az amerikai lapok és az irodalom sokat foglalkozott Clyde Cook 45 éves farmer esetével. Oklahoma államában lakott a jó ember, akinek egy időben olyan virágzó farmja volt, hogy nagy családot a­la­­píthatott. Amikor a szárazság és a gazda­­sági depresszió tönkretette a gazdaságát, mindenét olcsó pénzen eladta, kivéve a szük­­séges ruha- és ágyneműt és egy rozoga autót, amire felpakkalta öt fiát, két leányát és feleségét és elment jobb hazát keresni. Hosszú vándorlás után végre Minesota ál­­lamban, Walker közelében, egy kiszáradt tó mellett megállapodott. Sok küzködéssel dol­­gozott a család, míg aztán az állam is fel­­figyelt rájuk és sok más hasonló helyzetben levő Cookra, akiket állami támogatásban ré­­szesített. * A régebbi gazdasági krízisek és depresz­­sziók esetén az olyan emberek, mint Clide Cook, egyszerűen felrakták mindazt, amire szükségük volt, kocsijukra és mentek új ha­­zát keresni. Ma az iyen emberek különcök­­nek számítanak. Amerika egyébként ki van aknázva ebből a szempontból. Csak Alaska maradt meg. Egy időben aranykeresők jöttek ide, de amikor nem találtak és már nem volt mivel visszautaznak vagy talán szégyenükben, ott maradtak. Mezőgazdasági munkába fogtak. Néhány száz család nagynehezen megélt ezen a területen. Nagynehezen, mert még nem tudott odafejlődni, hogy minden szükségletét elláthassa. Az Egyesült Államok importált ide árukat, közöttük élelmiszereket is, hat­­millió dollárnyi értékben. Ugyanabban az időben volt ez, amikor az Egyesült Államok különböző országaiban a parasztok nem aratják le az egész termést, mert nem tartják érdemesnek és megölik állataikat azért, hogy a meglevőknek ára legyen. • Olyan anomália ez, amire az Egyesült Ál­­lamok kormánya már régebben felfigyelt, de minthogy a probléma megoldása nem volt sürgős, nem is sokat törődtek vele. Az utóbbi években azonban a rendkívüli munkanélküli­­ség és a farmerek krízise arra eszméltette

Next